Búcsúzunk

Magyar Gábor

Magyar származású amerikai gordonkaművész és tanár. Budapesten született, 1914. december 5-én, tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gordonka szakán Friss Antal, Kerpely Jenő, Kodály Zoltán és Weiner Leó növendékeként végezte. A 2. világháborút megelőző években bontakozott ki sikeres szólókarrierje - ő volt többek közt Darius Milhaud Gordonkaversenyének első magyarországi előadója. Ez a mű későbbi pályáján is fontos szerepet játszott. Koncentrációs táborba került, majd onnan szabadulva 1941-ben Venezuelába emigrált, végül 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le: 1951 és 1956 között az Oklahomai Állami Egyetemen tanított, és számtalan hangversenyt adott Amerika nagyvárosaiban. 1956-ban Palotai Vilmos utódaként tagja lett a Magyar Vonósnégyesnek. Ez idő tájt a kvartettben Székely Zoltán, Kuttner Mihály, Koromzay Dénes és Magyar Gábor játszott - ez volt a pályafutása során összesen tíz tagot foglalkoztató Magyar Vonósnégyes (Hungarian Quartet) utolsó időszaka, amely az együttes feloszlásáig, 1972-ig tartott. A Magyar Vonósnégyest a kritika és a közönség a 20. századi zenei interpretációtörténet egyik legjelentősebb kamarazenei műhelyeként, Beethoven és Bartók műveinek megkerülhetetlenül fontos előadójaként tartja számon. Magyar Gábor később - 1972-től 1980-ig - az Illinois-i Egyetem gordonka- és kamarazene-professzoraként működött. A francia hanglemeznagydíj (Grand Prix du Disque) birtokosa volt, 1987-ben Magyarországon megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 2000-ben pedig az Eva Janzer Memorial Cello Center (Indiana Egyetem) a „Chevalier du Violoncelle" címmel tüntette ki. Életének 97. évében, 2011. június 8-án hunyt el az Egyesült Államokban, az Illinois Állam-beli Urbanában, Clark-Lindsey Village-ben.