- Már Az életmű fele rádiósorozatban több mint egy évtizede lezajlott beszélgetésünkkor felszabadulóban voltam korábbi kötelmem alól, hogy kísérleti terepnek tekintsem a komponálást. A vokális műfajok előtérbe kerülése is megváltoztatta a hozzáállásomat: A walesi bárdok bariton szólóra és férfikarra, Weöres Sándor A teljesség felé című műve mottójaként közölt latin apokrifokból komponált kórusom, majd Az út és erény dalai-kötet Weöres fordította részeiből írt dalok. Fontos számomra a szöveg, a tartalom. Így jutottam el az évfordulós pályázat kapcsán Márai Mennyből az angyalához. Bizonyos szövegrészeket ki kellett hagynom ahhoz, hogy a sarkalatos szakaszok erőteljesen hathassanak a zenében. Amit írtam, olyanképpen áll oratórium és operai jelleg határán, mint Verdi Requiemje: markáns színei és ellentétei lehetővé teszik, hogy ne csak a vájtfülűekhez, hanem szélesebb közönséghez is szóljon. Most nem annak van az ideje, hogy a zeneszerző elefántcsonttoronyba vonulva, a kollégáknak komponáljon.

- Kövessük hát végig oratóriumod "színváltásait"! Miként döntöttél a szöveg felhasználásáról?

- Abból indultam ki, hogy mindent megzenésítek. Az első három versszak szinte teljességgel bele is került az oratóriumba. Az invokációval, amely az "üszkös, fagyos Budapestre" hívja az angyalt, hogy vigyen hírt a csodáról: "Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett" - s a tragédiával: "más lóg a fán, nem cukorkák: / Népek Krisztusa, Magyarország."

- Az énekes megszólalás kezdetén felidézed a Mennyből az angyal kezdetű népének hangjait.

- Az efféle karácsonyi dalok - be kell vallanom - nem állnak hozzám közel zeneileg. Viszont a költő erre az utalásra építi versét, nem tehettem hát meg, hogy ne idézzem az eredeti dalt. Ezzel indít és zár Márai, s e két helyen a zenében - azaz az énekben - szintén ott az "embléma". Ám amint a "Mennyből az angyal" szavakon túllépünk, a "menj sietve az üszkös, fagyos Budapestre" egészen más zene, köze sincs az idézethez. Más irányba kanyarodik: egy lassú verbunkos ringatásba, amely magyar Golgota képzetét kelti. Nem szeretném, ha nagyképűségnek hatna, de a komponálás során mindig úgy érzem: készen áll valami, amit csak fel kell fedeznem. Az "angyal, vigyél hírt a csodáról" szövegnél rézfúvós hármashangzatok jelennek meg, s szinte egy Vivaldi-concerto hangvételével csattognak a - kissé puttós megjelenésű - angyalszárnyak. Szintén barokkos formában szólal meg a "Mondd el, mert ez világ csodája: / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett" szöveg. A Stille Nacht 6/8-os lüktetése idéződik itt föl, s Corelli Karácsonyi concerto grossójának részlete. Majd Beethoven Egmont nyitányára, az "És sokan vetnek most keresztet" szavaknál pedig Bartók Kékszakállújából az Adok neked három kulcsot zenéjére ismerhetünk. Itt véget ér a stíluskirándulás, és visszatér a verbunkos.

- Talán mégsem egészen ér véget, hiszen a második tétel jazzes hangvételű.

- Ez egy negatív kép: "És elmegy sok ember előtte: / A Katona, ki szíven döfte, / A Farizeus, ki eladta…" Ezek a szereplők akár egy Hieronymus Bosch-kép torzfigurái elevenednek itt meg. Jazz-elemeket emelek be egy basso ostinato fölött, amelyet dodekafonnak is nevezhetnék, hiszen 12 félhangot tartalmaz, de hangzása nem emlékeztet dodekafon zenékre. Az ostinatót a bőgő pizzicato játssza, majd egy ritornellben tenorszaxofon invokálja a később énekelt dallamot. Egy másik ritornellben jazzes zongoraszólót hallunk. A baritonszólónak a "S amíg gyalázta, verte, szidta: / Testét ette és vérét itta" szövegének igéit a férfikar visszhangozza. Végül a szaxofon és a zongora egész bigbanddé bővül ki.

- Végletesen más a darab egy másik tételében a fúga.

- A kérdéseket sorjázó tételben alkalmazok kettősfúgát. "Mi áradt itt meg, minta tenger? / Miért remegtek világrendek?" S a vers korábbi részéből: "Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? / Mért nem várta csendben a végét? / Miért, hogy meghasadt az égbolt, / Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«" Ez a fúga azonban nem barokkizál, tágabb értelemben inkább a bartóki-kodályi zenei világgal tart rokonságot. Mindez a jó szövegérthetőséget szolgálja. A fúga később bonyolódik: a téma tükörfordítása is bekapcsolódik, végül hármasfúgává fejlődik. A zárótételben fiúszoprán mondja ki: "Mennyből az angyal", miközben A-dúr és esz-moll tritonális ellentéte feszül ki.

- Az évforduló kapcsán halljuk a művet?

- Sajnos nem. A darab megírása után derült ki, hogy a Márai jogutódok a megzenésítés kizárólagos jogát eladták egy zeneszerzőnek, s amíg az az engedély érvényben van, az én darabom nem hangozhat el.

- A közönségnek kívánom, ne sokáig rekedjen fiókban e nagyszabású alkotás!