CSÉFALVAY ZOLTÁN geográfus, egyetemi tanár, CSIZMADIA NORBERT geográfus, PhD hallgató, CSORDÁS LÁSZLÓ geográfus, kandidátus.
A tanulmány teljes, szerkesztetlen, színes változata letölthető.
A magyar települések és kistérségek versenyképességét elemző átfogó kutatás öszszefoglaló téziseit és a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerét bemutató fejezetet a Polgári Szemle májusi számában közöltük. A most ismertetett eredmények a hálózatok szerepének kiemelt fontosságát hangsúlyozzák, értékelve a kistérségek növekedési dinamikáját is.
A hálózatok szerepe a globalizáció korában
A globalizáció korának gazdasága hálózatokba szerveződik. Amíg a megelőző időszakokban a gazdaság alapegységei a nemzetgazdaságok és a vállalatok voltak, addig ma már ezt a szerepet egyre inkább a termelés globális szintű szerveződési módjai veszik át. Napjaink globális gazdaságában már nem országok és vállalatok, hanem sok országra és a vállalatok sokaságára kiterjedő, egy-egy termék köré rendeződő, globális léptékben szervezett termelési láncok és hálózatok versenyeznek egymással. Nagyon leegyszerűsítve a globális termelési lánc1:
| egymással munkamegosztásban álló vállalatok és vállalati egységek olyan hálózata, amely |
| egy-egy termék vagy termékcsoport előállítására szakosodik, |
| a termék előállításának teljes folyamatát átfogja (a tervezéstől a nyersanyagok beszerzésén, az ipari feldolgozáson, a marketingen, az elosztáson és az értékesítésen át, el egészen a szervizig), és |
| a láncolat minden egyes eleménél a termékbe anyagi, technológiai vagy szervezési inputok épülnek be, ezek mindegyike új érték hozzáadásával növeli a termék értékét. |
Ez a láncolat és éppen ezért láncolat tehát nemcsak a konkrét gyártási és termelési folyamatokra terjed ki, hanem az áruhoz vezető első lépéstől, azaz a tervezéstől egészen az utolsó lépésig, azaz az értékesítésig, a termék előállításának valamennyi fontos mozzanatát magában foglalja. Sőt, nemcsak magában foglalja, hanem és ez a másik ok, amiért a láncolatról beszélhetünk ezeket az elemeket egyúttal egy sajátos hálózattá is szervezi. A termelési lánc egyes elemei nem függetlenek egymástól, közöttük bonyolult kapcsolatok, hatalmi viszonyok alakulnak ki, amelyek szabályozzák az erőforrások hálózaton belüli áramlását.
A láncolat szervezése, vagyis a termék előállítására egymással munkamegosztásban álló vállalatok és vállalati egységek hálózatának a koordinálása a gyakorlatban rendkívül sokféle kombináció keretében valósulhat meg. Az egyik szélső lehetőség, amikor a termelési lánc teljes egészét egyetlen vállalat fogja át, a láncolatot egyetlen vállalat szervezeti keretein belül, annak vállalati egységei közötti munkamegosztás formájában építik fel (vertikális integráció). Ezzel szemben, a termelési lánc koordinációjának másik szélső lehetősége, amikor a láncolat minden egyes eleménél a szükséges termelési folyamatokat önálló és független, elvileg egymással azonos szinten álló vállalatok végzik el (horizontális integráció). A globalizáció korának legnagyobb újdonsága, hogy a termelési láncok egyre inkább az utóbbi módon, a vállalatok közötti munkamegosztás keretében szerveződnek, és a vállalatok közötti munkamegosztás a nemzetgazdasági határokat átlépve globálissá válik.
Magyarország térbeli tagoltsága a globális hálózatok szerint
Egy olyan kicsi és nyitott gazdaságú országban, mint Magyarország, a települések és a kistérségek versenyképessége alapvetően annak függvénye, hogy miként képesek kapcsolódni a globális termelési hálózatokhoz a településen, illetve kistérségben található vállalkozások. Annak alapján pedig, hogy ez a kapcsolódás mennyire sikeres ugyancsak nagyon leegyszerűsítve , Magyarországon három alapvető térségi típust különböztethetünk meg2:
| globális gazdasági hálózatokba integrálódott kistérségek, |
| hazai gazdasági hálózatokba integrálódott kistérségek, valamint |
| a globális és a hazai gazdasági hálózatokból kimaradó kistérségek. A kistérségek globális és hazai integrációjának pontos mérését több probléma is nehezíti, mindenekelőtt a statisztikai adatok szűkössége. Kistérségi szinten ugyanis olyan fontos adatok, mint a bruttó hazai termék, vagy a külföldi működő tőke, nem érhetők el. Ezért az alábbiakban a kistérségek globális kötődését alapvetően a kistérségekben található vállalkozások méretnagyság szerinti szerkezetére építjük. A magyarországi vállalkozások körében ugyanis általános törvényszerűségnek tekinthető, hogy (l. 1. ábra): |
| minél nagyobb egy vállalat, annál erősebben kapcsolódik a globális hálózatokhoz, és megfordítva, |
| minél kisebb egy vállalat, annál kisebb a piaci hatóköre, annál gyengébb a globális hálózatokhoz való kötődése. |
Az önfoglalkoztató vállalkozások és a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozások számára már Budapest is szinte elérhetetlen piacnak tűnik, értékesítésükben csupán kevesebb, mint két százalékkal részesedik a főváros, ezzel szemben termékeik több mint kétharmadát a saját településen, vagyis a vállalat telephelyén értékesítik. A kisvállalkozások már a tágabb hazai piacra termelnek termékeik 45%-át már a saját településen kívül, vagyis a megyében, vagy Magyarország más térségeiben értékesítik , és így erősen integrálódnak a hazai termelési hálózatokba. A közepes ötvennél több, de 250-nél kevesebb foglalkoztatotti létszámmal dolgozó vállalatoknál pedig a saját településen való értékesítés aránya már egyharmadra csökken, ezzel szemben termékeik 18%-át külföldön értékesítik. A középvállalati méretnél tehát elindul a globális hálózatokhoz való integráció folyamata, ami a nagyvállalatoknál értelemszerűen tovább mélyül.
Ebből az általános szabályszerűségből kiindulva a kistérségek globális kötődésének vizsgálatát öt olyan mutatóra építettük, amelyek az adott térségen belül jelzik, hogy a vállalati szerkezetet mennyiben dominálják a globális hálózatokhoz kapcsolódó nagyvállalatok, illetve a hazai hálózatokhoz kapcsolódó kisvállalatok.3
A hazai kistérségek globális kötődése
Magyarország kistérségei a globális kötődés alapján élesen tagolódnak (l. 1. térkép):
A szigetszerű modernizációt jól jelzi, hogy a globális gazdasági hálózatokba bekapcsolódott kistérségek viszonylag mozaikszerűen helyezkednek el az országban. Így az általános fejlettségi pozíció szerint fejletlen vagy leszakadó térségekben is találunk néhány globális hálózatba kapcsolt szigetet, mindenekelőtt a nagyvárosokat (Pécs, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Debrecen, Miskolc). A növekedési pólusok megerősítését szorgalmazó, javarészt szocialista szociáldemokrata alapvetésű újraelosztási területfejlesztési politika kudarcát mutatja azonban, hogy ezeket a modernizációs szigeteket közvetlenül többnyire a globális és a hazai hálózatokból kimaradó kistérségek veszik körül.
A szigetszerű modernizáció ellenére, viszonylag élesen kirajzolódik két globálisan integrált folyosó, a BudapestMosonmagyaróvár- tengely és a BudapestBalaton-tengely. Sőt ma már, Budapest tágabb vonzáskörzetében a két tengely összeolvadása figyelhető meg.
1. térkép: Magyarország regionális tagoltsága a kistérségek globális kötődése szerint (2002)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_02.gif)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_02.gif)
A hazai gazdasági hálózatokba bekapcsolódott kistérségek között szintén kirajzolódnak összefüggő zónák, részben a Budapest Mosonmagyaróvár- és a BudapestBalaton- tengely között, részben a főváros Alföld felé nyúló vonzáskörzetében, valamint a Duna vonalán. Ezek a kistérségek komoly eséllyel rendelkeznek arra, hogy idővel a globális hálózatok részévé váljanak.
Ugyancsak összefüggő övezetet képeznek a hazai hálózatokhoz kötődő kistérségek az Alföldön, a Dél-Alföldön Békés megyében, valamint a DebrecenNyíregyháza tengelyen. Ezek a zónák azonban ma még meglehetősen elszigeteltek a globális hálózatokba bevont térségektől, így jövőbeni fejlődési irányuk még nagyon kérdéses.
A globális és a hazai gazdasági hálózatokból kimaradó térségek, mint egy kígyóvonalat követve szövik át az ország keleti részét és a Dél-Dunántúlt. Koncentrációjuk kétségkívül az ország fejletlen északkeleti térségében a legerősebb, de a Dunántúl déli határvidékei a határ közelsége ellenére sem képesek bekapcsolódni a globális vagy a hazai gazdasági hálózatokba. Globális és hazai integrációjukat elsősorban a közlekedési elérhetőségük nehezíti, ezek a kistérségek többnyire 150-200 kilométernyi távolságra találhatók Budapesttől, ahova ma még nem vezet gyorsforgalmi autóút. Ezért a globális és hazai gazdasági hálózatokból kimaradó kistérségek fejlesztésének vélhetően a legjobb útja nem a források újraelosztása, hanem a közlekedési elérhetőség l. autópályák javítása.
Kistérségek fejlettsége és globális integrálódása
A kistérségek globális kötődése részben fedi, részben pedig metszi a kistérségek általános fejlettsége szerinti földrajzi tagolódást (l. 2. ábra):
2. ábra: A kistérségek tagoltsága az általános fejlettség, valamint a globális és hazai gazdasági hálózatokhoz való kötődés szerint (csoportok a kistérségek számával)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_03.gif)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_03.gif)
A fejlett térségek között szinte fele-fele arányban találunk globális vagy hazai gazdasági hálózatokba bekapcsolódott térségeket.
A közepesen fejlett térségeknél azonban már fordított a helyzet, ebben a csoportban szinte ismét fele-fele arányban hazai hálózatokhoz kapcsolódó kistérségek, vagy azokból kimaradó kistérségek találhatók. A mai közepesen fejlett kistérségek csoportja tehát meglehetősen bizonytalan helyzetben van az összesen 47 közepesen fejlett kistérségből mindössze hat rendelkezik globális kötődéssel és nagyon is kérdéses, hogy azok a kistérségek, amelyek ma a hazai hálózatokhoz kapcsolódnak, képesek-e a jövőben a globális hálózatokhoz hozzákapcsolódni, illetve a kimaradók a hazai hálózatokhoz integrálódni.
A fejletlen kistérségek több mint háromnegyede olyan kistérség, amely kimaradt a globális és a helyi hálózatokból. Fejletlenségüknek pedig egyaránt oka és következménye ez a helyzet. Ezért fejlesztésük alapvető iránya a hazai hálózatokba való mielőbbi integrálás lehet.
A fejlesztési potenciál szerint két kritikus csoport mutatkozik: az egyik a fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportja (26 kistérség), a másik a közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportja (19 kistérség). Ezeknél a kistérségeknél ugyanis az általános fejlettség a mainál nagyobb globális, illetve hazai kötődést tenne lehetővé. Valószínű, hogy egy célzott központi fejlesztéspolitika éppen ezeknél a térségeknél érhetne el viszonylag gyorsan látványos eredményt, billenthetné át a kistérségeket egy fejlettebb gazdasági hálózatba, és ezáltal idővel egy magasabb fejlettségi kategóriába.
Területileg a hazai kistérségek az általános fejlettség és a globális kötődés szerint viszonylag jól elkülöníthető zónák formájában tagolják az országot:
A fejlett és globális hálózatokba bekapcsolódott kistérségek földrajzi elhelyezkedése követi a szigetszerű modernizációt, ilyen térségekkel egyrészt a Dunántúlon, a BudapestMosonmagyaróvár- és a Budapest Balaton-tengely mentén, valamint a Duna vonalától keletre néhány nagyvárosnál találkozhatunk.
A közepesen fejlett és a hazai hálózatokhoz kapcsolódó kistérségek övezetei a Budapest Mosonmagyaróvár- és a BudapestBalaton- tengely között, valamint a Dél- Alföldön (Békés megyében) és a Duna déli szakaszán helyezkednek el. Noha az első zóna közvetlenül a globálisan integrált tengelyek között húzódik, eddig globális integrációja elmaradt, valószínűleg célzott fejlesztéspolitika kell ahhoz, hogy ezeknek a térségeknek a globális integrációja felgyorsuljon (pl. a regionális klaszterek támogatása). Hasonlóképpen a másik két zónának is Budapesttől távoli fekvésük miatt ma kevés az esélye arra, hogy a globális hálózatokhoz integrálódjanak.
A fejletlen és a hálózatokból kimaradt kistérségek döntően a keleti országrészre, ezen belül is határvidékekre koncentrálódnak. Északon Pétervásárától, keleten Csengeren át, délen Makóig szintén összefüggő övezetet alkotnak. A másik összefüggő övezet Baranya, Tolna és Somogy megye határain húzódik. Ezeknek a térségeknek a gazdasági integrációját miként földrajzi elhelyezkedésük is mutatja csak a közlekedési elérhetőség javítása segítheti érdemben.
A fejlesztési potenciál szerint két kritikus csoport a fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportja, valamint a közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportja földrajzilag szintén erősen koncentrálódik. A fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportjához tartozó kistérségek javarészt a főváros (keleti) vonzáskörzetében találhatók, és célzott fejlesztéspolitikával globális integrációjuk viszonylag rövid idő alatt felgyorsítható. A közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportjához tartozó kistérségek az Alföld déli és középső területén helyezkednek el, számukra valószínűleg szintén egy célzott fejlesztéspolitika segíthetné elő a gazdasági integrációt. Mindkét térség közös jellemzője tehát, hogy a fejlettség oldaláról adottak a feltételek egy magasabb színvonalú gazdasági integrációhoz, ehhez azonban pótlólagos külső forrásokra van szükségük. A következő két táblázat a kistérségek besorolását mutatja be.
1. táblázat: Magyarország kistérségeinek sorrendje és a fejlettségi különbségek 19942002 között a növekedés üteme szerint
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_04.gif)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_05.gif)
2. táblázat: Magyarország regionális tagoltsága a kistérségek általános fejlettsége és globális kötődése szerint (2002)
![](http://www.polgariszemle.hu/app/data/img/45_06.gif)
1 A közgazdasági szakirodalomban a globális termelési láncokra enyhe tartalmi eltérésekkel többféle elnevezés honosodott meg: értéklánc (value chain, Michael Porter), globális termelési hálózat (global production network, Peter Dicken), globális árulánc (global commodity chain, Gary Gereffi). A globális termelési láncokhoz és hálózatokhoz bővebben lásd:
DICKEN, Peter (1998) Global Shift. Transforming the World Economy. Third Edition, Paul Chapman, London.
GEREFFI, Gerry KORZENIEWICZ, Miguel (Eds.) (1994) Commodity Chains and Global Capitalism. Praeger, Westport, CT.
PORTER, Michael E. (1993) Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest.
2 A hazai térségek globális hálózatokhoz való kapcsolódásának és versenyképességének összefüggéseiről bővebben lásd:
ENYEDI György (2004) Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. Magyar Tudomány, szeptember.
LENGYEL Imre (2003) Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JAETPress, Szeged.
3 A kistérségek globális kötődését az alábbi mutatók segítségével vizsgáltuk:
a települési önkormányzatok adóbevételei,
a 250 fő feletti foglalkoztatotti létszámmal rendelkező vállalkozások száma,
a működő részvénytársaságok száma,
a száz közepes vállalkozásra (50249 foglalkoztatott) jutó nagyvállalatok (250 és nagyobb foglalkoztatotti létszámmal) száma,
a száz kisvállalkozásra (1049 foglalkoztatott) jutó nagyvállalatok (250 és nagyobb foglalkoztatotti létszámmal) száma.
DICKEN, Peter (1998) Global Shift. Transforming the World Economy. Third Edition, Paul Chapman, London.
GEREFFI, Gerry KORZENIEWICZ, Miguel (Eds.) (1994) Commodity Chains and Global Capitalism. Praeger, Westport, CT.
PORTER, Michael E. (1993) Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest.
2 A hazai térségek globális hálózatokhoz való kapcsolódásának és versenyképességének összefüggéseiről bővebben lásd:
ENYEDI György (2004) Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. Magyar Tudomány, szeptember.
LENGYEL Imre (2003) Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JAETPress, Szeged.
3 A kistérségek globális kötődését az alábbi mutatók segítségével vizsgáltuk:
a települési önkormányzatok adóbevételei,
a 250 fő feletti foglalkoztatotti létszámmal rendelkező vállalkozások száma,
a működő részvénytársaságok száma,
a száz közepes vállalkozásra (50249 foglalkoztatott) jutó nagyvállalatok (250 és nagyobb foglalkoztatotti létszámmal) száma,
a száz kisvállalkozásra (1049 foglalkoztatott) jutó nagyvállalatok (250 és nagyobb foglalkoztatotti létszámmal) száma.