A Jukosz egykori vezérigazgatója, Mihail Boriszovics Hodorkovszkij többé már nem egy oligarcha, egy olajbáró vagy Oroszország leggazdagabb embere. A moszkvai Meskanszkíj Bíróság előtt, a tárgyalóteremben elkülönített cellában álló, bilincsbe vert Hodorkovszkij a Putyin rendszer elnyomásának, a jogállamiság sárba tiprásának jelképe lett. A fölötte ítélkező bírák és az őt vádló ügyészek pedig sokkal inkább a politikai elnyomást, mint az igazságot testesítik meg.

Putyin második ciklusának kezdete előtt Paul Robinson véleménye szerint ő lehetett volna az az orosz elnök, aki legális öntudatra neveli népét. A legális öntudatnak azonban sok fajtája létezik. Putyin jogfelfogását pedig pont a KGB formálta, az a szervezet, melyhez ő épp a politikai üldöztetések csúcspontján csatlakozott, és amely felfogás mind a mai napig érzékelteti hatását tevékenységében. A KGB-s fogalomtárában a törvénnyel együtt kerül alkalmazásra a propaganda, a rágalmazás és a zsarolás. Mindez két közös célt szolgál: aláásni a demokratikus önigazgatást, a hatalmat egy szűk nómenklatúra kezében összpontosítani. A KGB jelszava, hogy „adjatok egy embert, mi majd adjuk hozzá az ügyet”.

Ezek a módszerek érhetők tetten a Jukosz-per kapcsán is. Hodorkovszkij, aki – letartóztatása előtt – a nyilvánosság elé tárta üzleti tevékenységének részleteit, és aki vagyonát és szervezőkészségét arra használta, hogy elősegítse a demokrácia érvényre jutását és a civil társadalom kialakulását Oroszországban, veszélyes ellenségnek bizonyult. Túl nagy kihívást jelentett a kormány számára, így amint napvilágot láttak a Jukosz visszaélései, a Putyin köré szerveződött gárda felkészült, hogy bármi áron lefegyverezze.

Azonban mikor már a letartóztatás fenyegette, Hodorkovszkij mégis Moszkvában maradt. Pedig éppúgy, mint számos kegyvesztett oligarcha, ő is menedéket találhatott volna külföldön, élvezhetné vagyonát. Ehelyett azt választotta, hogy bebizonyítsa ártatlanságát egy moszkvai bíróság előtt. A szabadságért hozott áldozatáért, és a cél miatt, amelyért még a börtönbüntetést is vállalta Jurij Schmidt egykori emberjogi jogász a „társadalmunk morális vezetőjének” nevezte. Julia Latynina újságírónő szerint pedig a „a börtönben nem a vállalkozásaival foglalkozik, hanem Oroszország történelmével. Ezért nem üzletemberként ül a rácsok mögött, hanem úgy, mint Nelson Mandela.”

Hodorkovszkij elítélése esetén Putyin azonban nem szabadul meg tőle. A jogalap nélküli börtönbüntetések oroszországi történetének újabb fejezete ugyanis továbbra is azt üzeni számunkra, hogy a Meskanszkíj Bíróság rácsai mögött álló emberek szabadok, vádlóik és bíráik pedig a hatalom rabszolgái.