Lackfi János: Isteni dilemma

Isteni dilemma

 

 

Éjszaka a vécében egy bogár szaladgál

Fel-alá a fal mentén

A csempe és a fal közötti résbe

Igyekszik befurakodni

Látszik már majd’ megőrül

Mert a rés szinte akkora

Hogy beleférjen de csak szinte

Fél lábbal pontosabban háromszor fél pár lábbal

A fal túloldalán érzi már magát

Mégse jut beljebb néhány milliméternyinél

És én tudom hogy vállalkozása reménytelen

Innen csak az ajtón juthatna ki

De az ajtó ritkán nyílik

Akkor például ha én kinyitom

Most én vagyok az egyetlen éber lény a házban

Már rajta és egyéb általam nyilván nem tartott lényeken

Legyeken pókokon és szúnyogokon kívül

De hát ezek ajtót úgysem nyitogatnak

Aztán ott a küszöb

Nem biztos hogy tud küszöböt mászni

Egyáltalán tudja-e (én tudom) hogy a küszöb túloldalán

Sokkal de sokkal több falat találna

Futkoshatna mindnek a tövében

Az maga volna a szabadság

S ki tudja vajon nem találkozna ott

Egy másik esetleg nőnemű bogárral

Már feltéve hogy ez meg hímnemű

És ketten együtt egy hatalmas eposznak

Lehetnének ősanyja és ősapja

Mit tudom én milyen gyorsan szaporodik

Az ilyen bogár rak számtalan petét

S azokból is nemzésre készen

Talán havi talán heti talán napi

Tucatnyi bogár bújik elő

Előbb-utóbb átvennék a teljhatalmat

Irányításra alkalmatlan

Gyenge emberkezemből

S a dicsőséges bogárkrónikák

Bogárévszázadok múltán is arannyal

Jegyeznék fel az ő szent nevét

Most még eltaposhatnám megváltva őt

Szenvedéseitől én vagyok istene

Az egyetlen aki tud róla de Istennek

Pocsék lennék még bogárkám nevét sem ismerem

Már nem kereszt- és vezetéknevét

Hanem faját alfaját sem

Nemhogy számon tartanám anyja méhétől fogva

Jó persze anyjának nem volt méhe

Csak potroha és abban ő mint pete

Eltaposni azért nem akarom

Ha kicsit nagyobb volna nem mondom

Svábbogarat nem tűrnék idebenn

Kicsit kisebb volna nem mondom

A hangyák például idegesítőek

De ő szerencséjére pont ekkora

Se nagy se kicsi mint én is egyébként

Pár kollégáját már kidobtam a kertbe

De félek nehogy a lábát törjem közben

Meg aztán lusta is vagyok

Vár a számítógépemben Thelonious Monk

A gyapjúsapkás néger zongorista

Aki úgy kapkodja ujját

Mintha a billentyűk izzanának

Istennek elég lusta vagyok

Nem vállalom fel így késő este

Az amúgy sem túl hálás szerepet

Melynek a vége mindig csak reklamálás

A vécéajtót becsukom villanyt leoltom

Futkos a bogár a sötétben

A rázárt ajtó mögött

Néha megáll liheg

Már ha egy bogár tud lihegni

Remegni biztos tud hát remeg

Engem meg vár Thelonious Monk

A fehér elefántcsonton futkosó kezek

Fekete bogarak

Egy eposz kezdete

Vagy vége

 

 

Kapcsolódó írások:

Lackfi János: Téglatestek REGGEL Koponyámat, mint egy még mindig éles világháborús bombát,...

Lackfi János: Igen és nem Lackfi János Igen és nem Lehunyt szemmel fél fogsort...

Lackfi János: Érintkezés Lackfi János Érintkezés leül a külföldi nő és minden...

Lackfi János: Tartalék csontok után kutatva Lackfi János Tartalék csontok után kutatva Új voltam még...

 

 

Cimkék: Lackfi János