Amerika a grúz piacgazdaság miatt aggódik, az oroszok Dél-Oszétiát akarják
újjáépíteni, Európa pedig próbál - ha vért izzadva is - az arany középúton járó
békeharcos szerepében tetszelegni. Sokak szerint azonban ennél jóval egyszerûbb
a képlet: Moszkva megüzente, hogy könnyedén térdre kényszerítheti az EU-t
a Grúzián áthaladó földgáz, kõolaj és kereskedelmi forgalom esetleges
blokkolásával.
![](putyin_gruzia_gaz.jpg)
Aháború drága mulatság: az orosz nyelvû Trud számításai szerint
Oroszországnak naponta 2,5 milliárd rubeljébe került a hatnapos grúz-oszét
„csetepaté”, míg Grúzia ennek a dupláját - mintegy 4,8 milliárdot - fizette
„napidíjként”. Már ami a repülõgépek, helikopterek, hajók és tankok bevetésének,
illetve üzemanyagának költségeit illeti. Ennél sokkal fajsúlyosabbak azonban az
emberáldozatok: eddig összesen 2000-en veszítették életüket, többségük (1600 fő)
dél-oszétiai civil. Orosz oldalon 72 katonát, a grúzoknál pedig 133-at
gyászolnak, a megsemmisített harci eszközöket illetõen pedig még zajlik a
„számháború”. Egyes hírek szerint Grúzia 33 ezres seregét 3000 amerikai zsoldos
is segítette, „katonai tanácsadóként”, így valószínûleg az áldozatok
nemzetiségének firtatásával is érdekes részletekre bukkannánk.
Újra zeng a Nabucco
„A tervezett Nabucco földgázvezetéket nem veszélyezteti a grúziai konfliktus”
- nyugtatta a kedélyeket a hattagú európai konzorcium igazgatója, Reinhard
Mitschek (kis képünkön). A tények azonban mást mutatnak. Grúzia jelenleg is
Oroszországtól kapja gázszükségletének több mint felét - emelt áron. Emiatt a
grúzok, az azeriek és a törökök a meglévõ olajvezetékük mellé gázvezetéket is
terveznek. Ennek kiindulópontja az azeri fõváros lenne, a célállomás pedig
Kelet-Törökország. Oroszország viszont - örmény barátai segítségével - könnyen
szét tudná törni ezt a tengelyt, és ezzel a Gazprom (vagyis a mindenkori orosz
vezetés) szinte az EU kizárólagos külsõ gázellátójává lépne elõ. Moszkva ezzel
gyakorlatilag kihúzná az azeri gázra épülõ Nabucco-projekt méregfogát. Ahogy
a Reuters beismerõ vallomása szól: „A világnak szüksége van Oroszország olajára,
földgázára és más természeti kincseire.”
Ami pedig a „barátságot” illeti: miután az oroszok blokád alá vonták a grúz
kikötõket, holott erre semmi megbékéltetéssel kapcsolatos okuk nem volt, az
azeriek azonnal be is szüntették az olajszállítást, megmutatva: nem biztos, hogy
megéri tovább invesztálni a vezetékekbe, mert egy parancsszóra képesek
ellehetetleníteni.
Kinek a pap, kinek a papné
Míg a magyar sajtó a háború jogi vonatkozásait vizsgálva megpróbált a lehetõ
legobjektívabb maradni, a gazdasági károkat tekintve már egyértelmûen a nyugati
lobbi hatása alá került. Míg nálunk egyetlen flekk sem szólt a dél-oszétok rommá
lõtt otthonairól - annál több viszont a grúz ingatlanpiac szomorú kilátásairól
-, az orosz nyelvû sajtó Chinvali, „a Kaukázus egyik legfestõibb tájának” barbár
pusztításáról ódázott, és gyásznapot rendelt el a „grúz vérengzések miatt”.
Miután az orosz hackerek lebénították a grúz kormányzati oldalakat, Tbilisziben
joggal panaszkodhattak, hogy az orosz nyelvû sajtóban egyáltalán nem vesznek át
tõlük híreket, így nem elég tárgyilagos az események bemutatása.
![](reinhard_mitschek.jpg)
Az oszét fõváros polgármesterének beszámolója szerint az épületek mintegy 70
százaléka károsodott, egy részük pedig már újjá sem építhetõ. A csatornahálózat
mûködésképtelen, a közintézmények úgyszintén. Az újjáépítés minimum két évig
tarthat, a számla végösszege pedig mindenképpen milliárdokra rúg.
Az elemzõk egyetértenek abban, hogy az orosz gazdaság kellõen erõs és stabil,
így a háború nem gyakorolt rá jelentõs hatást. Grúz oldalon azonban jóval
nagyobbak a károk: ha még pár napig eltartott volna a bombázás, közel tízévnyi
infrastruktúrafejlesztést kellett volna újrakezdeni - teszik hozzá a helyiek. A
BBC szerint Oroszországnak sem lehet érdeke Grúzia tönkretétele, hiszen a grúz
gazdaság 50 százaléka az õ kezükben van. Most azonban a postai szolgáltatások és
a légi közlekedés gyakorlatilag szünetel a két ország között. Miután a háború
elsõ napjaiban mintegy 7 milliárd rubel távozott Oroszországból, újabban
pénzátutalásokat sem bonyolítanak le az „összeköttetés mûszaki hibái miatt” -
vagy éppen a 300 ezer illegális grúz munkavállaló okán.
Oroszország elsõ körben 10 milliárd rubel segélyt ígért az oszét újjáépítéshez.
Az ENSZ szerint az összecsapások miatt összesen 10-20 ezer embernek kellett
elhagynia az otthonát, az orosz fél viszont azt állítja: a szám 30 ezer, és
további 12 ezren helyben szorulnak „sürgõs segítségre”. Elsõsorban az õ
számukra utalt át az orosz kormány 500 millió rubel gyorssegélyt, ami a bajba
jutottak elhelyezését, élelmezését valamint gyógykezelését hivatott fedezni.
Azok pedig, akik elvesztették a vagyonukat, fejenként plusz ötvenezer rubelt
kapnak, mely összeg még tovább emelkedhet a helyreállítási munkálatok során -
tette hozzá Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter.
Segélyek terén az unió sem kívánt lemaradni, habár a pontos címzetteket jótékony
homály fedi. „Az EU egymillió euró humanitárius segélyt nyújt a grúz-orosz
konfliktus által érintett polgári lakosságnak” - jelentette be az Európai
Bizottság. A humanitárius gyorssegély az orvosi ellátás, a vízellátás, az
egészségügyi ellátás költségeinek fedezését, valamint az ideiglenes szállással
való ellátást szolgálja.
Tőzsdejáték
A háború hírére 21 százalékot zuhant a londoni tõzsdén jegyzett Bank of
Georgia részvényeinek árfolyama, de nyomban esett a moszkvai tõzsde is. Grúzia
hitelképességét tartósan „leminõsítették”, de vele gyengült a rubel is. Az orosz
piacon érdekelt OTP Bank és Raiffeisen Bank szintén megérezte a válságot: az
árfolyamcsökkenés elérte a négy százalékot. „Ezek mind pszichológiai áthallások.
A politikai konfliktusok általában csak rövid távon vetik vissza a piacokat” -
nyilatkozta lapunknak Misik Sándor, a Hamilton Tõzsdeügynökség üzletkötõje. Majd
hozzátette: Magyarországra nézve nem számottevõ az eset. Habár most az olajár
esett, a konfliktusnál sokkal jobban befolyásolja az árfolyamot a dollár
erõsödése, a nyugati gazdaságok lassulása, illetve a kereslet általános
visszaesése. Mivel a dollár erõsödött, ezt sokan egyfajta orosz-amerikai
barátkozásnak tekintik, hiszen - ne feledjük -, hogy sok amerikai állampapír
van orosz kézben, így elsõként jelzik, ha „nem megfelelõ” a dollárárfolyam.
„Moszkva 600 milliárd dolláros devizatartalékával a világ egyik legnagyobb
hitelezõje, így a Fed az utóbbi idõben igen komolyan veszi ezeket a jelzéseket”
- hangsúlyozta a szakértõ.