Az 1990-es évekre ma már úgy emlékezünk, mint a példátlan növekedés és kreativitás éveire, amikor sikerrel és gyorsan szálltunk szembe egy-egy ország vagy térség gazdasági és politikai kihívásaival. Kanada egykori pénzügyminisztereként volt alkalmam megtapasztalni, hogy a válságoknak saját metódusaik vannak, és a siker sohasem biztos ellenük. Az elmúlt ötven esztendőben ennek ellenére a nemzetközi közösség túlnyomórészt sikeresen vette ki a részét a legkülönbözőbb krízishelyzetek megoldásából, és határozott jelét adta, hogy tanult a történelmi leckékből. Az 1990-es évek elsősorban abban szolgáltak tanulságul, hogy specifikusan kell kezelnünk a különböző országok és térségek válsághelyzeteit.

Az egykori G-7, a világ legfejlettebb államainak fóruma éppen ezért vált alkalmatlanná arra, hogy a fejlődő országok problémáival sikeresen szembenézzen – hiszen ehhez túlságosan zárt társaság volt. A Nemzetközi Valutaalap – bár központi szerepet töltött be – szintén nem bizonyult alkalmasnak egy megfelelően széles körű konszenzus megteremtésére. Ezen egyértelmű jelek tették szükségessé a pénzügyminiszterek és bankvezetők alkotta G-20-at. Volt szerencsém elnökölni az első G-20-as fórumon 1999-ben, Berlinben. Elmondható, hogy a szervezet azóta is kitűnően működik, és tagjai ez idáig vitatott alapvetésekben is konszenzusra jutottak a nemzetközi gazdaságpolitika területén.

Olyan résztémákban sikerült közös álláspontot kialakítani, mint a terrorizmus anyagi hátterének ellehetetlenítése, a pénzügyi és gazdasági stabilitás, a helyi és nemzetközi verseny erősítése, a lakosság megfelelő tudással való felruházása a nemzetközi piacon történő sikeres részvétel érdekében. A G-20 csoportja (és ezzel együtt fenti eredmények jelentősége) első ránézésre talán kicsinek tűnhet, ám tagjai a valóságban a világ gazdasági teljesítményének 90%-át, a világkereskedelem 75%-át, valamint a Föld lakosságának 65%-át tömörítik. A G-20 olyan országokat foglal magába, amelyek gazdasági fejlettségük, kultúrájuk és vallási hovatartozásuk terén egyaránt igen sokszínű képet mutatnak. Bár a legitimáció és az eredményesség közötti egyensúlyt sokszor igen nehéz megtalálni, a jelek szerint a G- 20 képes volt ezen akadály bevételére.