Művek bontakozóban Selmeczi György három iránya
Selmeczi György - Felvégi Andrea felvétele - Selmeczi György zeneszerzői műhelyébe nem lehet úgy bekopogtatni, hogy ott ne folyjék éppen lázas munka. Mi minden van épp a kezedben? - Manapság sokféle problémakör és megoldási mód foglalkoztat, a darabok szintjén túl is. Alapvetően megváltozott a szakmai életem azóta, hogy immár nyolc éve radikális döntést hoztam: nem írok több alkalmazott zenét. (Persze akármilyen erős is az elhatározás, nem doktriner: elképzelhető, hogy adódjék olyan színpadi vagy filmzene, amely megmozdítja a fantáziám.) Három terület kiemelkedően érdekel. Az egyik a magyar népzene és műzene kapcsolatrendszere a tudományosság, a szociológia és a saját munkásságom terén egyaránt. Hajnal című darabommal léptem erre az útra, amelyen szólókantátákat írok. Ez énekesek kamaracsoportját foglalkoztatja valamiféle hagyományos, nem nagy hangszeres együttessel párosítva, amely akár egy templomban is könnyen felléptethető. Némiképp „dölyfösen" Bachra vagy Haydnra hivatkozva: keresem a konkrét naptári eseményeket, amelyekre meg akarok írni ezt vagy azt. Jelenleg négy ilyen, az autentikus népi anyag 21. századi műzenei megjelenítését boncolgató kantáta van félkész állapotban. (Ebben a kérdéskörben alapvetően negatív folyamatokat látok: aggaszt elvtelen, rossz ízlésű emberek térnyerése.) A másik műcsoport, amelyben sok darab előkészületben van, az egyházi kompozícióké. Himnusz-sorozatomban 14 majdnem késznek tekinthető. Az egyházi naptárat elővéve, helytörténeti, néprajzi, kultúrtörténeti szempontból kikeresve évfordulókat, szentek nevenapját, búcsúkat, könnyen találok alkalmakat, amelyek határidőül szolgálnak e darabok megírásához. Szinte szórakoztat az, hogy kitűzöm: augusztus 20-ra írjak új Szent István-himnuszt. Ezek a művek mindig magukkal rántanak egy nagyobb kultúrtörténeti teret: a szentekhez életrajz tartozik, szokásrend, ikonográfia, védőszenteknél seregnyi földrajzi vonatkozás. Erős Kárpát-medencei érdeklődésem összekötődik ezekkel az ünnepekkel, búcsúkkal. A Római Magyar Akadémia kiváló új történész igazgatója, Molnár Antal felfigyelt a mai magyar egyházi zene értékeire. Az egyházzene maradt az utolsó olyan terület, amelyen a magyar zeneszerzés az értékeinek megfelelő súllyal tud jelen lenni. Az igazgató úr kész közbenjárni e műcsoport Róma általi promóciójáért. - S mi a harmadik érdeklődési köröd a népi és az egyházi inspiráció mellett? - A színpadi. Bizánc című operámról már beszélgettél velem e rovatban, amire akkor élő megrendelés volt, ám bemutatója elmaradt. Olasz nyelvű darabom premierjét az Operaház épp most halasztotta el egy évvel. A Bizánc befejezése a legsürgetőbb feladatom e téren. De nemcsak az opera műfajában mozgok a színpadon. Novák Eszterrel néhány éve kidolgoztuk a zenés színészképzés - reményeink szerint még évtizedekig hasznosítható - metodikáját, s ennek függelékén dolgozom: egy oktatási célú magyar dalantológián. A most még pedagógiai segédanyagnak szánt kötetek egy napon talán kiléphetnek a színészképzés területéről a széles nyilvánosság elé. A zenés színészképzés még mindig a húszas-harmincas évek - egyébként remek - kupléanyagára épül, ezt igyekszem most más, későbbi, színházi célú dalirodalommal kibővíteni - ezt ugyanolyan lelkesedéssel végzem, mint a komponálást. - A szólókantáták kialakításában milyen szerepük van az azokat előadandó énekeseknek? - Jelentős ihlető szerepük van a kiváló énekeseknek, akikkel rendszeresen együtt dolgozom, s akiknek inkább drámaiságuk, mint hangszínük hat rám. „Bónusz", ha többen is átszűrik magukon a darabokat, de mindig az adott énekesre szabom az énekelnivalót. Folytonos partnerem Bátori Éva, az Auris Társaság minden énekese, közeli a kapcsolatom Kolonits Klárával, Herczenik Annával, Kovács Istvánnal, s akkor még nem említettem a kolozsvári társulat érdekes és jobbnál jobb hangjait. Néhány évtizede még ostoroztuk hangszereseinket, énekeseinket, hogy elutasítják a mai zenét, napjainkban azonban már szívesen tolmácsolják kortársaikat. Ez pedig komoly impulzus a zeneszerzőknek, még akkor is, ha baráti felkérésekhez nem kapcsolódik intézményi megrendelés. Az engem inspiráló szövegek a moldvai csángóktól és a Gyimes vidékéről származnak, de köthetők a Mezőséghez és Nyugat-Magyarországhoz is. Az utóbbiak népi dramaturgiája vonzza a zenei megvalósítást. A Fehér László és a Tosca története „szinte azonos". Csángó Stabat Materem szövege pedig mintegy Dalí vásznára kívánkozik - ez a népzene egyetemességét mutatja. - Mit válaszolsz a mai szemléletre, amely a népdalokat csak „népdalénekesi" hangon tűri előadni? - Autentikum-hamisításnak tartom. Az egyetemre jelentkezők is gyakorta agyondíszítik a felvételire hozott népdalt, akkor is, ha a melizmának ott semmi helye nincs. |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.