« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A kelet-európaiak Nyugatra mennek egy jobb élet reményében
East Europeans Go West for the Good Life
von Jan Puhl
Der Spiegel, March 30, 2007


Fiatal kelet-európaiak százezrei mennek Nyugat-Európába a jobb fizetés, a jobb karrierlehetőségek, a jobb életkörülmények reményében. Számukra túl lassú országuk rendszerváltás utáni gazdasági fejlődése, egyre többen vannak, akik már nem szeretnének otthon maradni. Az Európai Unió három évvel ezelőtti történelmi bővítése után három országban, az Egyesült Királyságban, Írországban és Svédországban szabaddá vált a munkavállalás lehetősége számukra. A szomszédos országok, Németország és Ausztria viszont élt a csatlakozási tárgyalások alatt megszabott átmeneti időszakkal, és minden bizonnyal 2011-ig életben tartja a kelet-európaiakra vonatkozó munkavállalási korlátozásokat. A fenti három ország így is a rendkívüli mértékű migráció célállomásává vált. A lengyel Munkaügyi Minisztérium becslései szerint a 38 milliós országból csaknem 2 millióan külföldön keresik kenyerüket. Közülük 196 000-en Írországban dolgoznak. Továbbá 60 000 lett és több tízezer litván munkavállaló hagyta háta mögött a Balti-tenger vidékét, egy olyan élet reményében, melyet otthon nem tudtak biztosítani maguk és családjuk számára. A régiót elhagyók gazdasági szempontból a legoptimálisabb korosztályhoz tartoznak. Döntően harmincöt év alattiak, akiknek egynegyede befejezte egyetemi és főiskolai tanulmányait. Így nem csoda, hogy hiányukat a hazai munkaerőpiacon erőteljesen megérzik.

„A legnagyobb hiányban a szakképzett munkaerőben vagyunk” – mondja Tomasz Gawlikowski, KardyPolskie személyzeti tanácsadó iroda 25 éves alkalmazottja. „Akár hetekbe is kerül a megfelelő munkaerőt megtalálni, mert mindenki Angliában keres munkát. Pedig Lengyelországban van elég munka, de a bérek növekedése nem tartja a lépést az árak növekedésével.” Az állami szektorban még kritikusabb a helyzet. A nyugati ápolónők nevetséges bérei is komoly vonzerőt jelentenek a kelet-európai kórházi nővérek számára. Az orvosok pedig külföldön akár otthoni jövedelmük tízszeresét is megkereshetik. Szakképzett orvosok, mint a Karlovy Vary-i kórház aneszteziológiai osztályának igazgató főorvosa, Roman Brazdil, 1000 euró körüli összeget keresnek. Kórháza a legmagasabb nyugati elvárásoknak is megfelel, kollégái mégsem kívánnak Csehországban maradni. Helyüket az esetek döntő többségében szlovák orvosok veszik át, ahol a bérek még alacsonyabbak. Az egészségügy világától ez a nemzetközi migráció nem idegen. A német, francia és brit orvosok Amerikába mennek dolgozni, helyükre cseh és szlovák kollégák érkeznek, akiknek munkáját pedig a román és bolgár orvosok veszik át. Az Európai Unió legutóbbi, január 1-jei bővítésével két minden eddiginél szegényebb ország lépett be a közösségbe. Munkavállalóik előtt azok az országok is bezárták a kapukat, akik az előző körben tárt karokkal fogadták a kelet-európaiakat (teszik mindezt úgy, hogy felmérések szerint gazdasági növekedésük jelentős hányadát a Keletről érkező olcsó munkaerőnek köszönhetik). Mindazonáltal a legmérsékeltebb becslések szerint a következő években mintegy 200 000 bolgár munkavállaló készül az Unió gazdagabb országai felé.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány