|
Győr viszonylag közel fekszik a fővároshoz, és ez nem válik mindig előnyére.
A zenei élet művész- és tanárszereplői közül ugyanis sokan nem telepednek le
a városban, hanem ingáznak, ennélfogva jelenlétük nem folyamatos. Ingázó Medveczky
Ádám is, aki 1997 szeptembere óta a Győri Filharmonikus Zenekar vezető
karmestere, ám főállásban továbbra is a budapesti Operaházban dolgozik, emellett
pedig tanít a Zeneakadémia ének és opera tanszakán. "Előfordul, hogy három hétig
nem megyek le, de az is megesik, hogy két hétig folyamatosan ott vagyok, és
ezalatt három-négy koncertet vezényelek" - meséli. Az utóbbi években, mióta
a Zeneakadémián tanít, ugyancsak Pestről jár a városba Szabó Miklós, a
Győri Leánykar alapító karnagya, aki így hetente egyszer tud próbát tartani
a kórusnak.
"Érdekes módon Győrben sosem mutatkozott nagyon nagy érdeklődés a zenei pálya
iránt" - állapítja meg Cziglényi László, a Richter János Zeneművészeti
Szakközépiskola igazgatója. Akinek mégis innen indul el muzsikusi pályája
- és azért itt Drahos Bélától Holló Aurélig, Verebics Ibolyától
Serei Zsoltig jó néhány neves művészt lehetne említeni -, gyakran nem
(vagy csak vendégként) tér vissza, mert-a boldogulás, a karrier lehetőségét
inkább Budapesten vagy külföldön találja meg. Kivételek persze mindig akadnak.
Reményi Attila zeneszerző 1982-ben diplomázott a Zeneakadémián Petrovics
Emilnél, majd visszatért szülővárosába, Győrbe, ahol a Zeneművészeti Szakközépiskolában
tanít. "Magyar viszonyok között nem érzem magam vidéki zeneszerzőnek - mondja.
- Az előadóművész nagyjából ott kénytelen működni, ahol él. Én viszont megírom
a darabot, és bárhová elküldhetem." Szabó András klarinétművésszel éppen
azért hozták létre 1990-ben a Zenei Műhely Egyesületet, hogy helyben
is lehetőséget teremtsenek a főiskolát végzett fiatalok bemutatkozására. Törekvésükből
azonban rögtön konfliktusok támadtak: "A Filharmonikus Zenekarban azt hitték,
ellenük dolgozunk, és a város vezetése részéről sem kaptunk igazán támogatást"
- emlékezik Reményi Attila. Pedig a zenekar igazgatója, Baross Gábor azt
vallja, hogy "egy hivatásos szimfonikus zenekarnak némileg összefogó szerepet
is kell játszania a városban, segítve az itt működő kórusokat és más, kisebb-nagyobb
művészeti együtteseket". Ám úgy látszik, ezt az összefogó-támogató szerepet
nem feltétlenül érzi magáénak a zenekar vezetése akkor, ha a kezdeményezés nem
tőle indul ki. "22 városba juttattunk el győri produkciókat, országszerte összesen
176 koncertet rendeztünk saját erőből, a mindenkori jegybevételre alapozott
fellépti díjainkból fiatalokat támogattunk oly módon, hogy például az iskolák
vezetése által kiválasztott legjobb öt-öt szakiskolásnak és főiskolásnak pénzjutalmat
adtunk, és koncertet szerveztünk. Kocsis Zoltánt mi hívtuk először a városba,
játszottunk Jandó Jenővel, CD-ket adtunk ki, egyszóval non-profit társaságként
működtünk, amely igyekezett értékeket létrehozni és támogatni" - sorolja a Zenei
Műhely Egyesület eredményeit Szabó András. Öt év után, 1995-ben feladták a küzdelmet,
és az Egyesület feloszlott.
Győri Filharmonikus Zenekar
Ha egy városban egyetlen hivatásos szimfonikus zenekar működik - márpedig Budapesten
kívül mindenütt ez a helyzet -, az magától értődően meghatározó szereplője az
ottani zenei életnek. "Ha megbeszéljük a kórusvezetőkkel, hogy közösen előadunk
egy oratóriumot, ezzel mintegy programot kínálunk az énekkaroknak, amelyeknek
amatőrként rangot jelent a közös fellépés egy professzionális együttessel -
fejtegeti Baross Gábor. - Március 26-án, a Tavaszi Fesztivál keretében például
Mascagni Parasztbecsület című operáját szólaltatjuk meg koncertszerű előadáson
az evangélikus templomban, a »Győr város vegyeskaraiból alakult Fesztiválkórus«
közreműködésével. Így részt vesz a produkcióban a Liszt Ferenc Kórus,
amelyet a város patronál, a Rába Dalkör Egyesület - a vagongyári énekkar
utóda -, valamint a Pedagógus Énekkar és a bazilika Palestrina Kórusa."
A nagy múltú Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjét Richter Antal alapította
1894-ben, a Győri Ének- és Zeneegylet tagságából. A félprofesszionális
zenekar 1968-ban vált hivatásos együttessé, Sándor János vezetésével.
Az igazgató, Baross Gábor 1965 óta tagja a zenekarnak: kezdetben szólamvezető
trombitás, 1982-től igazgatóhelyettes, s 1997. január elsejétől tölti be jelenlegi
posztját, de emellett továbbra is trombitál az együttesben. "Egyik célom, hogy
a zenekar minél többet játsszon Győrben, a győri polgároknak" - avat be elképzeléseibe
az igazgató. A városi önkormányzat kulturális irodájának vezetője, Tóth Nándorné
is hasonló célokat fogalmaz meg: "Amikor 1992-ben átvettük a zenekart a megyétől,
azt akartuk elérni, hogy sokkal erőteljesebben legyen jelen a város szellemi-kulturális
életében. Úgy gondoltuk, nem elég egy bérleti sorozat, több lábon kell állni.
Nagyobb hangsúlyt kaptak az ifjúsági koncertek, és bevontuk a zenekart a város
által finanszírozott fesztiválokba. Az volt a véleményem, hogy a koncerteket
ki kell vinni az utcára. A belvárosi Széchenyi térre, ahol több ezer ember elfér,
ingyenes koncerteken kell esélyt adni a győri polgároknak a zenekarral és a
zenével való találkozásra. Ezt már ötödik éve csináljuk a Győri Nyár keretében,
és azóta érezhetően nőtt az együttes közönsége."
A zenekar felnőtt és ifjúsági koncertjeinek körülbelül a felét a városban tartja.
Ez nagyjából 50 hangverseny, évente ugyanis 90-100 koncertet adnak, melyeknek
mintegy ötven százaléka a fiataloknak szól. Nekik nemcsak Győrben és Győr-Moson-Sopron
megyében, hanem Veszprém és Komárom-Esztergom megyében is játszanak. Most például
a Viharzenék címet viselő - Rossini-, Haydn-, Vivaldi-, Beethoven- és Johann
Strauss-műveket tartalmazó - programjukkal járják az említett területet.
"Az ifjúsági koncertekre a tanulók iskolai szervezésben, tanári kísérettel jönnek"
- magyarázza Oláhné Bódis Ildikó, a Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl
Kht. győri irodájának vezetője. Az iskolák, igényeik szerint, két vagy három
előadásból álló bérleteket rendelhetnek. Ezek a - főként középiskolásoknak szóló
- hangversenyek lényegében egy-egy felnőtt műsor főpróbái, melyeket a fiatalok
némi magyarázattal kiegészítve hallgathatnak meg. Érdekességként Csincsek
Réka műsorszerkesztő idén egy népzenei előadást is beillesztett a programba,
a Hegedős Együttes és egy népitáncos pár közreműködésével. "Győri ifjúsági koncertjeinket
december elején Cziglényi László orgonahangversenyével indítottuk, aki maga
ismertette az általa előadott műveket - tájékoztat Oláhné Bódis Ildikó. - A
győri és a pannonhalmi bencés gimnázium külön, négy koncertből álló bérletet
rendelt, amelyben nagyzenekari, kamara- és szólóhangverseny egyaránt helyet
kapott. A Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola tanulóinak pedig három nagyzenekari
koncertet rendezünk a Győri Filharmonikus Zenekar közreműködésével, mindhárom
alkalommal más-más karmester vezényletével." Hogy a zenekar mennyire komolyan
veszi ezeket a hangversenyeket, azt az is mutatja, hogy tagjai nem a (fő)próbákon
szokásos utcai ruhában, hanem a délutáni koncertekhez illő elegáns öltözékben
játszanak a fiataloknak, akik többnyire maguk is ünneplőben jelennek meg.
A felnőtteknek szánt, tizenegy nagyzenekari hangversenyből álló Filharmónia-bérlet
java része (hét koncert) a Győri Filharmonikus Zenekarra épül, a fennmaradó
előadásokon a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Szombathelyi, illetve a Pécsi
Szimfonikus Zenekar, valamint a Drezdai Kreuzchor osztozik. A pécsi és a szombathelyi
együttes fellépése a vidéki zenekarok közötti rendszeres csere eredménye: a
győriek januárban Pécsett vendégszerepeltek, s az ottaniak májusban, a bérlet
évadzáró koncertjével viszonozzák a látogatást. De a győri zenekar közreműködik
a Filharmónia soproni bérletsorozatában is, és Zalába is elutazik. A tavalyi
évadban a miskolci zenekarral "cseréltek" egy-egy koncertet, a szombathelyiekkel
pedig - a földrajzi közelség adta lehetőséget kihasználva - minden évben.
A zenekar az önkormányzattól tavaly 74,5 millió forintot kapott. "Ez az összeg
a zenekari tagok fizetésére elég, de hangszereket már nem tudnánk venni belőle"
- mondja Baross Gábor. Ez egészül ki a minisztériumi központi pályázatból befolyó
mintegy 30 millió forinttal, amely óriási segítséget jelent a hangversenyrendezésben.
"Ebből hozzá tudunk járulni a Filharmóniával közösen rendezett koncertek költségeihez
- folytatja az igazgató. - Fedezzük a színház bérleti díját, esetleg a vendégkarmesterek
és -szólisták honoráriumát, néha útiköltségét. De ebből készíthetünk saját kiadású
lemezeket is." Nemrégiben pedig a pályázati pénzekből (és az önkormányzat segítségével)
vett a zenekar egy vadonatúj Steinway hangversenyzongorát, amelyet januárban
a győri születésű Nagy Ervin zongoraművész avatott fel Haydn D-dúr zongoraversenyével.
Medveczky Ádám második évadját tölti a zenekarnál vezető karmesterként. "Nagyon
örülünk, hogy itt dolgozik - lelkesedik Baross Gábor -, a közönség is szereti.
A zenekarral igen jó a kapcsolata. Ezt személyesen is tapasztalom, amikor trombitásként
én is ott ülök a próbán." "Az első fél évet a felmérés és megismerés jegyében
töltöttem el a zenekarnál - emlékezik a vezető karmester. - Módszerem igényességen,
türelmen és emberszereteten alapul. Semmiféle szakmai razziát nem tartok egészséges
megoldásnak. A zenekari muzsikus lelkiismeretét kell felébreszteni, hogy ő maga
állandóan kontrollálja magát. Amíg azt látom, hogy a művész az utolsó próbákon
is hazaviszi a stimmet, és hallom, hogy értelmesen gyakorol, addig nem teszem
ki a zenekart olyan stressznek, hogy mondjuk pultonként vagy szólóban eljátszatok
egy-egy nehéz állást. Ez csak szorongást és félelmet szül, és sokszor ellenkező
hatást vált ki, mert ilyen légkörben nem lehet igazán felszabadultan muzsikálni.
Kilenc évig én is zenekari muzsikus voltam, ezért tudom, hogy ha egy karmester
feljebbvalóként közelít a zenekarhoz, akkor kudarcra van ítélve."
Az évad programját az igazgató és a vezető karmester közösen alakítja ki, de
a Filharmóniának is van beleszólása, úgyhogy "háromoldalú tárgyalások" során
áll össze a műsor. Figyelembe kell venniük a zenekar karbantartásának és a repertoár
bővítésének szükségességét, és természetesen a közönség igényeit is. "Ezek az
elemek nincsenek mindig összhangban - mutat rá Baross Gábor -, hiszen az együttes
szempontjából fontos lenne sokszor játszani a bécsi klasszikusok szimfóniáit,
de ezt sajnos nem tehetjük olyan gyakran, mint szeretnénk, mert a közönség szívesebben
hallgatja a romantikus műveket." Minthogy Győrnek nincs igazi koncertterme,
az előadások zömét a közel 700 fős befogadóképességű Győri Nemzeti Színházban
tartják: a felnőtteknek általában hétfő este, amikor szünnap van a színházban,
a fiataloknak pedig délben. A színház akusztikája nagymértékben befolyásolja
a műsorösszeállítást. "Ez a helyszín alkalmatlan impresszionista darabok előadására.
Nem játszhatunk itt Debussyt vagy Ravelt, mert elvész az a rengeteg szín és
finomság, ami a zenéjüket jellemzi" - panaszolja Medveczky Ádám.
A zenekar vezetése kortárs zenével is igyekszik bővíteni a repertoárt. "Hat
éven keresztül játszottunk Bécsben, a Wiener Operntheaterben kortárs operákat.
Ligeti Grand Macabre-ját, melyet Budapesten csak tavaly ősszel mutattak
be, mi Bécsben már 1993-ban játszottuk, nyolc előadásban - büszkélkedik Baross
Gábor. - De közreműködtünk Penderecki Louduni ördög, Britten Halál
Velencében és legutóbb John Adams Nixon Kínában című darabjában is.
A zenekar jó tíz évvel ezelőtt, én magam két éve, Medveczky Ádám pedig tavaly
decemberben kapott Anisjus-díjat a kortárs zene felkarolásáért. Ebből arra következtetek,
hogy a magyar zeneszerzők grémiuma, amely évenként ül össze a díjak odaítélésére,
valószínűleg úgy gondolja, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar nem bánik mostohán
a magyar szerzőkkel. Sándor János idejében Győrt a modern zene fellegváraként
tartották számon. Később ez a minősítés érvényét vesztette, jóllehet nem lettünk
egészen hűtlenek korunk zenéjéhez. A tavalyi Tavaszi Fesztiválra Madarász Ivántól
rendeltünk nagyzenekari művet: ezt nemcsak Győrött játszottuk el, hanem Pesten,
a Thália Színházban is, igen kedvező visszhangot keltve a szakmában. Decemberben
Dubrovay László trombitára írott második concertóját adtuk elő. Reményi
Attilával megbeszéltem, hogy 2000-ben felvételt készítünk két nagyzenekari művéről.
Több - nálunk ismeretlen - amerikai zeneszerzővel állunk szoros üzleti kapcsolatban:
itt lemezre vesszük a darabjaikat (voltaképpen bérmunkában), ami nekik sokkal
olcsóbb, mintha otthon készítenék el, nekünk pedig ez is jövedelemforrás."
A zenekar igen jó viszonyt alakított ki a Filharmóniával. Ennek egyik jele,
hogy az együttes saját rendezésű hangversenyeire is a kht. győri irodája árulja
a jegyeket. Az iroda arra is jó, hogy a közönség elmondhassa, mit szeretne hallani.
Csincsek Réka ötlete alapján az előző két évad utolsó előtti koncertjén kérdőívet
osztottak szét, hogy felmérjék az igényeket, s a beérkezett javaslatok összesítése
alapján a budapesti szerkesztőség összeállított egy kívánsághangversenyt, sőt
a kérdőívet kitöltők között ajándék bérleteket is kisorsoltak. "Idén kivételesen
nem rendezünk ilyen koncertet - hívja fel a figyelmet Oláhné Bódis Ildikó -,
mert a szokásos nyolc-tíz bérleti előadás helyett most tizenegyet tartunk, karácsonyi
meglepetésként pedig egy másik, négy koncertből álló sorozatot is indítottunk."
Akik erre még karácsony előtt megvették a bérletet, kedvezményes áron, 1500
forintért juthattak hozzá, és emellett ajándékba megkapták a sorozat első koncertjét
adó Liszt Ferenc Kamarazenekar egyik CD-jét. "Nagyon sokan rendeznek koncertet
a városban - folytatja az irodavezető asszony -, így minden emberért meg kell
küzdeni, ha azt akarjuk, hogy nálunk vegyen jegyet, jóllehet ilyen színvonalú
bérleteket mások nem tudnak összeállítani. Ráadásul nem is adjuk drágán: a nagy
bérletet 3600, illetve 4400 forintért lehetett megvenni, a főiskolásoknak fenntartott
kedvezményes árúakat pedig 3000-ért. Szeptemberre a csaknem 700 helyből 480-490
bérletben gazdára talált, ami nem rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy
a város mintegy 140 ezres lélekszámához képest amúgy is viszonylag szűk koncertlátogató
réteg többfelé oszlik a sok koncertrendező miatt. A fennmaradó helyeket általában
a városban működő bankok és multinacionális cégek vásárolják meg - némelyikük
olykor akár 50 jegyet is vesz egy-egy koncertre. Programunkat az internetre
is föltettük, így külföldiek is jó előre megrendelhetik jegyüket."
A nyolcvantagú Filharmonikus Zenekaron belül két állandó kamaraegyüttes működik:
a Dodici Kamarazenekar és a Raab Vonósnégyes. A zenekari tagok
egy részében régóta élt az igény, hogy a zenekari munka mellett más felállásban
is kipróbálhassák magukat. Németh Gusztáv, az együttes brácsaszólamának
tagja vállalta, hogy megszervezi a társaságot, és mivel játszott a Bécsi Kamarazenekarban,
kapcsolatai révén itthon kevéssé ismert művek kottáit is meg tudta szerezni.
"Elsőként Holst St. Paul-szvitjét tanultuk meg, ami aztán lendületet
adott a további munkához - idézi fel a kezdeteket felesége, Némethné Pongrácz
Judit, a Filharmonikus Zenekar első hegedű szólamának tagja. - Mindenki
kedvére választhatott, hogy milyen szólamot, prímet vagy szekundot játszik.
Végül is 4-3-2-2-1 felállásban tizenketten lettünk - innen a nevünk. 1993-ban
adtuk első koncertünket, azóta is együtt maradtunk, csak néhányan közben gyereket
szültek, helyettük új muzsikusokat vettünk fel, így most összesen tizenhatan
vagyunk állandó tagok, ami azért jó, mert ebből a keretből mindig ki tudjuk
állítani a szükséges tizenkettes létszámot. Csak ketten vannak közöttünk, akik
nem tagjai a Filharmonikus Zenekarnak, ők a főiskolán tanítanak." "Ha olyan
felkérést kapunk - veszi át a szót Németh Gusztáv -, amelyhez nagyobb együttes
szükséges, akkor a zenekarból szoktunk hívni kisegítőket. A vezetőség támogat
minket, használhatjuk a próbatermet, mi pedig feltüntetjük a prospektusainkon,
hogy együttesünk a Győri Filharmonikus Zenekar tagjaiból alakult. Időnként nehézséget
okoz a kamarazenekari elfoglaltságok és a nagyzenekari munka egyeztetése, de
ha az időpontütközés elkerülhetetlen, a vezetés elenged minket, csak gondoskodnunk
kell magunk helyett megfelelő kisegítőkről." "Persze előidézhet pillanatnyi
feszültségeket -fűzi tovább a gondolatot Pongrácz Judit -, ha egy szólamból
egyszerre három fontos ember hiányzik, de azért minden megoldható. Mindamellett
a Filharmonikus Zenekarnak nagyon jót tesz, hogy mi létezünk. Ha például gyesen
van egy kismama, de közben nálunk rendszeresen játszik, másképp megy vissza
a zenekarba, mintha azt az időt teljesen kihagyta volna." Saját szervezésű koncertjeik
nincsenek, kizárólag felkérésre játszanak - túlnyomórészt Ausztriában (Bécs,
Graz, Salzburg, Klagenfurt) és Németországban, illetve itthon a győri Rába Fesztiválon
és a budapesti Purcell Fesztiválon. "CD-ket is készítettünk így - teszi hozzá
Pongrácz Judit -, a Filharmonikus Zenekarral fellépő vendégkarmesterek közül
pedig többen rendszeresen hívnak bennünket, ha kis együttesre van szükségük."
A Dodid csak a fellépésekért kapott honoráriumokból gazdálkodik. "Eleinte próbáltunk
szponzort keresni - magyarázza Pongrácz Judit -, leveleket írtunk, de többnyire
válasz sem érkezett. Pályázatokat adtunk be - egyetlenegyszer kaptunk pénzt,
abból vettünk szép kottaállványokat -, úgyhogy ezt abbahagytuk: belefáradtunk,
és időnk sincs ezzel foglalkozni." A Dodid négy szólamvezetőjéből alakult a
Pongrácz Judit vezette Raab Vonósnégyes, amely szintén egyre több fellépési
lehetőséget kap. Biztonságérzetet nyújt számukra, hogy betegség esetén támaszkodhatnak
a Dodicire, onnan be tud ugrani valaki a kieső muzsikus helyére. Kurt Malm,
a bécsi Zeneművészeti Főiskola professzora menedzseli a kvartettet. "Őt a Filharmonikus
Zenekar korábbi igazgató-karmestere, Koncz Tamás révén ismertük meg,
aki később Bécsben is dolgozott, és rengeteget segített nekünk: koncertekhez,
CD-felvételekhez juttatott, és sokfelé ajánlott bennünket Ausztriában" - hangsúlyozza
a kvartett vezetője. (folytatjuk)
|
