„Végre egy EU-konferencia, amire nem kell sokat utazni!" sóhajthattam volna fel, ha nem éppen mi rendezzük azt a bizonyos konferenciát Budapesten. Az Európai Előadó-művészeti Munkáltatók Szövetségeinek Európai Ligája (PEARLE) nyilván nem véletlenül fogadta el a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége meghívását. Mi magunk is úgy gondoltuk, a magyar EU-elnökség remek alkalom szakmai vendégeket hívni, a PEARLE pedig miért ne fogadta volna el az EU-elnök ország szakmai szervezetének csábító meghívását, hiszen a meghívó szervezet, a helyszín, a gyönyörű Duna-parti nagyváros május végén mind-mind amellett szóltak: itt a helyük.

A PEARLE az Európai Unió egyik leghatékonyabb és legtekintélyesebb szakmai szervezete, melynek lobbi-ereje jóval meghaladja az általa képviselt alig (!) négyezer előadó-művészeti intézményből eredeztethető érdekérvényesítő képességét. (Gondoljunk csak bele, hány tízezer, százezer halászati, szállítmányozási, vagy mezőgazdasági vállalkozás, intézmény lobbizásával foglalkozó szervezettel szemben, vagy éppen velük együttműködve kell az előadó-művészet szándékát érvényesíteni.) Íme, e nélkül az 1991-ben megalakult szervezet nélkül nem hoznak új EU-szintű jogszabályokat, kikérik véleményét a jogalkotás szinte minden kérdésében. Brüsszelben is, nemzetközi szervezeteknél is. Nos, ez a szervezet jött el Budapestre megvitatni az előadó-művészet helyzetét, körülnézni az EU-elnökök fővárosában, találkozni egymással.

Nem kellett csalódniuk. Mind a magyar EU elnökség, mind a május végi Budapest legjavát kapták. Különleges kamaraegyüttes muzsikálásával indult a konferencia. Haydn nevezetes G-dúr zongoratriója (no. 39) Rondo all'Ongarese: tételét Prőhle Gergely helyettes államtitkár zongorán, Popa Péter, a Zenekari Szövegség főtitkára hegedűn, és Mérei Tamás a Szombathelyi Szimfonikusok csellóművész-igazgatója adta elő fergeteges sikerrel. A nagylelkű vendéglátó MŰPA nemrég kinevezett vezérigazgatója, Káel Csaba köszöntő szavai után Prőhle Gergely a magyar EU elnökség pozitív elemeit vette sorra. A Duna-stratégiát, a romastratégiát, Horvátország csatlakozatásának előkészítését (ez utóbbinak érthetően legjobban a Zágrábi Filharmonikusok egyelőre megfigyelői státuszban jelen lévő küldöttei örültek). A két nap munkája - mint mindig - feszített és sűrű volt. Az Európai Unió 2020-ig szóló stratégiája számít a kultúra integráló és innovációs erejére, és érinti is a területet, a legváltozatosabb módon. E stratégia része a foglalkoztatás, a munkavállalói mobilitás, a rádiófrekvencia kiosztása, az elektronikus kereskedelem, a szellemi tulajdon védelme és még számtalan terület, mely elképzelhetetlen a kultúra nélkül, és melyek építő vagy romboló hatást gyakorolnak a kultúrára. Az Európai Bizottság tavaly kiadott egy úgynevezett Zöld Könyvet a kulturális és kreatív iparágak potenciájának felszabadításáról, egyben kampányba szólítva mindenkit, aki szövetségese az EU-nak a kultúra társadalmi és gazdasági erejének erősítésében. ( A„zöld könyv", vagy „zöld papír" kifejezés az EU-s zsargonban a nyitott vitára készült dokumentum, mely bárki számára rendelkezésre áll.)

Az EU közel egy évtizede foglalkozik a munkaidő uniós egységesítésének lehetőségével, bár értelemszerűen eddig csak irányelveket tudott kiadni, hiszen a munkaügyi szabályozás az egyes tagországok belügye. Az mindenesetre már most látható, hogy a színházak, operaházak, zenekarok és más előadó-művészeti intézmények munka- és szabadideje előbb-utóbb egységes EU szabályozás alá esik, mely bennünket, magyarokat az épp most módosított, úgynevezett előadó-művészeti törvény miatt különösen érzékenyen érinthet, feltéve, hogy az ott részletesen szabályozott munkaidő-struktúrát fölülírja. Visszatérő témája a PEARLE konferenciáknak a szerzői jogi szabályozás. Szorosan mellette az előadó-művészeti jog szabályozása is rendre változik. Az úgynevezett copyright szabályozás nem pusztán pénzéhes jogtulajdonosok magánügye, hanem már-már reménytelen hajsza is az elektronikus médiák szédületes változása és fejlődése következtében. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a CD-boltok sorra zárnak be világszerte, míg az internetes értékesítés, a fizető rendszeres rádió- és televíziós csatornák piaca szinte a mértani haladvány szerint tágul. Mindezt jogszabályi úton követni már-már lehetetlenség. Az előadó-művészeti jogokat a törvény jelenleg 50 évre védi, a döntéshozók asztalán a 95 évre történő megemelésről szóló javaslat fekszik. Bármilyen furcsa, az európai előadó-művészetet az EU fogyasztóvédelmi csomagja is erősen érinti, elég, ha csak az imént idézett internetes értékesítés garanciális rendszerére, vagy a telefonos értékesítésre gondolunk. Sok magyar előadó-művészeti szervezet is nyújt már elektronikus szolgáltatásokat a jegyértékesítéstől a letöltésig. E tranzakciók szigorú jogi mederben tartása is egységes EU követelmény. Mindig szomorkásan olvasom a PEARLE statisztikáját az EU-tagországok kulturális termékeit érintő áfá-k összevetéséről. Tudnivaló, hogy az EU-n belül a tagországok kompetenciája az áfa megállapítása is. Mi mindenesetre évek óta Dániával együtt vezetjük e ranglistát, vagyis nálunk sújtja a legmagasabb adó a koncertjegyet és társait. Majd' minden EU tagországban égető gond a foglalkoztatottság problémája. Amint olvashatjuk, például Spanyolország nem egy régiójában a munkanélküliség szomorú statisztikája eléri a 40 százalékot. E probléma enyhítésére furfangos és kétségbeesett megoldások mutatkoznak. Furfangos az önkéntesek alkalmazása, mely sajátos jogviszony többnyire alkalmi projektek, például fesztiválok esetében tűnik megoldásnak. Ellentételezésként a cafeteria-rendszer alkalmazásával próbálnak enyhíteni a munkanélkülivé vált szakemberek sorsán. Gyakran kétségbeesett erőlködésnek tűnik a részmunkaidős foglalkoztatás, hiszen hogyan is lehetne a Ringet úgy előadni, hogy a közreműködő zenekar, kórus, műszak háttérszemélyzet felvonásonként cserélődik?! E riasztó tendenciák mellé társul Nagy-Britanniában, Franciaországban, a Benelux államokban, egész Dél-Európában és bizony Közép-Európában is az eladott jegyek drámaian csökkenő száma. Szinte egységes tapasztalat, hogy a 2008 őszén kirobbant pénzügyi-gazdasági válság abban az évben és 2009-ben még jelentősen megemelte is e számunkra oly fontos és érzékeny statisztikát. Aztán 2010-ben elkezdett zuhanni, és úgy tűnik idén sem áll meg. Persze miért is csodálkoznánk: ha válság van, a nehéz helyzetbe került, munkanélkülivé vált emberek miért éppen koncert- vagy színházjegyet vennének? Skandináviában nem kötnek kompromisszumot, a jegyek között továbbra is vannak drágák, és aki olcsón akar koncertre menni, végül is talál magának jegyet. Bulgáriában ezzel szemben sajátos fejkvótát állapítottak meg, olcsó jeggyel olcsó előadásra, drága jeggyel drágára lehet menni arrafelé. Így aztán a szülők rendre a gyerekeikkel mennek ifjúsági koncertre, abban a reményben, hogy olcsón jót kapnak. A Summa Artium igazgatója, Török András számolt be művészet-szponzorálásra szakosodott vállalkozásuk tapasztalatairól, ismét csak megerősítve azt a több évtizedes európai tapasztalatot, hogy egy ország előadó-művészeti életének terheit csak kevés, 10 %-nál jóval kisebb mértékben képes a szponzori és mecénási tevékenység átvenni. Az első nap fárasztó vitái, megbeszélései után a Gönyű nevű sétahajó lágyan ringott a Dunán. A konferencia részt vevői az esti Budapest bódító élményétől föllelkesülve ropták a táncot e hajón egy alkalmi együttes muzsikájára, melynek tagja volt dr. Gyimesi László, a Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára, valamint e sorok írója, azt is demonstrálván, hogy munkáltatói és munkavállalói érdekvédelem képviselői, lám, harmóniában is tudnak együttműködni.

Másnap a társadalmi párbeszéd témakörét jártuk körül. E párbeszédnek kialakult intézménye van az EU-ban. Az élő előadó-művészet területén 2002 óta állandó munkabizottság működik, melynek megalakulása óta a fent említett Gyimesi Lászlóval együtt tagja vagyok. Alapvető tapasztalat, hogy az EU-ban nincs döntéshozatal a társadalmi partnerek megkérdezése, a velük való folyamatos és intézményes párbeszéd nélkül. Sem az EU szintjén, sem a tagállamok esetében.

Belügyek is menetrendszerűen szerepelnek a PEARLE konferenciák napirendjén. Ez alkalommal tisztújításra is sor került. A leköszönő elnököt, a svéd Sture Carlssont, a Svéd Előadó-művészeti Szövetség nyugalomba vonuló igazgatóját Catherine Baumann, a Francia Magánszínházak és Zenekarok Szövetségének igazgatója váltja három évre. Nem csupán személyes sikernek, hanem a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége elismerésének könyvelem el, hogy 2000 óta rendre egyhangúlag választanak meg a legfőbb döntéshozó testület, a Végrehajtó Bizottság soraiba. Most is így történt.

Még márciusban tettem eleget a Kínai Szimfonikus fejlesztési alapítvány - valójában az ottani zenekari szövetség - kongresszusán meghívott előadóként. Ottani kollégám, Gun Shao asszony, aki egyben  az Ázsia-Csendes-óceáni Zenekari Szövetség elnöke, elfogadta meghívásomat, és munkatársaival részt vett a PEARLE budapesti konferenciáján. Utána rögtön jelezte, szeretnének társult tagok lenni tekintélyes és hatékony szervezetünknek. Lám, így tágul a horizont.

Európai konferencián voltam, és mégsem kellett elutaznom ezúttal sehová. Nem bánnám, ha itthon mindig Európában érezhetném magam. Az ilyen konferenciák ebben is segítenek.