Muzsika 1998. április, 41. évfolyam, 4. szám, 22. oldal
Albert Mária:
"Ha arra várnánk, hogy biztonságban legyünk, nem jutnánk semmire"
Schanda Beáta az Interart hht. terveiről
 

Idén januárban meglakult az Interart Fesztiválközpont közhasznú társaság. Nem tévedés: megalakult, mert a költségvetési intézményként működő elődöt, amely az egykor "állami" Interkoncert egyik üzletága volt, s mintegy tíz éve önállósult, teljesen felszámolták. Az Interart kht. a kevés ilyen formájú kulturális képződmény között is különlegesség: tulajdonosai magánszemélyek és egy szakmai-társadalmi szervezet, a Magyar Zenei Tanács. Az egymillió forint alaptőkéjű társaságban húsz százaléka van az ügyvezető igazgatónak, Schanda Beátának, ugyanennyi Péter György igazgatóhelyettesnek, s tíz százalékot jegyez a régi interart első igazgatója, Klenjánszky Tamás; a többi a Zenei Tanácsé. Közforrásokra összegszerű garanciával nem számíthatnak, programjaik finanszírozását részben a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal kötött közszolgáltatási szerződésekből oldhatják meg, másrészt vállalkozásként kereshetnek egyéb anyagi hátteret, s természetesen pályázhatnak. A kht. igen takarékosan épül föl, az igazgatón és helyettesén kívül mindössze három belső munkatárs (továbbá két külső tanácsadó) birkózik meg a korábbinál szélesebb feladatkörrel. A közeli, tehát 1998-as tervekről beszélgettünk Schanda Beátával.

- Küszöbön áll az Interart és a Magyar Televízió karmesterversenye.
- Már egy évtizede mi szolgáltatjuk a rendezés know-how-ját. Idén tulajdonképpen ez a verseny tölti be a budapesti nemzetközi zenei verseny szerepét is. A pénzügyi megszorítások miatt a szokásos szeptemberi versenyt a minisztérium nem tudta támogatni. Mivel a televíziós karmesterverseny háromévenkénti megrendezése hagyományos, és erősen kötődik Budapesthez, illetve Magyarországhoz, a Nemzetközi Versenyek Világszövetségénél idén ezt a májusi eseményt regisztráltattuk. Reméljük azonban, hogy nem lesznek üres évek. A Liszt- és a Szigeti-versenynél megmarad az ötéves periodicitás. Már csak azért is, mert Liszt esetében így kapcsolódhatunk az évfordulóhoz. Vagyis a hatosra és egyesre végződő években a Liszt-zongoraversenyre, és a rá következő esztendőkben a hegedűversenyre kerül sor, ahogy ez több mint egy évtizede hagyomány.
A közbenső években nagyon szeretnénk megtartani az orgonaversenyt, amely szintén igen mély gyökerekkel kapcsolódik Liszthez és a Zeneakadémiához. 1999-ben - reményeink szerint - lesz orgonaverseny, és 2000-re is tervezünk valamilyen reprezentatív hangszeres versenyt. Az elmúlt évtizedben is sor került egy-egy olyan programra, amely nem illeszkedett az ötéves ritmusba. Tartottunk például fuvolaversenyt - a győztes, Davide Formisano örömmel tért vissza hozzánk koncertezni. 2001-ben lesz a legközelebbi Liszt-zongoraverseny - ezek a tervek körvonalazódnak most. A kecskeméti Kodály Intézettel közös kétévenkénti Kodály fesztivált is feltétlenül fenn szeretnénk tartani.
- Alig fejeződik be a akarmesterverseny, kezdődik a Soproni Régi Zenei Napok sorozata.
- Nem kívánunk változtatni azon a jól bevált szisztémán, hogy Sopronban nemzetközi rangú és magyar tanárok vezetnek kurzust (és koncerteznek), a hangversenyeken magyar és külföldi művészek együtt szerepelnek. Sopron találkozási ponttá fejlődött. Az idei program főszereplője Malcolm Bilson, aki vállalta, hogy egy hétig velünk lesz, tanít, előadást tart, koncertet ad. A város ideális helyszín, de jó kimozdulni is: Fertődre, illetve idén először egy templomi koncert erejéig Harkára.
- Július a Bartók Szeminárium és Fesztivál Hónapja.
- Örömmel tapasztalom, hogy az egykori növendékek közül egyre többen lépnek át a tanárok közé. Rohmann Imre mellett idén kurzusvezetésre kérjük fel Csalog Gábort, Keller Andrást. Lassú váltás kezdődik: az idősebb korosztály nem akar kimaradni, csakhogy már olyan sok az elfoglaltsága, hogy nem tud tíz-tizennégy napra "letelepedni" Szombathelyre. Sokan vállalnak, mint például az idén Perényi Miklós, legalább egy koncertet és egy ahhoz kapcsolódó konzultációt. A szeminárium nem köthető egyetlen zárt alkotó közösséghez, az itthon és a külföldön dolgozó magyaroknak is feladatuk van Szombathelyen. A hegedűkurzus vezetésére Négyesi Jánost hívjuk haza Amerikából. A fiatal zenetudós nemzedékből Vikárius László Bartók vonósnégyeseit elemzi. Természetesen vannak gondjaink, előfordulnak lemondások az utolsó pillanatban, nem is szólva az anyagi bizonytalanságról. De megtannultunk ezekkel együtt élni. Ha mindig arra várnánk, hogy biztonságban legyünk, nem jutnánk semmire. Már tervezzük az 1999-es évadot, hiszen a közhasznú társasági forma nagyobb mozgásteret ad, és több pályázati fórum is változik, több évre előre is lehet pályázni. Gondolkodhatunk arról is, miként épüljenek egymásra a kurzusok. Arra nyilván nem számíthatunk, hogy a résztvevők öt-hat-nyolc évig visszajárnak ugyanoda, de tapasztaljuk, hogy sokan visszatérnek két-három, egymást követő évben.
- Említette a pénzgondokat. Biztos az idei anyagi hátterük?
- A becsületes válasz: még nem. Most köthet az új kht. szerződést a finanszírozó önkormányzatokkal. Még jó néhány helyen futnak a pályázataink. Ennek ellenére hiszem, hogy egyik rendezvényünket sem fenyegeti a "megvalósulás vagy megszűnés?" dillemája. Hogy hol tudunk elegánsabban megjelenni, hogy a műsorfüzetet hány oldalasra tervezhetjük, hogy a városban meg tudjuk-e teremteni a fesztiválhangulatot - ez csak egy későbbi fázisban tervezhető. De az alaptevékenységet, azt hiszem, nem fenyegeti veszély.
- Milyen partnerek a városok? Valóban fesztiválhangulatra vágynak?
- Szombathelyen nagyszerű partnerünk a Bartók Szeminárium Baráti Köre, amelynek Gonda György úr az elnöke. A Kör pontosan tudja, hogy a szeminárium propagálásával a várost és a régiót is propagálja. Hiszen aki eljön egy koncertre, az természetesen Szombathelyre jön, és átutazik Vas megyén. A Baráti Kör kiépítette kapcsolatait Sopronnal, Hévízzel, a kiadványaink ott is megtalálhatók, akárcsak a határ osztrák oldalán. A helyi polgárok közül jó néhányra bármikor számíthatunk.
- És Sopronban?
- Sopron "elkényeztetettebb" helyzetben van, hiszen még közelebb fekszik a határhoz, óriási az idegenforgalma. Ott inkább arra irányul a figyelem, hogy aki úgyis ott jár, az érezze jól magát. Szerintem változatos kínálatot kap, hiszen a Régi Zenei Napok szervesen illeszkedik a Soproni Ünnepi Hetekbe. Azzal mindegyik önkormányzat küzd, hogy lényegesen több a magánkezdeményezés, a pénztárcájuk meg nem gyarapszik ezzel arányosan. A helyi szolgáltatók árai - szállás, ellátás, közlekedés stb. - viszont inflációkövetők. Az interart ki sem tudná fizetni ezt a növekedést a minisztérium részvállalása nélkül.
- Mi garantálja a szakmai színvonal azonosságát, illetve fejlődését?
- Az Interart történetében nem fordult elő, hogy az iroda határozta volna meg, mi szerepeljen egy-egy rendezvényen - mi elsősorban kivitelezők vagyunk. Lehet ötletünk, javaslatunk, véleményünk, sok mindent meg tudunk figyelni a szervező szemszögéből. De a szakmai minőséget szakmai tanácsadók grémiuma garantálja. Számunkra nem az a fontos, hogy minden az Interart levélpapírján, kizárólag az Interart emblémájával jelenjen meg, hanem az, hogy a lehető legjobban megválogatott partnerekkel dolgozzunk. És mindenki nyugodt lehet, ha megkeres bennünket valamely témában, az ügy megfelelő kezekbe kerül, akkor is, ha magunk nem vagyunk épp kompetensek. Fiatal operaénekesek produkciójára vonatkozó javaslatot kaptunk nemrégiben - továbbadtuk a szakosított ügynökségnek, a Pentatonnak. Lényegesnek tartom, hogy egy iroda - kicsi vagy nagy, szerény körülmények között működő vagy tőkeerős - a szakmai szempontokon nyugvó együttműködésben lássa a maga létformáját. Tíz évvel ezelőtt a hngversenyrendezés, impresszálás állami monopólium volt. Ez hirtelen megszűnt, létrejöttek a magánirodák, és mindegyik megpróbálta a saját profilját és határait kialakítani, kereste az önazonosságát. Abban bízom, hogy lassan mindenki fölismeri az identitását, és lesz ereje továbbadni az ügyeket, vagy kikérni mások véleményét.
-Talán a pénzügyi háttér bizonytalansága miatt is próbált mindenki mindenfélével foglalkozni. De maradjunk a példánál: ha a fiatal operaénekesek "aktáját" átküldik is a Pentatonhoz, a munkatársuk legalább egy munkaórát mégis erre az ügyre szánt. Milyen ellenszolgáltatást kaphat ezért az Interart? Vagy abban bíznak, hogy egyszer majd kiegyenlítődnek a dolgok?
-Igen. Csak ez lehet a jövőnk. Minden partner célja, hogy a lehető legjobb szolgáltatást kapja. Azt hiszem, normális helyzetben nyugodt lélekkel mondhatom: én ebben a programban nem vagyok otthon, pályázzatok ti, de a személyes kapcsolataimmal szívesen segítek, összehozlak benneteket. Szerte a világon, bárhol beszélget az ember fesztiválszervezőkkel, mindenki azt mondja, hogy az első évek "mindent megcsinálok, mert meg akarok élni" attitűdje után megnyugszanak az emberek, készebbek az együttműködésre, mert rájönnek arra, hogy hosszú távon ez működőképes.
- Nem túl optimista kijelentés ez Magyarországon?
- A tapasztalataim még nem minden esetben igazolják az optimizmusomat. De például a Fesztiválszövetség idén már tényleges szakmai szolgáltatást nyújt tagjainak: az együttműködést, a közös turnéztatás lehetőségeit keresi. A hangversenyrendezők is próbálnak bizonyos kérdésekben együtt fellépni.
- Másik hagyományos tevékenységi területük a külföldi magyar intézetek egy-egy programjának előkészítése.
- Általában egy kalap alá veszik a magyar intézeteket, pedig rendkívül különböző körülmények között dolgoznak. Annak az intézetnek, amelyiknek önálló épülete van (előadóteremmel, kiállító-helyiséggel) a munkája nem hasonlítható össze azzal, amelyiknél mindez hiányzik, és csak külső segítséggel hozhat létre valamit. Az sem mindegy, hogy az adott város vagy régió művészeti élete milyen. Mit várnak a magyar háztól: önálló programokat, vagy csak információk szolgáltatását? Ezeket a körülményeket mind meg kell ismernünk. Szívesen kiszolgáljuk az intézetigazgatók konkrét kéréseit, ám el kell jutnunk a lényegesen szélesebb sávú kooperációig - az ötletadástól a javaslattételig. Ez többéves, aprólékos munka. Amit persze nem könnyít meg, hogy a személyi állomány periodikusan változik, cserélődnek a kollégák és cserélődik a szaktudás is.
- Jól tudom, hogy az Interart több nemzetközi szervezetnek is tagja?
- A Magyarországi Fesztiválok Szövetsége, a Hangversenyrendezők Szövetsége, a Művészeti Ügynökségek Szövetsége mellett több külföldi szervezet tagjai vagyunk - egyebek között az Európai Kulturális Fővárosok Hálózatának is. Igyekszünk összefogni azokat a programokat, amelyek Stockholmban, a kontinens idei kulturális fővárosában ebben az évben magyar színekben megjelennek. Tudunk akciókról, amelyek közvetlen szakmai kapcsolatok alapján jöttek létre. Az Amadinda Ütőegyüttes például a Stockholmi Ütős Fesztiváltól kapott meghívást. A mi szerepünk az, hogy összekapcsoljuk a partnereket. Az Európai Színházi Unió évek óta mindig rendez az aktuális kulturális fővárosban programot. Nyilván nem szólhatunk bele, hogy a Katona József Színház milyen produkcióval vesz részt, de szeretnénk mások figyelmét felhívni a vendégjátékukra. Két dolgot azonban világosan szét kell választani: az európai kulturális fővárosok álatlában nem nemzeti programokat fogadnak, hanem programirányokat tűznek ki. Például ezt: együttműködést a 19-20. század fordulóján. Ehhez keresnek sok országból résztvevőket. Nem érdekli őket, mit kívánnak a magyarok. Ez nekünk gondot okoz, mert mi magyar lobogó alatt szertnénk megjelenni, és ezt nem nagyon lehet. A stockholmiaknak az a céljuk, hogy nemcsak Európa, hanem a világ legjobb ütősei menjenek a svéd fővárosba. Hogy az Amadinda magyar - nagyon jó, de nem meghatározó. A frankfurti könyvvásár más, mert ott Magyarország díszvendég lesz. És más az októberi Koppenhágai Magyar Napok is, ahol nemzeti bemutatkozást várnak.
- Varsóból szintén nemzeti, méghozzá kortárs programot kértek.
- A Polonia-Expressz, a lengyel kortárs művészet tavalyi magyarországi eseményeinek viszonzása az április-májusi fesztivál - április 6-án indul, és több művészeti ágat ölel fel, Magyarok Polóniában jelszóval. A program összeállításánál a szakértőkkel arra törekedtünk, hogy változatosan mutassuk be a kortárs művészet legjavát. Bozsik Yvette lép fel, aztán a Honvéd Művészegyüttes; a Weiner-Szász Budapesti Kamaraszimfonikusok Polgár Lászlóval és Csoba Tündével Bartók-, Kodály- és Mozart-koncertet ad.
- Jobban a látókörükbe kerül a fiatal nemzedék a két új művészeti ösztöndíj (Fischer Annie, Fülöp Viktor) kezelésével?
- Ezt egyértelműen hasznos feladatnak látom. Az ösztöndíjjal együtt járó fellépési kötelezettségeket többek között magyar intézetekben lehet majd teljesíteni - a kapcsolataink tehát e téren is mozgósíthatók. És azt is remélem, hogy aki ösztöndíjas volt, velünk tehát már kapcsolatban állt, fenntartja velünk később is.
- Nem aggasztja, hogy bizonyos időn belül meg kell emelni a kht. alaptőkéjét?
- Körülbelül két évünk van rá. Nem nyomasztó, de a látómezőnkben tartandó feladat. Azt szokták mondani, amikor az ember szerelmes és gyerekre vágyik, nem biztos, hogy arra figyel, miből fogja a gyerek egyetmi tanulmányait finanszírozni. De azért erről sem szabad teljesen megfeledkezni... A tőkeemelést csak bevételből produkálhatjuk, támogatást erre nem használhatunk.
- A bevételek növelése céljából hol lehet szép fokozatosan fölsrófolni az árakat?
- Azt hiszem, Szombathelyen nem. Ott az elmúlt években az európai normákhoz igazítottuk a részvételi díjakat. A valóban rászorulóknak inkább kedvezményeket adunk. Sopronban épp most emeltünk kis mértékben. A Soros Alapítvány, valamint az előadóművészek jogdíjalapjának a támogatása évek óta azt szolgálja, hogy a magyar diákok vagy a magyar tanárok számára kompenzáiót nyújtsunk, viszont ingyen senkit nem fogadunk. Ugyanis amit kínálunk, az érték, és az értéknek ára van.