Az orosz államfő egyre inkább a régi idők uralkodói szerepében tetszeleg. Putyin elnök a közelgő parlamenti választásokon pártja, az Egységes Oroszország miniszterelnök-jelöltjeként indul. A Kreml vezetője számára azonban ez a megmérettetés veszélyekkel járhat.

Már a cári időkben épült klasszicista Gosztinij Dvor palota is, mely az Egységes Oroszország pártnapjának adott otthont, azt sugallja különböző transzparenseivel, hogy az orosz vezetés az imperializmus korszakához akar visszatérni, a dicsőséges 19. századhoz. A szlogen pedig így hangzik: „Putyin terve, Oroszország győzelme”, amely kétséget sem hagy felőle, ki személyesítené meg a nagyhatalmi folytonosságot. A hivatalosan pártonkívüli elnök meglepetésszerű megjelenése a pártnapon tovább erősítette a párttagokat – a hatalmas Oroszország legtávolabbi kis tartományaiból is összesereglett, többségében már őszülő hivatalnokocskák – abban, hogy a dolgoknak ezen az úton kell tovább haladniuk. Putyin a több mint egymillió tagot számláló pártot az egész orosz társadalom összetartó erejének nevezte. Az egybegyűlteknek szóló legfontosabb tanácsa a jövőre nézve a korrupció elleni kíméletlen harc volt, mely az orosz társadalom egyik legsúlyosabb betegsége. Putyin azon kijelentésére, hogy a párt garantálja az ország töretlen és gyors fejlődését, már állva tapsolt a közönség. Ezután az Egységes Oroszország parlamenti frakcióvezetője, egyben a Duma elnöke, Borisz Grizlov emelkedett szóra, aki számos vidéki képviselővel egyetemben magasztalta az elnök érdemeit. A tetőpontot az jelentette, amikor egy, a Volga-menti Szamarából érkezett párttag azt javasolt, hogy a párton kívüli Putyin vezesse a párt választási listáját a decemberi választásokon, s legyen az „Egységes Oroszország” miniszterelnök-jelöltje, hogy sok éven át kormányozhassa Oroszországot.

Feltűnően spontán módon kérte fel Grizlov a mellette ülő Putyint, hogy válaszoljon a felvetésre. Az elnök pedig egy előre elkészített kampányszöveggel a kezében, a legkevésbé sem meglepetten a mikrofonhoz lépett, és elkezdte beszédét. A szöveg a terrorizmus teljes felszámolásától kezdve a legmagasabb állami körök oligarcháktól történő megtisztításán át a korrupció elleni harcig szinte valamennyi célkitűzést és eredményt magába foglalta. Végül az elnök bejelentette, továbbra is párton kívüli kíván maradni, majd a növekvő elkeseredést feloldandó hozzátette, készen áll az Egységes Oroszország miniszterelnök-jelölti posztjára, és a későbbi kormányfői feladatokra, két feltétel mellett, egyrészt, hogy a párt megnyeri a választásokat, másrészt, hogy megválasztják Oroszország új államfőjét. Az országban már hónapok óta találgatják, mi módon fogja Putyin elnök megtartani hatalmát. A 2008 márciusi elnökválasztáson már nem indulhat, mivel az orosz alkotmány szerint csupán két ciklusban töltheti be egy személy ezt a tisztséget. Még szeptember közepén a parlament, Putyin javaslatára, Viktor Zubkovot választotta meg miniszterelnöknek, míg a korábbi kormányfő, Mihail Fradkov önként lemondott. Zubkov Putyin elkötelezett híve, az elnök utódaként tekint rá az államfői székben.

Ezzel a mesteri húzással az elnöknek jó esélye van rá, hogy hivatali ideje lejártával is megőrizze hatalmát, amennyiben valóban sikerül egy hozzá feltétlenül hűséges személyt államfőnek választatni. Egyes megfigyelők azt sem tartják kizártnak, hogy az orosz politikai rendszerben is változások állnak be, nevezetesen a miniszterelnöki jogkörök bővülnek az államfő rovására. Ez az út azonban veszélyeket is tartogat. Az Egységes Oroszország mindeddig egy szürke bürokratikus óriás volt, mely szovjet terminológiával élve a „társadalmi stabilitás egyik eszköze”, a polgárokkal való szoros együttműködés a feladata. Egy olyan párt viszont, amelyből hiányzik a jövőbe mutató program, valamint a tanult párttagok, könnyen terhévé válhat az elnöknek.Az ilyen helyzetből a legjobb kiút a néhai szovjet pártfőtitkárok bevált módszere, a párttagságban végzett tisztogatás, a kártékony elemek eltüntetése.