A Közép-amerikai Biztonsági Stratégia Támogatása elnevezésű nemzetközi konferenciára 2011. június 22–23-án került sor Guatemalavárosban. A rendezvényen a régió országainak¹ elnökei mellett részt vett Mexikó, Kolumbia és a Dominikai Köztársaság elnöke, Belize miniszterelnöke és az USA külügyminisztere. Rajtuk kívül 40 hivatalos küldöttség képviselte Európa és Dél-Amerika országait, a nemzetközi pénzügyi és együttműködési szervezeteket, valamint a biztonság témájára és a szervezett bűnözés elleni harcra szakosodott intézményeket.

Álvaro Colom guatemalai elnök², a rendezvény házigazdája szerint a regionális fellépés nagyobb láthatóságot biztosít számukra, és lehetővé teszi közös erőfeszítések révén hathatósabb eredmények elérését a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni harcban. Hasonló módon vélekednek a többi ország vezetői is, köztük Mauricio Funes salvadori elnök, aki szerint egyetlen ország sem tudja elszigetelt akciókkal eredményesen felvenni a harcot a szervezett bűnözés ellen. Kijelentette, hogy a békét és biztonságot csak Mezoamerika népeinek szoros összefogásával, erős integrációjával lehet biztosítani. Az teljesen világos számukra, hogy Közép-Amerika csak összefogva és a külső érintett államok bevonásával (USA, EU, Kolumbia és Mexikó) tud eredményesen szembeszállni a drogkartellek erejével.

Közép-Amerika az 1980-as évek elején a két világrendszer küzdelmeinek egyik színtere volt, és több országban is (Guatemala, Nicaragua, Salvador) évekig, évtizedekig zajló polgárháború dúlt. A Mexikó, Kolumbia, Venezuela és Panama alkotta Contadora csoport (később Argentína, Brazília, Peru és Uruguay csatlakozásával a Nyolcak Csoportja) 1983-ban a válság tovaterjedésétől és a régió destabilizálódásától tartva kezdeményezte a politikai-katonai konfliktusok rendezését és a demokratikus viszonyok helyreállítását, amihez megkapták az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács támogatását is.

A közép-amerikai elnökök a fenti közvetítés révén 1987. augusztus 7-én aláírták az Esquipulas II békeegyezményt³ („Közép-Amerikában a tartós és szilárd béke megteremtésének programja”), amely megnyitotta az utat a régió pacifikálása, demokratikus újjáalakulása és a gazdasági integrációs folyamatainak beindulása előtt. Az országok morális és gazdasági újjáépítését nehezítette, hogy a ’80-as évek a gazdasági problémák miatt Latin-Amerikában az „elvesztegetett évtized” fogalmaként került a történelem lapjaira. 1991-ben a régió államai megújítják az integrációs együttműködést a Közép-amerikai Integrációs Rendszer (SICA) létrehozásával. A regionális biztonság közös megteremtésének szándékával 1995-ben létrejön a Közép-amerikai Demokratikus Biztonsági Keretmegállapodás, megfogalmazódik egy regionális biztonsági modell, de nem történik igazi előrelépés az erőszak strukturális okainak és következményeinek kezelésére. Nehezítette a helyzetet, hogy az egyes középamerikai államokban sem zajlottak le mélységében a nemzeti megbékélés folyamatai, miközben a korábbi belső konfliktusokból nagy mennyiségű lőfegyver maradt ellenőrizetlenül a lakosságnál.

Természetesen nagyon komoly változások és fejlődés következett be, de a társadalmak szociális és gazdasági szövetei nem regenerálódtak teljesen, nagy létszámú kivándorlás és a családok szétszakadása nehezítette a talpra állást, és az erőszakos cselekmények emlékeként alacsony fokú a törvénytisztelet, az anyagi értékek és az emberi élet iránti tisztelet. A társadalmak kettészakadtsága, a szegénység és a fiatalokat sújtó munkanélküliség tovább bonyolítja a képet. Az 1. táblázat adatai jól szemléltetik ezt a bonyolult társadalmi helyzetet Közép-Amerika országaiban.

A régió földrajzi elhelyezkedése miatt Közép-Amerika stratégiai helyet foglal el a dél-amerikai kábítószert termelő országok (Bolívia, Peru, Kolumbia) és a legnagyobb kábítószert fogyasztó nemzetek (USA, Nyugat-Európa) között. Az összesen 43 millió lakossal rendelkező régióban (40% szegénységben él) a kábítószerek szállítási folyosójává válás miatt tovább romlott a közbiztonság és megerősödött a szervezett bűnözés, ami meggyengítette a demokratikus intézményeket, az állam jelenlétét és a legalitást. A közép-amerikai régió közbiztonságát sújtó bűnözési hullám jellemzői:

Bűnözés és erőszak, amit jól szervezett és felszerelt bűnözői csoportok folytatnak (kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás, kémiai szerek illegális forgalmazása, fegyvercsempészet, pénzmosás, embercsempészet, rablás, fosztogatás, emberrablás stb.).

Kábítószer-kereskedelem, amit a régió földrajzi fekvését kihasználva a szervezett, hatalmas pénzügyi és fegyveres kapacitással rendelkező drogkartellek irányítanak Észak-Amerika felé. A bűnözők kezére játszik, hogy ezeknek a kis államoknak intézményrendszerei gyengék, rosszul felszereltek és könnyen korrumpálhatók.

Szervezett bűnözés, ami elsősorban a fiatalkorú bűnözők bandáit (pandillas és maras) jelenti, akik a nemzetközi bűnszövetkezetek végrehajtó karjaivá válnak (kiváltó oka részben az USA-ból kitoloncolt középamerikai származású bűnözők megjelenése volt).

Bevándorlók csempészete és a prostitúció: a szervezett bűnözéshez kapcsolódó tevékenységek, amelyek kiskorúak és nők kizsákmányolását is jelenti.

Kézi és könnyű lőfegyverek csempészete: A térség a fegyvercsempészet fontos útvonala és egyben a szervezett bűnözés fegyverekkel való ellátásának utánpótlási vonala.

Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által készített Riport⁴ KözépAmerika Humán Fejlettségéről (2009–2010) adatai szerint 2003 és 2008 között a régióban 79 ezer ember lett erőszak áldozata. Francisco Javier Bautista nicaraguai kutató még ennél is magasabbra, 120 ezerre (2000–2009) teszi az áldozatok számát. Az erőszak okozta károk és az ellene való küzdelem költségei 2006-ban elérték a 6,5 milliárd USD-t, ami a jelentés szerint a régió GDP-jének 7,7%-a. Costa Rica és Panama kivételével a többi államban a legnagyobb a szegénység és a jövedelemkülönbség, valamint legkirívóbbak a különböző jellegű diszkriminációk. A szervezett bűnözés nemcsak országon belül, de még az országhatárokon átnyúlva is szinte megállíthatatlan (az illegális bevándorlók megzsarolása, emberkereskedelem, fegyvercsempészet stb.). 2008-ban a 100 ezer lakosra jutó erőszakos halálesetek száma Közép-Amerikában 33 volt, ami Latin-Amerika egészének átlagában 25, miközben a világátlag csak 9. A Riport szerint Közép-Amerika a nem politikai természetű erőszak által leginkább sújtott területe a világnak.

A 100 ezer lakosra jutó gyilkosságok száma az ún. „Északi háromszögként” emlegetett országokban a legmagasabb: Hondurasban 58, Salvadorban 52 és Guatemalában 48. Panama esetében ez 19, Nicaraguában 13, és legalacsonyabb Costa Rica esetében, ahol 11. Hivatalos adatok szerint Guatemalában naponta 17 embert ölnek meg, túlnyomó többségét a szervezett bűnözés. A szakértői becslések szerint a bűnözői csoportok (pandilla) legalább 70 ezer taggal rendelkeznek, akik a vállalko

zók mellett gyakran a szegényektől is fejpénzt követelnek azért, hogy ne öljék meg őket. Ezzel szemben 89 ezer rendőr mellett mintegy 254 ezer privát biztonsági őr van Közép-Amerikában.

Mauricio Funes salvadori elnök szakértői becslésekre⁵ hivatkozva a térségben tevékenykedő kábítószerkartellek éves bevételét több mint 100 milliárd dollárra tette, ami ötszöröse Salvador GDP-jének. A DélAmerikában előállított kábítószer 85–90%-át Közép-Amerikán és Mexikón keresztül csempészik az Egyesült Államokba. A csempészett kokain mennyiségét 2001-ben 15,6 tonnára becsülték, ami 2006-ra 71,8 tonnára emelkedett. Megközelítőleg 3 millió lőfegyver mozog Közép-Amerikában, amiből 2 millió illegális csempészettel került oda.

Kevin Casas-Zamora tanulmányában⁶ felhívja a figyelmet arra, hogy Közép-Amerika nem egy homogén régió, az országok között nagyon jelentős fejlettségbeli különbségek figyelhetők meg. Honduras, Nicaragua és Guatemala komoly belpolitikai feszültségekkel küzd. Hondurasban 2009-ben katonai puccsal távolították el Manuel Zelaya elnököt, és az országot kizárták az Amerikai Államok Szervezetéből. Porfirio Lobo megválasztott új elnök elismerésére és Honduras visszavételére csak Kolumbia és Venezuela közvetítésével aláírt szigorú megállapodás után került sor júniusban. Nicaraguában a volt sandinista vezető, Daniel Ortega éppen alkotmánymódosítást kényszerít ki az újraválasztásának biztosítására. Guatemalában szintén alkotmányos trükköt keres Álvaro Colom, hogy felesége (elválás után) indulhasson az elnöki székért. Panama és Costa Rica mind a humán fejlettségi mutató, mind az egy főre jutó GDP nagyságát tekintve jelentős fejlettséget mutat, lényegében megegyezik pl. Horvátország hasonló mutatóival. Ezzel szemben Guatemala mutatói az afrikai Egyenlítői-Guinea szintjén állnak.

Costa Rica és Panama valószínű kivételével a térség kormányai gyengék és nagyon korlátozott forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy a fejlődéshez szükséges gazdasági és szociális közösségi javakat biztosítsák az állampolgáraiknak. Ennek sokféle jele mutatkozik, de három különösen kritikus: az adórendszer gyengesége, a korlátozott és egyre romló adminisztratív irányítási képesség és a fontos közszereplők, de különösen a politikai pártok alacsony legitimációja. Ezt mutatja az a tény, hogy Közép-Amerikában az átlagos adóbevétel a GDP 17,2%-a, ami egész Latin-Amerikában 18,7% és a Szubszaharai Afrikában 17,3%. Csak összehasonlításként az OECD-országok átlagában ez 34,8%. A korábban említett regionális belső egyenlőtlenséget is igazolja, hogy 2008-ban Guatemala adóbevételei az ország GDP-jének 11,6%-át, Salvadorban 14,6%-át, Hondurasban 15,9%-át és Panamában 16,5%-át tette ki. Nicaragua 21,7%-kal és Costa Rica 23,1%-kal is jelentősen el van maradva a fejlett országoktól.

A Közép-amerikai Biztonsági Stratégia első változatát⁷ a SICA állam- és kormányfőinek 31. csúcstalálkozóján fogadták el 2007. december 12-én Guatemalában. A céljuk az volt, hogy megfelelő regionális eszközt hozzanak létre a személyek és javaik nagyobb biztonságának szavatolására, a humán fejlődés előmozdítására, a beruházások és a közös fellépés elősegítésére a bűnözés elleni harcban, az erőszak megelőzésében, a szociális rehabilitációban és az intézményfejlesztésben.

A szervezett bűnözés transznacionális jellegének erősödése és az erőszak elhatalmasodása a régióban kikényszerítette a Stratégia felülvizsgálatát, részben a társadalom minden szektorára kiterjedő konzultáció, részben a nemzetközi együttműködés, az érintett országok és nemzetközi szervezetek bevonásával. A témában érintett minisztériumok és főhatóságok guatemalai regionális értekezletén 2010 szeptemberében a külügyminiszterek meghozták a döntést a Stratégia felülvizsgálatáról, és felhatalmazták a SICA Főtitkárságát a feladat végrehajtására. A főtitkárság az erre vonatkozó elnöki felhatalmazás alapján előkészítő konzultációkat folytatott a szervezethez megfigyelőként csatlakozott országok többségével (Spanyolország, Németország, Olaszország, Kanada, USA, Mexikó, Argentína, az Európai Unió) és egy sor nemzetközi szervezettel (AÁSZ, ENSZ, Közép-amerikai Fejlesztési Bank, Világbank). Ezek betetőzése volt a Közép-amerikai Biztonsági Stratégia Támogatásának Nemzetközi Konferenciája, hogy a SICA országai és a nemzetközi közösség megvitassa a regionális biztonság kérdését és a közbiztonság javítására irányuló regionális program nemzetközi támogatását. A SICA Főtitkárságának szerepe meghatározó volt a résztvevők és a támogató szervezetek megnyerése és bevonása érdekében. Anyagi és szakmai támogatást jelentett az ENSZ Fejlesztési Programjával (PNUD), a Világbankkal, az ENSZ Kábítószer és Bűnözés Elleni Irodájának és az Amerika-közi Fejlesztési Bankkal (BID) kialakított együttműködés.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár⁸ már 2011 márciusában a guatemalai fővárosban tárgyalt a Közép-amerikai Integrációs Rendszer (Sistema de Integración Centroamericana – SICA) országainak vezetőivel, hogy közösen értékeljék, milyen eredményeket ért el a régió a bűnözés elleni harcban. A térségben a szervezett bűnözés több mint 15 ezer ember életét követeli évente. Ban Ki Mun szerint a szervezett bűnözés olyan nemzetközi jelenség, amelyre regionális és nemzeti szinten is választ kell találni, és az ENSZ támogatja Közép-Amerika erőfeszítéseit a közbiztonság helyreállítására.

A Stratégia kidolgozása és a számos regionális értekezlet tapasztalatai alapján sor került a SICA főtitkárságán belül a Demokratikus Biztonság Egysége létrehozására. Az előkészítő rendezvények közül ki kell emelni a Tör vényesség Kultúrája Konferenciát (2009. október), a Magánszektor és az Erőszak Megelőzése Regionális Értekezletét (2010. július), a Közép-amerikai Elkötelezettség Tudásvásárát (2010. október), a Civil Társadalom és a Demokratikus Biztonság Regionális Találkozóját.

A Közép-amerikai Biztonsági Konferencia a kezdetektől fogva az első átfogó együttműködési javaslat, amit Latin-Amerikában eddig valaha is felvetettek. A fő kiváltó oka a szervezett bűnözés és különösen annak a kábítószer-kereskedelemhez kötődő dimenzióinak olyan méretei, amelyek már azonnali cselekvést sürgetnek. A szervezett bűnözés transznacionális jellege és széles hálózatainak gyors kiépülése a régióban mára azt jelenti, hogy minden egyes elszigetelt nemzeti fellépés nagyon költséges és eleve kudarcra van ítélve. Az új közbiztonsági kihívások arra kényszerítik a latin-amerikai országokat, hogy felismerjék az együttműködés kialakításának szükségességét a biztonsági szolgálataik között a bűnözés visszaszorítása érdekében. Az igazi kérdés az, hogy a felismert szükségszerűség elegendő-e ahhoz, hogy megtegyék a szükséges lépéseket, illetve amennyiben kezdeményeznek is ilyen együttműködést, az vajon elegendő és sikeres lesz-e a mára kialakult helyzetben. A közbiztonság romlása mindenesetre rombolja az embereknek a demokráciába vetett hitét, a demokratikus intézmények és viselkedési normák iránti elkötelezettségét. A 3. táblázat jól ábrázolja ezt, ismételten jelezve Costa Rica és Panama relatíve jobb helyzetét. A második kérdésben arra kérdeztek rá, hogy a közbiztonság javítása érdekében hajlandóak lennének-e áldozatokra a politikai rendszert illetően. A válaszok aránya egyértelműen jelzi, hogy az emberek sok mindent beáldoznának a félelem oltárán.

Kétoldalú alapon is születnek megállapodások, mint például Nicaragua és Costa Rica között a határövezetben való együttműködésre a kábítószer-kereskedelem visszaszorítására. Ez különösen azért is jelentős, mert a két ország között jelenleg határterületek hovatartozásáról szóló jogvita folyik. Eddig ilyen típusú együttműködésre még nem volt példa a határ mentén. Egyes szakértők szerint már eddig is számos fontos előrelépést sikerült megvalósítani, ugyanakkor tovább él a kölcsönös bizalmatlanság és a túlzott nacionalizmus, ami megakadályozza az érdemi összefogást. Különösen azért, mert ezek a tényezők képesek arra, hogy a már meghozott vagy elfogadandó megállapodások végrehajtását éppen a kritikus pillanatokban akadályozzák meg. Ennek eddig a legfőbb magyarázata abban rejlett, hogy a közép-amerikai országok esetében a szervezett bűnözés elleni együttműködés alapvetően kétoldalú alapon történt. Természetesen nagyon fontosak ezek a megállapodások, illetve ezeknek a megállapodásoknak a hálószerű kiépülése, de ezzel nem változik azok bilaterális jellege, vagyis nem válik lehetővé a közös és egyeztetett fellépés, információcsere és a döntések végrehajtása, amire ebben az esetben feltétlenül szükség van. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy olyan bűnszövetkezetek ellen folyik a harc, amelyeknek szervezettsége, anyagi (pénzben és fegyverzetben) ellátottsága és a határokon átnyúló kapcsolatai meghaladhatják egyes kis országok védelmi kapacitásait.