Egészen ritka alkalom, hogy Liszt Ferenc sokáig elveszettnek hitt kézirategyüttese előkerüljön, és az emlékét fenntartó múzeum meg is tudja vásárolni a minőségében és mennyiségében is jelentős értéket képviselő anyagot. A Liszt egykori lakhelyéül szolgáló múzeumban őrzött komponáló-íróasztalra így kerülhetett vissza annak a műnek a fakszimiléje, amelyen a zongoraművész-zeneszerző éppen a beköltözésekor dolgozott. Domokos Zsuzsanna múzeumigazgatóval beszélgettünk.

- Általában honnan lehet értesülni az újabban előkerülő Liszt-dokumentumokról?

- A Liszt-kéziratok fel szoktak tűnni aukciókon, általában azonban egy-egy autográf ára számunkra túl magas. A korábban vásárolt dokumentumaink többnyire műkereskedőktől, antikváriusoktól származnak. Legutóbb Kiss Ferenctől vettük meg az Erlkönig zenekari átiratát dr. Áder János köztársasági elnök úr és Neszlényi Judith nagylelkű adománya jóvoltából.

- Abban az esetben, amikor egy-egy mű esetében új autográfra leltek, mi az eljárás?

- Elsősorban a forráshelyzetet kell tanulmányozni. Megnézzük, hogy van-e tudomása a szakmának az adott kéziratról, létezik-e belőle ismert példány. Amennyiben létezik, felmerülhet a gyanú, hogy hamisítványról van szó. Tehát meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a kéziratból lehet-e több példány, illetve amennyiben valóban hiányzik a forrás, akkor utánanézünk a keletkezési dátumnak, továbbá az eddig ismert forrásanyaghoz való lehetséges kapcsolódási pontjainak. A Liszt Múzeum adatbázisából ezt könnyen ki lehet deríteni.

- Volt már példa a Liszt-kéziratok hamisítására?

- Volt ilyen, de nem nálunk. Rena Charnin Mueller neves Liszt-kutató azonosított egy hamisítványt. Egy kisebb lélegzetű mű volt. A mostani forráscsoport esetében azonban maguk a kéziratok és a különböző írásrétegek annyira egyértelműen igazolták, hogy valóban Liszt eredeti autográfjai, hogy nem volt kétség az anyag értéke felől, ráadásul Táborszky Nándor, Liszt egykori kiadójának tulajdonában maradtak fenn. Mint kiderült, mikor Nádor Kálmán megvásárolta a Váci utcai Táborszky-féle zeneműkereskedést, azok az új kiadó tulajdonába kerültek. Ezeknek a műveknek az eredeti kéziratait eddig vagy elveszettnek hittük, vagy más változatát ismertük. Tehát nem arról van szó, hogy új műveket találtunk, hanem a már ismert, kiadott műveknek újabb forrásaira leltünk rá.

- Liszt Ferenc jó kapcsolatot ápolt Táborszkyval, de hogyan lett éppen ő Liszt műveinek magyarországi kiadója?

- Korábban, az 1840-es években a Rózsavölgyi jelenttette meg Liszt műveit. Utána jött Táborszky Nándor, aki 1868-ban kezdett kottakiadással foglalkozni mint a Rózsavölgyi és Társa kiadó fióküzlete. Nem sokkal később függetlenedett a Rózsavölgyitől, majd Parsch Józseffel közösen megalapították Budapesten a Táborszky Parsch céget. Az 1870-es és 1880-as években a jelentősebb magyar zeneszerzők kiadója volt, ő adta ki Ságh József Lisztnek ajánlott Magyar zenészeti lexiconát, Erkel-műveket, továbbá a Zeneakadémia tanárainak kompozícióit is. Táborszky személyes, baráti kapcsolatban volt Liszttel, és jelen volt azokban a szalonokban, ahol Liszt is megfordult. A baráti köréhez tartozott. Később pedig, az intézmény alapításakor megajándékozta a Zeneakadémiát egy nagyobb gyűjteménnyel. Nagyon hazafias érzésű ember volt, aki nagy hangsúlyt fektetett az akkori kortárs magyar művek megjelentetésére és terjesztésére is. Ő adta ki Liszt legfőbb magyar vonatkozású műveit.

- A levelezésben tehát történt említés a kéziratokról?

- Igen, A magyarok Istene esetében például pontos leírással rendelkezünk, így be tudtuk azonosítani, hogy éppen akkor komponálta, amikor beköltözött a Régi Zeneakadémián található lakásába, a mai Múzeumba. Ráadásul azon a komponáló-íróasztalon írta a művet, amely az állandó kiállításunk része, a kézirat tehát visszakerülhetett a készülésének helyére. Még a pontos dátumot is tudjuk: 1881 februárjában fejezte be a dalt, a gróf Zichy Gézának írott balkezes változatot, melynek a kéziratát nem ismerjük, illetve azt a zongoraváltozatot, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Ez egy hihetetlenül izgalmas téma, hiszen azok a kéziratok, amelyeket megvásároltunk, kiegészítik egymást a Széchényi Könyvtárban találhatóakkal.

- Hogyan jutott a múzeum birtokába az újabb forráscsoport?

- Teljesen véletlenül került hozzánk, magántulajdonból. Eredetileg azonosításra hozták el a dokumentumokat a múzeumba. Dr. Winter Zsuzsanna, a Nádor Kiadó jogörököse és Nádor Kálmán utódja nem zenész, így nem ismerte a kéziratok értékét, és szakértői véleményt kért. A kéziratok azonosításakor és a véleményezés megírásakor utánanéztünk a forrásoknak és a vonatkozó utalásoknak a szakirodalomban és a Liszt-levelezésben. Ebben sokat segített Eckhardt Mária, a Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont alapító igazgatónője, illetve Somogyi Klára könyvtárigazgató asszony, aki a kiadók történetével kapcsolatban nyújtott segítséget. Bősze Ádám kollégám, aki zenei antikváriusként is dolgozik, szintén megnézte és felértékelte a kéziratokat. A második értékbecslést Kiss Ferenc antikváriustól kaptuk. A szakértői véleményt ezután elküldtem a Forster Központba. Vigh Andrea rektorasszony pedig beadott az NKA-hoz egy egyedi pályázatot a miniszter úrnak címezve, hiszen ezeknek a dokumentumoknak anyagilag is óriási értékük van, és szerettük volna méltó helyen tudni az autográfokat. A szakértői vélemény meggyőzte a minisztériumot arról, hogy valóban hungarikumokról van szó, így megkaptuk a támogatást és ezzel a kéziratokat is meg tudtuk vásárolni.

- Pontosan hány kéziratról van szó?

- Hét Liszt-mű összesen tizenegy kéziratáról. Fennmaradt tiszta Liszt-autográf, másolói példány Liszt javításaival, illetve tiszta másolói példány. Egy-egy mű változatairól, vagy utolsó variánsairól beszélünk. A magyarok Istenének megvásároltuk a dalváltozatát és az orgona-harmónium változatát, illetve a Magyar Királydalból egy zongora két- és négykezes, illetve egy zenekari átirat is hozzánk került. A Mosonyi gyászmenete, a Petőfi szellemének, a Puszta Wehmut egy-egy példánya is előkerült, ahogyan a Vergessene Romanze munkakézirata is. Különösen izgalmas volt számomra a Hymne de l'enfant á son réveil kórusátirata, amely Gobbi Henrik másolata Peter Cornelius saját kezű német szövegfordításával és Liszt Ferenc bejegyzéseivel.

- Milyen állapotban voltak a kották?

- Természetesen restauráltuk őket. Farkas Csilla, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott restaurátora volt ebben a partnerünk. A hozzánk került kották nyomdai kéziratok, tele voltak leragasztásokkal. Ezeket a ragasztásokat feloldottuk, és megnéztük, hogyan változtatott egy-egy művén Liszt. Egyébként maguk a kéziratok nem voltak rossz állapotban.

- Hogyan került feldolgozásra az anyag a továbbiakban?

- Ahogyan az összes, a múzeumunkban található kézirat esetében, a dokumentumokat feldolgoztuk, és a közeljövőben feltesszük a múzeum állományát tartalmazó, a honlapunkon megtalálható adatbázisba. A kézirategyüttes nyilvános bemutatójára pedig idén márciusban került sor egy tudományos konferencián. A Kutatócentrum munkatársai egy-egy kéziratot mutattak be, elsősorban abból a szempontból, hogy az újonnan előkerült forrás mit tesz hozzá a jelenlegi ismereteinkhez, mennyivel kerülünk közelebb általa a Liszt-műhöz, és hogyan tudjuk elhelyezni azt a mű keletkezéstörténetében.

Igazán izgalmas volt például a Puszta Wehmut helyzete, amit sokáig Liszt-műként tartottak számon. Liszt ugyanis gyakran javította Ludmilla Gizycka-Zamoyska szlovák grófnő műveit, az ő darabját írta át Liszt. Az eredeti példány nem maradt fenn, csak a Liszt által javított átirat, mely a grófnő tulajdonában maradt. A másik példány pedig Táborszkynál volt.

Nagy jelentőséggel bírt számunkra továbbá - s emellett újabb bizonyítékát adta annak, hogy Liszt mennyire komolyan foglalkozott a magyar nyelvvel - A magyarok Istene című Petőfi-vers eredeti kéziratának hozzánk került példánya. A dalhoz Liszt maga írta be a magyar nyelvű szöveget. Ez azért különleges, mert a művet először Táborszky adta ki, magyar-német szöveggel, ezt követően a Régi Liszt-Összkiadásban Breitkopf, német-magyarral. A kéziratban ezzel szemben a versnek csak a magyar szövege szerepel, holott Liszt maga is úgy gondolta, hogy két nyelven fog megjelenni, de neki egyértelműen a magyar volt a fontos. Emellett az egész prozódia a magyar szövegre épül.

Rendkívül érdekes eredményekre jutottak a kollégák a kéziratok kapcsán, így az újabb dokumentumokat feldolgozó konferencia anyagát szeretnénk megjelenteti magyarul, illetve egy angol nyelvű fakszimile-kiadványt tervezünk kiadni egy reprezentatív kötetben.

- Milyen más módokon értesülhetett a szakmai és egyéb érdeklődő közönség a kéziratokról?

- A konferenciával a szakmát céloztuk meg és a diákokat, de bárki számára nyitott volt. Amíg zajlott, az összes, addigra már restaurált kéziratot kiállítottuk, A magyarok Istene kottájának címlapjáról készült fakszimilét pedig az állandó kiállítás részévé tettük. Az előkerült kéziratok továbbá az Új Liszt Összkiadás két kötetének alakulását is segítették a Mosonyi gyászmenete, illetve a Vergessene Romanze esetében. Készült egy dokumentumfilm is, melyben a Kutatóközpont munkatársai bemutatták az általuk feldolgozott forrásokat. Nagyon izgalmas film lett, amely végigvezeti a közönséget a kéziratokkal való első találkozás pillanatától kezdődően, ahogy mutatjuk a dokumentumokat Bősze Ádámmal, egészen a kéziratok részletes ismertetéséig. A film még februárban készült, kifejezetten a nagyközönség számára. A tervek szerint október 22-én, Liszt születésnapján mutatják be.

- Amellett, hogy meg lehetett tekinteni a kéziratokat, és a múzeum reprezentatív konferenciát, kiállítást szervezett köréjük, továbbá kötet is születik, mivel foglalkozik még az intézmény?

- A látogatottságunk igen nagy, tavaly 19 000-en látogatták meg a múzeumot. Az állandó kiállításunkhoz kapcsolódva továbbra is fejlesztjük a múzeumpedagógiai programjainkat, tervezzük, hogy ezek angol nyelven is elérhetőek legyenek. Emellett a változó kiállításunkhoz is összeállítunk foglalkozásokat. Szlávik Dóra kolléganőm másodszor rendez zenei témájú rajzversenyt iskolák számára. Természetesen továbbra is szervezünk koncerteket és egyéb rendezvényeket: könyv- és CD-bemutatókat, előadásokat.

A Liszt Múzeum fejlesztését és modernizálását szem előtt tartva új projektet indítottunk. Tanulmányozzuk a hozzánk hasonló profilú, kisebb múzeumokat abból a szempontból, hogyan lehet összehangolni az autentikus miliőt a modern közlési-átadási formákkal. Az audioguide-unk például nagyon sikeres, a tablet egyelőre nem futott fel, de a múzeumban található érintőképernyőre újabb programokat készítettünk, ezeket szintén szeretik a látogatók. Gondolkodunk a további megoldásokon, hogy napjaink technikai és látványelemei mellett hogyan tudjuk megőrizni az autentikus hangulatot, ugyanakkor hogyan lehet a kiállítás még érdekesebb és élőbb.

Az utóbbi években több nemzetközi kiállítást is szerveztünk: 2015-ben Nicolas Dufetel kollégámmal együtt rendeztünk francia tematikájú kiállítást, ekkor Párizs és Chateauroux volt a partnerünk. 2017-ben pedig a Bolognai Liszt Intézet két munkatársával, Rossana Dalmontéval és Mariateresa Storinóval, illetve a Firenzét képviselő Gregorio Nardival együtt hoztunk létre egy olasz témájú kiállítást. Ezzel párhuzamosan 2016-ban egy nagy, nemzetközi programba is belekezdtünk. Amellett, hogy a különböző országok Liszt-múzeumai a saját programjukat szervezik és építik, elkezdtünk azon is gondolkodni, hogy hogyan tudjuk összehangolni a munkánkat. Két éve meghívtuk a többi Liszt-múzeumot, a kezdeményezés pedig tavaly Schillingsfürstben folytatódott, az első Liszt-fesztivállal, ahol egy korábbi változó kiállításunk anyagát tablók formájában is bemutattuk, ennek kurátora Peternák Anna kolléganőm volt. Magam előadást tartottam Liszt és Magyarország kapcsolatáról, idén Spischak Dávid kollégám adott elő Lisztről, a tanárról. Az együttműködésünkbe most már Bayreuth is bekapcsolódott, és beszélgettünk a folytatásról is. A francia kollégáknak is megtetszett az ötlet, idén október végén Châteauroux-ban már hat ország nyolc képviselője lesz jelen. Albanóból, Utrechtből, Bolognából, Grottammaréból, Weimarból, Raidingból és Schillingfürstből érkeznek, bevonva a Liszt-fesztiválokat is. Ennek a további kimenetele és programjai még alakulnak, de a mi múzeumunk életére nézve már most fontos vetületei vannak a nemzetközi együttműködésnek. Januárban például befogadunk egy festménykiállítást, a következő változó kiállításunkat pedig Raidinggal közösen készítjük. Októberben emellett Raidingban Peternák Anna már említett vándorkiállítása is szerepel majd, illetve nemzetközi konferenciát is szerveznek.

Közös terveink között szerepel a Liszt Nemzetközi Út létrehozása is. Ennek az lenne az előnye, a közös felületen és programszervezésen, illetőleg publikációs lehetőségeken túl, hogy közösen tudnánk pályázni is. De az igazán lényeges mozzanata az lenne az együttműködésünknek, hogy az addig egy-egy Liszt-múzeum által szervezett események nem izolált kezdeményezések lennének, hanem nemzetközi rangúakká válnának.

- Közben pedig még látogatható a múzeum jelenlegi időszakos kiállítása is.

- Igen, a mostani időszaki kiállítás is nagyon izgalmas és új szemléletű. Fiatalok készítették, Peternák Anna, Bokor Lilla és Fedoszov Júlia. Én személy szerint nagyon büszke vagyok rájuk. Nagyon örülök annak, hogy rendkívül kreatív módon, elsősorban vizuális szempontok figyelembevételével állították össze a kiállítás anyagát, hogy minél jobban meg tudjuk mutatni a múzeum rejtett kincseit. Ezek a kották feltehetően nem kerülnének elő más tematikus kiállításunkon. A kiállítás másik fő témája, hogy a kottaábrázolások és azok különbözősége mennyiben befolyásolta a korabeli kottaértékesítést, de ez önmagában, képzőművészeti szempontból is nagyon ígéretes téma. Ez az időszaki kiállításunk abban is eltér a többitől, hogy sokkal inkább kaleidoszkópszerű, nincsen egyetlen átfogó szála. Egyedül a látvány az összetartó elem.

- A külföldi Liszt-kutatók mennyire szereztek tudomást a kéziratokról?

- Tudnak róla a kollégák, de az anyagot csak a publikációk megjelenésével egy időben szeretném igazán nyilvánossá tenni a szakma számára. Addig is remélhetőleg nemsokára megjelenik a DVD-albumunk régebbi kézirataink felvételével, négynyelvű kísérőfüzettel, a legnagyobb tanáraink közreműködésével. A felvételen a Faust-szimfónia Gretchen tételének Leopold Alexander Zellner által kamaraegyüttesre készített átirata, a Friedrich Wilhelm Stade által harmóniumra és zongorára készített Gretchen-átirat és Liszt Jeanne d'Arc au bûcher című művének egy mindeddig ismeretlen változata szerepel, illetve Carl Tausig teljes átirata a Faust-szimfóniából, Lajkó István tolmácsolásában. Az utóbbi műből készült felvétel CD-formában már megjelent, a külföldi szakma nagyra értékelte a lemezt, különösen Londonban aratott sikert. Bízom benne, hogy a DVD is a Zeneakadémia nemzetközi rangjához méltó kiadvány lesz. }

A PETŐFI SÁNDOR VERSÉRE KOMPONÁLT LISZT-DAL, A MAGYAROK ISTENE KÉZIRATA. A BEÍRT SZÖVEG IS LISZT KEZE NYOMA (1881)