Fodor György egy száz éve kelt pápai levél margójára
A letter to and from Pope St. Pius X.
There
are two canonized saints who were popes under the name Pius: Pius V.
and Pius X. The latter was born as Giuseppe Sarto in 1835. He became a
priest at the age of 22. He served as a chaplain for 9 years, then
became a parish priest, after another 9 years he became a teacher in
the priestly seminary. In 1884, at the age of 50, though he protested
against the title, Pope Leo XIII. appointed him bishop of Mantua. He
governed the diocese for 10 years, then became patriarch of Venice and
governed that diocese between 1894-1903. He was elected pope on the 7th
of August 1903. The article shows the pope as a caring father: Pope
Pius X. answered a letter sent to him from the remote Eastern European,
Transylvanian city of Cluj/Kolozsvár.
Történelme
folyamán a római katolikus egyház csak két Piusz nevet viselő pápát
emelt szentként oltárra. Az egyik V. Piusz (1504-1572), aki 1566-1572
között uralkodó pápaként a katolikus megújulás legnagyobb jelentőségű
egyházfője. Első rendeleteinek egyike megkövetelte a püspököktől, hogy
saját egyházmegyéjükben éljenek, a plébánosok pedig saját
egyházközségükben. Róma püspökeként betiltatta a bikaviadalokat és a
prostitúciót, megrostálta a kúria tagjait, véget vetve a nepotizmusnak.
1566-ban kiadatta a római katekizmust, 1568-ban a római breviáriumot,
majd a római misekönyvet. Ő nyilvánította a tudós Aquinói Szent Tamást
egyháztanítóvá. Szent X. Piusz pápa személye időben közelebb áll
hozzánk, ezért ismertebb.
Világi nevén
Giuseppe Sarto 1835. június 2-án született szegény paraszti családban.
Huszonkét évesen szentelték pappá. Pályája kilencéves szakaszokra
osztható: kilenc évig volt káplán, kilenc évig plébános, majd kilenc
évig kanonok és szemináriumi tanár. Ötvenéves ko fában, 1884-ben -
írásos tiltakozása ellenére -XIII. Leó pápa Mantua püspökévé nevezte
ki. Tíz évig volt ennek az egyházmegyének a főpásztora. Aztán 1894-1903
között mint bíborosi címmel felruházott pátriárka kormányozta a
történelmi emlékekben gazdag velencei főegyházmegyét. 1903. augusztus
7-én választották meg pápának.
Ez
alkalommal nem a tanító pápáról, nem a politikus pápáról vagy a próféta
pápáról emlékezünk meg - hiszen minderről köteteket lehetne írni -,
hanem Szent X. Piusznak a magyar nemzettel és ennek keretében szűkebb
pátriánkkal, Erdéllyel való kapcsolatáról.
A
magyar katolikus egyház képviselőivel még velencei pátriárkaként került
kapcsolatba, 1904-ben - már X. Piusz pápaként - bemutatták neki Pacha
Ágostont (a későbbi temesvári megyéspüspököt), akit később a Pro
Ecclesia et Pontifice-kitüntetésben részesített az egyházért tett
szolgálataiért.
1905 végén saját maga
szentelte fel Prohászka Ottokár székesfehérvári, gróf Zichy Gyula pécsi
és Balás Lajos rozsnyói megyéspüspököket. Ugyanabban az esztendőben
tartotta meg a három kassai vértanú - Kőrösi Márk esztergomi kanonok,
Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuiták - boldoggá avatását.
A
magyar nép iránt érzett szeretetének egy másik fényes bizonyítéka a
szent pápának a magyar püspöki karhoz írt, 1907. szeptember 28-án
keltezett apostoli levele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéről. „Nagy
örömünk és vigasztalásunk ez nekünk, mert látjuk, hogy az ősi hit ereje
erősen lüktet szívetekben, s így él bennünk a remény, hogy ez a
buzgóság oly gyümölcsöket fog megérlelni, amelyek nemcsak a dicső
magyar nemzetnek, hanem az egész egyházra nézve is áldásthozók lesznek.
[...] Mikor pedig a dolgok jobbra fordultával a nyomorból ismét a
fejedelmi élet pompás kényelmébe juthatott volna, elállott ettől [Szent
Erzsébet - szerző megjegyzése], sőt Assisi Szent Ferenc példáján
buzdulva a megfeszített Üdvözítő példájának követésére szánta el magát,
és végső leheletéig e bűnbánók sanyarú életmódját követte [.] Mi bizony
lelkünk minden erejével buzdítunk az ő követésére mindeneket.
[.] Végül a magyar föld minden püspökének teljes hatalmat adunk arra,
hogy ha az ünnep napján a szentmisét főpapi díszben végzi Árpád-házi
Szent Erzsébet tiszteletére, teljes búcsúval járó pápai áldásban
részesíthesse a hívő népet."
Erdélyi
vonatkozásban is birtokában vagyunk egy igen tartalmas, kereken egy
évszázada történt levélváltásnak. P. Trefán Leonárd ferences neve
tündöklő csillag nemcsak a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences
rendtartomány, hanem kultúrtörténetünk egén is. Ő alapította meg
Kolozsváron a Szent Bonaventura püspökről és bíborosról elnevezett
könyvkiadót és nyomdát, amelyet 1906. július 14-én áldott meg az akkori
provinciális, P. Kóry Ottó. Ugyanakkor P. Trefán Leonárd 1903 és 1932
között folyóirat-szerkesztőként, nyomdaigazgatóként és nem utolsósorban
lelkiségi íróként is kimagasló munkát végzett. A Szent Bonaventura
kiadót, szerkesztőséget és nyomdát 42 éves áldásos működése után a
vallásellenes kommunista hatalom szüntette meg 1948-ban. 1994-ben P.
Pap Leonárd OFM és e sorok írója szerkesztésében újraindult a Szent
Bonaventura új sorozata 24 kötettel.
P. Trefán Leonárd az aranymisés pápához címzett egy gyönyörű fogalmazású levelet.
„Szentséges Atya! Immár hét esztendeje, hogy a Szent Ferenc Hírnöke címűt
folyóirat lelki támasza és vigaszának forrása a szocializmus lelkeket
mérgező és Krisztus uralmát megdönteni szándékozó, téves tanításainak
veszedelmes hullámai között hányattatott lelkeknek Magyarországon.
Szentséged papságának ötvenéves jubileumát ünneplő világ nagy öröméhez boldogan csatlakoznak a Szent Ferenc Hírnöke folyóirat szerkesztői és minden olvasója.
Szeretetünk
és hálánk kifejezéséül lelki csokrot kötöttünk szentséged számára,
amiben szentmiséket, szentáldozásokat, szentségimádásokat,
rózsafüzéreket, szent kilencedeket és keresztúti ájtatosságokat
ajánlottunk fel szentséged szándékára nagy jubileuma alkalmából, kérve
a háromszor szent és jóságos Istent, hogy őrizze, éltesse és minden
jóval halmozza el szentséges atyánkat és a rábízott nyájjal együtt,
vezesse el az örök életre. Kolozsvár, 1908. december 16.
Legalázatosabb szolgája és legkisebb fia, P. Trefán Leonárd OFM, a Szent Ferenc Hírnöke szerkesztője"
Az
utód meghatódott tiszteletével vettem kézbe a nagy pápa erre a
köszöntésre válaszként küldött levelének eredeti latin kéziratát, amely
ma már ereklyének számít. Magyar nyelvre fordítva:
„Szeretett fiunknak, P. Trefán Leonárd OFM-nek, a magyarországi harmadikrendi testvérek lelki szolgálatára szerkesztett Szent Ferenc Hírnöke nevű
folyóirat szerkesztőjének és a lap többi kedves írójának, valamint
szeretett olvasóinak, akik kegyet és üdvösséget várnak az Úrtól, nagy
szeretettel küldjük apostoli áldásunkat, köszönetünk és jóindulatunk
jeleként.
Kelt vatikáni székhelyünkön, 1909. február 28-án.
X. Piusz pápa (s. k.)"
A
pápát nagyon aggasztotta az első világháború kitörése, amint mondták,
tulajdonképpen 1914. augusztus 21-én ez okozta halálát. Végrendeletéből
a következő mondatot szokták idézni: „Szegénynek születtem, szegényesen
éltem, szegényen is kívánok meghalni." 1951-ben, a boldoggá avatási
eljárás során, amikor sírját felnyitották, holttestét teljesen épen
találták, annak ellenére, hogy végrendelete értelmében temetésekor nem
balzsamozták be. 1954. május 29-én iktatta a szentek sorába utóda, XII.
Piusz pápa.
A már életében is
rajongásig szeretett Szent X. Piusz pápát halála után sem feledték el a
hívek. A római Szent Péterbazilikában látható sírjánál napjainkban is
sokan kérik közbenjárását Istennél.