Muzsika 1999. szeptember, 42. évfolyam, 9. szám, 46. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
A Korvin lelkétől a Via crucisig: Fehér György Miklós műhelyében
 

- Hála a millenniumi operapályázatnak, az utóbbi hónapokban a magyar zeneszerzők a hazai egész estés és egyfelvonásos operatermés gazdagításán serénykedtek. Fehér György Miklós nem indult a pályázaton, de - már a jelentkezési határidő lejárta után- maga is egyfelvonásosba kezdett. Mi ihletett meg?
- Krúdy Gyula 1910 körül írt, Korvin lelke című elbeszélése inspirált vígopera komponálására. A mondanivaló ragadott meg ebben a novellában, amelyben senki sem szeret senkit. Abszurd a szituáció: az asszony, aki mint mondja, "egyetlen jó urát veszítette el"; midőn az föléled haló porából, felháborodik, amiért e csúfságot követi el vele, s visszafekteti, hiszen aki halott, haljon meg igazán.
- Dramaturgiailag volt érdekes számodra e szituáció, vagy - mint említetted - a mondanivalót tartod időszerűen találónak?

- 1998 Szilveszter éjszakáján olvastam az elbeszélést - a Krúdy-novellákat amúgy is nagyon szeretem -, s akkor hasított belém, hogy ezt az írást zenés színpadra kell vinnem.
- Librettistaként hogyan láttál munkához?
- Krúdy mondatait jól felhasználhattam: csak olykor kellett a zene kedvéért megváltoztatnom szavakat. Munka közben jöttem rá, milyen nehéz is a szövegkönyv-írás. Hiszen például amikor a szomszéd szobából hallatszik a hang, érzékeltetnem kell, hogyan jutottak oda.
- Azzal, hogy magad vállalkoztál a szövegkönyv írására, egyszerűsíteni akartad az alkotófolyamatot, vagy minden részletre kiterjedőn kezedben akartad tartani azt?
-
Eleinte nem tudtam, mire vállalkozom, de mindinkább beletanulok.
- Mi által véled zeneileg közvetíthetőnek a novella mondanivalóját?
-A századforduló stiláris világából és eszköztárából indulok ki, sőt még idézetek is előfordulnak. Például egy hivatkozás Kurtág darabjára, a Bornemisza Péter mondásaira, amikor ezt halljuk: mindenek tartoznak ezzel, te is oda mégy, azhová egyebek mennek. Van bartókos, sőt múlt századi operás allúzió is.
- E stiláris sokszínűséget jellemábrázolásra használod?
- Nem koncepciózusan alkalmazom ezeket.
- Nem építetted föl az opera vázát előre, inkább lépésről-lépésre haladsz benne.
- Az utóbbi történik. A szöveg váltja ki a stiláris idomulást. Például amikor azt mondják: jobb úgy neki - akkor jelenik meg a múlt századi opera hangja. Ha közhelyeket mondanak a szereplők, akkor együtt beszélnek, ha beszélgetnek, akkor elbeszélnek egymás mellett. Ez tudatos.
- Milyen együttes kíséri az énekeseket, s azok hányan vannak?
- Közepes méretű szimfonikus zenekar kíséri a kilenc szereplőt: hat férfit és három nőt.
- Hol tartasz a munkával, és mikorra tervezed a bemutatót?
- Az év elején jól meglendült a munka, majd ez a lendület fokozatosan alábbhagyott. Talán ez a beszélgetés is megmozgat... Jövő év április 7-ére a Nádor-terembe kitűzték a koncerttermi bemutatót.
- Ez első operád?
- Főiskolás koromban írtam már egyet, de az mindössze negyedórás volt. Ez most 40-50 perces lesz.
- Megérett benned a műfaj, s mostantól egyik operát a másik után komponálod, vagy csak pillanatnyi fellángolás ez a színpad iránt?
- Sokszor belevágtam már az operaírásba: magyar drámákat kerestem - de egy-két jelenet után mindig megtört a lendület. Mivel azonban a Korvin lelke egyfelvonásos, el kell tűnődnöm egy ikerdarab szükségszerűségén.
- Az opera kitölti minden, a komponálásra szánt idődet, vagy máson is dolgozol?
- Egyik darabért hagytam abba a másikat - azt meg az operáért. Legutóbbi befejezett, de még be nem mutatott művem egy négytételes, orgonakíséretes kórus Reményi János emlékére, akinek énekkarában hajdan tíz éven át magam is énekeltem Miskolcon. Ez latin zsoltárszövegekre keletkezett, In aeternum cantabo címmel. Bontakozik egy gitár-zongora concerto is, amelynek három tétele közül a másodikban tartok. Később esetleg zenekarra is meghangszerelem. Készül egy Via crucis szöveg nélkül, négy gitárra. Beleképzelem magam abba, amint a templomi közösség elkezdi a kereszt útját járni. A képek között afféle reneszánsz átvezetést hallunk, majd egy stációnál megszólal a huszadik század "kegyetlen" hangja.
- A Via crucis tartalmát illusztrálod a négy gitáron?
- Igen. Van egy úgyszólván promenádszerű zenei anyag, amely a jelen idejű szertartás síkját képezi, és egy másik réteg, amely Jézus szenvedéseit jeleníti meg.
- Távolról dramaturgiai hasonlóság mutatkozik Kazantzakisz Akinek meg kell halnia című regényével... Magad választottad a négy gitáros apparátust, vagy felkérést kaptál?
- Az utóbbi időben gyakran írok gitárra, közrejátszik ebben Fogarasi Béla, Mosóczi Miklós és mások biztatása.