DR. LOVAS ANDRÁS, ügyvédjelölt, a Független Jogász Fórum tagja (lovasandras@vipmail.hu).
Az elmúlt hónapokban meglehetősen nagy keletje volt a választási rendszer átalakításával kapcsolatos ötleteknek, javaslatoknak. A reformhullám a parlament előtt fekvő T/9081 törvényjavaslat formájában érte el a csúcsát. A közjogi tisztánlátás érdekében érdemes összefoglalni a különböző javaslatokat, megvizsgálni a választási rendszer reformjának jelenlegi állását. A reformfelbuzdulások bemutatásán túl azonban szükséges azon súlyos alkotmányjogi tények megvizsgálása is, amelyek alapvetően kérdőjelezik meg a nyilvánosságra került reformjavaslatok irányának helyességét. A „reform” helyett sokkal inkább egy kisebb mértékű, de azonnal végrehajtandó jogalkotói beavatkozás tűnik ugyanis szükségesnek. A korábbi, a választási rendszer átalakítására irányuló reformdömpingektől eltérően (1997, 1999, 2001, 2006) a jelenlegi reformhangulatban már legalább abban a kérdésben közös álláspontra jutottak a szakértők és a pártok, hogy reformra márpedig szükség van. A választási rendszer magját képező és 1989 óta változatlan választási formula megváltoztatásának igényével 2009-ben már mindenki egyetért. Ez a legújabb fejlemény különösen azért sem magától értetődő, mert abban sincs igazán vita, hogy a hatályos választási rendszer a választási rendszerekkel kapcsolatos két alapvető elvárást eddig mindig teljesíteni tudta: arányos és a kormányozhatóság igényét is biztosító választási eredményeket produkált. Ennek ellenére az eddigi partikuláris elégedetlenségek az elmúlt időszakban egy nagy közös rendszerellenességbe torkolltak. A legtipikusabb ellenvetések a következők voltak: 1. A parlament létszámának csökkentése a jelenlegi formula megtartásával nem valósítható meg. 2. Túlságosan bonyolult, az emberek még mindig nem értik. 3. Túlságosan drága, mert kétfordulós. 4. Túlságosan kiszámíthatatlan eredményeket hoz. 5. Nem biztosítja számos társadalmi réteg képviseletét. (Kisebb pártok bejutási esélyei túlságosan korlátozottak.) 6. Alkotmányossági problémák vannak a választókerületek méretével kapcsolatosan. 7. Nem biztosítja a preferenciás választást stb. Természetesen a fenti kritikákból számos jogos kritikának tekinthető, de ezek ellentmondásosságából is látható, hogy minden igény kielégítése eleve lehetetlen vállalkozás. A választási rendszer bármifajta módosítása, csak egy kettős megfelelési kényszer keretei között történhet meg. A változtatásnak ugyanis alkotmányosnak, és a rendszer megváltoztatásához szükséges szavazatokkal bíró politikai pártoknak is megfelelőnek kell lennie.1
Reformjavaslatok
Egy választási rendszerrel foglalkozó elemzésnek politológiai és alkotmányjogi szempontokat egyszerre kell tudnia figyelembe venni. Politológiai szempontból érdekes, hogy ki, miért és miért pont akkor áll elő egyegy reformjavaslattal, és vajon az a javaslat milyen (párt)szempontok alapján lett kidolgozva, továbbá mekkora esélye van a javaslat elfogadásának. Alkotmányjogilag az előbbi kérdések irrelevánsak, a legfontosabb kérdés, hogy megfelel-e az adott javaslat az írott és íratlan alkotmányjogi normáknak, és beilleszthető-e egy ország közjogi rendszerébe. E szempontok vizsgálata mentén az alábbiakban bemutatásra kerülnek a nyilvánosságra hozataluk időpontja szerinti sorrendben az egyes javaslatok.
Az Alkotmánybíróság határozata2
Meglepőnek tűnhet, de az Alkotmánybíróság „készítette el” legkorábban saját reformjavaslatát. Pontosabban nem is javaslatot, hanem reformkötelezettséget tartalmaz az AB határozata, amely már majd négy évvel ezelőtt megállapította, hogy a hatályos választási rendszer összeférhetetlen az Alkotmánnyal. 3 Ugyan a 63/B/1995. AB határozat kimondta, hogy az „Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer (…) megválasztása során”4, de az AB választójogot érintő jogértelmezői gyakorlatából egyértelműen kiderül, hogy komoly és „készpénzre váltható” alkotmányos elvárások is megfogalmazhatóak a mindenkori választási formulával szemben. Az AB a 22/2005. határozatában ment a legmesszebb, és ebben konkrétan megállapította, ha nem is magának a választási formula megreformálásának kötelezettségét, de egy új rendszerelem beépítésének szükségességét.5 Természetesen az AB ennek ellenére továbbra sem tekinthető klasszikus reformernek, megállapítható azonban, hogy az alkotmányjogi típusú megfontolások nemcsak általános keretként, hanem konkrét javaslatként is megjelenhetnek a választási rendszerről folytatott diskurzus során.
Nowinszky László javaslata6
E javaslat műfaját tekintve inkább tekinthető egy jó szándékú ötletcsomagnak, mint választási rendszer megújítására irányuló és megvalósításra váró konkrét reformcsomagnak. Maga a szerző alapvetően egyetért a jelenlegi választási formulával, és nem kíván változtatni a vegyes választási rendszeren. Mégis két újszerű módosítást javasol: egyrészt a preferencialistás szavazás alkalmazását, másrészt a töredékszavazatok hasznosulásának megváltoztatását. Mindkét felvetés egy szolid demokratizálódási igényt jelenít meg, mivel a pártlistákon lévő jelöltek tologatásának lehetősége a választópolgárok akaratérvényesítő képességét erősítené a pártelitekkel szemben. A szabályozás, mely szerint a pártoknak előre jelezniük kellene a választás előtt, hogy a parlamenti küszöb el nem érése esetén mely pártok számára „adnák át” töredékszavazataikat, a választópolgárok politikai térképen való eligazodását segítené.
Az Élőlánc javaslata7
A politikai logikából következően természetes, hogy a legradikálisabb és leginkább újszerű javaslattal egy parlamenten kívüli törpepárt áll elő. Az Élőlánc tisztán többségi, csak választókerületekben történő szavazást preferáló javaslata üde színfoltnak tekinthető az eddigi választási reformjavaslatok között. Az Írországban és Máltán alkalmazott „single transferable vote” típusú rendszer többmandátumos választókerületeket takar, ahol a választópolgár a választókerületben induló jelölteket tartalmazó lista sorrendjén változtatva fejezheti ki pártszimpátiáját. A párt törekvése egyértelmű és őszinte. Egy „bázisdemokratikus” típusú választási rendszer leginkább a pártnak magának kedvezne, de kielégítené a lakosság egy jelentős részének (párt)elitellenességét is. Megjegyzendő, hogy a sok innovatív és jó szándékú élőláncos javaslat sorába e reformtörekvés is kiválóan beleillik, hibája csupán az, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyja a jelenlegi politikai valóságot.
A kormány bejelentése8
...soha nem fog megvalósulni.
A T/9081 törvényjavaslat lényegét a következőkben lehet összefoglalni: A kormány a legradikálisabb parlamenti létszámcsökkentés mellett kötelezte el magát, és a választási rendszer megalkotásakor a rendszer olcsóságát tette a minőség fokmérőjéül. Egy nagyon hangzatos méretű spórolást megvalósítani kívánó közjogi csomag részeként a kormány a következőképpen képzeli el az ideális választási rendszert: Az ötszázalékos bejutási küszöböt megtartó és tisztán listás választások során 176 képviselő a területi listákra leadott szavazatok, míg 23 képviselő az országos kompenzációs listára felkerülő töredékszavazatok alapján nyerné el mandátumát az egyfordulós választás során. A kormány ezzel a javaslatával látszólag nem bízott semmit a véletlenre. A minél kisebb parlamentért folytatott küzdelmet a szavak szintjén megnyerte, valóban olcsóbb választási rendszert hozna létre a második forduló elhagyásával, és a választójog egyenlőségének problematikája sem állna fenn a továbbiakban. A kormány javaslatáról azonban kijelenthető, hogy soha nem fog megvalósulni. Elsősorban azért nem, mert a parlamenti létszám ekkora méretű csökkentésének végrehajtása ebben a ciklusban politikai öngyilkosság lenne a kisebbségben lévő kormánypárt részéről. Amennyiben a kormánypárt népszerűsége szignifikánsan nem növekedne a választások lebonyolításáig, akkor az MSZP reálisan csupán kb. 40–50 mandátum megszerzésével számolhatna 2010-ben, amely kb. negyede a mai frakciólétszámnak.9 A választási rendszer átalakításához nemcsak a választójogi törvény, hanem az Alkotmány módosítása is szükséges. A Fidesz bejelentette ugyan, hogy támogatja a javaslat elfogadásához szükséges alkotmánymódosítást, de a legnagyobb ellenzéki párt ragaszkodik a választókerületek megtartásához. A tisztán listás választási rendszer bevezetéséhez nincs meg a kellő parlamenti többség. Így amennyiben a kormány nem vonja vissza a javaslatot, vagy nem terjeszt elő új típusú választási formulát, akkor az az alkotmányjogi nonszensz is elképzelhető, hogy egy 200 fős maximális parlamenti létszámot előíró Alkotmány mellett marad a hatályos választási rendszer. Így az alkotmánymódosítás elfogadásának pillanatában az alkotmányellenessé válna.
A Fidesz álláspontja
A Fidesz csupán a T/295 számú alkotmánymódosító javaslatát nyújtotta be eddig a 200 fős Országgyűlés létrehozásáról, azonban konkrét választásirendszer- javaslattal nem állt elő. A nyilatkozatokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a párt ragaszkodik a választókerületekhez, és valószínűleg a jelenlegi választási formulához sem kíván hozzányúlni, inkább ennek keretei között akarja arányosan csökkenteni a megszerezhető mandátumszámokat. 10 Érthető, hogy egy konzervatív néppárt a magyar alkotmányos politikai tradíció elválaszthatatlan részét képező választókerületi szavazás megtartása mellett szólal fel. Az azonban némileg árnyalja a képet, hogy a Fidesz a korábbi eredmények ismeretében egyáltalán nem feltétlenül olyan erős a választókerületekben, mint azt sokan gondolják. Csak akkor tudta megszerezni ugyanis az OEVK-mandátumok döntő többségét, amikor erős szövetségesei voltak (1998), míg 2006-ban pontosan a rossz OEVK-szereplésen úszott el kormányalakítási lehetősége.
Az MDF–SZDSZ törvényjavaslata11
Az ellenzéki kis pártok összefogásaként napvilágot látott törvényjavaslat három különböző választásirendszer-javaslatot is tartalmaz egy 200 fős parlamentre. Az 5%-os bejutási küszöb megtartásának közös vonásán túl meglehetősen eltérő az A, B/1 és B/2 nevet viselő variáns. Az A változat szerint 100–100 főt választanának egyéni választókerületben és országos listán, ahol a lista mandátumait is az egyéni kerületek eredményeinek másodszori érékelésével osztanák ki. A B/1 és B/2 változat eltörölné a klasszikus egyéni választókerületeket, s míg előbbi kizárólag országos pártlistákat alkalmazna, az utóbbi a hét regionális választókerületben felállított pártlistákon engedné szavazni a választókat. A T/9057 számú javaslat fő erénye, hogy széles variációs lehetőséget enged a pártok számára, csökkenti a parlament létszámát, de ad esélyt a kisebb pártoknak is a parlamentbe való bekerüléshez. A javaslat komolyságát azonban meglehetősen csökkenti, hogy benyújtásáról gyakorlatilag maguk a benyújtó pártok sem nagyon vettek tudomást, majd később az SZDSZ a T/9081 számú törvényjavaslat vitájában le is mondott a javaslat megvalósításáról.12
A Medián–HVG javaslata13
Karácsony Gergely javaslata kifejezetten visszafogott a bemutatott pártalternatívákhoz képest, és azoktól eltérően szinte az összes alkotmányjogi és politikai igény kielégítését megkísérli. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy pontosan visszafogottsága lesz a veszte, hiszen a javasolt 319 mandátumos Országgyűlés nagyon távol esik a közvélemény nyomása révén a pártok által preferált 200 fő körüli parlamenttől.14 Lényegében a 171 OEVK megtartása mellett a vegyes rendszer célirányos finomításáról van szó, ahol a jelenlegi megyei listák megszüntetésével az országos listára leadott szavazatok és az egyéni rendszerben képződött töredékszavazatok összeadása után keletkeznének mandátumok az országos listán. A matematikailag jól megkomponált rendszer arányosabb is lenne, biztosítaná a kormányzóképességet, és még a jelenlegi pártok erőviszonyait sem borítaná fel a készítői szerint.
1. táblázat: Reformjavaslatok
...politikai és szakmai viták lefolytatása lenne indokolt.
A bemutatott javaslatok nagy többsége leredukálja a választási rendszer átalakítását a kisebb parlament megvalósításának igényére. Ezzel szemben 20 évvel a rendszerváltás után célszerű lenne egy megvalósítható és társadalmilag előkészített közjogi csomag elfogadásán gondolkodni.15 Számos szerző alapvetően jogosan kritizálja a politikai elit populista hozzáállását. Ahelyett, hogy egyszer valóban végiggondolnák a magyar közjogi berendezkedés egészét, újra és újra előveszik a kisebb parlament problematikáját.16 Reálisan számolva leghamarabb a következő országgyűlési választásokat követően, egy megfelelő politikai felhatalmazással bíró politikai erő tud belekezdeni egy közjogi csomag kidolgozásába és megvalósításába. Amennyiben a ciklus elején egy széles körű politikai és társadalmi konszenzust lehet kialakítani a szükséges közjogi reformok végrehajtásáról, akkor ebbe a csomagba egy új választási rendszer is kiválóan beleillene 2014. január 1-jei hatályba lépéssel.17 Ennek a választási reformnak a keretében ajánlható lenne egy 200–250 fő körüli Országgyűlés Alkotmányba iktatása, egy minimum a jelenlegi arányosító képességekkel bíró vegyes rendszer kialakítása, és esetlegesen a preferencialistás szavazás intézményének bevezetése. Mindeközben szükséges lenne feljavítani az Országgyűlés és az országgyűlési képviselők munkavégzésének körülményeit, és megoldani a választási eljárási rendszer évtizedes hiányosságait. 18 Mielőtt azonban az ideális közjogi és választási rendszer megtalálása kapcsán nagy reményeket táplálna bárki is, tisztázni szükséges, hogy a jelen körülmények között sokkal inkább más tartalmú politikai és szakmai viták lefolytatása lenne indokolt. Ennek oka, hogy önmagában a hatályban lévő szabályozás két olyan választójogi problematikát is tartalmaz, amelynek megoldása nem a kettőezertizenikszedik évben aktuális, hanem a soron következő általános országgyűlési választásokat megelőzően. Az egyik ilyen kérdőjel az AB által megállapított alkotmányellenesség, a választójog egyenlősége sérülésének vonatkozásában. A másik a választási eljárási törvény (Ve.) 66. §-ának a legutóbbi újrakodifikálásával előidézett ugyancsak alkotmányellenesnek minősíthető helyzet.
Választójogi problémák
A közvélemény által már megismert egyenlőtlen választókerületek problematikája különösen égető, mert alkotmányjogi szempontból kérdéses, hogy az AB által előírt változtatások végrehajtása nélkül lehet-e egyáltalán alkotmányos országgyűlési választásokat tartani.19 Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mulasztásos alkotmánysértő helyzetet az Országgyűlés nem fogja orvosolni, amely azonban három, súlyosabbnál súlyosabb következményt vonhat maga után: 1. Nem történik változtatás, és az alkotmányellenes választásokat követő jogorvoslatok eredménytelenül zárulnak. Ebben az esetben a jogállam és demokrácia alapvető csődje lesz megállapítható, az új Országgyűlés legitimációja kérdőjeleződig meg. 2. Nem történik változtatás, és az alkotmányellenes választásokat követő jogorvoslatok eredményesek, azaz egyes „óriás” OEVK-k, valamint analóg módon a Pest megyei területi lista eredményeit megsemmisítik, amely a választási rendszer széteséséhez vezet, a mandátumok nagy többsége nem lesz kiosztható. 3. A választások előtt a kormány önmagában, a 2/1990. MT. rendelet módosításával megpróbálja egyenlőbbé tenni az OEVK-kat. Ennek során azonban akár gerrymanderinget, azaz választási manipulációt is végrehajthat.
Hasonlóan súlyos, az ez idáig még a szakmai közvélemény figyelmét is elkerülő, 2007-es Ve. módosítás által előidézett helyzet. A Ve. új 66. §-a megszüntette azt a korábban rendelkezésre álló lehetőséget, hogy a választópolgárok a szavazás napján is felkerülhessenek a választói névjegyzékre.20 Ezzel egy olyan garanciális elem került ki a választási eljárási rendszerből, amely biztosította, hogy a bármely okból a szavazás napján a névjegyzéken nem szereplő, de választójoggal egyébként rendelkező választópolgárok felkerülhessenek a névjegyzékre, és élhessenek alkotmányos választójogukkal. Számos oka lehet annak, hogy egy választójoggal egyébként rendelkező választópolgár nem szerepel a névjegyzéken. Így például, akit a közigazgatási apparátus hibájából lefelejtettek vagy töröltek, aki választójogát a névjegyzék szavazás előtti pénteki lezárását követően szerezte meg, akit tudatosan lehagytak(!), vagy akivel például szomszédja ki akart szúrni, és így jogellenes módon olyan helyzetbe hozta, hogy törölték a névjegyzékről. Ez utóbbi eset különösen aggályos, mert a Ve. ugyancsak új 89. §-ának a segítségével ez könnyen kivitelezhető.21
A fentiekből látható, hogy két olyan, a választójogot korlátozó alkotmányellenes rendszerelem is megtalálható a hatályos választási rendszerben, amely azonnali törvényalkotói beavatkozást igényel. Így tehát az OEVK-beosztást a választási törvény mellékletébe kellene elhelyezni, és közben az AB előírásainak megfelelően módosítani. (Valamint az egyes megyékben kiosztható OEVK-mandátumszámokat, és a Pest megyei és budapesti területi listán kiosztható mandátumszámokat is módosítani.) Mindeközben megfelelően módosítani szükséges a Ve. 66. §-át. Jó vizsgája lesz a törvényalkotó pártok kompromisszumkészségének, hogy a szükséges módosításokat el tudják-e végezni. Amennyiben a kötelező feladatot meg tudnák oldani, akkor lenne némi esély a „reform” megvalósítására.
1 Az alkotmányos kategórián belül további kettős feltételrendszer érvényesül. Megkülönböztethető egy, az alkotmányos előírásokból és nemzetközi alkotmányos standardértelmezésekből eredeztethető igény, és egy nemzetközi politológiai típusú elvárás.
2 Sérül a választójog egyenlőségének elve. Lásd 22/2005. AB-határozat, ABH 2005, 246. o.
3 A szerző már az említett AB-határozat megjelenése előtt, a 2005. évi jogi OTDK-n díjazott tanulmányában kimutatta a választójog egyenlőségének alkotmányos sérelmét. [Bővebben lásd: Lovas András: A választójog egyenlősége és megvalósulása Magyarországon. In: Studia Iuvenum Iurisperitorum. Drinóczi Tímea (szerk.), PTE ÁJK, Pécs, 2006.]
4 ABH 1996. 509 (513).
5 Lásd az angol Boundary Commission típusú testület bevezetésére tett javaslat.
6 Nowinszky László: Az országgyűlési és helyhatósági választási rendszer reformjáról. Polgári Szemle, 2008/4.
7 www (2009. 03. 20.)
8 Gyurcsány Ferenc bejelentése 2009. február 1-jén, www (2009. 02. 01.), amelyet követően 2009. március 4-én benyújtották a T/9081 törvényjavaslatot.
9 Ha a törvénymódosítás a 2014-es ciklustól szólna, akkor nagyobb realitása lenne a javaslatnak, de ez az azonnali spórolás igényének mondana ellent, így nagy valószínűséggel ezért nem is szerepelt a kormányzati előterjesztésben.
10 Lásd pl. Navracsics Tibor blogbejegyzését: www (2009. 02. 02.), vagy Répássy Róbert parlamenti felszólalását a T/9057 számú törvényjavaslat általános vitájában 2009. március 24-én.
11 T/9057 törvényjavaslat.
12 Lásd Hankó Faragó Miklós parlamenti felszólalását a T/9081 számú törvényjavaslat általános vitájában 2009. március 24-én.
13 HVG, 2009. március 7., 23. o.
14 A legjobban a Medián által hivatkozott The International Institute for Democracy and Electoral Assistance táblázata mutatja meg, hogy a parlamenti mandátumszám megállapításakor általában alkalmazott ún. „hüvelykujjszabálytól” való eltérés milyen nagymértékű hazánkban. Ennek kiküszöbölésére valóban egy 200–250 fő körüli Országgyűlés lenne ideális. (HVG, 2009. március 7., 25. o.)
16 Lásd pl. Körösényi András: Közjogi populizmus. Kisebb parlament, választásirendszer-reform. Kommentár, 2006/1.
17 Jelen tanulmánynak nem célja egy átfogó közjogi csomag elemzése, de felsorolásszerűen megemlíthető, hogy ennek a csomagnak tartalmaznia kellene: a közigazgatás és a helyi önkormányzatok rendszerének átalakítását, egyes állami szervezetek megerősítését, és esetlegesen egy társadalmi megbízatásban működő parlamenti második kamara felállításának és egy új Alkotmány elfogadásának lehetőségét.
18 Jelenleg számos országgyűlési képviselő nem rendelkezik sem munkatárssal, sem saját parlamenti irodával. A szerző magyar, német és európai parlamentben eltöltött munkatapasztalatai megerősítik, hogy megfelelő infrastruktúra és szakértői gárda hiányában illúzió az Országgyűlés munkájának minőségében oly szükséges javulást elvárni.
19 Bővebben lásd a szerző 2007-ben, majd kibővítve 2009-ben újra beadott, de még el nem bírált alkotmánybírósági beadványait.
20 Nem megalapozott a módosítást bevezető 2007. évi CLXXII. törvény 5. §-ához fűzött indoklás, mely szerint csak ezen új szabály beiktatása révén oldható meg az igazolással való esetleges visszaélések kiküszöbölése. A szerző a Ve. 66. § alkotmányellenességének megállapítását kezdeményező AB-beadványában ismertet egy olyan módszert, amely egyszerre akadályozza meg az igazolással való visszaéléseket, valamint biztosítja a vétlen választópolgárok névjegyzékbe történő visszakerülésének lehetőségét
21 A Ve. 66. §-sal kapcsolatos visszaélési módszerek bemutatása nem célja e munkának. Bővebben lásd a benyújtandó AB-beadványt.
2 Sérül a választójog egyenlőségének elve. Lásd 22/2005. AB-határozat, ABH 2005, 246. o.
3 A szerző már az említett AB-határozat megjelenése előtt, a 2005. évi jogi OTDK-n díjazott tanulmányában kimutatta a választójog egyenlőségének alkotmányos sérelmét. [Bővebben lásd: Lovas András: A választójog egyenlősége és megvalósulása Magyarországon. In: Studia Iuvenum Iurisperitorum. Drinóczi Tímea (szerk.), PTE ÁJK, Pécs, 2006.]
4 ABH 1996. 509 (513).
5 Lásd az angol Boundary Commission típusú testület bevezetésére tett javaslat.
6 Nowinszky László: Az országgyűlési és helyhatósági választási rendszer reformjáról. Polgári Szemle, 2008/4.
7 www (2009. 03. 20.)
8 Gyurcsány Ferenc bejelentése 2009. február 1-jén, www (2009. 02. 01.), amelyet követően 2009. március 4-én benyújtották a T/9081 törvényjavaslatot.
9 Ha a törvénymódosítás a 2014-es ciklustól szólna, akkor nagyobb realitása lenne a javaslatnak, de ez az azonnali spórolás igényének mondana ellent, így nagy valószínűséggel ezért nem is szerepelt a kormányzati előterjesztésben.
10 Lásd pl. Navracsics Tibor blogbejegyzését: www (2009. 02. 02.), vagy Répássy Róbert parlamenti felszólalását a T/9057 számú törvényjavaslat általános vitájában 2009. március 24-én.
11 T/9057 törvényjavaslat.
12 Lásd Hankó Faragó Miklós parlamenti felszólalását a T/9081 számú törvényjavaslat általános vitájában 2009. március 24-én.
13 HVG, 2009. március 7., 23. o.
14 A legjobban a Medián által hivatkozott The International Institute for Democracy and Electoral Assistance táblázata mutatja meg, hogy a parlamenti mandátumszám megállapításakor általában alkalmazott ún. „hüvelykujjszabálytól” való eltérés milyen nagymértékű hazánkban. Ennek kiküszöbölésére valóban egy 200–250 fő körüli Országgyűlés lenne ideális. (HVG, 2009. március 7., 25. o.)
16 Lásd pl. Körösényi András: Közjogi populizmus. Kisebb parlament, választásirendszer-reform. Kommentár, 2006/1.
17 Jelen tanulmánynak nem célja egy átfogó közjogi csomag elemzése, de felsorolásszerűen megemlíthető, hogy ennek a csomagnak tartalmaznia kellene: a közigazgatás és a helyi önkormányzatok rendszerének átalakítását, egyes állami szervezetek megerősítését, és esetlegesen egy társadalmi megbízatásban működő parlamenti második kamara felállításának és egy új Alkotmány elfogadásának lehetőségét.
18 Jelenleg számos országgyűlési képviselő nem rendelkezik sem munkatárssal, sem saját parlamenti irodával. A szerző magyar, német és európai parlamentben eltöltött munkatapasztalatai megerősítik, hogy megfelelő infrastruktúra és szakértői gárda hiányában illúzió az Országgyűlés munkájának minőségében oly szükséges javulást elvárni.
19 Bővebben lásd a szerző 2007-ben, majd kibővítve 2009-ben újra beadott, de még el nem bírált alkotmánybírósági beadványait.
20 Nem megalapozott a módosítást bevezető 2007. évi CLXXII. törvény 5. §-ához fűzött indoklás, mely szerint csak ezen új szabály beiktatása révén oldható meg az igazolással való esetleges visszaélések kiküszöbölése. A szerző a Ve. 66. § alkotmányellenességének megállapítását kezdeményező AB-beadványában ismertet egy olyan módszert, amely egyszerre akadályozza meg az igazolással való visszaéléseket, valamint biztosítja a vétlen választópolgárok névjegyzékbe történő visszakerülésének lehetőségét
21 A Ve. 66. §-sal kapcsolatos visszaélési módszerek bemutatása nem célja e munkának. Bővebben lásd a benyújtandó AB-beadványt.