Peti Lehel a szőkefalvi mária-jelenések vallásantropológiai megközelítésben (1)
Apparitions of the Virgin Mary at Szőkefalva/Seuca in an Anthropological Approach
The
Roman Catholic church tried to supervise the process of the
rectification, trying to adapt the messages of the Marian apparition to
the multicultural features of the region, accentuating the ideology of
the ethnical and confessional reconciliation. In this context the
Virgin Mary has become specifically belonging to Szőkefalva/Seuca,
owning more and more individual, novel features. The importance of this
distinctive attributes of the Virgin Mary of Szőkefalva/Seuca are
rooted in the recent past of region from a developing Eastern European
country facing with numerous problems.
In
my analysis I'll try to present the history of the ethnical and
confessional coexistence of the village, the economical and social
problems, which affected the whole community. I'll show the attitudes
to the apparition of the different denominations. I consider important
to present, how the seer tries to controvert to the miscreditation of
the different denominational opinions. The legitimating strategies of
the gypsy woman namely influenced very much the process in which the
Virgin Mary from Szőkefalva has got a particular aspect.
A helybéli római katolikus közösség tagjainak vélekedése
A
nem katolikus vallási közösségek tagjainak általában az volt a
véleménye, hogy a helyi katolikus közösséghez tartozók is többnyire
csak úgy fogadják el azt, hogy a jelenések alkalmával együtt imádkoznak
a zarándokokkal, részt vesznek a jelenések teremtette hivatalos egyházi
rítusokon. Általános vélemény, hogy a szőkefalvi katolikusoknak inkább
a turizmus nyújtotta lehetőségek kihasználásáért éri meg azonosulni a
jelenéssel. Ezeknek a vélekedéseknek ellentmondanak a
tereptapasztalatok. A legtöbb helybéli katolikus személy, akivel a
településen interjút készítettem, a jelenésekkel való mély érzelmi és
vallásos azonosulásáról beszélt. Voltak olyan vegyes felekezetű
házasságban élő személyek is, akik házastársuk eltérő véleménye
ellenére is a jelenéseken történő intenzív vallásos tapasztalataikról
számoltak be.
Az egyéni vallásosság
megélésének fontos tartalmai mellett gyakran kihangsúlyozódott a
vallásos élmény multikulturális voltának a fontossága is. A vallásos
áhítat legintenzívebb közösségi elemeit többen is úgy élték meg, mint a
nyelvi korlátok természetes átlépése okozta oldó érzést. A
templomban mikor Rózsika bejelentette, hogy megjelent a Szűzanya,
behunyták a szemüket, mosolyogtak, sírtak. Én csak ámultam, mint egy
nem oda való. Aztán idővel rájöttem, hogy be kell kapcsolódni. És
valami fenséges, valami különleges. Nem zavar, hogy a másik románul
imádkozik, te magyarul, mindenki a Szűzanyához. Én hiszem, hogy
megjelenik.1
Egy
alkalommal a kisebbségi kontextusban jelentős szimbolikus funkciókkal
rendelkező, „legmagyarabb ünnepnek" számító március 15-re esett a
jelenés időpontja. A magyar közösség tagjai általában úgy érzik, hogy a
román közösség nem nézi jó szemmel az etnikai identitás leglátványosabb
felmutatását jelentő március 15-i ünneplést. A helyi társadalom lakói
fokozott feszültséggel várták az erre az időpontra eső jelenést az
esemény interetnikus terheltsége miatt. Attól tartottak, hogy a mindkét
etnikum részéről jelentős számban jelen levő hívek között felszínre
kerülnek interetnikus elfojtások. Ennek elmaradását a jelenéseket
kísérő csodák közé sorolták.2A románoknak nem tetszik,
hogy mi ünnepelünk külön. Én féltem valósággal, annyi román összegyűl,
mind imádkozunk, nehogy valami bonyodalom legyen azon a napon. Olyan
szép volt minden. Mellettem állt három román, én imádkoztam hangosan
magyarul, ők románul. Egyiket sem zavarta, hogy a másik milyen nyelven
könyörög a Szűzanyához.3
Egyházi stratégiák a jelenés elismertetéséért és kisajátításáért
Marián
Rózsika kezdeti jelenései alatt Dicsőszentmártonban élt a
nagymamájával. Ez idő alatt „lelki gondozója" egy görög katolikus pap
volt. A görög katolikus egyház már a kezdetekkor megpróbált
nyilvánosságot teremteni a látomásoknak, és ezáltal kisajátítani őket.
A látnoknő elmondása szerint a görög katolikus pap 1998-ban elment
Lourdes-ba, ahol népszerűsítette a szőkefalvi Mária-jelenéseket. Ennek
hatására érkeztek kezdetben a zarándokok a növekvő nyilvánosságot kapó
jelenésekre. A görög katolikus egyház a látnoknő házánál való
misézéssel próbált a jelenésnek közösségi keretet biztosítani. A
jelenés kisajátítása akár a görög katolikus egyház helyi
„újraalakulásá-ra" (amelynek igénye a romániai rendszerváltást követően
helyi szinten burkoltan jelen volt), regionális befolyásának
erősödésére is esélyt jelentett volna.
A
jelenések nyilvánossá tételéért a római katolikus egyház is versenybe
szállt. 1999-ben Rózsika belépett a ferences harmadrendbe, amelynek
során saját bevallása szerint nagy hatást gyakorolt rá egy
marosvásárhelyi ferences szerzetes. Ezzel párhuzamosan a helyi
katolikus plébános naponta meglátogatta, misézett nála, elbeszélgetett
vele, „imádkozni tanította".
A
jelenések nyilvánossá válásakor azok legitimásának megteremtéséért a
helyi egyházak képviselői elfogadólag viszonyultak a látnoknő áldozati
jellegű rituális cselekvéseihez. Marián Rózsika hat hónapig hordozott
vezeklésképpen egy töviskoszorút, amelyre a Szűzanya kérte látomásában.
Fontosnak tartotta a beszélgetésünkkor is elmondani, hogy a koszorút a
római katolikus, a görög katolikus és a görögkeleti egyház papja is
megszentelte.
A jelenést a római
katolikus egyház felsőbb intézményi vezetése hivatalosan nem támogatta,
de nem is tiltotta meg. A kegyhely elismertetésében egy budapesti
mariológus, valamint a helyi plébános határozott szervezőmunkát
fejtenek ki a cigányasszony jelenéseinek legitimálásért, a kegyhely
elismertetéséért, rituális kereteinek kialakításáért. A plébános a
helyi katolikus közösség egységét azáltal is igyekezett megőrizni, hogy
a jelenés hitelességében kételkedők magatartását sem ítélte el. Eleinte
én kételkedtem. Amikor a plébános úr bejelentette a templomban, azt
mondta, hogy az ő szájából halljuk meg: „Aki hiszi, az sem vétkezik,
aki nem hiszi, az sem."4
A Krisztus Világossága című
katolikus folyóirat 2005. augusztusi számát a szőkefalvi
Mária-jelenéssel kapcsolatos, a katolikus egyház helyi, valamint magas
tisztségű vezetői tanúságtételeinek közlésére szánták (köztük teológiai
tanárok, valamint az érsek tanúságtételét is tartalmazza). Ezek a
vallomások kanonikus formában magukban foglalják a jelenés történetét,
ugyanakkor tartalmazzák azok jelentéseinek legfontosabb értelmezési
kereteit is. A két felkínált legfontosabb értelmezési modell: 1.) a
jelenésekben szereplő próféciák beigazolódott voltára való utalás
(például a település mágikus védettsége a természeti katasztrófák
ellen, valamint a 2005. március 10-i jelenésben elhangzott prófécia
beteljesedettségének hangsúlyozása),5 valamint az etnikai
megbékélés megvalósulása a jelenésen. Ezzel kapcsolatban explicit
utalás történt a régió távoli, ám meghatározó központjában,
Marosvásárhelyen 1990 tavaszán lezajlott véres eseményekre.6
Az azóta „fekete márciusként" emlegetett magyarellenes pogrom számos
halálos áldozatot követelt a város, illetve a környező falvak magyar
lakosságából, amely azóta is kihatással van a város közéletére: „...az
1990-es véres marosvásárhelyi események is nem messze innen zajlottak,
talán részben ezekkel a résztvevőkkel. És most békességben együtt
imádkoznak. Nem csoda ez? Így volt ez mind a 24 jelenéskor! Ez csak
Istentől eredhet, legkedvesebb leánya, Szűz Mária érdemei által."7
A
kegyhely elismertetésének legfontosabb stratégiája annak hangsúlyozása,
hogy az etnikumok és a felekezetek megbékélésének jegyében zajlik. Ez
az ideológia a legfontosabb legitimáló tényezője a csíksomlyói és a
máriaradnai kegyhelyekkel szemben, amelyek kisebbségi kontextusban
(mindkettő Románia területén fekszik) a magyar nemzeti identitás
felmutatásának legnagyobb közösségi rítusaivá váltak.
Az
interkulturális megbékélés felülről (egyházilag) termelt ideológiája
mellett lokális szinten a Mária-jelenések egyik fontos funkciója egy
alulról táplálkozó közösségi igénnyel áll kapcsolatban: a
Mária-jelenések lokalitásteremtő igényével. A szőkefalvi
Mária-jelenések ugyanis a lokális identitás megerősítéséhez is
hozzájárultak, amely felekezet- és etnikumfüggetlen igényként
jelentkezik, függetlenül a jelenések vallásos tartalmához való
viszonyulástól. Bizonyára nem véletlen, hogy míg az 1968-as területi
átrendezéstől 2007-ig Szőkefalva közigazgatásilag csupán a vele
teljesen összenőtt Gálfalva egyik utcájaként volt számon tartva, a
„szőkefalviság" megerősödésével egy helyi népszavazás nyomán újból
önálló közigazgatási egységgé, faluvá vált.8
A
szőkefalvi Mária-jelenések hasznát nemcsak a katolikus egyház ismerte
fel, amelynek gazdasági és szimbolikus befolyása a jelenések
következtében hangsúlyosan megerősödött. A jelenések gazdasági
előnyeinek kihasználása követendő modellként szolgálhatott a helyi
tanács számára, amely az utóbbi években profán ünnepségeket (például
sör- és borfesztiválokat) szervez a lokális identitás megerősítésének
jegyében.
A jelenések révén a
Kis-Küküllő menti település mediatizálttá, ismertté vált. A 2005.
június 17-i utolsó nyilvános jelenés végén a látnok Szűz Mária
következő üzenetet tolmácsolta: A nevem itt, ezen a helyen „a Fény Királynője". Ettől
kezdve a jelenés elismertetését felvállaló egyházi média a „szőkefalvi
Fény Királynőjeként" emlegeti Szűz Máriát. Rózsika beszámolója alapján
egy képzőművész megfestette a „Fény Királynőjének" kegyképét, egy
fényben tündöklő, kék ruhás, koronás Szűz Máriát. A helyi katolikus
közösség vallásos identitásának fontos elemévé váltak a jelenések,
amely a „nekünk is van Medzsugorjénk" megfogalmazásból is kitűnik.
A
felszín alatt tehát egy határozott - ám hivatalosan meg nem jelenített
- versengés figyelhető meg a jelenés nyilvános kereteinek
kialakításáért a görög katolikus és a római katolikus egyház között.
Habár a legitimációért történő versengésből egyelőre minden kétséget
kizáróan a római katolikus egyház került ki győztesen, a kegyhely
kialakításáért történő legitimációs törekvések hosszú folyamat előtt
állnak. Mint ahogy egyéb kortárs Mária-látomások esetében is történt,
Marián Rózsika nyilvános látomásai egy idő után véget értek. Mária
„hátralépését" Kristy Nabhan-Warren megfigyelése szerint a
leggyakrabban azzal magyarázzák, hogy „ő már mindent megtett, amit csak
lehet, ezután minden gyermekein múlik".9 A nyilvános
jelenések megszűnése és az ezeket helyettesítő rituális formák
létrejötte a látomásalapú kegyhely intézményesülésének első fázisaként
értelmezhető.10
A látnok legitimációs stratégiái az etnikai és felekezeti interakciók vonatkozásában11
A
szőkefalvi Mária-jelenés közösségi kontextusa - mint láttuk - kifejezi
az etnikai és felekezeti együttélés zavarait, ugyanakkor hozzájárul
ezek kiigazításához. A kiigazítás folyamatát a helyi katolikus egyház
megpróbálta a saját felügyelete alatt tartani, amikor a diskurzusok
szintjén a Mária-jelenések üzenetét a tágabb régió multikulturális
sajátosságaihoz, a felekezeti és etnikai megbékélés ideológiájához
adaptálta.12
Ezt az
ideológiát a vak látnok is felvállalja. Beszélgetésünkkor hangsúlyozta,
hogy a jelenés alatt a románok magyarul, a magyarok románul mondták a
rózsafüzért teljes harmóniában. Azt, hogy jelenéseit milyen nyelven
tolmácsolta, azzal indokolta, hogy a Szűzanya kérésére történt. [S
mivel magyarázza Rózsika, hogy csak románul beszélt, s a végén szólalt
meg magyarul a Szűzanya?] Az egység, az egység. Mikor a zarándokok
ezren meg ezren összegyűlnek, románok, magyarok, s milyen gyönyörűen,
mindenki a saját nyelvén imádkozik. Hát ezt csak az égiek tudták
megtenni. És semmi konfliktus ne legyen. S olyan szépen megtanulták a
románok magyarul a rózsafüzért, és a magyarok románul, és mondták
együtt. S mikor volt a nagy csoda, mert adott a Szűzanya csodát is az
égen, amit mindenki láthatott. Olyan gyönyörűen, a román mutatta a
magyarnak, hogy nézzen föl, nézzen föl! Képzelje el, mennyire érti meg
egymást egy székely meg egy oltyán, de kézzel-lábbal mutatták
egymásnak, és szeretettel ölelkeztek. Hát, ki se lehet mondani. Csak az
égieknek köszönhető. Megfogalmazásában a székely és az oltyán
népcsoportra, azaz etnikus sztereotípiák „legnemzetibb" hordozóira való
utalás (amelyek ugyanakkor a nemzeti megbékélés szimbolikus
ellenpólusainak felhangjaival rendelkeznek) a nemzetek közötti harmónia
megvalósulásának csodáját fejezi ki.
A
vallásos specialisták legitimációs stratégiáinak kérdéseivel a
vallásantropológiai szakirodalomban többen is foglalkoztak. Max Weber a
karizmatikus hatalom létrejöttével kapcsolatos fejtegetéseiben, Peter Worsley a vallási mozgalmak kialakulása kapcsán, Pierre Bourdieu a vallási tőke termelésének elemzése során tér ki a nem egyházi struktúrák által legitimált vallásos specialisták sikerének értelmezésére.13
Mindkét szerző ezen specialisták legfontosabb szimbolikus hatalmának,
vallási tőkéjének alapját abban látja, hogy képesek a közösségi
válságszituációk artikulálására. „Ez a képesség jelenti azt az induló
tőkét, ami lehetővé teszi, hogy a próféta [...] éppen azt szimbolizálja
rendkívüli beszédmódjával és magatartásával, amit a közönséges
rendszerek strukturálisan képtelenek kifejezni, vagyis főként a
rendkívüli helyzeteket".14 P. Bourdieu szerint a vallásos
specialisták életrajzában megtalálhatók azok az elemek, amelyek
predesztinálják ilyen közösségi funkciók betöltésére. Olyan egyénekről
vagy csoportokról van szó, akik „strukturális szempontból magas
feszültségű helyeken, gyökértelen pozíciókban és archimédeszi pontokon
helyezkednek el" (például a kovácsok a hagyományos társadalmakban, a
proletarizálódott értelmiség a millenáris mozgalmakban), vagy akiknek
felbomlóban van a társadalmi státusuk.15
Kristy
Nabhan-Warren egy amerikai-mexikói (chicano) látóasszonyról és
családjáról, valamint szűkebb közösségéről szóló könyvében azt mutatja
be, hogy egy különféle frusztrációkat megélő asszony hogyan vált
közösségi szerepeket is betöltő látóvá.16 Az asszony
problémás családi körülmények között nevelkedett fel (apja alkoholista
volt). Felnőtté váló gyermekei egzisztenciális válságba kerültek (egyik
fia drogozott, a másik kétszer is elvált). Az asszony egy, a családja
számára amerikai középosztálybeli életvitelt lehetővé tévő karrier
következtében hagyományos női gender-szerepében meghasonlottá vált.
Látói szerepkörének kiépítése a mikroszociális háttérből származó
konfliktusainak (amelyek kezelését anyja halála, akihez érzelmileg
rendkívüli módon kötődött, csak tovább nehezítette), valamint az
amerikanizálódás révén „kettős kultúrában" való élésből fakadó faji,
identitásbeli frusztrációinak kezelését tette lehetővé. A chicano
asszony példája tükrözi azt a gyakori pszichológiai körülményt, amely a
Mária-látomások hátterében gyakran fennáll: az anya hiánya, az érzelmi
elveszettség intenzív megtapasztalása, a boldogtalan családi élet
realitása.17 Szűz Mária hol angolul, hol pedig spanyolul
közvetítette számára üzeneteit, leképezve az amerikai mexikói miliőt,
amelyben a jelenéseire ellátogató zarándokok éltek: a folyamatos
kulturális, nyelvi, etnikai, faji és vallási (katolikus, illetve
protestáns evangéliumi keresztény) határátjárásokat.
Egyelőre
még nem világosak Marián Rózsika életútjának azon mozzanatai, amelyek
relevánsan megvilágítanák a közösségi látó szerepének kialakulásában
szerepet játszó családi és közösségi háttérből, etnikai
identitásváltásának kétes sikeréből és ennek stigmatizálásából származó
pszichológiai összetevőket. Életrajzában kétségkívül jelen vannak a
faluközösségen belüli bizonytalan társadalmi pozíciójára utaló elemek.
A látnok-nő apja román volt. 13 éves kora óta cukorbeteg. Betegsége
hatására 1991-ben teljesen elveszítette a látását. A család a falu
cigányok lakta utcájában él, a településen Rózsikát mindenki cigánynak
tarja. Marián Rózsika családja mindemellett a magyar etnikummal való
azonosulás kulturális stratégiáját követi. Az a tény, hogy Rózsika apja
román volt, etnikai besorolását illetően semmit sem változtat. A
cigány-magyar, cigány-román vegyes házasságból születő utódokat a régió
minden településén cigánynak tartják. Az édesapja román, de
cigányok máskülönben, a vezetékneve Marian [...] Magyarul beszélnek
otthon a családba. Magyarok, magyar cigányok.18A
közösség magyar tagjai szerint Marián Rózsika szerelemgyereke rossz
tanuló volt, „mint általában a cigányok". Az etnikai besorolás a régió
más közösségeihez hasonlóan ebben az esetben is súlyos stigma-tizációt
jelent, amely aktivizálja mindazokat az előítéleteket, amelyek a
cigányságnak mint csoportnak szólnak. Az etnikai identitásváltásra
törekvő cigány személyek esetében a cigánysághoz való tartozás tényének
a hangsúlyozása a személy társadalmi státusának, értékének a
leghatározottabb tagadásával egyenértékű, amelynek révén
kihangsúlyozódnak a két világ közötti mély szerkezeti különbségek,
rendkívül törékennyé téve az integráció sikerét.19
Megtörténik,
hogy a jelenést elutasító személyek kigúnyolják őt vagy becsapják a
zarándokokat. Ortodox szomszédairól például azt állítja, hogy a
gyógyító kútját kereső zarándokokat rosszindulatból a mezőre
irányították. Más helybéliek, akik szintén elutasították Rózsika
kútjának csodatevő gyógyító erejét, behívták a zarándokokat, mondván,
hogy az övék pontosan olyan jó, mint a látnoké.
Jelenéseit
a hitetlenkedő személyeket ért mágikus büntetésekről szóló
narratívákkal is legitimálja. Egy őt kigúnyoló személyről például azt
állítja, hogy azért esett le egy fáról, mivel gúnyolódott vele. A
zarándokok jönnek és azt mondják, hogy né, mit mondanak a faluban.
[Miket mondanak?] Hogy ne higgyenek, nem való, ez nem így van, ez nem
úgy. Lebeszélik a zarándokokat. Például volt egy jelenés, amikor jöttek
a zarándokok, hogy vegyenek áldott vizet, jöttek a bidonokkal, s egyik
szomszédunk mondta, hogy né, hogy jönnek a hülyék, hogy hisznek a vak
asszonynak. S képzelje el, felmászott a fára, úgy csüngött a fán,
leesett, hogy éppen nem esett le, hogy tartotta egyik ága, s a fővel
lefelé állott. S mindenki látta. Akkor eszébe jutott, s mondta aztán,
hogy csak van ebben a dologban valami. Az égiekkel nem lehet tréfálni.
Nem lehet játszani az égiekkel. Ebben az esetben az igazságos égi büntetés a látó hitelének transzcendens visszaigazolása is egyben.
Ugyancsak
a legitimációs törekvései kontextusában helyezhető el a szőkefalvi
református polgármesterről szóló története, aki szerinte a szent
jelentkezését jelző rózsaillat megtapasztaló-ja volt. S itt ment
keresztül a kocsi Szőkefalván és érezte a kocsivezető, s akik a
kocsiban voltak, érezték, hogy olyan rózsaillat csapta meg őket, ahogy
már ereszkedtek le Szőkefalvára. S nézett körbe: „Hát uram,
semmi rózsa nincsen, honnan jön ez az illat? S mi ez a sok népség?" Azt
hiszem, a polgármesterrel beszélt, s aszongya, „mi történt, hogy itt
ilyen nagy rózsaillat van. Rózsák ünnepe volt?" Nem, mondja a
polgármester, ez a Szűzanya. S a polgármester pedig református.
Marián
Rózsika számára a sikeres vallási specialistává válás egy többszörösen
alacsony társadalmi státusból (vak, cigány, elvált nő) történő
integrációs törekvésként is értelmezhető. Új társadalmi identitásának
fenntarthatósága egy megosztott társadalmi nyilvánosság előtt korántsem
problémamentes folyamat, amely ezért folyamatos megkonstruálást és
rituális színrevitelt követel.20
Összegzés
Szőkefalva
történetében kitapinthatóak azok az etnikai és felekezeti határépítési
gyakorlatok, amelyek ebben a multikultu-rális régióban fekvő közösségek
működésének fontos részei voltak. Az etnikai arányok mesterséges
megváltoztatása átalakította a közösségek egymáshoz való
viszonyulásának mintáit, prob-lémásabbá tette az etnikai együttélést. A
kegyhely kisajátítására
törekvő helyi
katolikus egyház a Mária-jelenések legfőbb üzenetét sikeresen
integrálta az etnikai megbékélés ideológiájába. A lokális tapasztalatok
mellett ennek sikerét olyan nagy emocionális töltetű eseményekre való
utalások is elősegítették, mint a nemzetközi nyilvánosságban is
mediatizált 1990-es marosvásárhelyi véres események. A közösségek
részleteiben működő mágikus világképe, valamint az etnikai és
felekezeti határok közötti esetenkénti átjárások szintén elősegítették
az egyház ilyen irányú stratégiáit.
A
szőkefalvi Mária-jelenések emellett egy, az életvitel radikális
átalakulását megélő régióban válnak megkülönböztetett jelentőségűvé.
Egy olyan régióban, ahol a modernizáció egyadott szinten történő
gazdasági toporgást eredményezett, ugyanakkor komplexebb gazdasági
stratégiák kidolgozását, előre-láthatatlan, határozott modell nélküli
életviteleket követelt meg.
Irodalom
Apolito, Paolo, Apparitions of Madonna at Oliveto Citra: local visions and cosmic drama (trans. W.A. Christian Jr.) University Park: Pennsylvania State University Press 1998
Badone,
Ellen, Echoes from Kerizinen: pilgrimage, narrative, and the
construction of sacred history at a Marián shrine in northwestern
France. Journal of the Royal Anthropological Institute. 13. (2007), 453-470.
Bálint Sándor, Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Szolnok [Budapest] 1991 [1942]
Bax, Mart, Female Suffering, Local Power Relations, and Religious Tourism: A Case Study from Yugoslavia. Medical Anthropology Quarterly, New Series, Vol. 6, No. 2, (Jun., 1992), pp. 114-127.
Medjugorje: Religion, Politics, and Violence in Rural Bosnia. Amsterdam, VU Uitgeverij1995
The Madonna of Medjugorje: Religious Rivalry and the Formation of a Devotional
Movement in Yugoslavia. Anthropological Quarterly, Vol. 63, No. 2. (Apr., 1990), pp. 63-75.
Beinart, Haim, „Inés of Herrera del Duque; The Prophets of Extremadura". In: Mary Giles ed.: Women int he Inquisition, Spain and the new World. Baltimore, Johns Hopkins 1999
Blackbourn, David, Marpingen. Apparitions of the Virgin Mary in Nineteenth-Century Germany. Alfred A. Knopf, New York 1994
Blumenfeld-Kosinski, Renate, Poets, Saints and Visionaries of the Great Schism. University Park: Penn State Press 2006
Bourdieu, Pierre, A vallási mező kialakulása és struktúrája. In: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest 1978, 165-236.
Christian, W. A., Jr, Tapping and Defining New Power: The First Month of Visions at Ezquioga, July 1931. American Ethnologist, Vol. 14, No. 1, Frontiers of Christian Evangelism. (Feb., 1987), pp. 140-166.
Moving Crucifixies in Modern Spain. Princeton, New Jersey: University Press 1992
Visionaries: the Spanish Republic and the Reign of Christ. Berkeley: University of California Press 1996 Six hundred years of visionaries in Spain: those believed and those ignored. In Challenging authority: the historical study of contentiouspolitics (eds)
M.P. Hangan, L.P. Moch & W. Te Brake, Minniapolis: Univeristy of Minnesota Press 1998, 107-119. Freedberg, David,. The Power of Images. Studies in the History andTheory of Response. The University of Chicago Press, Chicago and London é. n
Gagyi József, A máréfalvi szentasszony. Evilági és túlvilági kapcsolatának egy formája: a kegyelem. In: Jelek égen és földön. Hidelem és helyi társadalom a Székelyföldön. KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 1997, 23-41.
Lőrinczi Kinga Mária, Egy transzcendens kommunikáció nyilvánossá válása. A szőkefalvi jelenés az interetnikus kapcsolatok hálójában. [egyetemi szakdolgozat, kézirat] BBTE, Kolozsvár 2003
Luhrmann, Tanya M., Metakinesis: How God becomes intimate in contemporary U. S. Christianity. American Anthropologist. 2004. Vol. 106. No 3. 518-528.
Mack, Phyllis, Visionary Women. Ecstatic Prophecy in Seventeenth-Century England. University of California Press 1992
Molnár Gyula, Szőkefalva. A Szűzanya 23 jelenésének fényében 19952005 között [kézirat, internetről]
Moreira, Isabel, Dreams, Visions, and Spiritual Authority in Merovingian Gaul. Cornell University Press, Ithaca and London é. n.
Nabhan-Warren, Kristy, The Virgin of El Barrio. Marian Apparitions, Catholic Evangelizing and Mexican American Activism. New York University Press, New York and London é. n.
Newman, Barbara, What Did it Mean to Say „I Saw"? The Clash between Theory and Practice in Medieval Visionary Culture. Speculum, 2005 v. 80, no. 1., 1-43.
Niccoli, Ottavia, Prophecy and People in Renaissance Italy. Princeton 1990
Noll, Richard, Shamanism and Schizophrenia: A State-Specific Approach to the „Schizophrenia Metaphor" of Shamanic States. American Ethnologist, Vol. 10, No. 3. (Aug., 1983), pp. 443-459.
Mental Imagery Cultivation as a Cultural Phenomenon: The Role of Visions in Shamanism. Current Anthropology. 1985, Vol. 26., No. 4., August-October, 443-461.
Peti
Lehel, Tejpénz a bankkártyán. Reprivatizáció, dekollektivizálás és
mezőgazdasági specializáció egy Kis-Küküllő menti agrártelepülésen. In:
Szabó Árpád Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 3. Fiatal kutatók a népi kultúráról. KJNT, Kolozsvár 2004, 184-212.
Peti
Lehel, Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek
kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti
településen. In: Ilyés Sándor-Pozsony Ferenc (szerk.): Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 15. Kriza János Néprajzi Társaság 2007, 27-50.
Peterson, Johanna Eleonora, The Life of Lady Johanna Eleonora Petersen. Written by Herself. University Chicago Press 2005
Petroff, Elizabeth Alvilda, Medieval Women's Visionary Literature. New York: Oxford University Press 1986
Pócs Éva, Szőkefalva/Seuca: egy új kegyhely új üzenetei. In: Uő. (szerk.): Démonok, látók, szentek. Tanulmányok a transzcendensről VI. Balassi Kiadó, Budapest 2008, 484-504.
Porte, Cheryl A., Pontmain, prophecy, and protest: a cultural-historical study of a nineteenth-century apparition. New York, Peter Lang 2005
Taves, Ann, Fits, Trances, & Visiones. Experiencing Religion and
Explaining Experience from Wesley to James. Princeton University
Press, Princeton, New Jersey 1999 Turner, Victor W., Dramas, Fields and Metaphors. Symbolic Action in
Human Society. Ithaca-Londion: Cornell University Press 1974 Turner, Victor W. - Turner, Edith, Image and Pilgrimage in Christian
Culture. Anthropological Pesrpectives. New York: Columbia
University Press 1978 Voigt Vilmos, Egy „ámító". Órás András Ugocsában. In: Küllős Imola -
Molnár Ambrus (szerk.): Vallási néprajz 9. Budapest 1997, 73-92. Worsley, Peter, The Trumpet Shall Sound: A Study of 'Cargo' Cults in
Melanesia. London: MacGibbon & Kee 1957 Zimdars-Swartz, Sandra L., Encountering Mary: from la Salette to
Medjugorje. Princeton, New Jersey: University Press 1991
Jegyzetek
1 Bacsó Magdolna, katolikus, 2006. október 24., Szőkefalva, saját gyűjtés.
2 A jelenésen tapasztalt csodákat ez alkalommal nem áll módomban értelmezni.
3 Bacsó Magdolna, katolikus, 2006. október 24., Szőkefalva, saját gyűjtés.
4 Bacsó Magdolna, katolikus, 2006. október 24., Szőkefalva, saját gyűjtés.
5 A
látnoknő próféciájában közelgő „nehéz időket" jósolt az emberiségnek.
Az egyház képviselői fontosnak tartották megjegyezni, hogy „pár héttel
később a nagy hóolvadás és esőzések miatt a folyók kiöntöttek és a fél
ország víz alá került hosszú hónapokon át. Az anyagi kár mindmáig
felbecsülhetetlen" (Krisztus Világossága, 2005. augusztus).
6 A pogrom idején a város etnikai megoszlása fele-fele arányú volt.
7Krisztus Világossága, 2005. augusztus
8 A látomások és a lokális identitás megerősödése közötti kapcsolatról lásd David Blackbourn megjegyzéseit: Blackbourn, D., Marpingen. Apparitions of the Virgin Mary in Nineteenth-Century Germany. Alfred A. Knopf, New York 1994.
9 Nabhan-Warren, Kristy, The Virgin of El Barrio. Marian Apparitions, Catholic Evangelizing and Mexican American Activism. New York University Press, New York and London é. n.
10 Lásd erről bővebben Pócs Éva elemzését: Pócs Éva, Szőkefalva/ Seuca: egy új kegyhely új üzenetei. In: uő. (szerk.), Démonok, látók, szentek. Tanulmányok a transzcendensről VI. Balassi Kiadó, Budapest 2008, 484-504.
11 A
látnoknő specialista szerepkörének részletesebb tárgyalása most nem áll
módomban. Ennek elemzése egy külön kutatás tárgya lehet. Itt most csak
annyit jegyeznék meg, hogy Marián Rózsika közösségi szerepének
kiépítésében a helyi folklór elemei is jelen vannak (pl. a tudós hiedelemalakjának elemei). A látnoki szerepkör mellett megfigyelhető a gyógyító (kézrátétellel gyógyít) és az ördögűző szerepkörrel való azonosulás is.
12 A
Mária-jelenések üzeneteinek ideológiai felhasználásáról lásd Victor
Turner és Edith Turner megjegyzéseit: Turner, Victor W. - Turner,
Edith, Image and Pilgrimage in Christian Culture. Anthropological Pesrpectives. New
York, Columbia University Press 1978. Mart Bax a látomásalapú
zarándoklatok intézményesülésében kiemelt szerepet tulajdonít a vallási
elit szerepének: l. Bax, Mart, Female Suffering, Local Power Relations,
and Religious Tourism: A Case Study from Yugoslavia. Medical Anthropology Quarterly, New Series, Vol. 6, No. 2, (Jun., 1992), pp. 114-127.
13 Worsley, Peter, The Trumpet Shall Sound: A Study of 'Cargo' Cults in Melanesia. London, MacGibbon & Kee 1957, valamint Bourdieu, Pierre, A vallási mező kialakulása és struktúrája. In: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest 1978, 165-236.
14 L.
Bourdieu i. m. 219. A magyar vallási néprajzi szakirodalomban jó néhány
esetelemzést találunk egy-egy vallási specialista működéséről, a
közösségi krízisszituációk artikulációjában betöltött szerepéről (lásd
például Bálint Sándor, Egy magyar szentember. Orosz István
önéletrajza. Szolnok [Budapest] 1991 [1942], Voigt Vilmos, Egy „ámító".
Órás András Ugocsában. In: Küllős Imola - Molnár Ambrus (szerk.): Vallási néprajz 9. Budapest
1997, 73-92., valamint Gagyi József, A máréfalvi szentasszony. Evilági
és túlvilági kapcsolatának egy formája: a kegyelem. In: Jelek égen és földön. Hiedelem és helyi társadalom a Székelyföldön. KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 1997, 23-41.
15 Vö. Bourdieu i. m. 220-221.
16 Vö. Nabhan-Warren i. m.
17 Vö. Nabhan-Warren i. m. 39-40.
18 Hadnagy Enikő (1967), evangéliumi keresztény, 2006. október 24., Szőkefalva, saját gyűjtés.
19 Egy
Szőkefalvához közeli Kis-Küküllő menti település vonatkozásában lásd
erről bővebben: Peti Lehel: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális
különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő
menti településen. In: Ilyés Sándor-Pozsony Ferenc (szerk.), Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. A Kriza János Néprajzi Társaság Evkönyve 15. Kriza János Néprajzi Társaság 2007, 27-50.
20 Mart
Bax a medzsugorjei látomások nyomán nemzetközivé váló búcsújáróhelyen
gyakorivá váló ördögi megszállottság-eseteket a nők a közösségben
elfoglalt alacsony társadalmi státuszából, az alternatív
konfliktusmegoldó technikák hiányából vezette le, l. Bax, Mart i. m.