- Mi indokolja egy új Bartók-összkiadás elkészítését?

- HOLLÓS MÁTÉ: A hajdani Bartók-összes immáron 25 éves, sőt egyes elemeiben még régebbi. Egy 125 éve született zeneszerző esetében 25 év az utóéletből igen jelentős változást hozhat abban, hogy zenéje mennyire válik az előadók köznyelvévé. Zenetudósok és előadóművészek által az elmúlt évtizedekben végzett kutatások indokolják, hogy a mai felkészültséget és Bartók mai értését, felfogását tükröző összkiadás készüljön. A régi egy körültekintően, igényesen és széleskörűen kiválasztott előadói gárdával készült, most pedig Kocsis Zoltán személyében van egy olyan kiváló Bartók-előadó, aki ennek a repertoárnak legalább kétharmadát, de inkább háromnegyedét le tudja fedni, tehát az új összkiadás egy egységes Bartók-látásmód dokumentuma lehet.

- NÁDORI PÉTER: Az elmúlt évtizedekben mind a felvételi, mind a lejátszási technikák terén sok lényeges újítás történt. Az új felvételek mind úgynevezett hibrid CD-kre kerülnek, amelyek a hagyományos CD-lejátszókon sztereóban, DVD- és szuperaudió-berendezéseken pedig surround, azaz a hallgatót körülölelő hangzással szólalnak meg.

- TÖRÖK ANDRÁS: Azért is érdemes most elkészíteni az új sorozatot, mert kedvező a csillagok együttállása. A mai, szabadversenyes társadalomban is megmaradt annyi hiúság az államban, hogy a jeles magyarok évfordulóit szereti megünnepelni. Noha a dolog magánkezdeményezésként indult, mi, a Summa Artium, mint a magántámogatók és a kultúra közötti híd építésével foglalkozó kicsi kultúratámogató ügynökség, úgy gondoltuk, hogy ha lehet megfelelő célja egy értelmesen költekezni akaró államnak, akkor egy ilyen projekt támogatása feltétlenül az. Ezért fordultunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Nagyon fontos az is, hogy ez a cél belátható időn belül megvalósítható - a külön erre a projektre most formálódó alapítvány három évre nyerte el a támogatást. Művészi szempontból nem lehet sürgetni, de reméljük, hogy maximum öt év alatt befejezhető.

- Magánkezdeményezés?

- Egy magát megnevezni nem kívánó magánszemély vetette föl két évvel ezelőtt, hogy Bartók születésének napján hívjuk fel rá a világ figyelmét egy Carnegie Hall-beli koncerttel, amelyet ő néhány millióval támogatna. Kocsis Zoltánt nevezte meg közreműködőként. Erről lebeszéltük, mivel úgy véltük, az eseménynek nem lenne az a hozadéka, amire vágynánk: hogy az egész világ odafigyeljen Bartókra. Biztatott, álljunk elő valami más ötlettel. Nádori Péter vetette föl - nem sok reményt fűzve a dologhoz -, hogy már régóta mondogatják zenei körökben: itt volna az ideje egy új Bartók-összkiadásnak. Úgy gondoltuk, összeállítunk egy jó tervet száz példányban, és körbejárjuk vele az üzleti világot. Noha végül nem az eredeti kezdeményező eredeti szándéka valósult meg, de ahhoz a bizonyos csillagálláshoz ő is kellett. Ma nem tartanánk itt, ha ő nem indít el egy gondolatot, ha Nádori Péter nem javasolja ezt a formát, ha nem pályázik a Summa Artium, és ha nem lenne egy immár teljesen magánkézben levő, de nagy nemzeti hagyományokkal rendelkező lemeztársaság, amely szellemileg ambicionálja ezt, bár a finanszírozását nem tudná vállalni.

NP: - Egyrészt huszonöt év alatt sok minden történt a kutatásban és a Bartók-értésben, másrészt ahogy múlik az idő, az "egyenes" hagyomány kopik, és azt gondolom, hogy Kocsis személyében ez még jelen van.

- A hagyomány érdekes kérdés. Ahogyan csak a nagyszüleinket érezzük még "valósnak" a felmenőink sorában, a zenetörténetből is úgy tűnik, egy előadói hagyomány nagyjából két generáción keresztül mondható élőnek és érezhetőnek. Változunk, a stílus is változik. Önök is azt mondják, annyit változott a világ, hogy muszáj új sorozatot csinálni. Tehát akkor: hagyomány vagy változás?

- NP: A kettő együtt érvényesül. A hagyomány addig jó, amíg bele tud illeszkedni abba, ami új. Akkor üresedik ki, amikor már nem képes erre. Sokan azt mondják, bőségesen elég Bartók-felvétel van a világban, nem kell szaporítani. Harminc éve vagyok a szakmában, azt hiszem, átlátom a kínálatot. A Bartók-oeuvre-ben vannak slágerdarabok, azokkal tele vannak a nagy lemezboltok, de olyan nagyszerű művekből, mint a Négy zenekari darab, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre vagy a Kontrasztok vagy a kórusművek és a népdalfeldolgozások, alig van felvétel. Nem beszélve arról, hogy egészen más, ha Michael Collins sztárklarinétos két másik darab mellé ráteszi a lemezére a Kontrasztokat, és megint más, ha zenei "rokonokkal", azaz értelmes szövegösszefüggésben szerkesztett Bartók-lemezen szerepel a mű.

HM: - Igaza van abban, hogy nagyjából két nemzedék nevezhető közvetlen tradíciónak. El lehet azon filozofálgatni, hogy a mai magyar zongoraiskola bizonyos vonatkozásokban liszti vagy egyéb hagyománynak lenne a követője, de ez inkább költészet. Ami viszont érdekes: Kocsis kihasználja azt a lehetőséget, hogy olyan zeneszerzőhöz kell visszanyúlnia, akinek a zongorajátékáról igen sok hangzó dokumentum maradt fenn, vagyis ő így kézen tudja fogni a hagyományt. Kocsis tehát megpróbál belehelyezkedni Bartók szemléletmódjába, másrészt elhelyezni azt önmagában, hiszen természetesen nem utánozza Bartókot.

TA: - Egy összkiadásnak van valami mágikus vonzereje, és ez remélhetőleg lemezpiaci sikerként is megmutatkozik majd. Érdemes pénzt költeni arra, hogy ez ott legyen a világ minden zeneboltjában, az iskolákban, zeneakadémiákon, hatalmas díszdobozban. Az összkiadás az Egész iránti vonzalmat akarja meglovagolni. Olyanok is, akik nem feltétlenül fogják Bartókot hallgatni, ha meglátják a kirakatban ezt a hatalmas életművet egyben, megjegyzik, hogy Bartók a nagy magyar zeneszerző.

- Az összkiadások, ahogyan a pályázatban is írják, arra is jók, hogy fölhívják a figyelmet egy nagy életműre. Mindamellett egy hatalmas díszdoboznak egyesekre olykor nyomasztó hatása is van. Reméljük, külön is lehet majd kapni a lemezeket.

HM: - Joggal merül föl a kétely egy összkiadás forgalmazhatóságával kapcsolatban. Vannak túl kicsi és vannak túl nagy összkiadások. Egy Webern-összkiadás csak néhány lemez, tehát összesen annyi, mint egy másik szerzőnek mondjuk csak a szonátatermése. Egy Stravinsky- vagy Bach-összes kezelhetetlenül nagy tömeg. Bartók életműve 32-re rávehető - ez még éppen kezelhető méret. Az előző összkiadás 38 bakelitlemezének anyagát átettük 28 CD-re, és kiegészítettük egy 29-ikkel, Bartók korai műveivel. Azzal, hogy a teljes sorozatot húsz lemez áráért adtuk, igen kelendőnek bizonyult. Nyert díjat a MIDEM-en, a világ megünnepelte, hogy ez az első, egy egységben kapható Bartók-összkiadás. Egy másik fontos jelenség: hogy elkészíthettük a 29. CD-t, mutatja az idő múlásának fontos szerepét. 25 évvel ezelőtt miért mondta a zenetudomány, hogy Bartók olyan korai művei, amelyek a más zeneszerzők köpönyegéből való kibújását mutatják, ne jelenjenek meg? Mert Bartók akkor még nem volt annyira ismert a nemzetközi vagy a magyar hallgatóság számára, s ez a túlságosan romantikus, nem "bartókos" hang megzavarta volna őket. Ma azonban ez már pikantéria, hiszen a hallgató tudja, hogy mi a Zene, mi a Mandarin. Számára az Estben vagy egy korai dalciklusban éppen az az érdekes, hogy nem olyan, mint az általában ismert Bartók.

- Van valami, amit ki fognak hagyni?

NP: - Ezt majd eldönti a szakmai grémium: Somfai László, Kárpáti János és Vikárius László. Úgy vélték, a korai darabokból érték szerint kell válogatni, s mi hallgatunk rájuk. Külön érdekesség, hogy van néhány olyan darab, főleg népdalfeldolgozás-szerű dolgok, amelyek tudomásunk szerint még soha nem hangzottak el, tehát fölkérünk előadókat, tanulják meg, és meglátjuk, mi lesz belőlük, ha megszólalnak. Ezek egyébként nem csak korai darabok, késeiek is vannak köztük.

- Az előző összkiadás felett "művészi szempontból eljárt az idő", mondja a pályázat. Korszerű összkiadás kell tehát. Mit jelent ez? Mitől lesz korszerű?

HM: - Bartók "megemésztettségétől". A harminc-ötven évvel ezelőtti jó Bartók-előadás rövidebb múltra, kevesebb átjátszottságra tekint vissza, mint a maiak.

- Bartók beérett?

HM: - Be- és megérett. Az idő nagy szerepet játszik abban, hogy egy markáns zeneszerzői hangot hogyan tud az utókor előadni. Ez nem azt jelenti, hogy Bartók életében nem jól játszották a műveit. Ha ő maga azt mondta Menuhin játékára: nem gondolta, hogy egy zeneszerző megélheti műveinek ilyen előadását, akkor mi sem mondhatjuk, hogy Menuhin nem tudta, mi az 1. hegedű-zongora-szonáta. Tehát Menuhin otthon volt Bartók zenéjében, holott kortárs volt. Kedves anekdota, hogy amikor Richter Ferencsikkel játszotta itt a2. zongoraversenyt, pillanatonként ugrált föl aggódva, hogy helyesen játssza-e, mert itt az értő magyar közönség, amely jobban fogja tudni, mint ő, és kinevetik majd, ha valamit nem jól csinál. Egy idő után Ferencsik rálegyintett és azt mondta: "Machen Sie was Sie wollen!" Richter is tudta azt, amit Menuhin tudott Bartókról. De abban az időben, amikor ez még idegen anyag volt, nyilván sokkal nehezebben hatolt át ezen a zenén a muzsikus és a közönség is... Ma nem azért tudnak jól Mozartot játszani, mert könnyebb, mint Bartókot, hanem mert százötven évvel hosszabb ideje játsszák. Kocsis egy rádióműsorban bizonyos Bartók-művek felvételén megmutatta, elegánsan nem megnevezve az előadót, hogy milyen konkrét félreértések vannak bennük. A mai játékban és megértésben benne van a kutatás is, de a "többet játszottuk, többet hallottuk" a legfontosabb.

NP: - Hozzátenném, hogy a mai magyar zenekari kultúra nem hasonlítható össze a harminc évvel ezelőttivel. Legalább két nagyszerű zenekarunk van - és ha szerencsénk van, Fischer Ádám melléjük húzza a Rádiózenekart is.

- Mindig kérdés, hogy egy összkiadás egy művészre, egy együttesre, egyéb egységesítő elemre épüljön, vagy inkább képviselje a sokféleséget, sokszínűséget. Mi a tapasztalat más összkiadásokkal?

NP: - Ez attól is függ, ki a zeneszerző, illetve mekkora az életmű. A Philipsnek van egy 240 CD-ből álló Mozart-összkiadása, ahol éppen csak az nem játszik, aki nem járt arra, ha szabad így mondanom. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora életmű összkiadását nem lehet egyetlen egységes gárdával megcsinálni.

HM: - Vannak részösszkiadások - összes szimfónia, összes zongoraszonáta, összes kantáta -, amelyek egy művészre alapoznak, és vannak, amelyeket több művészre osztanak szét. Az első, Robert Craft-féle Webern-összkiadást követően, amikor ezt a nyelvet már jobban beszélték, arra volt kíváncsi a hanglemezipar, hogy Boulez, aki beleásta magát a weberni életműbe, és bizonyos értelembentovábbvitte azt, akkor hogyan látja ezt az œuvre-t. Vagy arra, hogy egy vagy két művész - a Bach-kantáták esetében például Harnoncourt és Leonhardt, vagy számos Beethoven-zongoraszonáta-összes, Fischer Annie-tól Ashkenazyn át Barenboimig, vagy Hogwood Mozart-szimfónia-sorozata - hogyan mutat meg egy műegyüttest, akár olyat is, amely terjedelmében a bartóki életmű többszöröse.

- Mit fogok elsőként érzékelni én, a vásárló, a lemezek láttán: azt, hogy itt egy Bartók-összkiadás, vagy azt, hogy most megtudom, mit gondol Kocsis Bartókról? Lehet, hogy ezt még Önök sem tudják pontosan? Ez marketingkérdés is, sok múlik például a borítón.

HM: - Ez nagyon lényeges dolog. Mindenképpen az összkiadás-jelleg dominál, annál is inkább, mivel az életmű jelentős részében nincs sem zongorázni-, sem vezényelnivaló. Annak mindazonáltal a sorozat előrehaladtával egyre nagyobb szerepe lesz, hogy ez a Kocsis-féle Bartók. A megjelenés pillanatában, azt gondolom, Bartókon lesz a hangsúly, később, amikor már van jó néhány megjelent darab, jobban kirajzolódik, hogy mi ebben a Kocsis. Olyan értelemben persze, hogy ez nem Kocsist, hanem Bartókot egységesen bemutató sorozat lesz.

NP: - A szakembereket és egy feinschmecker-réteget külön az is fogja izgatni (vagy akár elsősorban az), hogy Kocsist hallja, amiben lehet.

Nem lehet eléggé megbecsülni annak jelentőségét, hogy például a népdalfeldolgozásokat Kocsis kíséri, mert ma valóban nincs más zongorista, aki ezeket ennyire ismeri és olyan halálosan komolyan veszi, mint ő. Ami természetesen nem jelenti azt - amit valójában egyáltalán nem kellene hangsúlyozni, hiszen nyilvánvaló -, hogy ne lenne rajta kívül egy sor kitűnő zongoristánk.

- Mennyire fog látszani-hallatszani Kocsis felfogása azokban a darabokban, amelyekben nem működik közre?

HM: - Természetesen nem fog ott ülni mondjuk a vonósnégyesek felvételénél, és nem fogja megmondani, hogy a második hegedű hogyan frazeáljon. Hogy adott művészek őt megkérdezik-e bármiről, az az ő magánügyük.

- Milyen jellegű és terjedelmű anyag lesz a CD-k mellett?

NP: - Ezt még most fogjuk kitalálni. Székely Andrásnak - aki egyébként az első összkiadás ötletadója és munkatársa volt - van egy nagyon jó elképzelése: bő három évtizeddel Kroó György könyve után kellene egy új Bartók-kalauz, amelyben ugyanazok a tanulmányok szerepelnének, mint az egyes lemezek kísérőfüzeteiben, bőséges képanyaggal. Ezen is érdemes gondolkodni, és ha jut rá pénz... A szakmai grémiumot fogjuk megkérdezni, mit vállalnak ők, illetve melyik lemezhez kit javasolnak tanulmányírónak. Az is elképzelhető, hogy azt mondják, az adott műről a régi összkiadás tanulmányát kell megtartani.

HM: - A vokális művek szövegei természetesen ugyanúgy több nyelven lesznek olvashatók.

- Nem lett volna érdemes már ebben az évben közönség elé lépni az új sorozat első lemezeivel? Mégiscsak most van az évforduló, feltételezhető tehát, hogy a vásárlók most nagyobb kedvvel fognának bele a gyűjtögetésbe.

HM: - Két, esetleg három lemez már ez évben napvilágot lát.

NP: - A 125. évforduló csak apropó ahhoz, hogy elindítsuk a sorozatot.

- Én a közönség szemével is nézem a dolgot. Jövőre másik évforduló, sőt évfordulók lesznek, másra irányítják nagy erővel a figyelmemet, más lemezeket raknak elém, hogy vegyem meg.

HM: - A lemezpiaci tapasztalatom azt mondja, az évfordulóknak nincs túl nagy piaci hatásuk. Két zeneszerzőt ismerek, akinek a nagyon-nagyon kerek évfordulója hatott a lemezvásárlásra - Bach és Mozart. Apropónak és elindítónak jó egy Bartók-év, de attól, hogy jövőre vagy három év múlva nem lesz Bartók-évforduló, az új összkiadás iránti érdeklődés nem fog csökkenni. Negatívan nézve: most sem nagyobb, pozitívan nézve: akkor is lesz ugyanekkora.

- Bartók Új Sorozat lesz a neve? Ez kellemesen kiemeli az összkiadások dömpingjéből.

NP: - Amire Ön is célzott: az összkiadás-elnevezésnek vannak negatív mellékzöngéi is. Ahogy a Bartók-évre is azt mondjuk, hogy jó alkalom, az összkiadás is igazából alkalomnak jó. Nem az a lényeg ugyanis, hogy Bartók összes műve megjelenjen. A legfontosabb az, hogy kellenek jó új Bartók-felvételek, magyar előadókkal, Kocsissal és másokkal.

- A pályázat említi, hogy a három színpadi mű esetleg megjelenik DVD-n, de nincs betervezve ennek a költsége. Én, ismét mint a közönség képviselője, azt gondolom, zeneművek - és nem is csak színpadi művek - forgalmazása DVD-n ma már olyan mértékben elterjedt, hogy ezt természetes módon várjuk el egy új sorozat részeként.

NP: - Operát ma már sokkal kevesebbet adunk el CD-n, mint DVD-n...

- Lehet, hogy gyorsabban öregszik, mint a CD, de szerintem nagyon fontos és kelendő lenne.

HM: - Szívemből szól, mert ezt én is nagyon ambicionálom. Ez a vállalkozás most a hangzó anyagra koncentrál, de ez nem azt jelenti, hogy a pályázatban tett vállalásainkkal kipipáltnak tekintjük a Bartók-ügyben való ténykedésünket.

- Elképzelhető-e olyan változat is, hogy ha Önöktől teljesen függetlenül a három színpadi mű időközben valami nagyon jeles előadásban kerül színre, beveszik a sorozatba? Úgy gondolom, hogy olyan művek esetében, amelyek elsősorban színpadi előadásra íródtak, jogos elvárás és vágy, hogy valóban lássuk is.

HM: - Ennek megválaszolására most nincs kompetenciánk, tekintve, hogy ez most egy Kocsisra alapozott összkiadás. Elvben semmi akadálya nincs - hiszen a Hungaroton sok mindenki mással megjelentet CD-ket és DVD-ket. Nekünk az a becsvágyunk, hogy abból a hangzó anyagból, amely ebben a sorozatban megjelenik, csináljunk DVD-t - vagyis playbackben rávehetjük a színpadot. Itt természetesen a két táncjátékra gondolok, nem a Kékszakállúra. Az volt az elképzelés, hogy nemcsak az operaházi, színpadi balettet lehetne felvenni, hanem a világhírű bábelőadást is.

NP: - Én egyáltalán nem zárom ki, hogy ha jön valaki, aki vagy leteszi az asztalra az ehhez szükséges milliókat, vagy netán egy nagyszerű DVD-t a Kékszakállúból, amelyen nem Kocsis szerepel a Nemzeti Filharmonikusokkal, akkor ez része lesz a sorozatnak.

- Manapság sok CD-t rövid DVD-melléklettel árulnak. Olykor afféle werk-DVD ez, amelyen valamely részlet felvétele, vagy éppen próbája látható. Ismét mint közönség mondom: ez nagyon "feldobja" a kiadványt, illetve az élményt. Nem kerül sokba, néhány kamera dolgozik 20-40 percig egy próbán. Ez egyrészt a vizualitás iránti nagyon erős mai igény kielégítése, másrészt értékes bepillantás a hangzó anyag létrejöttébe, ami igenis a művet is közelebb hozhatja. Az ilyen melléklettel kínált CD-t csak picivel kell - és annyival lehet is - drágábban adni. Én biztosan hajlanék rá, hogy ezt a változatot vegyem meg. Gondoltak-e ilyenre?

HM, NP, TA: - Még nem láttunk ilyet, következésképp nem gondoltunk rá, de köszönjük az ötletet!

- A Summa Artium honlapján olvasható a pályázat és a költségvetés is, amelyből hadd emeljek ki valamit. A teljes tervezett költség 262 millió forint, amellyel szemben a bevételi oldalon - egyéb források mellett - mindössze húszmillió forint származna lemezeladásokból. Valóban ennyire rossz az arány? Nem álnaivnak szánom a kérdést, de ha ilyen mértékben veszteséges a komolyzene kiadása, hogyhogy nem omlott össze még minden lemezkiadó?

HM: - A húszmilliót arra a három évre számoltam, amely alatt a pályázat érvényben van. Ez alatt folyamatosan épül föl a sorozat, tehát perspektivikusan valószínűleg többet fog hozni ennél, de akkor sem fogja megtermelni azokat a horribilis költségeket, amelyeket de facto beleteszünk, mi és mások. A mai hanglemezpiac nem tudja megtermelni ezeket a költségeket.

- Mi a helyzet a keresztfinanszírozással?

HM: - A mai világban elsősorban a könnyűzenei kiadók mentek tönkre. Természetesen a Hungarotonnak van bevétele a könnyűzenéből, és azt teljes mértékben beleforgatja a komolyzenébe, semmiféle haszon kivétele nem történik. Ám ha mi ma nem csak az archívumunkkal dolgoznánk a könnyűzenében, hanem új felvételeket is készítenénk, akkor már nem lenne nyereséges a könnyűzene-kiadás.

- Minden egyes értékes komolyzenei kiadvány szponzorálást igényel?

HM: - Nem. Vannak kisebb költségű kiadványok - ahol ketten-hárman muzsikálnak. Ha kiemelnénk mondjuk a Bartók hegedű-zongora szonátákat, az a lemez önmagában biztosan nem veszteséges. De a zenekariak többszörösen azok.

NP: - Ez a helyzet, és ez egyre rosszabb.

HM: - Azért is foglalkozunk unikum-repertoárral, a sehol föl nem lelhető dolgokkal, ritkaságokkal, mert azokat, ha kis példányszámban is, de biztosan el lehet adni. Mihelyt olyasmit adunk ki, amiből már léteznek, ráadásul esetleg új és jó felvételek, az meghalt.

TA: - A pénzfelhasználással kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a tökéletes átláthatóság érdekében létrehoztuk a Bartók Új Sorozat Alapítványt, amely az NKA-nál elnyert pénzt, sőt valószínűleg a projekt teljes költségvetését kezelni fogja. Ez az alapítvány bízza meg a Hungarotont is a sorozat kiadásával.

- Ki dönti el, mi kerül egy lemezre? Ki szerkeszti a sorozatot, és milyen koncepció alapján? Az a kiindulópont, hogy azonos műfajok legyenek egy helyen?

NP: - Igen. Kocsis Zoltán elég pontosan megmondta, hogy a zenekari műveket milyen elosztásban képzeli a lemezeken. Megmondom őszintén, én meglepődtem, hogy a Kossuth-szimfóniát egy lemezre teszi A fából faragott királyfival. Még nem kérdeztem rá, de bizonyos, hogy megvan rá a szakmai és művészi oka, és sokszor éppen a meglepő párosítások a jók.

Alapvetően az egyben tartott műfajok koncepciója működik, minden egyébben konszenzussal döntjük el, a tudományos-szakmai testülettel és Kocsis Zoltánnal, mi mivel szerepeljen együtt.

- A közreműködők egy része a pályázat szerint már biztosnak látszik. Mennyire nyitott még ez a kör? Kiknek van még esélye, vagy milyen művészcsoportok, szólisták mondhatják, hogy ide ők már úgysem kerülhetnek be?

NP: - Ami a zenekart és a karmestert illeti, az adott. Számos műfajban meghallgatások, "próbafelvételek" után szeretnénk dönteni.

TA: - A pályázat feltétele volt, hogy az ajánlott/tervezett művészekkel szándéknyilatkozatot írjunk alá a közreműködésről. De sok minden változhat, és sok mindenről nincs még végleges döntés.

- A vonósnégyes például nem egyszerű kérdés. Egyesek szerint a Bartók-vonósnégyeseket csak régóta játszó, "összeérett" együttes tudja jól előadni, másrészről pedig ezekből a darabokból vannak kitűnő, tökéletesen érvényes felvételek, amelyeknél nehéz jobbat csinálni.

HM: - Ez az összkiadás nem arról szól, hogy van-e vagy nincs valamelyik műből vagy műcsoportból érvényes felvétel - hiszen van, sokból -, hanem hogy itt készül egy új kiadás.

- A zongoraversenyeknél mégis már meglévő felvételeket használnak föl.

NP: - Mert ezekről Kocsis mondja azt, hogy jobbat nem tud produkálni. A vonósnégyesekről például elkezdtünk tárgyalni a Microcosmosszal (Takács-Nagy Gábor, Tuska Zoltán, Papp Sándor, Perényi Miklós), akik évek óta játsszák ebben a felállásban a kvartetteket szerte a világban. De alkalmanként felkért szakértőkkel együtt másokat is meghallgatunk, és ez más műfajokra is vonatkozik. Ha a folyamat során kikerülhetetlen művészek vagy együttesek jelennek meg, semmi okunk rá, hogy kikerüljük őket, éppen ellenkezőleg.

- Van-e valami, amiről nem beszéltünk, de Önök fontosnak tartják megemlíteni?

NP: - Tud valaki egy nagyon jó Kékszakállú herceget?...

HM: - Reméljük, örök értékű összkiadást készítünk - de olyat, amelyet továbbiak fognak majd követni.

TA: - Végezetül megemlíteném, hogy az NKA által, annak minden érintett testületében egyhangú döntéssel megítélt 180 millió forint, amely lehetővé teszi a projekt méltó megvalósulását, nem általában az adófizetők pénzéből, hanem az üzleti életre kivetett kulturális adóból származik. Köszönet az üzleti életnek, a magyar kultúra nevében.