Szombathely kulturális életében a 20. század elejétől kiemelkedő szerepe volt
a zenének. Dalegyletei a 19. század közepén és utolsó negyedében alakulnak,
s évtizedekig a társas együttlét fontos színterei. Hosszabb-rövidebb életű zenekarok
is szerveződnek, melyek önálló műsoraikkal vagy más programok közreműködőiként
elégítik ki a város zenei igényeit. 1909-ben a zeneértő közönség nevelése, pallérozása
céljából megalakul a város zeneiskolája. A zeneoktatás szervezése Balassa
Kálmán és Csikor Elemér nevéhez fűződik, a zenei élet élénkítői Janovits
József mérnök, Gyöngyössy Tivadar és Stadler Izidor ügyvéd,
valamint Knébel Jenő cs. és kir. fotográfus (akit ma bizonyára fotóművésznek
titulálnánk).1 Kapcsolataik révén a
korszak sok jelentős művésze koncertezik a vasi megyeszékhelyen, de alkalmanként
programjukba iktatják Kőszeget is.
Vas vármegye, s főleg Szombathely kulturális életének irányítója a Vasvármegyei
és Szombathelyi Kulturális Egylet. Az Egylet zenei szakosztálya szervezi az
1920-as évektől a város zenei életét, elsősorban a bérleti hangversenyeket.
Az egyesület meghívására hallhatja a város közönsége többször is a Waldbauer-Kerpely
Vonósnégyest, Kósa György zongoraművészt, Németh Mária és
Székelyhidy Ferenc operaénekeseket. De hangversenyezett a megyeszékhelyen
Basilides Mária, Báthy Anna, Orosz Júlia, Palló Imre, fellépett Kodály
és Bartók, Hubay, Zathureczky és Koncz János, Ungár Imre és
Fischer Annie, vezényelt Rubányi Vilmos, Komor Vilmos, Vaszy Viktor
és Ferencsik János, hallhatták az érdeklődők a híres bécsi fiúkórust.2
Szombathely és Kőszeg zenei életéről fontos és terjedelmes tanulmányt írt Tóth
Aladár a Nyugatmagyarország című hetilapba 1935-ben.3
Ebbe a zenei életbe érkezik, és ennek válik formálójává az
1899-ben született budapesti illetőségű Bárdos Alice hegedűművész. 1917-ben
Hubay mesteriskolájában diplomázott. A művészképzőben három növendékhangversenyen
lépett fel: 1915 február 22-én Bruch g-moll hegedűversenyét, 1916. március 17-én
Brahms Hegedűversenyét, 1916. május 12-én pedig a Beethoven-koncert 1. tételét,
Wieniawski Scherzo-Tarantelláját, Bach g-moll szólószonátájának 3-4. tételét
és Hubay Variációit játszotta.4 1917
tavaszán Hubay tanácsára és ajánlására "a háborús lehetőségek korlátjai közepette
a nagy zenei elindulások központjában, Berlinben hangversenyezik. Műsorán Bach,
Beethoven és Bruch művei szerepelnek. Berlin után a többi nagy német város koncerttermeinek
dobogóján áll. Drezdában a Reiner Frigyes vezényelte Filharmonikusokkal
ad hangversenyt. Mint minden magyar tehetségnek, Bárdos Alice-nak - is Nyugat
felől kellett betörnie Dévénynél. A németországi hatalmas siker után Budapestre
kapott meghívást. Első ízben 1918 februárjában hangversenyezett a Zeneművészeti
Főiskola nagytermében. A forradalom alatt hegedűjével visszavonult magányába,
csak otthon muzsikált, kifelé hallgatott. Újból 1920 telén lépett a közönség
elé a Vigadó nagytermében. A következő évben Dohnányi vezénylete alatt a Budapesti
Filharmonikusok kísérete mellett aratott sikert."5
Bárdos 1922-ben, házassága révén kerül Szombathelyre; férje
Szende László építészmérnök. Első szombathelyi éveiben magánórákat ad,
az 1926/27-es tanévtől a Városi Zeneiskola hegedűtanára lesz. Ettől kezdődően
Szombathely zenei életének is meghatározó személyiségévé nő: nemcsak pedagógusként,
hanem előadóművészként és zenei ismeretterjesztőként is tevékenykedik, emellett
a Kultúregylet zenei szakosztályának alelnöke és a kamarazene-társaság szervezője
közel másfél évtizeden át.
Szombathelyen 1926 márciusában mutatkozott be előadóművészként Beethoven egyik
triójának előadásával Mauer Károly és Payer Róbert társaságában.
December 15-én Kodály-, Debussy- és Hauser-műveket szólaltattak meg.6
1927. március 1-jén Beethoven VI. szimfóniája mellett az egyik Románc szerepel
a Kultúregyesület hangversenyének műsorán.7
Ettől az időtől fogva Bárdos Alice nélkül elképzelhetetlen Szombathely zenei
élete - nem csak a bérletsorozatok szólistája, hanem az irodalmi rendezvények
közreműködője is.
1928. december 6-án tér vissza a Zeneakadémiára, már mint Szombathelyen élő
művész. A Nyugatmagyarország című helyi lapnak adott interjújában így
beszél a fellépésről: "Én már évek óta nem szerepeltem fővárosi pódiumokon.
És mégis most hosszú évek múltán, mint régi jó ismerőst, úgy üdvözöltek. Még
ha nagyon szerény vagyok, akkor is azt kell mondanom, hogy felejthetetlenül
nagy és meleg sikerem volt." A koncertről fővárosi kritikákból is idéz a
lap: "Pesti Napló: Virtuóz technikája a lélek mélységeivel párosul. Esti
Kurír: Bárdos Alice szélesen zengő, egészséges hanggal megszólaló művésznő.
Nemzeti Újság: Kiegyenlített technika, biztos vonalvezetés jellemzi Bárdos Alicet."8
Ez az elismerő kritikai hang végigkíséri pályáját. Igazolásul
álljon itt egyik közeli hangversenyének kritikája. 1930. március 2-án a Kultúregylet
megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelték. Ekkor Goldmark Zongoraötösét adta
elő kamaraegyüttes "...brilliáns technikával és párját ritkító összetanultsággal.
A pompás együttes még nem aratott ekkora sikert, mint ezen az estén. A nyíltszíni
tapsoknak nem volt se vége se hossza."9
1930. december 6-án Banke Antalné zongoraművésszel adott hangversenyt.
Ezúttal Bach, Goldmark, Bartók, Paganini műveit szólaltatták meg. "Bárdos
Alice hegedűjátéka sem felfedezni való. Konstatálnunk kell, hogy ezúttal is
bensőségesen játszott és szinte férfias erejével imponált. Előadóművészete komoly
architektonikus építészeti remekekre emlékeztet, amely a lélek harmóniájából
fakad és bensőséges áhítatra gerjeszti a szemlélőt" - írta a Hír kritikusa.10
Ezt a műsort a rádió is közvetítette.
1933 május 14-én Kodály-estet tartottak Szombathelyen. A mester Londonból jövet
állt meg Szombathelyen, hogy saját maga dirigálja műveit. A műsor második felében
a "Kamarazenei Társaság Bárdos Alice, Wiener Lilly, Statzenberg és Baranyai
Gyula összeállításban az első vonósnégyes negyedik tételét adta elő. Népies
téma variációs feldolgozásban, kontrapunktikus remekmű. Kifogástalan előadásban
hozták ki a mű nehézségeit, igaz lelkesedéssel nyújtották a kamarazene nagy
apostolának halhatatlan remekművét."11
- Ebben az esztendőben ad először hangversenyt Szombathelyen Fischer Annie.12
1934. márciusában Bartók Béla koncertezik a megyeszékhelyen.
A hegedűre írt Bartók-művek interpretátora Bárdos Alice, aki "a harmadik
műsorszámban együtt szerepelt Bartók Bélával az I. hegedűrapszódia, valamint
Bartók-Gertler Szonatina és a Bartók-Szigeti Magyar népdalok interpretálásában.
Szívvel-lélekkel elmélyedő művész [ti. Bárdos], aki megérdemelte, hogy
Bartókkal együtt ünnepelte a közönség."13
1935. február 3-án újra zeneakadémiai fellépés következett.
A hangverseny első felében a klasszikus "dalművek gyöngyeit hallottuk, amely
közül különösen Händel-áriák tetszettek - írja Dániel Tamás -, köztük
az Ima a Te Deumból, a lélek mélyéből való győzelemittas fohász, a Pastorale,
amely a legbiztosabb tükre annak a lelki rokonságnak, amely Händelt a néphez
fűzi. Következett Bach g-moll szonátája, amely a klasszikusok lelki fenségének
magasztos kifejezéseként hatott... A műsor második felében magyar műveket hallottunk
a jelenkor reprezentánsainak Bartók-Szigeti népdalaiból. Hallottuk Bartók-Gertler
Szonatináját."14 Néhány nappal később
a Vasvármegye újabb írást közöl az akadémiai hangversenyről, Veder László
tollából: "Rendesen a főváros szokta felszívni a magyar vidék értékeit. Itt
fordítva történt - Szombathely elhódította Budapesttől Bárdos Alicet, aki most
már büszkén vallja magát szombathelyinek."15 A zeneakadémiai hangverseny
jelentőségét igazolja a Hír kritikusa is, aki szerint "Bárdos Alice
szombathelyi működése alatt mindig a jó zene, a nemes hagyományok útjain a magyar
nemzeti zene apostolává szegődött. Ilyen művészként került az ország zenei érdeklődésének
középpontjába. Ma a legjelesebb belföldi hegedűseink közé tartozik."
Szomory Dezső is fontosnak tartotta a méltatást. "Hegedűművésznőink
sorában Bárdos Alice nemes jelenség. Vidéken él, tanárnő, s nyilván boldog,
mert övé a hangok birodalma. Hittel, kedvvel s női életének magasabb rendű jelenséget
ad, hogy hívságokon túl, csöndben és szerényen szolgálja a zeneművészet szent
eszméit. Őszinte és rokonszenves művészegyéniség csendül ki hegedűjátékából.
Gazdag műsorából különösen a magyar műveket kell kiemelni. Ezeket csak ilyen
nemes művésznő játszhatja nagy odaadással, átéléssel, költészettel."16
1935. február 17-én a Kultúregyesület Bach-hangversenye hangzik
el.17 Tíz nappal később Pápán hallhatják
a hazai zeneművészet "jeles alakját", aki nemcsak megfelelt, hanem túl is szárnyalta
a publikum igényeit.18
Április 14-én Fischer Annie-val ad közös hangversenyt.
A műsoron Mozart egyik C-dúr szonátáját és César Franck Szonátáját adták elő.
Nemcsak Fischer Annie-t, de Bárdost is ünnepli a kritikus: "Az ő vonója valami
férfias erőt sugároz, amint Bach küzdelmeit átéli, amint Mozart elnyomott, de
zenéjében tisztán érthető gondolatait diadalra viszi. Bárdos Alice hazája a
régi s új klasszicizmus egyaránt - s most, amit a haladó új zenei irány, a régi
klasszikusok előadásával produkál, arra talán a világ zenetörténetében példa
sohasem volt. Bárdos Alice az új s egyedül igaz magyar népi zenében találja
meg önmagát, de hegedűjátékából a klasszicizmus hatalmas reneszánsza sugárzik."19
A decemberi Kultúregyesületi hangversenyen Beethoven 9. szimfóniáját
szólaltatták meg - ekkor vezényelte először a művet Ferencsik János.
Bárdos hangversenymesterként vett részt az előadásban.20
Az 1936-os esztendő egyik fontos eseménye Bárdos Alice életében
az olaszországi hangversenykörút. A Hír január 10-én arról számol be,
hogy 1936. január 13-án Firenzében, 18-án Rómában, 22-én pedig - hazafelé jövet
- Zágrábban ad hangversenyt, amelyet a rádió is közvetít. A február 2-i Hír,
amely Bárdost kérdezi az útról, már nem tesz említést Zágrábról, az olaszországi
koncerteket azonban "forró sikerűnek" minősíti: "Hadd emlékezzem meg először
is arról, hogy Firenzében Mario Salermo zongoraművész volt az én kitűnő kísérőm
a hangversenyen. Fiatalember, tele olaszos tüzes lelkesedéssel. De tele zenei
tudással is. Előtte nem volt újdonság se Bartók, se Kodály, régen ismeri őket,
és Hubayval együtt a legnagyobb zeneszerzők közé sorolja mindegyiket. A firenzei
hangverseny egyik legkedvesebb emléke az a gyönyörű miliő, ami a Brunelleschi-teremben
körülvett. De mondhatom, hogy igen lelkes volt a közönség is. Alig akartak leengedni
a pódiumról. Félóra hosszat kellett ráadásokat adnom." Rómában az újságírók
egyesületének pazar dísztermében koncertezett. Ez alkalomból Kiszely Ica
énekelt, zongorán Harold Marlow kísért, Koudela Géza pedig
olasz nyelven tartott előadást a magyar zenéről.21
Március 8-án Sopronban Szücs Miklós tenoristával ad koncertet,
14-én pedig Kecskeméten a városi dalárda második művészhangversenyének egyik
szólistája.22
1937. február 7-én Szombathelyen Thomán Máriával lépnek
dobogóra. Mozart A-dúr hegedűversenyében Bárdos teljesítményét ekként értékeli
a Vasvármegye kritikusa: "...nem a problémákat kereső, azokon rágódó
és azok gyakori gátlásaitól feszélyezett művészegyéniség. Az ő művészetének
humusa egy lélekből fakadó, üde, spontán érzelmeken alapuló... ezért mindig
friss és frissítő zeneiség... Az ő művészetében nincsenek lelki gyötrődések,
úgy nincsenek stílusproblémák sem, mert énjének minden idegszálából, minden
sejtjéből egy ösztönszerűen beléoltott, irányításra alig szoruló tiszta muzikalitás
árad... Mozart koncertje nemcsak egy kitűnő hegedűs nagyszerű megnyilatkozása,
hanem egy igazi muzsikuslélek kiapadhatatlan gazdag kincsestárának ragyogó szemléltetése
volt."23
Ezt a műsort március 3-án megismétlik a Zeneakadémián. A kritika
szerint mindkét művésznőnek nagy sikere volt, de talán "Bárdos Alice kiváló
művészi előadását még lelkesebben fogadta a közönség. Művészlélekből fakadó
pompás zeneisége már Thomán Máriával együtt előadott Bach II. hegedűversenyében
[nyilván a d-moll kettősversenyben] is megjelent, de talán Mozart A-dúr hegedűversenyében
jutott teljes kifejezésre."24
1938 márciusában a város jeles hegedűművész szülöttének, Koncz
Jánosnak az emléktábláját avatják szülőházán. Az avatást követő hangversenyen
Bárdos Alice is föllép. Koncz "gazdag műsorának legkimagaslóbb remekével,
Lalo Spanyol szimfóniájával adózott nagy hegedűs kollégájának... nagyszerű diszpozícióban
művészi képességeinek töretlen fényével interpretálta a kitűnő művet. Játékában
a francia »charme és a spanyol vérmérséklet délszaki heve választékos
ízléssel formálódott egységgé, mindig színessé, mindig változatossá téve zenei
mondanivalóit és nagy művészi élmény emlékeit hagyva lelkes hallgatóságában".25
Előadóművészi tevékenységének sorába tartozik rádiós szereplése
is. Ezeket ma már nehéz regisztrálni. A magyar muzsika könyve szerint
"állandó szereplője a magyar rádiónak".26
A Városi Zeneiskola évkönyveiben olvashatók olyan sorok, amelyek jelzik, hogy
az adott tanévben rádiós fellépését közvetítették. Az adatok szerint ezek száma
évente változó.27 Néhány esetben a megyei
napilapok valamelyike közli, hogy Bárdos Alice hegedűjátékát közvetítik, az
adások időpontja és a bemutatott zenedarabok megnevezése azonban hiányzik.
Bárdos Alice Szombathelyi működésének fontos mozzanata a Collegium Musicum
kamaraegyüttesben vállalt szerepe. Az együttes az ismeretterjesztő hangverseny
műfaját igyekezett meghonosítani: az egyes programokat rövid ismertető nyitotta,
s ezután hangzottak föl a zeneművek. Az együttes elsősorban a kamaramuzsika
klasszikus darabjait szólaltatta meg. Ötletadója és egyik szervezője a szombathelyi
szegények orvosa, a muzsika művelője és ismeretterjesztője, Mosonyi Dezső.
A Collegium Musicumot azzal a céllal hozták létre, hogy "rendszeres felvilágosító
munkával zeneértőket neveljenek, s tudatosítsák, hogy nincs könnyű és nehéz
zene, csak jó zene van." A kamaraműfajt pedig azért választották, mert -
mint Mosonyi írta - ehhez volt elegendő számú, megfelelően képzett zenész.
Az együttes 1936-ban alakult meg, s valószínűleg három évig működött, legalábbis
ezekről az esztendőkről sikerült adatokat találni. Évente 4-5 előadást tartottak,
sorozatukat tudatosan szerkesztették. A koncertek részint Bárdosék lakásán,
részint a Sabaria Szállóban, ritkábban a városi kultúrházban hangzottak el,
átlagosan 100-120 hallgató előtt.
Az 1936-os esztendő első hangversenyén a 17-18. századi olasz muzsikusokat -
Corellit, Scarlattit, Vivaldit - szólaltatták meg. A második koncerten Bach
és Händel műveiből adtak elő; 16-18. századi angolok és franciák (Giles, Byrd,
Cuperin, Rameau) muzsikusainak és Kósa György zongorázásának tapsolhatott
a közönség a harmadik esten. A negyedik előadáson az akkor még Haydnnak tulajdonított
Gyermekszimfónia, a Búcsúszimfónia és a Reiter-Quartett hangzott fel. A sorozat
utolsó estjén Mozartot játszottak: a g-moll vonósötös és az A-dúr zongoraverseny
szerepelt a műsoron. Az 1937-es évad alkalmanként egy-egy zeneszerző munkáival
ismertette meg a hallgatóságot. Így Beethovent, Schubertet, Chopint, illetve
a korai romantikusokat, Mendelssohnt, Webert. A harmadik évad (1938) a nemzeti
estek jegyében zajlott. Így épült fel a 19. századi oroszok estje (Csajkovszkij,
Muszorgszkij, Borodin, Rahmanyinov), és az újabb francia szerzők (Debussy, César
Franck, Saint-Saëns) műsora. Egy másik koncert témája: Schumanntól - Bartókig.
Bartók önálló estet is kapott, amelyen kórusművei hangzottak el.28
Bárdos Alice pedagógiai munkássága a növendékhangversenyek
alkalmából kapott sok-sok dicséretet - a megyei sajtóban is. Ennek ellenére
1941. január 1-jén nyugdíjazták.29 A
zsidótörvények életbelépésével Bárdos nemcsak az iskolából szorult ki, hanem
a pódiumon sem kapott helyett. Föltételezhetően ismét magánórákat adott, ha
akadtak olyanok, akik vállalták, hogy gyermeküket vele taníttatják.
Több hír nincs is róla. Két tanítványa úgy tudja, 1944-ben deportálták a családját.
A szombathelyi zsidó temetőben is ez az év jelzi egy jelképes síremléken halálának
évét. Az Életrajzi Lexikon szerint viszont 1965-ben, New Yorkban hunyt el egy
zenekar hangversenymestereként. Nem elképzelhetetlen, hogy más, hasonló nevű
muzsikussal cserélték össze nevét.
Két növendéke emlékezését idézzük. Lomositz Pál zenetanár 1928 és 1932
között volt a hegedűművésznő tanítványa a szombathelyi zeneiskolában. "Én
tagja voltam a szombathelyi vonósnégyesnek, mint brácsista. Az első hegedűs
természetesen Bárdos Alice volt. Sok szép koncertet adtunk a Szombathelyi Szimfonikusokkal
is. A kamaraegyüttes már 1932-ben rádióközvetítéses hangversenyen játszotta
Dohnányi Zongoraötösét. A zongorista Kartner Gitta volt. Ez a zenekar [sic]
a Walbauer-Kerpely Vonósnégyessel többek között Mendelssohn Vonósoktettjét is
játszotta egy szombathelyi és egy kőszegi hangversenyen.
Bárdos kiváló Beethoven- és Bach-muzsikus volt. A legnagyobb tisztelettel és
hálával gondolok rá, mint kiváló tanáromra, akivel nagyon sokat munkálkodhattam
együtt, és személye meghatározó volt abban, hogy zenei pályára kerültem."
Csikor Zoltán nyugalmazott tanár, a szombathelyi zeneiskola első igazgatójának
fia 1930-tól öt éven át volt Bárdos tanítványa:
"... hegedűjátéka fölülmúlhatatlan volt. Főként játékának tónusa, lírai hangvétele
volt megkapó számomra a tökéletes technika mellett. A líraiság volt a megragadó.
Az erre való törekvést örökségként vittem magammal akkor is, amikor már nem
voltam tanítványa. Ma is, ha hegedűjátékot hallok, elsősorban e sajátosság alapján
ítélem meg. Bárdos Alice virtuóz játékával is kitűnt. A technikai bravúrt játékában
még fokozta fellépésének természetes könnyedsége, amely megkapó élményként tudott
átváltani sugárzó, de nőiességét egyáltalán nem csökkentő előadásmóddá. Filigrán
termete, muzikalitásának finom mértékű, játékát kiemelő mozgáskultúrája vizuálisan
is emelte a hangélményt."
Lomositz Pál: "A háború után találkoztam férjével, Szende Lászlóval. Ő mondta
el, hogy 1944 júliusában több ezer zsidó hitsorsosával vitték el Auschwitzba.
Megérkezése után - mivel járóképtelen anyósát támogatta - a munkaképtelenekkel
együtt azonnal gázkamrába vitték."
Szombathelyen ma utcanév őrzi emlékét.
______________
JEGYZETEK
1 Molnár Imre (szerk.): A magyar
muzsika könyve. Budapest, Merkantil Nyomda, 1936. 294-295. o.
2 A dolgozat összeállításának fő forrásai:
Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete Vasvármegyei Múzeum I.
[II., III.] Évkönyve, 1925 [1927, 1929]. Kadta a Kulturális Egylet;
két helyi napilap: a Vasvármegye (VVM)és a Hír, valamint a Nyugatmagyarország
(NYM)című hetilap; és A Szombathelyi Városi Zeneiskola évkönyvei.
3 Tóth Aladár: "Szombathely zenekultúrájáról",
VVM 1934. május 6. 1-3. o. és uő: "Szombathely és Kőszeg zenei kultúrájáról",
NYM 1935.július 22. 1-5. o.
4 Halmy Ferenc-Zipernovszky Mária: Hubay
Jenő. Budapest, Zeneműkiadó, 1976. 178-179. o.
5 (muzsikus), "Látogatás Bárdos Alicenél
budapesti hangversenye előtt. Mit tudtam meg a félórás beszélgetésből?", NYM
1935. február 4. 2. o. Az újságcikk annyiban pontatlan, hogy Bárdos Alice már
1920. január 12-én játszotta Goldmark Hegedűversenyét Dohnányi vezényletével,
a Filharmonikusok 6. bérleti hangversenyén.
6 A Kultúregyesület II. Évkönyve,
23. és 27. o. "A Kultúregyesület népszerű hangversenyei", VVM 1926. december
4. "A Kultúregyesület hangversenye", VVM 1926. december 16.
7 A Kultúregyesület II. Évkönyve,
48. o.
8 "Bárdos Alice fővárosi sikeréről",
NYM 1928 december 24. 5. o.
9 "A Kultúregyesület jubiláris hangversenye",
Hír, 1930. március 9. 3. o.
10 "Két művészestély", Hír, 1930.
december 7. 4. o.
11 Szende László: "Kodály Zoltán díszhangversenye
a Kultúrházban", VVM 1933. május 16. 4. o.
12 Vö. "Baráti beszélgetés Fischer Annieval"
(A beszélgetésen Bárdos Alice is jelen van.) NYM 1933. november 6. 3. o.
13 Wa.: "Bartók Béla estje", VVM 1934.
március 20. 4. o.
14 Dániel Tamás: "Kitűnően sikerült
Bárdos Alice budapesti hangversenye", VVM 1935. február 12. 4. o.
15 Veder László: "Pesti levél", VVM
1935. február 17. 5-6. o.
16 "Kritikák. Bárdos Alice hangversenyéről",
Hír, 1935. február 17. 4. o.
17 "Bach emlékhangverseny", VVM 1935.
február 17. 3. o. "A Kultúregyesület hangversenye" (Fellépett Bárdos Alice is
mint koncertmester) NYM 1935. február 18. 1. o.
18 "A szombathelyi muzsika és irodalom
sikere Pápán", NYM 1935. március 4. 2. o.
19 Weiner: "Forró siker volt Fischer
Annie és Bárdos Alice együttes hangversenye", NYM 1935. április 15. 2. o.
20 "A Kultúregyesület Beethoven-estje",
NYM 1935. december 16. 2. o.
21 "Bárdos Alice beszél forró olaszországi
sikereiről", Hír, 1936. február 2. 3-4. o.
22 "Bárdos Alice hangversenyei", VVM
1936. március 8. 9. o.
23 Havass Imre: "Bárdos Alice és Thoman
Mária együttes hangversenye", VVM 1937. február 16. 5. o.
24 V. V. L.: "Bárdos Alice budapesti
hangversenye. A Thomán Máriával megtartott hangverseny", VVM 1937. március 4.
2. o.
25 "Világhírű fia, Koncz János emlékezetének
hódolt vasárnap Szombathely", VVM 1938. március8. 4-5. o.
26 I. m. 345. o.
27 A Városi Zeneiskola (hiányos) évkönyvei
ilyen bejegyzéseket tartalmaznak: "Bárdos Alice és Kartner Margit a városi ínségakció
javára kamarazeneszámmal szerepelt, amely a rádióban is hallható volt. B. A.
művészetét egyébként önálló számokkal 3 ízben is hallhattuk." (1931/32. tanév,
7. o.); "...a rádióban szintén szólószámokkal szerepelt" (1930/31, 6. o.); "...két
ízben a rádióban..." (1934/35, 5. o.); "...két ízben a rádióban szólóhangversenyezett"
(1937/38, 11. o.).
28 Mosonyi Dezső: "A Collegium Musicum
első éve", Vasi Szemle, 1936. 3. szám, 396-397. o.; "A Collegium Musicum
második és harmadik éve", Vasi Szemle, 1939. 1. szám, 95-97. o.
29 "...gyökeres változást idézett elő
Szendéné Bárdos Alice tanárnő január hó elsejével történt nyugdíjazása" A
Városi Zeneiskola évkönyve, 1940/41. tanév, 3. o.
|