|
- A kilencvenes évek elején készítettem egy interjút Randy Schönberggel, Arnold
Schönberg unokájával, aki jóval nagyapja halála után született. Beszélgetésünk
idején húszas éveiben járt, épp akkor diplomázott. Elmesélte, hogyan tudta meg,
hogy a nagypapa híres zeneszerző volt: kisiskolásként azt a feladatot kapta, írjon
dolgozatot a gyökereiről. Akkoriban játszották a televízióban a Gyökerek című
amerikai sorozatot, amely egy fekete család történetét mondja el Afrikától a rabszolgafelszabadításig:
ez ösztönözte a tanítót arra, hogy megírassa a gyerekekkel saját családjuk történetét.
Randy ekkor tudta meg, hogy a házban, amelyben lakik, egykor Arnold Schönberg
élt, és hogy a nagypapája nem akárki volt. Nyilván önnek is megvan az ide vonatkozó
története. Nem ismerhette Gustav Mahlert, hiszen ő 1911-ben meghalt. De bizonyára
sokat tud róla. Egyáltalán. hogyan viselheti ön a Mahler nevet.? Mahlernek két
lánya volt, az egyik meghalt, ön tehát Anna Mahler gyereke. Mármost a nevek nem
anyai ágon öröklődnek...
- Mahlernak két lánya született, közülük Anna érte meg a felnőtt kort, ő azonban
sok-sok házassága közepette is megőrizte nevét. Amikor anyám meghalt, épp túljutottam
második házasságomon. Akkoriban vágtam bele egy nemzetközi vállalkozásba, amely
Mahler nevéhez kapcsolódik, és mostanában kezd igazán működni: egy kulturális
- tehát nem kizárólag zenei - alapítvány. Eliahu Inbal tanácsolta, vegyem fel
nagyapám nevét, mert ez hatni fog. "Az emberek érzelmesek, a név megindítja őket.
A férjed nevét úgysem akarod viselni." Férjem nevét valóban nem akartam viselni,
apám után Fistoulari vagyok - őt karmesterként ismerték. Inbal tanácsára nevet
változtattam. A Mahler név olyan, akár egy láthatatlan viselet: kettős életet
élek általa. Cseppet sem bánom, hogy lényemnek azt a felét, amely a nyilvánossággal
érintkezik, Marina Mahlernak hívják. Segít a név, hiszen nem kell elmagyaráznom,
hogy így és így hívnak, a Mahler Alapítványtól jövök, ezt és ezt szeretném. Egyszerűen
bemutatkozom.
- Hogyan találkozott nagyapja emlékével? Sok szó esett róla otthon?
- Nagy szerencsém volt: teljes elfeledettségben és csendben nőttem fel. Családi
háttér nem létezett, csak a jelen. Hétéves voltam, amikor elhagytuk Angliát, apámat,
és anyámmal Amerikába költöztünk. Először Almánál laktunk Beverly Hillsben, ami
nem volt könnyű, hiszen Anna és Alma nem értették meg egymást.
- Emlékiratai azt sugallják, Alma Mahler szuverén, elbűvölő lény lehetett...
- Gyerekként szinte szerelmes voltam belé. Imádtam! Anyámmal azonban ambivalens
volt a kapcsolatuk. Nem volt egyszerű Alma Mahler lányának lenni.
- Erős egyéniség volt?
- Nagyon erős. Anyám Tigermamának hívta. Megkövetelte, jogot formált rá és
kikényszerítette, hogy csodálják. Márpedig anyámtól, aki kisgyermekkorától kezdve
lázadó alkat volt, mi sem állt távolabb, mint hogy bárkit is csodáljon. Almával
állandó harcban álltak: anyám szüntelenül szökni próbált Alma elől. Tizenhat évesen
valósággal belemenekült első házasságába. Ezért aztán végül Almától is elköltöztünk.
Pénzünk alig volt - a keveset, ami mégis akadt, anyám nehezen kaparta össze. Az
UCLA-an tanított, egy kis házban laktunk egy dombon, Los Angelestől északra. Csak
könyveink voltak, meg egy zongoránk, rádió és lemezjátszó nélkül. A bútorokat
barátok hordták össze. Volt egy szörnyen lármás frizsiderünk, jókedvünkben annak
hangjára táncoltunk. Ez a ritmikus zaj szolgáltatta az egyetlen zenét körülöttünk.
Fényképeink sem voltak. Anyám soha senki képét nem tette ki a falra. Az emberek
többnyire úgy élnek, hogy szeretteik fényképeivel és emléktárgyaival veszik körül
magukat. A mi házunk fala csupasz volt. Ez a legjobb, ami történhetett velem.
- Míért?
- Mert a hírességek gyerekei és unokái gyakran érzik tehernek a hírnevet.
Én is érzem, de másképp: elvontan, morálisan.
- Felelősséget érez Mahler emléke iránt?
- Mahler emlékének erre nincs szüksége. De felelősnek érzem magam azért, hogy
megfeleljek a célnak, amiért a világra jöttem. Hogy életem minden percében a legtöbbet
hozzam ki magamból.
- Mahler zenéjével hogyan találkozott?
- Ez csodálatos emlékem - semmi köze anyámhoz vagy a családhoz. Kiskamaszként
egy bentlakásos iskolában tanultam, és a rádióban véletlenül meghallottam nagyapám
zenéjét. Anyám szerint az én zeném a szavak zenéje: az írás és az olvasás - kisgyermekkoromtól
ez volt számomra a legfontosabb.
- Milyen foglalkozást tanult?
- Igazából semmilyet: nem voltam jó diák. Előbb történelem-filozófia szakra
jártam, de aztán találkoztam első férjemmel, aki zeneszerző: otthagytuk Amerikát,
és Dél-Franciaországba költöztünk. Ott éltünk, távol mindentől: én írtam és olvastam.
Sosem végeztem szabályos egyetemi tanulmányokat.
- Hogyan vált fontossá önnek Gustav Mahler?
- Minden gyerek életében akad egy emberfeletti léptékű figura, akihez ragaszkodni
lehet, akire föl lehet nézni, akit csodálni lehet. Ha a családban nincs ilyen
személy, a gyerek kitalál valakit: elképzeli és "örökbe fogadja". Apámat hétéves
koromtól nem láttam, csak jóval később találkoztam vele újra. Nagyapám személye
adott volt, őt nem kellett kitalálni. Zenéjének minden hangját szeretem. Nem érezném
kötelességemnek, hogy szeressem, de minden hangjához kapcsolódom. Gustav Mahler
emberként is nagyon vonz. Ha megkérdeznék, kivel szeretnék találkozni a múltból,
őt választanám. Nagyapám akkor halt meg, mikor anyám hétéves volt. Ketten vannak,
akik nagy súllyal és folytonosan meghatározzák az életemet: anyám és nagyapám.
Azt hiszem, anyám az apjára hasonlított: karaktere Alma jellemének ellentéte volt.
Csendes személyiség, de nagyapám nagyságrendjéből: ugyanaz a "szellemi méret".
Mahlertől a Hatodik a kedvenc szimfóniám. Azt szeretem benne, hogy olyan, mintha
az élet túloldaláról írta volna valaki, akinek a miénknél nagyobb a rálátása,
más a perspektívája. Mintha a halála után írta volna valaki, aki kívülről néz
ránk.
- Meséljen Alma Mahlerról! Említette, mennyire szerette őt gyerekkorában, utalt
Alma és Anna konfliktusára. Milyen emlékeket őriz róla?
- Megrendít az emléke. Nemrég adtam személyes belegyezésemet, hogy megjelentessék
a memoárjait.
- Az Életem már régen megjelent, sőt magyarul is olvasható. Alma írt
egy könyvet Mahlerről is. A memoárok eddig miért nem jelentek meg.
- Rengeteg bennük a sokkoló és lesújtó részlet, Bécs szempontjából. Alma ír
a várost belengő antiszemitizmusról; a memoárok sokat elárulnak arról is, hogyan
gondolkodott nagyanyám fiatal nőként.
- Milyen címmel jelent meg a kötet?
- Tagebücher. Alma tizenhat évesen kezdte írni a naplóját, és házasságkötéséig,
huszonegy éves koráig tartanak a feljegyzések. A kötet most jelent meg németül
a Fischer Verlagnál, angolul pedig a Faber and Faber adta ki. Hosszú és lebilincselően
érdekes olvasmány.
Olyan ember naplója, aki tudatosan éli az életét, és mindent el akar érni, ami
számára elérhető. Kiderül az is, miért ment férjhez Mahlerhoz: őt kereste egészen
a találkozásukig.
- A Mein Leben, az Életem önéletírás. Házasságok és szerelmek
hosszú sora után Alma Mahler nyilván sok mindent másként látott, mint fiatal lányként.
Arról nem is szólva, hogy az önéletírás a közönségnek készült, a napló pedig önmagának.
Gondolom, mutatkozik némi különbség...
- A napló egészen más: Alma nagyon őszinte magához. Elismeri a gyengéit, ír saját
személyiségével vívott harcáról. Drámainak érzem a részt, melyben arról a döntéséről
jegyzi fel gondolatait, hogy férjhez megy Mahlerhoz. Ettől a házasságtól remélte,
hogy általa megtalálja jobbik énjét: mindazt, ami mély és lényeges.
- Alma nagy árat fizetett ezért a házasságért. Igazságtalannak tartom, hogy
Mahler megtiltotta neki a komponálást: nem csupán azt, hogy nyilvánosságra hozza,
amit írt, hanem magát a zeneszerzést. Azt mondják, Alma tehetséges volt.
- Csodálatosan zongorázott, különösen Wagnert játszott remekül. De nemesen
akart viselkedni - és aki nagylelkű, sokat veszíthet. Először megpróbált föllázadni,
sőt mást is fölháborított a tilalom, különösen Alma anyját, aki hitt lánya tehetségében.
De aztán Alma ezen is felülemelkedett: önfeláldozása szinte vallásos gesztus volt.
Későbbi kapcsolataiban, melyekben a férfiak nem rendelkeztek a Mahleréhez hasonló
erős személyiséggel, Alma vált irányítóvá. De mindig olyan férfiakba szeretett
bele, akik ugyanolyan sokat akartak kihozni magukból, mint ő magából.
- Emlékiratait olvasva az ember elképed, ki mindenkit fedezett fel magának
Alma, mielőtt az illető ismertté vált volna. Nem arról volt tehát szó, hogy megtetszett
neki valami híresség: csalhatatlan érzéke lehetett a minőség iránt.
- Anyám szerint nagymama nagyon tehetséges ember volt. Biztos ösztönnel érezte
meg másokban az emberi és művészi mélységet. S mindez elképesztő energiákkal párosult.
Ezeket nem összpontosíthatta saját művészetére, hiszen arról lemondott. De energiái,
mint sugárnyalábok, visszaverődtek másokról. Az ő művészi képességei nem a művészetben:
a mindennapi életben nyilvánultak meg. Jó érzékkel mondott bírálatot zenéről.
Mivel azonban festő apja tanította festészetre, irodalomra és filozófiára, értett
több művészeti ághoz is. Mahlert ő vezette be a festészet világába. Kedvenc képe
Edvard Munch Mitternachtsonne című festménye volt. Most a Belvederében
látható. Gropiustól kapta Manon Gropius születésekor. Alma egyszerűen beleszeretett
ebbe a képbe. Nemrég elmentem a Belvederébe megnézni, és mélyen megértettem Almát.
Soha nem éreztem még ennyire közel magamhoz a nagymamát. Alma akkor szeretett
bele a képbe, mikor alkotóját még nem ismerte a világ, s jobban szerette ezt a
festményt Kokoschka bármely művénél. Ami a szerelmeit illeti, az emberek azt gondolták,
élete nem volt egyéb, mint szerelmi kapcsolatok sorozata. Valóban voltak nagy
szerelmei, olyan kapcsolatok, amelyek szerelembe torkolltak, mások pedig barátságba.
Nála a szerelem valami elvont, eszmei dolog volt. Erotikus is, de az erotika is
absztrakt.
- Kérdezhetem személyes emlékeiről? Milyen képet őriz Alma Mahlerról?
- Óriási hatást gyakorolt volt rám: volt valami leírhatatlan kisugárzása.
Rengeteg fénykép maradt róla, ez azonban egyiken sem jön át. Van egy filmünk,
amelyet anyám utolsó férje készített New Yorkban: az a kedvencem. Anyám és nagyanyám
ül a zongoránál. Alma már nyolcvanas éveiben járt. Szőke loknit viselt, reggelenként
fejébe csapta a parókáját, aztán kirúzsozta magát, de sosem sikerült rendesen
a sminkje. Mindig egy kicsit cakkosabbra festette a száját. Ennél meghatóbbat
sosem láttam. Olyan eredeti volt! Tudja, sokszor a maszk kifejezőbb, mint maga
az arc. És neki volt a legszebb szeme a világon: egészen valószínűtlenül kék.
A sötét és a világoskék közötti árnyalatokban játszott. És mindig belenézett a
másik ember szemébe. A bőre pedig egészen puha és világos volt. Emlékszem, anyámmal
németül veszekedtek, nem értettem, csak foszlányokat. Valami rosszat mondott apámra,
amivel felbosszantotta anyámat. Alma nagyon szigorú volt. Ha valaki olyasmit követett
el, ami az ő szemében hibának számított, azonnal bezárkózott. Nem segített olyanoknak,
akiknek segítségre volt szükségük, akik segítséget kértek: maga döntötte el, kinek
segít. Most, hogy megismertem élete titkait, különös gyengédséget érzek iránta.
- Mahler kultusza Amerikába szakadt európai karmestereknek köszönhetően hamarabb
kezdődőn el a tengeren túl, mint Európában: zenéjét Bruno Walter, Klemperer, Reiner,
majd Bernstein és mások vezényelték. Egy idő után ön is bekapcsolódott a Mahler-kultusz
ápolásába.
- Fiatalon kevés közöm volt az egészhez, a magam életét éltem. Később ismerkedtem
meg Bernsteinnel, akit nagy Mahler-karmesternek tartok. Fenntartásaim ellenére
csodáltam: imponált, ahogy két végéről égette a gyertyát. A formális "Mahler-világ"
csak később jutott el hozzám.
- Hogyan jutott eszébe a Mahler Alapítvány?
- Erőfeszítéseim első gyümölcse egy fesztivál volt, amelynek azt a címet adtuk:
Mahler, Bécs és a huszadik század. Claudio Abbado valósította meg az ötletet.
Londonban találkoztunk, és arról beszélgettünk, milyen szép lenne egy fesztivál,
amely Mahler és az új bécsi iskola összefüggéseit mutatná be. Aztán tovább gondolkodtunk:
legyen ez egy biennálé, amelynek a Londoni Szimfonikus Zenekar a központja. A
zenekar adjon megbízásokat: nem csak zeneművekre, hanem más művészeti ágak is
képviseltetnék magukat. Elképzeléseinkhez az is hozzátartozott, hogy az LSO-n
kívül más zenekart is bevonjunk a munkába. A Filharmonikusokat akkoriban Klaus
Tennstedt vezette, aki jeles Mahler-karmester volt. Két évig dolgoztunk együtt
néhányan, majd személyes okokból szakítás következett. Claudio Abbado zenekara
rossz anyagi helyzetbe került, takarékoskodni kényszerült, a Mahler-fesztivált
pedig saját ügyeként kezelte. Klaus Tennstedtet és zenekarát kirekesztették. Én
vigasztalhatatlan voltam. Abból, amit elképzeltem, egészen más lett, bármilyen
nagy sikert aratott is. Sok minden történt még, nem mesélem el minden részletét.
Egyszer Klagenfurt jelentkezett, rendezhetnének-e Mahler-fesztivált. Igent mondtam,
ám a legközelebbi választások után a szélsőjobb alakított kormányt, úgyhogy szertefoszlottak
a tervek. Csehszlovákia felbomlása előtt Prágában tettünk kísérletet, de a kaotikus
politikai állapotok nem kedveztek Mahlernak. Most Amszterdamban rendezünk Mahler-ünnepséget.
- Ennek Mahler is örülne: Hollandiában mindig kultusza volt.
- Amszterdam az ő városa. New Yorkban azt tervezte, abbahagyja a pénzkeresést,
és Hollandiában fog letelepedni. Imádta a hollandokat, legfőképpen azért, mert
ők zeneszerzőként is megbecsülték. A Concertgebouw-ban sokat vezényelt, az épületben
pedig a híres zeneszerzők portrésorában Mahler a központban áll. Az első Mahler-ünnepséget
is itt rendezték 1920-ban: Mengelberg volt a spiritus rectora. Erről mintázta
a mostani rendezvényt Martin Sanders és Donald Mitchell. Alakult Hollandiában
egy Mahler Szövetség is, Mengelberg és Schönberg alapította. Manifesztumából két
paragrafus is időszerű: helyreállítani a lerombolt szellemi hidakat, ápolni a
szellemi érintkezést a népek között. A világszerte terjedő nacionalizmus és erőszak
láttán a gondolatot aktuálisabbnak érzem, mint valaha. Mahlerért és zenéjének
népszerűsítéséért semmit sem kell tenni: ő ma már kultuszfigura. Ám azzal, hogy
nevét használjuk, szeretnénk kölcsönvenni szellemének súlyát. Személye példázza,
hogy a nagy teljesítmény idővel utat tör magának. Nagy a jelentősége ennek olyan
korban, mikor a gyors megtérülés, az eladhatóság a legfőbb elv.
- Ön azért érkezett Budapestre, hogy részt vegyen a Magyar Gustav Mahler Társaság
megalakulása alkalmából rendezett hangversenyeken. Lehet-e szerepe Budapestnek
és az itteni Mahler Társaságnak az ön elképzeléseiben?
- A két koncert nagy hatással volt rám. Budapest fontos szerepet játszott
Gustav Mahler életében. Jó volna, ha a Bécs, Budapest és Prága közötti kulturális
cserét ezzel is élénkíteni lehetne.
|
