Major Nóra
Luxusbázisok az olajdollárokból
Amerikai adópénzek Irakban

Terítéken az iraki támogatás kérdése az Egyesült Államokban. Amerika ugyanis eddig több mint 30 milliárd dollárt költött el Irak rendbetételére. Miközben pedig az amerikai költségvetés folyamatosan deficittel küzd, az iraki államkasszában jelenleg közel 80 milliárd dollár többlet van a - támogatásokból feljavított - olajkitermelésnek köszönhetõen.

„Nincs szükségük több pénzre” - közölte a kongresszussal nemrég Stuart Bowen, az iraki újjáépítés felügyelõje. Miközben az iraki bankszámlák roskadoznak az olajdollároktól, a bagdadi lakosság a nap jórészében nélkülözni kénytelen az elektromos áramot, míg mások csak szennyezett csapvizet tudnak fogyasztani. Bowen - némi szarkazmussal - ki is emeli második negyedéves jelentésében, hogy a sok pénz ellenére „nehéz idõket élnek, különösen, ami a pénzük elköltését illeti”.
A kongresszus elé terjesztett 270 oldalas jelentés számításai szerint az újjáépítés összesen 117,79 milliárd dollárba kerül. Mostantól azonban - írja a jelentés - Bagdad is „elkötelezett a tehervállalásra”, méghozzá az amerikaiakat megközelítõ arányban. Az eddig jóváhagyott összegek az USA részérõl 50,46 milliárd dollár, iraki oldalon 50,33, míg a nemzetközi felajánlások 17 milliárdot tesznek ki. Arról azonban egyelõre nincsenek adatok, hogy az irakiak mennyit fizettek ki ebbõl valójában. Az mindenesetre ismert, hogy a nemzetközi részbõl 2,5 milliárdot, az amerikai hányadból pedig 33,28 milliárdot használtak fel.
„Ezt a pénzt azért kérjük, hogy az Egyesült Államokat bátorsággal szolgáló katonáink hozzájussanak azokhoz a forrásokhoz, amire szükségük van, hogy végrehajtsák a rájuk kiszabott feladatot” - érvelt Bush elnök, amikor az iraki költségvetési tétel nagyságáról vitáztak tavaly év végén. Most azonban a demokraták és a republikánusok is végre egyetérthetnek valamiben Irakot illetõen: több szenátor szerint elfogadhatatlan, hogy amerikai adófizetõknek olyan projekteket kell finanszírozniuk, amit az irakiak képesek lennének maguk is megfizetni. Ezen túlmenõen azonban a csapatkivonás mellett érvelõ demokraták vesszõparipája továbbra is a túlköltekezés, a republikánusok viszont azt sajnálják, hogy a sikersztorikat már nem értékeli ilyen objektíven a túloldal.
Eredmények pedig vannak. Pár hete adták át az egykor véres küzdelmek helyszínéül szolgáló Bagdad határán fekvõ Anbar tartományt, amely a 11. a felújított és átalakított térségek sorában. David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai haderõ szeptember közepén leköszönt fõparancsnoka Bagdad környékén tettre kész civilekbõl polgárõrségeket hozott létre. A biztonság pedig jelentõsen javította a vállalkozói kedvet. „Ha az utcán nyugalom van, az üzlet is jobban megy” - ismerte el egy helyi juice bár tulajdonosa, aki az általános békehangulatnak köszönhetõen már harmadik boltját tudta megnyitni. Aki hajlandó arra, hogy megvédje lakókörnyezete biztonságát, annak havi 300 dollár üti a markát. Ezenkívül pénz jár azért is, ha valaki az amerikai hadsereg ellen használatos fegyvereket, illetve robbanószereket ad kézre.
A 4,62 milliárd dollár támogatás révén a napi áramszolgáltatás 12 százalékkal nõtt az utóbbi negyedévben, habár ez még mindig csak a szükségletek felét fedezi. 2,4 milliárd dollárt pumpáltak a vízszolgáltatásokba, így a vidéki lakosság közel felének már van ivóvízellátása, habár Bagdad kétharmadának még ezt nélkülöznie kell. A sokáig veszélyeztetett északi olajvezetékek védelmére 34 millió dollárból olyan védelmi rendszert építettek, melynek köszönhetõen a támadások idén gyakorlatilag meg­szûn­tek. Az iraki munka legfõbb ékköve - a szintén északon fekvõ - Kurdisztán. Az a hely, ahol éveken át Szaddám Huszein iraki seregei állomásoztak, és a kurdok rendszeres kínzásainak színtere volt, ma játszótér, amely ápolt, füves területen fekszik. Az amerikai hírcsatornák nem gyõzik hangsúlyozni, hogy a kurdok mennyire hálásak nekik. Számukra Szaddám eltávolítása új életet, szabadságot és demokráciát jelentett.
Ami pedig az árnyoldalt illeti: a közel 2 milliárd dollárt érõ olajipari fejlesztések ellenére, a jelenlegi kitermelés még mindig elmarad a háború elõtti szinttõl (napi 2,58 millió hordó). Az utóbbi hónapok termelése már elérte a napi 2,43 millió hordót. Az olaj közelsége azonban még a hadseregnek sem jelent elõnyt. Míg az amerikai haderõ a szabadpiaci áron jut az olajhoz, addig az iraki kormány a piaci ár felén, „belsõ áron” kalkulál. Ami számokkal kifejezve annyit jelent, hogy a tervezett 35 milliárd dolláros nemzeti bevétel helyett, most 60-at könyvelhetnek el, míg a katonák havi 153 millió dollárt kénytelenek fizetni a fekete aranyért.
Jelenleg több tucat katonai bázisa van Irakban az Egyesült Államoknak. Ezek közül némely felér egy komplett városnegyeddel: uszodákkal, bowlingpályákkal, bevásárlóközponttal. Ezek is több milliárd dolláros tételek, és igencsak szúrják az otthoni adófizetõk szemét. Kisebb pénzügyi bukás volt a sorban, hogy 40 millió dollárt költöttek egy Diyala-i börtönre, amit - állítólag - be sem fejeztek. A történet egyik legsötétebb része viszont a Pentagonhoz kötõdik. A védelmi minisztérium mintegy 8,2 milliárd dollárt fizetett ki az iraki haderõnek különféle anyagokat szállító és szolgáltatásokat biztosító amerikai és iraki cégeknek. Ebbõl 7,8 milliárddal azonban nem tudott a törvényeknek megfelelõen elszámolni. A demokraták szerint a hadsereg káros módon függ az alvállalkozóként dolgozó magáncégektõl, és ez a korrupció melegágya.