Idén januárban meglakult az Interart Fesztiválközpont közhasznú társaság.
Nem tévedés: megalakult, mert a költségvetési intézményként működő elődöt, amely
az egykor "állami" Interkoncert egyik üzletága volt, s mintegy tíz éve önállósult,
teljesen felszámolták. Az Interart kht. a kevés ilyen formájú kulturális képződmény
között is különlegesség: tulajdonosai magánszemélyek és egy szakmai-társadalmi
szervezet, a Magyar Zenei Tanács. Az egymillió forint alaptőkéjű társaságban
húsz százaléka van az ügyvezető igazgatónak, Schanda Beátának, ugyanennyi Péter
György igazgatóhelyettesnek, s tíz százalékot jegyez a régi interart első igazgatója,
Klenjánszky Tamás; a többi a Zenei Tanácsé. Közforrásokra összegszerű garanciával
nem számíthatnak, programjaik finanszírozását részben a Művelődési és Közoktatási
Minisztériummal kötött közszolgáltatási szerződésekből oldhatják meg, másrészt
vállalkozásként kereshetnek egyéb anyagi hátteret, s természetesen pályázhatnak.
A kht. igen takarékosan épül föl, az igazgatón és helyettesén kívül mindössze
három belső munkatárs (továbbá két külső tanácsadó) birkózik meg a korábbinál
szélesebb feladatkörrel. A közeli, tehát 1998-as tervekről beszélgettünk Schanda
Beátával.
- Küszöbön áll az Interart és a Magyar Televízió karmesterversenye.
- Már egy évtizede mi szolgáltatjuk a rendezés know-how-ját. Idén tulajdonképpen
ez a verseny tölti be a budapesti nemzetközi zenei verseny szerepét is. A pénzügyi
megszorítások miatt a szokásos szeptemberi versenyt a minisztérium nem tudta
támogatni. Mivel a televíziós karmesterverseny háromévenkénti megrendezése hagyományos,
és erősen kötődik Budapesthez, illetve Magyarországhoz, a Nemzetközi Versenyek
Világszövetségénél idén ezt a májusi eseményt regisztráltattuk. Reméljük azonban,
hogy nem lesznek üres évek. A Liszt- és a Szigeti-versenynél megmarad az ötéves
periodicitás. Már csak azért is, mert Liszt esetében így kapcsolódhatunk az
évfordulóhoz. Vagyis a hatosra és egyesre végződő években a Liszt-zongoraversenyre,
és a rá következő esztendőkben a hegedűversenyre kerül sor, ahogy ez több mint
egy évtizede hagyomány.
A közbenső években nagyon szeretnénk megtartani az orgonaversenyt, amely szintén
igen mély gyökerekkel kapcsolódik Liszthez és a Zeneakadémiához. 1999-ben -
reményeink szerint - lesz orgonaverseny, és 2000-re is tervezünk valamilyen
reprezentatív hangszeres versenyt. Az elmúlt évtizedben is sor került egy-egy
olyan programra, amely nem illeszkedett az ötéves ritmusba. Tartottunk például
fuvolaversenyt - a győztes, Davide Formisano örömmel tért vissza hozzánk
koncertezni. 2001-ben lesz a legközelebbi Liszt-zongoraverseny - ezek a tervek
körvonalazódnak most. A kecskeméti Kodály Intézettel közös kétévenkénti Kodály
fesztivált is feltétlenül fenn szeretnénk tartani.
- Alig fejeződik be a akarmesterverseny, kezdődik a Soproni Régi Zenei Napok
sorozata.
- Nem kívánunk változtatni azon a jól bevált szisztémán, hogy Sopronban nemzetközi
rangú és magyar tanárok vezetnek kurzust (és koncerteznek), a hangversenyeken
magyar és külföldi művészek együtt szerepelnek. Sopron találkozási ponttá fejlődött.
Az idei program főszereplője Malcolm Bilson, aki vállalta, hogy egy hétig
velünk lesz, tanít, előadást tart, koncertet ad. A város ideális helyszín, de
jó kimozdulni is: Fertődre, illetve idén először egy templomi koncert erejéig
Harkára.
- Július a Bartók Szeminárium és Fesztivál Hónapja.
- Örömmel tapasztalom, hogy az egykori növendékek közül egyre többen lépnek
át a tanárok közé. Rohmann Imre mellett idén kurzusvezetésre kérjük fel
Csalog Gábort, Keller Andrást. Lassú váltás kezdődik: az idősebb
korosztály nem akar kimaradni, csakhogy már olyan sok az elfoglaltsága, hogy
nem tud tíz-tizennégy napra "letelepedni" Szombathelyre. Sokan vállalnak, mint
például az idén Perényi Miklós, legalább egy koncertet és egy ahhoz kapcsolódó
konzultációt. A szeminárium nem köthető egyetlen zárt alkotó közösséghez, az
itthon és a külföldön dolgozó magyaroknak is feladatuk van Szombathelyen. A
hegedűkurzus vezetésére Négyesi Jánost hívjuk haza Amerikából. A fiatal
zenetudós nemzedékből Vikárius László Bartók vonósnégyeseit elemzi. Természetesen
vannak gondjaink, előfordulnak lemondások az utolsó pillanatban, nem is szólva
az anyagi bizonytalanságról. De megtannultunk ezekkel együtt élni. Ha mindig
arra várnánk, hogy biztonságban legyünk, nem jutnánk semmire. Már tervezzük
az 1999-es évadot, hiszen a közhasznú társasági forma nagyobb mozgásteret ad,
és több pályázati fórum is változik, több évre előre is lehet pályázni. Gondolkodhatunk
arról is, miként épüljenek egymásra a kurzusok. Arra nyilván nem számíthatunk,
hogy a résztvevők öt-hat-nyolc évig visszajárnak ugyanoda, de tapasztaljuk,
hogy sokan visszatérnek két-három, egymást követő évben.
- Említette a pénzgondokat. Biztos az idei anyagi hátterük?
- A becsületes válasz: még nem. Most köthet az új kht. szerződést a finanszírozó
önkormányzatokkal. Még jó néhány helyen futnak a pályázataink. Ennek ellenére
hiszem, hogy egyik rendezvényünket sem fenyegeti a "megvalósulás vagy megszűnés?"
dillemája. Hogy hol tudunk elegánsabban megjelenni, hogy a műsorfüzetet hány
oldalasra tervezhetjük, hogy a városban meg tudjuk-e teremteni a fesztiválhangulatot
- ez csak egy későbbi fázisban tervezhető. De az alaptevékenységet, azt hiszem,
nem fenyegeti veszély.
- Milyen partnerek a városok? Valóban fesztiválhangulatra vágynak?
- Szombathelyen nagyszerű partnerünk a Bartók Szeminárium Baráti Köre, amelynek
Gonda György úr az elnöke. A Kör pontosan tudja, hogy a szeminárium propagálásával
a várost és a régiót is propagálja. Hiszen aki eljön egy koncertre, az természetesen
Szombathelyre jön, és átutazik Vas megyén. A Baráti Kör kiépítette kapcsolatait
Sopronnal, Hévízzel, a kiadványaink ott is megtalálhatók, akárcsak a határ osztrák
oldalán. A helyi polgárok közül jó néhányra bármikor számíthatunk.
- És Sopronban?
- Sopron "elkényeztetettebb" helyzetben van, hiszen még közelebb fekszik a határhoz,
óriási az idegenforgalma. Ott inkább arra irányul a figyelem, hogy aki úgyis
ott jár, az érezze jól magát. Szerintem változatos kínálatot kap, hiszen a Régi
Zenei Napok szervesen illeszkedik a Soproni Ünnepi Hetekbe. Azzal mindegyik
önkormányzat küzd, hogy lényegesen több a magánkezdeményezés, a pénztárcájuk
meg nem gyarapszik ezzel arányosan. A helyi szolgáltatók árai - szállás, ellátás,
közlekedés stb. - viszont inflációkövetők. Az interart ki sem tudná fizetni
ezt a növekedést a minisztérium részvállalása nélkül.
- Mi garantálja a szakmai színvonal azonosságát, illetve fejlődését?
- Az Interart történetében nem fordult elő, hogy az iroda határozta volna meg,
mi szerepeljen egy-egy rendezvényen - mi elsősorban kivitelezők vagyunk. Lehet
ötletünk, javaslatunk, véleményünk, sok mindent meg tudunk figyelni a szervező
szemszögéből. De a szakmai minőséget szakmai tanácsadók grémiuma garantálja.
Számunkra nem az a fontos, hogy minden az Interart levélpapírján, kizárólag
az Interart emblémájával jelenjen meg, hanem az, hogy a lehető legjobban megválogatott
partnerekkel dolgozzunk. És mindenki nyugodt lehet, ha megkeres bennünket valamely
témában, az ügy megfelelő kezekbe kerül, akkor is, ha magunk nem vagyunk épp
kompetensek. Fiatal operaénekesek produkciójára vonatkozó javaslatot kaptunk
nemrégiben - továbbadtuk a szakosított ügynökségnek, a Pentatonnak. Lényegesnek
tartom, hogy egy iroda - kicsi vagy nagy, szerény körülmények között működő
vagy tőkeerős - a szakmai szempontokon nyugvó együttműködésben lássa a maga
létformáját. Tíz évvel ezelőtt a hngversenyrendezés, impresszálás állami monopólium
volt. Ez hirtelen megszűnt, létrejöttek a magánirodák, és mindegyik megpróbálta
a saját profilját és határait kialakítani, kereste az önazonosságát. Abban bízom,
hogy lassan mindenki fölismeri az identitását, és lesz ereje továbbadni az ügyeket,
vagy kikérni mások véleményét.
-Talán a pénzügyi háttér bizonytalansága miatt is próbált mindenki mindenfélével
foglalkozni. De maradjunk a példánál: ha a fiatal operaénekesek "aktáját" átküldik
is a Pentatonhoz, a munkatársuk legalább egy munkaórát mégis erre az ügyre szánt.
Milyen ellenszolgáltatást kaphat ezért az Interart? Vagy abban bíznak, hogy
egyszer majd kiegyenlítődnek a dolgok?
-Igen. Csak ez lehet a jövőnk. Minden partner célja, hogy a lehető legjobb szolgáltatást
kapja. Azt hiszem, normális helyzetben nyugodt lélekkel mondhatom: én ebben
a programban nem vagyok otthon, pályázzatok ti, de a személyes kapcsolataimmal
szívesen segítek, összehozlak benneteket. Szerte a világon, bárhol beszélget
az ember fesztiválszervezőkkel, mindenki azt mondja, hogy az első évek "mindent
megcsinálok, mert meg akarok élni" attitűdje után megnyugszanak az emberek,
készebbek az együttműködésre, mert rájönnek arra, hogy hosszú távon ez működőképes.
- Nem túl optimista kijelentés ez Magyarországon?
- A tapasztalataim még nem minden esetben igazolják az optimizmusomat. De például
a Fesztiválszövetség idén már tényleges szakmai szolgáltatást nyújt tagjainak:
az együttműködést, a közös turnéztatás lehetőségeit keresi. A hangversenyrendezők
is próbálnak bizonyos kérdésekben együtt fellépni.
- Másik hagyományos tevékenységi területük a külföldi magyar intézetek egy-egy
programjának előkészítése.
- Általában egy kalap alá veszik a magyar intézeteket, pedig rendkívül különböző
körülmények között dolgoznak. Annak az intézetnek, amelyiknek önálló épülete
van (előadóteremmel, kiállító-helyiséggel) a munkája nem hasonlítható össze
azzal, amelyiknél mindez hiányzik, és csak külső segítséggel hozhat létre valamit.
Az sem mindegy, hogy az adott város vagy régió művészeti élete milyen. Mit várnak
a magyar háztól: önálló programokat, vagy csak információk szolgáltatását? Ezeket
a körülményeket mind meg kell ismernünk. Szívesen kiszolgáljuk az intézetigazgatók
konkrét kéréseit, ám el kell jutnunk a lényegesen szélesebb sávú kooperációig
- az ötletadástól a javaslattételig. Ez többéves, aprólékos munka. Amit persze
nem könnyít meg, hogy a személyi állomány periodikusan változik, cserélődnek
a kollégák és cserélődik a szaktudás is.
- Jól tudom, hogy az Interart több nemzetközi szervezetnek is tagja?
- A Magyarországi Fesztiválok Szövetsége, a Hangversenyrendezők Szövetsége,
a Művészeti Ügynökségek Szövetsége mellett több külföldi szervezet tagjai vagyunk
- egyebek között az Európai Kulturális Fővárosok Hálózatának is. Igyekszünk
összefogni azokat a programokat, amelyek Stockholmban, a kontinens idei kulturális
fővárosában ebben az évben magyar színekben megjelennek. Tudunk akciókról, amelyek
közvetlen szakmai kapcsolatok alapján jöttek létre. Az Amadinda Ütőegyüttes
például a Stockholmi Ütős Fesztiváltól kapott meghívást. A mi szerepünk az,
hogy összekapcsoljuk a partnereket. Az Európai Színházi Unió évek óta mindig
rendez az aktuális kulturális fővárosban programot. Nyilván nem szólhatunk bele,
hogy a Katona József Színház milyen produkcióval vesz részt, de szeretnénk mások
figyelmét felhívni a vendégjátékukra. Két dolgot azonban világosan szét kell
választani: az európai kulturális fővárosok álatlában nem nemzeti programokat
fogadnak, hanem programirányokat tűznek ki. Például ezt: együttműködést a 19-20.
század fordulóján. Ehhez keresnek sok országból résztvevőket. Nem érdekli őket,
mit kívánnak a magyarok. Ez nekünk gondot okoz, mert mi magyar lobogó alatt
szertnénk megjelenni, és ezt nem nagyon lehet. A stockholmiaknak az a céljuk,
hogy nemcsak Európa, hanem a világ legjobb ütősei menjenek a svéd fővárosba.
Hogy az Amadinda magyar - nagyon jó, de nem meghatározó. A frankfurti könyvvásár
más, mert ott Magyarország díszvendég lesz. És más az októberi Koppenhágai Magyar
Napok is, ahol nemzeti bemutatkozást várnak.
- Varsóból szintén nemzeti, méghozzá kortárs programot kértek.
- A Polonia-Expressz, a lengyel kortárs művészet tavalyi magyarországi
eseményeinek viszonzása az április-májusi fesztivál - április 6-án indul, és
több művészeti ágat ölel fel, Magyarok Polóniában jelszóval. A program
összeállításánál a szakértőkkel arra törekedtünk, hogy változatosan mutassuk
be a kortárs művészet legjavát. Bozsik Yvette lép fel, aztán a Honvéd
Művészegyüttes; a Weiner-Szász Budapesti Kamaraszimfonikusok Polgár Lászlóval
és Csoba Tündével Bartók-, Kodály- és Mozart-koncertet ad.
- Jobban a látókörükbe kerül a fiatal nemzedék a két új művészeti ösztöndíj
(Fischer Annie, Fülöp Viktor) kezelésével?
- Ezt egyértelműen hasznos feladatnak látom. Az ösztöndíjjal együtt járó fellépési
kötelezettségeket többek között magyar intézetekben lehet majd teljesíteni -
a kapcsolataink tehát e téren is mozgósíthatók. És azt is remélem, hogy aki
ösztöndíjas volt, velünk tehát már kapcsolatban állt, fenntartja velünk később
is.
- Nem aggasztja, hogy bizonyos időn belül meg kell emelni a kht. alaptőkéjét?
- Körülbelül két évünk van rá. Nem nyomasztó, de a látómezőnkben tartandó feladat.
Azt szokták mondani, amikor az ember szerelmes és gyerekre vágyik, nem biztos,
hogy arra figyel, miből fogja a gyerek egyetmi tanulmányait finanszírozni. De
azért erről sem szabad teljesen megfeledkezni... A tőkeemelést csak bevételből
produkálhatjuk, támogatást erre nem használhatunk.
- A bevételek növelése céljából hol lehet szép fokozatosan fölsrófolni az
árakat?
- Azt hiszem, Szombathelyen nem. Ott az elmúlt években az európai normákhoz
igazítottuk a részvételi díjakat. A valóban rászorulóknak inkább kedvezményeket
adunk. Sopronban épp most emeltünk kis mértékben. A Soros Alapítvány, valamint
az előadóművészek jogdíjalapjának a támogatása évek óta azt szolgálja, hogy
a magyar diákok vagy a magyar tanárok számára kompenzáiót nyújtsunk, viszont
ingyen senkit nem fogadunk. Ugyanis amit kínálunk, az érték, és az értéknek
ára van.
|