Göndör Ottó
A mágikus rock úttörői
40 éves a Led Zeppelin

A negyven éve, 1968 szeptem-berében alakult Led Zeppelin az elsõk között játszott hard rockot és heavy metalt. Napjainkig több mint 300 millió albumot adtak el világszerte, 2005-ben pedig Grammy-életmûdíjat kaptak. Töretlen sikerükben az okkultizmus felé fordulás jelentette a lejtõ kezdetét, melynek köszönhetõen tragédiák sorozata után fel is bomlott a banda.

A folyamatos tagkiválástól megfogyatkozott Yardbirds 1968 júliusában adta utolsó koncertjét, ám mivel még Skandináviában maradt néhány elõre lekötött fellépésük, az extagok engedélyezték Jimmy Page gitárosnak, Chris Dreja basszusgitárosnak és új társaiknak - Robert Plant énekesnek (kis képünkön) és John Bonham dobosnak - a The New Yardbirds név használatát. A turné végeztével azonban új név után néztek. A Led Zeppelin kifejezés eredetileg John Entwistle-tõl (The Who) ered, aki a rossz koncertek után mindig azt mondogatta: „olyan lassan ment, mint egy ólom (lead) zeppelin”.
Az elsõ turnét követõen, 1969-ben megjelent a zenekar nevét viselõ debütáló album, melyben a blues, a folk és a keleti zene hatásai a gitárhang torzításával együtt a heavy metal egyik alapkövét jelentették. Az album központi darabja, a Dazed and Confused legismertebb része a dal elején hallható, basszusgitáron játszott dallam, valamint Page virtuóz gitárszólója, melyet többek között hegedûvonóval játszott le. A legtöbb dalban a Plant által elénekelt dallamot Page gitározta vissza. Ezt a technikát koncerteken és késõbbi albumaikon is elõszeretettel alkalmazták.

Az ugyanebben az évben megjelent második albumuk (Led Zeppelin II) még a debütáló albumnál is nagyobb sikert ért el, s az Atlanti-óceán mindkét partján gyõztes lett. Ebben az idõszakban a Led Zeppelin több amerikai turnén is részt vett, ahol gyakran játszották James Brown, Elvis és más soul, rock, funk elõadók dalait. A harmadik album dalainak megírásához egy civilizációtól elzárt walesi házba vonultak vissza, melynek eredménye egy akusztikusabb, kelta hangzásvilág lett. Híres nyitódaluk, az Immigrant Song az elõzõ két album kemény hangzását idézi, szövegét pedig a skandináv mitológia inspirálta. Innentõl kezdve Robert Plant életét és egész szövegírói munkásságát átszõtte a kelta mitológia. A Led Zeppelin ezt követõen megjelenésében is váltott: fellépõruháikat gondosan megtervezték, turnéállomásaikon egész szállodai emeleteket béreltek ki, nevük pedig fel-feltünedezett a botránykrónikákban.
1971-es negyedik albumuk borítóját a tarot-kártya Remete alakjáról formázták meg, a csomagoláson nem jelölték meg a zenekar nevét, a cím pedig mindössze négy okkult szimbólum volt. A kérdésre, hogy mi a jelentése a negyedik lemezükre felkerült négy szimbólumnak, a ZoSo-nak, a basszusgitáros, John Paul Jones 2004-ben így válaszolt: „Az az igazság, hogy nem tudom! Jimmy ötlete volt az egész. Azt mondta, hoz valamit szombatra. Bonzó és én egyszerre csaptuk fel azt a könyvet (Jerome Cardan: Artis Magne). Jimmy akkoriban elmondta, mit jelent az övé, de ki emlékszik már arra?!” A hetvenes évek okkultista reneszánszának hatására Page mindennapjaiban az asztrológia ekkorra már olyan nagy jelentõséggel bírt, hogy még híres tüzes-sárkányos ruhájára is ráhímeztette születéskori napjegyét, annak aszcendensét és holdjegyét, valamint a Szaturnusz szimbólumát.
Ezen az albumon került rögzítésre a Led Zeppelin talán legismertebb és egyben legvitatottabb dala, a Stairway to Heaven. 1982-ben ugyanis egy baptista prédikátor arra figyelt fel, hogy a dal közepén található, „If there’s a bustle in your hedgerow” kezdetû versszak visszafele lejátszva sátáni üzenetként is értelmezhetõ. A The Battle of Evermore, valamint a Misty Mountain Hop címû dal több hivatkozást is tartalmaz Tolkien Gyûrûk ura címû regényére. A lemez az USA-ban több mint 20 millió példányban kelt el, így minden idõk harmadik legeladottabb albumává lépett elõ.
A hetvenes években Jimmy Page beköltözött - a biszexualitás, az antiszemitizmus és a drogfogyasztás népszerûsítésérõl is ismerté vált brit okkultista, misztikus - Aleister Crowley egykori rezidenciájába, a Boleskine-házba, és megnyitotta az okkultista Equinox könyvkiadót. Ezzel párhuzamosan Bonhammel kokainozni kezdtek. 1974-ben megalapították saját lemezkiadójukat, a Swan Song Recordsot, melynek logójára felkerült Lucifer alakja. Page késõbb filmzenét is írt az okkultista rendezõ, Kenneth Anger Lucifer felemelkedése címû filmjéhez.
Újabb három album felvételét követõ koncertkörútjaikat Robert Plant autóbalesete szakította félbe. Plant „mindössze” bokatörést szenvedett, ám felesége életét csak vérátömlesztéssel tudták megmenteni. Ezt követõen a Tampa stadionbeli koncertjükön tömegverekedés tört ki, melyet a rendõr-ség csak könnygáz bevetésével tudott megfékezni, majd pedig Bonhamet tartóztatták le verekedésért. A kezdeti viharfelhõket azonban újabb sötét fellegek követték: 1977-ben gyomorfertõzésben elhunyt Robert Plant fia, Jimmy Page masszív heroinozásba kezdett, míg végül John Bonham alkohol hatására bekövetkezett légzészavarban harminckét évesen meghalt 1980-ban. Így kénytelen-kelletlen 1980. december 4-én hivatalosan is bejelentették a Led Zeppelin feloszlását.