Sebestyén István
Veszélyben egy teljes generáció

„Megjártam Észak-Koreát, forgattam lepratelepen, voltam Csernobilban - ám az igazi fertõ, az igazi pokoli történetek a gyerekszobában jöttek velem szembe” - mondja Vujity Tvrtko, aki ezúttal a hazai aberrált pornóvilág mélységeirõl írt megrázó, gyomorforgató riportkönyvet Fertõ címmel. A szerzõ szerint öncsalás, ha elhitetjük magunkkal, hogy a mi családi békénket nem fenyegetik a nem kívánt internetes tartalmak.

Fotó: Somorjai László

Mi indította fel, hogy alámerüljön a fertõbe? 
- Másfél évvel ezelõtt hazafelé autóztam, amikor a rádióban hallottam egy mesérõl, amit el akartam olvasni a két kisfiamnak. Mire hazaértem, a címbõl csak annyira emlékeztem, hogy valami nagymama van benne. Beütöttem hát az internetes keresõbe ezt az egyetlen szót, és megdöbbenésemre az ötszázkilencven-egyezer magyar nyelvû találat között - mint a nagymama lekvárja, a nagymama.lap.hu vagy a nagymama meséi - elsõ helyen jelent meg egy honlap, mely brutális pornóképeket tartalmazott nagymamákról. Késõbb a hatéves Benjamin fiam is teljesen véletlenül rátalált egy keménypornó-oldalra. Felháborodásom egyben kíváncsivá is tett: vajon meddig tudok eljutni ebben a fertõben úgy, hogy nem adom meg a bankszámlaszámom, nem lépek be valamiféle társaságba.
Néhány héten belül rá kellett jönnöm, hogy szinte bármeddig. Ráadásul teljesen véletlenül is rátévedhet bárki - akár a gyerekeink is - a legelborzasztóbb pornográf tartalmakat kínáló honlapokra. Elég, ha a kutyák után érdeklõdünk, vagy éppen a terhességgel kapcsolatos információk után kutatunk a neten. Rájöttem, hogy megjártam ugyan Észak-Koreát, forgattam lepratelepen, voltam Csernobilban - ám az igazi fertõ, az igazi pokoli történetek a gyerekszobában jönnek velem szembe.
A másik lökést az adta, hogy az utóbbi idõben nem tudtam úgy kinyitni egy újságot, hogy ne találkozzak pedofil jellegû bûncselekményrõl szóló hírrel. Ezekben érintett volt rendõr, egykori polgármester, éppen úgy, mint egyszerû hétköznapi emberek. Elképesztõ adat, hogy csak tavaly mintegy tízezer (!) pedofil jellegû ügyben nyomozott a magyar rendõrség - ezt persze úgy kell érteni, hogy ha valakinél több képet találtak, akkor minden egyes fotó külön ügyként jelent meg a rendõrségi statisztikákban.
Már kutatásaim elsõ néhány hete után szembesülnöm kellett azzal, hogy Magyarországon rendszeresen aláznak meg, gyaláznak meg, fosztanak meg emberi méltóságuktól embereket egy sötét, perverz biznisz érdekében. Késõbb szereplõkkel, producerekkel, disztribútorokkal elbeszélgetve az is világossá vált, hogy nem sok olyan ország van, ahol ilyen szervezett keretek között mûködik ez a bestiális iparág.
Mi vagyunk az extrém pornó Hollywoodja?
- Ez egészen bizonyos. Bulgáriában, Szerbiában és Albániában is készítenek hasonló filmeket, de nem nagy­ipari módon. Ilyen technikai háttérrel, profi disztribúcióval, számítógépes hálózattal, sms-megrendeléssel, mint a magyarok, senki más nem rendelkezik Kelet-Európában. Számos film van, amelyek külföldiként kerülnek forgalomba, ám nálunk készülnek. A szereplõk között van óvónõ, tanárnõ, nagymama - mind magyarok. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt nem a hagyományos értelemben vett szexvideókról van szó, hanem olyan brutális filmekrõl, amelyekben a fekáliától az akasztott nőig minden szerepel, és a vérfertõzés mellett a brutalitás is rendszeresen megjelenik bennük.
Mekkora üzlet mindez?
- A biznisz jelentõs hányadát nyilván nem az APEH-nek bevallott rész teszi ki, ezért csak becsléseink lehetnek - ezek szerint sok százmillió forintról van szó. Ha az interneten egy nyolcszáznegyven forint plusz áfáért kapható filmet több mint hatvanezren letöltenek, az több mint ötvenmillió forintot hoz a konyhára. (Persze a letöltõk között vannak külföldiek is, hiszen az egész világnak dolgozunk.) És ez csak egy film. A költségek nem túl jelentõsek: a pornónagymamák futtatója a könyvben elmondja, hogy a szereplõk harminchétezer-ötszáz forintot kapnak egy jelenetért. A legidõsebb nénike egyébként hetvenkilenc éves volt.
Jól értem, hogy ha valaki Brazíliában vagy Ausztráliában hozzá akar jutni egy aberrált filmhez, akkor nem egy thaiföldi internetoldalra kell feljelentkeznie, hanem egy magyarra?
- Pontosan errõl van szó. A magyar internetes pornóletöltési toplistán az elsõ helyen a „Szex a szippantóskocsival” címû opusz szerepel - a többi helyezett címe pedig idézhetetlen egy olyan újságban, mint a Hetek. Az viszont egyértelmû, hogy a heteroszexuális videók messze a lista legvégén szerepelnek. Ezekre szinte senki sem kíváncsi. Ennek hátterében többek között az áll, hogy a mai tinédzserek számára trendi a legextrémebb videókkal dicsekedni. Van egy olyan film, hogy Anya-lánya szex, amiben a legbestiálisabb dolgok történnek két nõ között, akik - legalábbis az ismertetõ szerint - valóban anya és lánya (innentõl kezdve ez persze bûncselekmény). A videó ajánlója úgy kezdõdik, hogy „ez az a film, amit minden haverodnak meg fogsz mutatni”. 
Mekkorát lendített ezen az iparágon az internet?
- A könyvbemutató elõtt egy nappal egy ismeretlen személy felhívott és megfenyegetett, hogy vigyázzak magamra és a családomra, mert amibe belenyúltam, az túl nagy üzlet ahhoz, hogy tönkremenjen. Arra is utalt, hogy ebben magasabb körök is érdekeltek. Õ éppen arra hivatkozott, hogy ez az iparág azért erõsödött meg, mert ma már nem kell bemenni a videotékába, és nevet, arcot vállalva kivenni egy ilyen filmet, hiszen le lehet tölteni az internetrõl. Ez valóban így van.
Leszögezem, hogy az internetet a világ egyik leghasznosabb eszközének tartom, ma már létszükséglet. Ugyanakkor riasztó az, amit két kolléganõmmel, Mijó Annamáriával és Tóth Andreával tapasztaltunk. Õk andi14 és mari14 nicknévvel, magukat kislánynak kiadva, bejelentkeztek egy chatoldalra. Andinál négy perc elteltével, az ötödik kérdésnél jött a szexuális ajánlat. Annamari egyik korábbi csevegése pedig úgynevezett webcamszexben végzõdött: egy harmincöt év feletti férfi, úgy tudva, hogy a másik oldalon egy tizennégy éves kislány ül, önkielégítést végzett.
Az említett „magasabb körök” mit jelent?
- Az ismeretlen telefonáló annyit mondott, hogy vannak olyan cégvezetõk, prosperáló emberek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy bemenjenek a sarki videotékába. Elmondása szerint egyébként ezek a személyek gyakran extrém házibulikat is rendeznek, házhoz rendelve az élõ „szolgáltatást”. Ezt nem ismerem, nem is akarom továbbgondolni.
Azt tudom mondani, hogy eddig minden politikus, akit megkerestem, hogy segítsen a jogalkotás eszközével küzdeni ez ellen a borzalom ellen, a támogatásáról biztosított. Az újságírói munka csúcsa szerintem az, ha egy ilyen ügyben tudom segíteni a jogalkotót és a jogalkalmazót. Hiszem, hogy közüggyé lehet tenni ezt a küzdelmet, és lehet változást elérni. Az a gyakorlat nem vezet eredményre, hogy becsukjuk a szemünket, mondván, hogy amit nem látunk, az nincs is.
A fenyegetés hatására nem merült fel önben, hogy leálljon?
- Olyan országban akarok élni, ahol engem nem lehet megfenyegetni, likvidálni. Meggyõzõdésem, hogy ez az ország meg fog védeni engem. A fenyegetõ erre persze azt válaszolta, hogy Fenyõ János is így gondolta. Szó szerint ez hangzott el, a diktafonommal rögzítettem a beszélgetést, a felvételt pedig átadom a rendõrségnek, mint ahogy a más, a munkám során összegyûlt, esetleg bizonyítékként használható dolgokkal megtettem.
Mégis, mi fûti, hogy ezt végigcsinálja, hogy a fenyegetettségnek kitéve gázoljon ebben a valószerûtlennek ható, pszichésen is jócskán megterhelõ mocsokban?
- Ezt a könyvet egy rettentõen dühös apuka írta. Bár ezt a dühömet megpróbáltam mindvégig háttérbe szorítani és objektív maradni, nem hiszem, hogy ne mondhatnám ki, hogy az a világ, amit közelebbrõl megismertem, egy fertõ. Két kisfiam van, egyikük ötéves, a másikuk hat. Szeretném, ha húsz­éves korukban meg tudnák hívni a barát­nõjüket egy meghitt vacsorára, meg tudnák simogatni a kezét, közösen fedezve fel a valódi romantika szépségét. Szeretném, ha addigra nem kiégett árnyak lennének, akiket a haverok vagy az internet már régen bevezetett a legsötétebb dolgokba. A legnevesebb szakértõk ugyanis egyértelmûen állítják, hogy az ilyen aberrált szexjelenetekbõl egy pillantás is elég ahhoz, hogy tönkretegyen egy gyereket. Sõt, sok esetben már a cím elolvasása is maradandó sérülést eredményez a lelkében. Nem engedhetjük, hogy egy teljes generáció fel legyen áldozva néhány bestia meggazdagodásának oltárán.
Ezenkívül az is motivált, hogy nem szeretnék olyan országban élni, ahol unikumként, mondanám hungarikumként van jelen az aberráltpornó-ipar. Európa kulturális fõvárosa, Pécs hivatalos nagyköveteként azt mondom: az ország méltóságát nem csak a kultúra, a sportsikerek és ezekhez hasonlók befolyásolják. Az önbecsülésünket és a rólunk kialakított képet talán sokkal inkább meghatározza az, hogy velünk mindezt a mocskot meg lehet-e csinálni, vagy sem.
Milyen jogszabályi változásokra lenne szükség ön szerint, hogy ezek a jelenségek visszaszoruljanak? 
- Bármilyen furcsa, az állattal való közösülés Magyarországon nem bûncselekmény. Több olyan bírói ítélettel találkoztam, amelyben érvként hangzik el, hogy nem kimutatható, hogy az állatnak ez rossz. Több mint fél évig dolgoztam az egyik legnagyobb hazai állatvédõ szervezettel, amelyben egy bírónõ, illetve más jogász szakértõk kidolgoztak egy állatvédelmi törvényt, amely ezt bûncselekményként határozza meg. Egy nappal a sajtóbeszélgetés elõtt, éppen azon a napon, amikor a fenyegetést kaptam, felhívott az állatvédõ szervezet képviselõje, és mondta, hogy azonnali hatállyal visszalépnek, nem kívánják nevüket adni a törvénytervezethez. Megkért, hogy a sajtótájékoztatón ne is említsem õket. Visszakérdeztem, hogy megfenyegettek-e titeket, de erre sem akart válaszolni. Késõbb megkérdeztem, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy átcímkézzem a feliratot, és az én nevemet adjam hozzá. Azt válaszolta, igen, csak ki ne derüljön, hogy kik dolgoztak benne. Megmondom õszintén, ebben a történetben - amelyben az állatokat is végtelenül sajnálom - engem elsősorban a gyerekek és az emberek érdekelnek.
De az erõszakpornó forgalmazása sem bûncselekmény. Annak ellenére sem, hogy mintegy tucatnyi olyan filmet találtam, ahol a nõt felakasztják. Ennél is gyakoribb, hogy agyonverik õket, de olyat is láttam, hogy az illető nő mellét átszúrják. Több országban már magát a ráutaló magatartást is büntetik, nemcsak az erõszak esetén, hanem a pedofíliánál is. Így nem fordulhat elõ, mint nálunk, hogy tizennyolc évesnél idõsebb szereplõt kislánynak öltöztetnek fel a film kedvéért, ezzel propagálva a pedofíliát.
Volt olyan bírósági eljárás, ahol egy tizenévesekbõl álló csoport egy tucat prostituáltat erõszakolt meg brutálisan. A mintát egy erõ­szakpornóból, vagy rape pornóból vették, amit Magyarországon gyártottak. A fiatalok azzal védekeztek, hogy hát az áldozatok csak prostik voltak. Nem is értették, hogy mi a probléma azzal, amit tettek.
Visszatérve a gyerekszobába, mindezek után miként igyekszik megvédeni a gyerekeit?
- Azt gondolom, hogy amennyiben egy gyerek egységes, egészséges családban nõ fel, ahol megvannak a szerepek - anya, apa, gyerekek -, el lehet neki magyarázni, hogy kisfiam, ezek a dolgok nem neked szólnak. Azonban a mai világban elszaporodtak - és most két szakkifejezést hadd mondjak - a web-özvegyek és a web-gyerekek. Normális család híján a felnõttek vagy a gyerekek számára is az internet válhat a legjobb baráttá. Ott mindig válaszolnak neki, mindig kedvesek hozzá, kap egy-két jó szót, és sok-sok virtuális barátra tehet szert - igaz, a barát neve nem Béla vagy Julcsi, hanem rozilla90 meg bubus7. Ráadásul a gyerekeink ebbe a világba beleszületve jobban fognak érteni az internethez, mint mi valaha, ezért soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mit csinálnak.
Több országban megpróbálták bevezetni az internetzárakat, amelyek központilag gátolnák az ilyen pornográf tartalmakat. Egyes jogvédõ szervek azonban a szólásszabadság védelmében rendszeresen küzdenek ez ellen. Másfelõl viszont a világ egyik legnagyobb számítógépes disztribútora a hírek szerint bevezeti az úgynevezett pornókulcs programot. Bár ez akár az intimszféra védelmét is jelenhetné, de veszélyeket is hordoz magában.