Manapság egy halmozódó nyugdíj-takarékossági válság jelei bontakoznak ki az Egyesült Államokban. Túlságosan sok közepes és kis jövedelmű amerikai rendelkezik túlságosan kicsi megtakarításokkal. A jó hír az, hogy van néhány relatíve egyszerű politikai lehetőség a bajok orvoslására.

A nemrég publikált Nyugdíjazás Biztosítási Projekt (Retirement Security Project), amelyet a Brookings Intézet és a washingtoni Georgetown Egyetem közösen készített rávilágít, hogy a megtakarítási tervezés kombinációja a lehető legszélesebb körű hozzáférhető információval és a megfelelő komfort- és ösztönzőrendszerrel képes lehet lökést adni a nyugdíj-megtakarításoknak – az alacsony és közepes jövedelmű rétegek esetében egyaránt. Ez a kutatási eredmény logikusnak tűnik, amennyiben figyelembe vesszük, hogy a legtöbb amerikai nem rendelkezik hosszú távú megtakarítási tervekkel.

Mindez nem véletlen, hiszen az ilyen jellegű pénztárakban való részvételre a közép- és kisjövedelműeket viszonylag magas adókkal (15%) próbálta eddig ösztönözni a kormányzat. Egy másik ok a takarékossági kedv pangására, hogy a munkavállalók egy jelentős részének nincs pénzügyi tapasztalata, sem pedig elegendő ideje a hosszú távú felhalmozási tervekbe történő beruházásra.

Az adórendszer változtatása abba az irányba lenne szükséges, ami a mostaninál nagyobb ösztönzést nyújt a közepes és alacsony jövedelműek számára a takarékosság terén. A jelenlegi kutatási eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy ez a változás nagyságrendekkel megnövelné a megtakarítási számlákba történő beruházási kedvet. Szükség van rá, hogy ezek a hosszú távú lehetőségek minden munkavállaló számára elérhetőek legyenek, és hogy kiszámítható, tervezhető kamatrendszerrel rendelkezzenek. Rendkívül fontos, hogy a munkáltatók automatikusan biztosítsák alkalmazottaik számára e lehetőségeket – mint ahogyan ezt ma csak a 10%-uk teszi meg.