A neves közgazdász, Joseph Stiglitz a 2003-as évet a globalizáció szempontjából csapásnak nevezte. Bizonyos tekintetben igaza volt. Az iraki háború és annak következményei mély törést eredményeztek az Egyesült Államok és szövetségesei között, az országok többsége a háború ellen foglalt állást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül indított koalíciós támadás a szervezet csúcsszervének tekintélyét is megtépázta. Az Irak kapcsán kialakuló ellentétek odáig fajultak, hogy egyes német éttermek a rideg politikai viszonyra hivatkozva megtagadták a Coca-Cola árusítását, míg 2003-as amerikai közvéleménykutatások szerint az állampolgárok csaknem fele bojkottálta a francia áruk vásárlását. Az év gazdasági szempontból sem sok jót ígérve kezdődött. Az év első felében lelassult nemzetközi tőkebefektetések üteme, stagnált a kereskedelem mértéke. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) cancúni konferenciáján pedig nem született megállapodás a jelentős amerikai és európai mezőgazdasági támogatások csökkentésének kérdésében. Felütötte fejét a SARS járvány, mely egyes ázsiai országokban 50 százalékkal csökkentette az odalátogató turisták számát.

Az A. T. Kearney/Foreign Policy Globalizációs Index idei kiadása szerint ezek a folyamatok nem rengették meg alapjaiban a világgazdaságot, s 2003 második felére a szálak ismét összefonódtak. Az év első felében kevesebb, mint egy százalékos növekedést mutató világkereskedelem 5 százalékos növekedést mutatott az év második felében. A globális fejlesztési segélyek drámai növekedésnek indultak, ami az OECD adatai szerint 69 milliárd dolláros rekordszintet mutatott. A legnagyobb változás az amerikai segélyezési politikában állt be, mely támogatásait több mint 20 százalékkal növelte.

A globalizáció gyors helyrebillenése is bizonyítja, hogy itt egy a napi politikai viszonyokon túlmutató jelenségről van szó. Ennek sokszínűségét kívánja mérhetővé tenni a globalizációs index, mely több mutató alkalmazásával - mely átfogja a kereskedelmet, a pénzügyeket, a politikai helyzetet, az információs technológiát, a személyes kapcsolatokat - kíván rangsort felállítani a vizsgált 62 ország között, amely együttesen a világ nettó hazai termékének 96 százalékát, népességének 85 százalékát adják.

Gazdasági nyitottság és terrorizmus

Számos elemző úgy véli, hogy minél szorosabb kapcsolatokat ápol egy ország a világ más tagjaival, annál inkább kiszolgáltatott egy esetleges terrortámadásnak. Véleményük szerint az átjárható határokkal, a szoros nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező országok lehetővé teszik a terroristák szabad mozgását, akik a globalizáció jótékony hatásainak egyenlőtlen eloszlása és a nemzeti értékek véleményük szerinti háttérbe kerülése láttán példát statuálva célpontként jelölik meg őket. Érdekes teória, de a számok nem ezt mutatják. A 2003-as terrortámadások helyszíneit az index adatival összevetve csupán gyenge korreláció mutatható ki a két jelenség között. Sőt, a magasabb globalizációs szinten lévő országok nemzetközi hálózatokhoz való csatlakozásukkal kedvezőbb lehetőségekkel bírnak a terrorizmus elleni harc terén. Így járt el India is, amikor 2003-ban ratifikálta a terrorizmus finanszírozásának megakadályozásáról szóló nemzetközi konvenciót.

Globalizáció és oktatás

Arra a kérdésre, hogy a világiasabb országok lakói képzettebbek-e, igenlő válasz adható. A globalizációs index és az országainak oktatási kiadásairól szóló Világbank által vezetett adatsor összevetése során pozitív együttjárás állapítható meg, ami elsősorban a fejlődő országok esetében mutatható ki. A globalizált gazdaságra történő áttérés azt jelenti, hogy egy képzett társadalom nemcsak kívánatos, de alapvető fontosságú is.

Globalizáció és szabadságjogok

A globalizációs index és a Freedom House által kiadott, a politikai jogok és az állampolgári szabadság érvényesülését vizsgáló éves rangsor összevetése alapján a fenti két jelenség szoros kapcsolatban van egymással. A Transparency International felmérései is alátámasztják, hogy a globalizáció az egyik legjobb módja annak, hogy a politikusokat a törvény keretei között tartsák, mivel az integráció magasabb fokán lévő országokban alacsonyabb korrupciós mérőszámok tapasztalhatóak.

A győztesek

A tavalyi második Szingapúr átvette az első helyet a három éve vezető Írországtól. Ennek hátterében elsősorban az ország politikai helyzetének javulása áll, mivel 41 százalékkal növelte hozzájárulását az ENSZ békefenntartó tevékenységéhez. Szingapúr vezető helyét tovább erősítette a 2003 májusában első ázsiai országként szabadkereskedelmi egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. Ezalatt Írország erős gazdasági pozíciója romlott, GDP-jének növekedése a kiemelkedő 2002-es 6,9 százalékról 1,8 százalékra esett vissza. Finnország az ötödik helyről a tizedikre esett vissza, míg az Egyesült Államok a hetedik helyről negyediknek lépett elő.

Egyesült Államok

A szuperhatalom 2003-ban három helyet lépett előre a rangsorban. Az amerikai mutatókat jobban szemügyre véve azonban látható, hogy egy rendkívül ellentmondásos teljesítmény eredménye. Az előrelépés elsősorban a kedvező technológiai jelzőszámoknak, az internethasználók magas számának és a számítógépes szerverek magas biztonsági fokának tudható be. De mesze elmarad a kereskedelem, a nemzetközi működőtőke-áramlás terén. Ennek fő oka az élénk belső piac, mivel méreténél fogva az Egyesült Államok kevésbé függ a nemzetközi kereskedelemtől, mint az olyan kisebb államok, mint Írország vagy Szingapúr. Amerika rangsorban elfoglalt helyét rontotta még a nemzetközi szerződésekkel szemben tanúsított szkepszise. Továbbra is távoltartja magát a kyotói egyezménytől, a Nemzetközi Büntető Törvényszék felállításában való részvételtől, de nem írta alá a Radioaktív Hulladékok Nemzetközi Forgalmának Ellenőrzéséről szóló Baseli Konvenciót sem.

Oroszország

Ororszország idén nyolc helyet esett vissza a rangsorban. Az orosz gazdaság függővé vált a külföldi olaj- és földgázbefektetésektől. Egyes adatok szerint az energiaszektor részesedése az ipari termelésből eléri a ország GDP-jének 25, export 50 százalékát. A Kreml Yukos ellen indított hadjárata és a csecsen terroristák támadásainak következtében jelentős mértékben csökkentek az Oroszországba irányuló külföldi befektetések. Emellett a korrupció és a hatékonytalan termelés tovább nehezíti a gazdaság helyzetét. A privatizáció és a deregularizáció megrekedt, Oroszország elmulasztotta a WTO tagsághoz megkívánt reformok megtételét.

Kína

Napjainkban az Kína a világgazdaság motorja. 2003-ban, mikor minden más ország gazdasági fejlődése lassulásnak indult, Kína GDP-je elképesztő 9,1 százalékos növekedést mutatott. Az ország részesedése a világexportból az 1990-es 1,9 százalékról 2003-ra 6 százalékra emelkedett. Ezen folyamatok azonban nem tükröződnek megfelelően a globalizációs index értékében, mivel azok értelmezésére fejenként került sor.

Európai Unió

A vezető Európai gazdaságok lanyha növekedési mutatói ellenére a 2004-ben kibővülő Európai Uniónak még mindig erős gazdasági befolyással bír a térségben. 2002-ben az újonnan csatlakozott országokban a privatizáció és a vállalati fúziók felgyorsulásának lehettünk szemtanúi. 2003-ban nőtt az alacsonyabb munkaköltséggel bíró kelet- és közép-európai országokba áramló befektetések mértéke, így Ukrajna, Románia és Horvátország egyaránt előrébb lépett a listán. Az új tagállamok közül azonban több is – Csehország, Szlovákia, Szlovénia – hátrébb csúszott, mivel az uniós csatlakozás miatt kétharmadával csökkent a beáramló külföldi működőtőke mértéke. A tagságnak számos előnye van, de meg kell fizetni az árát.