|
Hatvanhét éves korában megjelent első szerzői lemeze címlapján a kép - pipás ember sapkában - bármilyen foglalkozást inkább sejtet, mint a komponistáét. Pedig - mint a pálya delelőjére kikristályosodott - az volt a javából. Egy nagy zenészcsalád reflektortól idegenkedő, de saját fénnyel világító tagja. Híd apja, a neves prímás, Pertis Pali hegedűjétől a maga billentyűin át fia, Pertis Attila zongorájáig és egy másik hegedűig, az unokaöcs Kelemen Barnabáséig. De ne siessünk! Ő sem sietne, nem olyan alkat volt, inkább csöndes, megfontolt. Nem is szerzett sem irigyeket, sem ellenségeket, ám szerzett gondosan megmunkált, erős önbírálattal is kiérlelt kompozíciókat, amelyeknek sorát 68 évesen vágta el a sors.
Pertis Jenő pályáját meghatározta a családi környezet. A kérdés csak az volt: az apai hangszert örökli-e, vagy az anyait, a zongorát. Az előbbinél állni kell, az utóbbinál ülni lehet. Leült hát mellé, hogy sokáig föl se álljon onnan. Már konzis korában szombati tánczenével keresett pénzt korán megözvegyült édesanyja támogatására, majd a Vasas Művészegyüttestől az Operaházig vezetett korrepetitori pályája (az utóbbi helyen a magnetofon térnyeréséig a balettet szolgálta, utána a magánénekeseket). De nem zongoraművész akart lenni. Benne önálló zene bontakozott, elvégezte a konzervatóriumot Major Ervin, majd a Zeneakadémiát Szabó Ferenc keze alatt, zeneszerzés szakon. Diplomát karvezetésből szerzett. Nem sorolhatjuk itt az általa dirigált kórusokat (talán mert ahhoz is állni kellett volna?), de sorolhatjuk a karműveket, amelyek fő ihletője a zeneakadémiai diáktárs, a kiváló karnagy, Zakariás Anikó. Kezdetben az ő növendékeinek, majd az általa vezetett, legendás pesterzsébeti Csili Kamarakórus dalosainak írt, akik nem pusztán karvezetőjük férje kedvéért kirándultak a kortárs zene területére. Azután telítődött e feladattal, eltávolodott az énekkari komponálástól. A Magyar Rádió 2006-ban sugárzott Önarckép hangokkal című műsorában még úgy vallotta: nem tudja elképzelni, hogy vokális zenét írjon, annyira instrumentálisan gondolkodik. Aztán mégis megtört a jég. Idei márványtermi szerzői estjén szíven ütött a zongorakíséretes vegyes karra szánt Két háromszéki ballada. A Csili-korszak legjelentősebb darabja alighanem a sumér-akkád varázsmondókákat zenésítő Tört agyagtáblák volt. Pertis Jenő megküzdött kórusművei hangjáért. Ott, ahol évtizedeken át - érthetően - a kodályi, bárdosi hagyomány élt, s nemcsak e mesterek nagysága, hanem az általuk felmutatott igazán magyar lejtésű éneklés ereje folytán is, ő tudott eltérőt alkotni. Viaskodott ugyan a prozódiával, de stilárisan magára talált e műveiben is. Legnehezebb kórusa A fal. Eugène Guillevic verse (Somlyó György magyarításában) Pertis egyik visszatérő lélektani problematikáját boncolja: fal előttünk és fal a hátunk mögött, nem tudunk közülük kitörni.
Ilyesmiről elmélkedik a négykezes Három misztikus etűd középtételében, a Kagylóban is: nem szabadulhatunk a számunkra rendeltetett "kagylóból". S ezzel a művel áttérünk az őszbe forduló évei alkotói tavaszában keletkezett nagyszerű kompozíciókra, köztük a Családi zene sorozatára. Aki e címet Pertist nem ismerve olvassa, azt hihetné, könnyű kamarazene, amit - régi mintára - a vasárnapi ebéd után a család is eljátszhat. Ám e ciklus magas művészi és technikai felkészültséget igénylő hangverseny-repertoár egy kivételes család magasrendű zenésztagjai keze alá. Az első: négykezes az Egri&Pertis Duó - a meny, Egri Mónika és Pertis Attila - számára, a harmadik a Kelemen Barnabásnak és feleségének, Kokas Katalinnak ajánlott hat darab hegedűre és brácsára, a negyedik a Három misztikus etűd (amelynek már említett tételét A kastély és a Lavina fogja közre). A második? A papírkosárban. Mert Pertis Jenő szigorú kritikusa volt önmagának. Nem ez az egyetlen, saját kezűleg "kiiktatott" partitúrája. De abban is ritka, hogy pályája közepén egy róla megjelent kritika hatására alapjaiban átgondolta munkásságát, s némi szünetet tartva a komponálásban, új útra tért.
A "családnak" más darabokat is írt: a négykezes Hat aforizmát, a jól furulyázó mérnök-tanár Pertis-fiúnak, Szabolcsnak a brácsával kombinált Két rapszódiát, a hegedű- brácsa Duót, a tavaszi szerzői esten bemutatott mélyhegedűs Notturnót. Meg a két hegedű-zongora-szonátát - a másodikat nagybeteg húgának, a csembalóművész Pertis Zsuzsának ajánlva, kettejük fiai előadásában. Ki hitte az áprilisi est megindultságában, hogy saját búcsúját halljuk?
Pertis Jenő sosem harsány, de akár szóban, akár zenében igényes humorát már tételcímek is fölidézik: Találkozás a nagy Johannesz-szel, Találkozás az öreg székellyel - s még inkább, ami mögöttük hangokban sziporkázott. Élveztem éjszakai e-mailjeinket. S nem- csak a külvilág szarkasztikus szemléletét, hanem a saját alkotás tűzhelyében parázsló önirónia szavait is.
Pipás arc, sapkával - egy kisemberé. Zene és személyiség - egy nagy művészé.
|
