Hazafi Zsolt
A leggyengébb láncszem: SZDSZ
Gyurcsány lemondott, majd fordított?

Az élet megcáfolta a múlt heti címlapunkat, melyen Fodor Gábort, az SZDSZ elnökét mint lehetséges királycsinálót ábrázoltuk. Az elmúlt napok eseményei ugyanis azt bizonyították, hogy esetében az is nagy teljesítmény lesz, ha sikerül elhárítania a pártszakadást. Pedig egy hete úgy tûnt, hogy Fodor jön ki gyõztesen a politikai csetepatékból, mivel sikerül elérnie, hogy Gyurcsány Ferenc lemondjon. A miniszterelnök ugyanis az MSZP elnökségi ülésén így tett, de aztán pár nap alatt megfordította a helyzetet. Tehát marad, igaz, azt senki sem tudja, hogy meddig.

Fotó: Vörös Szilárd

Fodor Gábornak sikerült elérnie azt, amit korábban a Fidesznek sohasem: lemondást sikerült kicsikarnia Gyurcsány Ferenctõl. Az SZDSZ elnöke a nyár végi keménykedésével kikényszerítette, hogy a miniszterelnök írjon egy politikai cselekvési tervet, aminek alapján majd az SZDSZ eldönti, hogy támogatja-e a kormány költségvetését. Gyurcsány „Megegye­zés” címet viselõ esszéjét (amit Dras­kovics Tiborral és Bajnai Gordonnal találtak ki) azonban az SZDSZ ügyvivõ testülete (e grémiumban többségben vannak a Fodor- párti liberálisok) rövid úton tárgyalásra képtelen dolgozatnak minõsítette.
A skandalumot a pártelnök annyival is megtoldotta, hogy interjúiban Gyurcsány hiteltelenségérõl értekezett, illetve arról, hogy a Gyurcsány-kormányba nincs visszamenetele az SZDSZ-nek. Szóval: Gyurcsányak menni kell.
A miniszterelnök elõször úgy védekezett, hogy az MSZP vezérkarát kérte, hogy hûségnyilatkozatokat adjanak ki mellette, majd miután nem voltak teljesen egyértelmûek, az MSZP megyei elnökeinek kellett azt bizonygatniuk, hogy a szocialisták szerint a helyzet az alábbi: Gyurcsány vagy senki sem! A dologba annyi hiba csúszott, hogy csak a megyei vezetõk fele adott ki ilyen közleményt, tehát az állítás legitimitása kérdõjelezõdött meg. A miniszterelnök szempontjából félõ lehetett, hogy egy MSZP-SZDSZ-tár­gya­lássorozat melléktermékeként, Gyurcsány érdemeinek elismerése mellett sor kerülhet a miniszterelnök-cserére mint a költségvetés megszavazásának, a kormány hitelessége helyreállításának egyik szabad demokrata feltétele.
A miniszterelnök ekkor meglepetésszerû húzásra szánta el magát, hogy bebetonozza a pozícióját, ami majdnem a vesztét is okozta. Az MSZP parlamenti frakcióülésén váratlanul bejelentette: kongresszust hív össze, hogy a szocialista tagságot megkérdezzék, mi a teendõ ebben a helyzetben. A kérdéssort azonban úgy állította össze, hogy csak egyetlen választ lehetett arra adni: Gyurcsány Ferenc személye és a „Megegyezés” programja nélkül semmit sem tehet az MSZP. Ötletét elõtte egyetlen befolyásos szocialista vezetõnek sem mondta el, s miközben a frakcióban még tartott a bejelentésrõl a vita, addig a miniszterelnöki kommunikációs gépezet gyõzelmi jelentésként kiadta a sajtónak, hogy egy kongresszus erõsíti meg a miniszterelnököt pozíciójában. A frakcióülé­sen levõ képviselõk a mobiltelefonjukra sms-ben meg is kapták a hírt errõl, ami aztán nagy felzúdulást váltott ki. Veres János pénzügyminiszter - aki már ko­rábban sérelmezte, hogy észérveit kihagyták a cselekvési programból - szóvá is tette az ülésen, hogy ha ilyen híreket adnak ki a sajtónak, akkor nincs is mirõl tárgyalni. A szocialisták szerint egy amerikai párbajra kezdett hasonlítani az MSZP-SZDSZ-pár­harc: Fodor azt hajtogatta, hogy Gyur­csánynak mennie kell, míg a miniszterelnök azt üzente, hogy bármi is történik, õ marad. A helyzet kockázatai ellenére mindketten még jobban a gázra léptek.
Ilyen elõzmények után került sor múlt héten kedden az MSZP elnökségének ülésére, ahol kongresszusi ja­vaslatával a miniszterelnök kisebbségben maradt, mindössze ketten - Va­dai Ágnes honvédelmi államtitkár és Varga László, a Fiatal Baloldal elnöke - támogatták az eredeti ötletét. (Ha mindenki jelen van, akkor 20 tagú az elnökség. Tudomásunk szerint 13-14-en lehettek jelen.)
A párt vezetõi, Lendvai Ildikótól Veres Jánosig mind számon kérték Gyurcsány Ferencet arról, hogy ha ilyen fafejûen mennek a dolgok, akkor arra nemcsak a kormányzás, hanem az MSZP is rámehet. A szocialisták szeme elõtt ugyanis a lengyel baloldal rémképe lebeg, amely a váltópárti, kormányzóképes pozícióból verekedte le magát egy kispárti, mellékszereplõs helyzetbe. Úgy tudni, hogy az éles kritikák miatti vita hevében Gyurcsány Ferenc a lemondását is felajánlotta. Azt nem tudni, hogy elfogadta-e az elnökség, de annyi biztos, hogy „konstruktív magatartásban” maradtak, azaz abban, hogy az ország és az MSZP érdekében el kell kerülni az elõrehozott választásokat, azaz Orbán Viktor hatalomra jutását). Az is a megállapodás része volt, hogy ha a következõ napokban az jelenik meg a sajtóban, hogy megint Gyurcsány gyõzött a dilettáns elnökségi tagok felett, akkor együttesen kiállnak a miniszterelnök mögül.
Egy szocialista politikus megfogalmazásában: ekkor egy fabatkát sem tett volna Gyurcsány túlélésére. A miniszterelnök azonban már egy másnapi ülésen elõrevetítette, hogy valami fordulat készül, utalt arra, hogy napokon belül megjelenik Kis Jánosnak, az SZDSZ alapítójának írása, ami megmondja a tutit. A filozófus cikke a Népszabadságban jelent meg, és - bár többen többféle módon értelmezik - Fodor Gábort valamelyest óvatosságra intette.
Az SZDSZ éppen e napokon, csütörtökön és pénteken kezdett frakcióértekezletet Velencén. Az ülésrõl ellentmondó hírek láttak napvilágot, az azonban több ellenõrzött információból úgy tûnik, hogy Fodort a párt régi vezetõi, Kuncze Gábor és Magyar Bálint stratégiájának módosítására kényszerítette. Arra vették rá, hogy óvatosabban fogalmazzon, és ne élezze a helyzetet. A pártelnök gyengülését jelzi, hogy fel sem merült, hogy ellenlábasa, Kóka János helyett más legyen a frakcióvezetõ, pedig a nyáron még ennek a szükségességét kommunikálták a „fodoristák”. (A tervek szerint Gusz­tos Péter „verte” volna meg Kókát, de végül paktum köttetett Kókával a maradása és a béke érdekében.)
A „fodorista” körökben nem értékelték vereségnek a két napot, mert korábban attól tartottak, hogy a régi pártelnökök, Magyar, Kuncze és Petõ nyíltan szembefordulhatnak Fodorral, ami a frakció mûködése szempontjából végzetes lett volna. Úgy látták, hogy még konszenzust is sikerült teremteni arról, hogy a „Megegyezés” program nem vitaképes. Tehát politikájuk tartalmi lényege nem változott. Az azonban világos a Fodor-stábban, hogy Kó­ka János „összejátszik” Gyurcsány Ferenccel. A legpesszimistább liberálisok szerint az is elõfordulhat, hogy „felsõbb szinteken” döntés született arról, hogy az SZDSZ-t „megsemmisítsék”: 1-2 százalékra „lenyomják” a pártot, és szimpatizánsait „átszippantja” az MSZP.
Mindenesetre tény: az ülést követõen megsokszorozódtak Fodor Gáborék bajai, hiszen hétfõn Gegesy Ferenc országgyûlési képviselõ mondott le parlamenti mandátumáról, másnap pedig Csécsei Béla józsefvárosi polgármester támadt Fodorra. Mindketten élesen bírálták a pártelnök politikáját.
Bár Fodor Gábor parlamenti felszólalásai és nyilatkozatai azt jelzik, hogy a politikus tartalmi üzenete (Gyurcsánynak mennie kell…) nem változott, de most úgy tûnik, hogy a pártelnöknek egymagában nem lesz ereje arra, hogy a stratégiáját véghez vigye, mert félõ, hogy szétesik a frakciója és a pártja. Lapzártánkkor úgy tûnt, hogy az amerikai párbajban Fodornak kell elrántania a kormányt, és Gyurcsány kerül ki újfent gyõztesen a kiélezett helyzetbõl. Bár a végsõ gyõzelem Orbán Viktornak áll.