Pálfy Gyula
A sötét lovag és a szorgalmas fémkocka
Sikerfilmek korunk nagy kérdéseiről

Az animációs Wall-E és Batman címû filmeket sikerük mellett az is összeköti, hogy ráéreztek a nyugati civilizáció egy-egy feszítõ problémájára. Ez pedig a fogyasztói társadalom önpusztítása, valamint az általános bizonytalanság a terrorveszély miatt.

Ha egyszer filmet készítünk, és szeretnénk, ha sokan látnák, ne szégyelljük. Azt se, ha némi pénzt is keresnénk vele. S ha még pár jó meglátást is belegyúrunk a néznivalóba világunk jellemzõibõl, tisztességes egyenleget könyvelhetünk el. Sok tömegfilmet legyártanak e recept alapján, az eredmény mégsem garantált. A nyári felejthetõk közt viszont most két erõs darab is akad, melyek bár szintén a nagyközönséget célozzák, nyomot hagynak maguk után.
A Pixar stúdiótól megszoktuk, hogy rajzolt (animált) figuráik nemcsak látványra, de jellemükben is hiteles karakterek, gondoljunk csak a Némó nyomában vagy a Szörny Rt. parádés szereposztására. Ráadásul mindig kapunk pár ironikus (és nem is torz) tükörcserepet az izgága fel­nõttvilág furcsaságaiból, korosabb né­zõknek ezek a kiszólások a kedvenceik. A Wall-E-ben már az egész fogyasztói létezés ácsorog a pellengéren.

Hõslények városa

Az elsõ, ami a denevérembert és a kis lánctalpas robotot összeköti: a helyszín. Bár egyik filmben sem így hívják, a nézõt bajos átejteni. Látjuk, hogy ez New York, mai világunk kvázi fõvárosa, például a bankok, az ENSZ-központ és a szeptember 11-e miatt. Wall-E is tán az egykori Wall Streeten sepreget, toronyháznyi szemétkockákat építve, a jólét által éltetett, majd tönkretett városban. A zord jövõképben az egész Föld hatalmas szeméttelep, ám a nekünk Tesco-szerû áruház, a Buy Large reklámjai tovább harsognak a romok közt. Pedig a cég élményhajói már több száz éve az ûrben „üdültetik” a sajátmárkás (gazdaságos?) termékektõl túlhízott, immár képernyõs mozgófotelokban vegetáló emberiséget. Ahol tovább megy az extra shopping meg a trendi marketing.
Batman városában a bûnözés a fõ gond. Hagyományos szereposztásban ez még féken tartható vírus, de a pszichopata terrorral szemben a hõs is megtántorodik. A régivonalas maffiózók közé Gotham Cityben - a fiktív New Yorkban - új tag, az eltorzult arcát védjegyként viselõ Joker robban be, hogy elõbb részt, majd vezérséget kérjen a városi gaztettpiacon. Alakja dermesztõen démoni, s nemcsak a korai halála elõtti legjobb alakítását hozó Heath Ledger miatt, hanem mert csupa valós alakból rakták össze. Carlos, a sakál, bin Laden, sõt az iráni elnök káosz- és lángtengerimádó vonásai, némi elmekórtanulmányba oltva. Kétség nélkül õ a fõszereplõ, s a film végére Batman világát sikerül átformálnia. Éppúgy, amint a miénkét a WTC romba döntése tette.
A második hasonlóság: a közösség szolgálata. A rend helyreállítására érzett késztetés. Ez növi ki magát hõsiességgé éles helyzetekben. Wall-E úgy lesz hõs, hogy megtalálja és védelmezi az új kezdetnek reményt adó egyetlen szál növényt - miközben egy fejlettebb robotintelligencia (titkos elnöki záradék miatt) az emberiséget örökre a szórakozás, zabálás, alvás mátrixálmába zárná. Batman ugye alapból hõs, de a film kezdetén letenné az illegalitás lantját, hogy a bûn elleni harcot Dent államügyész (úgy mondják, a fehér lovag) folytassa törvényes eszközökkel: per, ítélet stb. A kérdés - és nemcsak e párhuzamos világban -: megengedhetõ-e a tiszta játszma luxusa az elemi szabályokat felrúgó, önpusztító terrorizmussal szemben? A dolog elõtanulmánya a még szeptember 11-e elõtti Szükségállapotban látható, ahol a terroristát a hadsereg megkínozza ugyan a nemzetvédelem nevében, de a módszert épp az óvott közösség ítéli el. Egy pontig itt is gyõz a törvény, de Joker alantas ötletekkel lelki és testi sebeket okoz az ígéretes Dentnek, és kivárja, hogy a keserûség átlendítse az igazság emberét „hazai pályára”, a sötét oldalra, ahogy ezt egy másik filmes mesében emlegetik. Egy kulcsjelenet szinte idézi, ahogy Anakin Skywalkert a gonoszság a maga oldalára csábítja. Így lesz a megégett arcú jogvédõbõl Kétarc, a Batman-mitológia ismert alakja. A negatív fej­lõ­déstörténet minden misztikus elemet nélkülöz egyébként. Christopher Nolan rendezõ a képregényt korunkba ültette át, a régi mesekellékek is mind reálisak, a spéci ruhatártól (tudományos fejlesztés) az egyes ellenségekig (klinikai sérültek, sértett zsenik).

Záró- és kérdõjelek

Az animációs sci-fi és a drámai thrillerré formált fantasy végül még egy rokonságot mutat. Reménységet akar kelteni mindkettõ. Wall-E és robot párja, Eve felébreszti a csökött emberfaj vágyát a Föld után, s a nagy plázaûrhajó leszáll egy romos dokkban. Utasai szuszogva elõjönnek (a kapitány az elsõ lábra álló, nagy tapsot is kap), hogy újra mûvelni kezdjék a bepiszkolt szülõbolygót.
De õszintén, kibírnának ott akár egy fél órát is…?
Batman pedig magára vállalja az elfajzott ügyész vétkeit, mert a polgároknak kell a muníció, a törvény emberének jó emléke. Nem bánja, hogy közellenség lesz, utált bõregér, továbbra is a sötétbõl õrködik a város felett. Mindezért a lezáró monológban szó szerint messiási jelzõket kap, majd elmotoroz a tömegben. Kár e túlzásokért, mert nagyon közénk való volt, minden Batmanek közt a legemberszerûbb.