Sebestyén István
Szupermenek világa

Az élsport határainak kitolódása és a doppingszerek elterjedtsége kapcsán akár a teljesítményfokozók korlátozott engedélyezését sem tartaná ördögtõl való ötletnek Frenkl Róbert, az egyik legelismertebb hazai sportszakértõ. Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya szerint ez a sport halálát jelentené. A témáról annak kapcsán kérdeztük õket, hogy a megbukott mexikói doppingkirály nem akármilyen „szennyest” teregetett ki.

Élsport nincs dopping nélkül - állítja Angel Heredia, a közelmúltban lebukott mexikói doppingdíler. Az egykori diszkoszvetõ, aki számos atlétának volt személyes terapeutája, a Spiegelnek adott interjújában - amelyet múlt héten lapunk is közölt - többek között azt mondta, hogy a 100 méteres síkfutás nyolcas döntõjében egyetlen tiszta versenyzõ sem lesz Pekingben. Hozzátette: a 10 másodperces és a 9,7 másodperces idõk között a különbséget a dopping jelenti. Példákat leginkább az atlétikából hozott, de mint mondta, szinte egyetlen sportág sincs, amely mentes lenne a doppingtól, és a mai csúcsteljesítményeket tisztán lehetetlen elérni. Elmondása szerint a különbség annyi, hogy a szegényebb sportolók hagyományos, könnyen kimutatható szereket használnak, a gazdagabb versenyzõk viszont olyanokat, amelyekkel a jelenlegi ellenõrzések során nem lehet lebukni. (Pekingben egyébként eddig több mint 3600 doppingvizsgálatot végeztek el, és ebbõl mindössze 4 volt pozitív.)
Nehéz megítélni, hogy mekkora mindebben a túlzás (ha van benne), ám az interjú után akaratlanul is más megvilágításba kerülnek az elképesztõ, emberfelettinek tûnõ olimpiai teljesítmények. Az említett 100 méteres síkfutás döntõjében a nyolc finalista közül hatan futottak 10 másodperc alatti idõt, a jamaikai Usian Bolt pedig 9,69-es új világcsúccsal lett elsõ. Az úszók - hogy az egyik legkedveltebb sportágat említsük - Pekingben 25 alkalommal döntöttek világcsúcsot. Közülük is kiemelkedett Michael Phelps, akit a kommentátorok nemes egyszerûséggel földönkívüliként aposztrofáltak, és eseményként említették, ha egy világcsúccsal elért gyõzelem után „szuszogott” a célban. Nem véletlen, hogy a hihetetlen teljesítmények kapcsán az internetes hozzászólásokban a legtöbben készpénznek veszik a dopping használatát, azt firtatva például, hogy Phelps csak kémiában gyõzte le Cseh Lacit (értsd: jobb szereket használt).
Az egyik legnevesebb hazai sportszakértõ, Frenkl Róbert professzor nem lepõdött meg azon, amit Angel Heredia nyilatkozott. „Nagyjából tudtuk, hogy mûködnek ilyen laborok, sõt, jártak ki az USA-ba európai atléták is tanácsért és doppingszerekért. Ez tulajdonképpen egy befektetés: a sportoló 10 ezer dollárért megvásárolja a szükséges szolgáltatásokat, majd a gyõzelmet vagy a kiváló helyezést elérve kasszíroz mondjuk 50 ezer dollárt” - fogalmazott Frenkl a Heteknek. Úgy véli, ez azonban nem csak amerikai probléma, hiszen Spanyolországban és Olaszországban is buktak le hasonló laborokat mûködtetõ orvosok, igaz, itt elsõsorban a kerékpársport bizonyult érintettnek.
Frenkl Róbert azon a véleményen van, hogy bizonyos keretek között engedélyezni kellene a doppingszerek használatát. „Egy mai Tour de France-ot nem lehet gyógyszerek nélkül végigcsinálni, ez egyszerûen képtelenség. Vagy csökkenteni kell az elvárásokat, vagy engedni bizonyos szerek használatát. Hangsúlyozom: csak a szervezet által egyébként is termelt, testazonos anyagokról, például inzulinról lehetne szó, és a fõ szempontnak az egészség védelmét kellene tekinteni. Ha a doppingvizsgáló laborok elég felkészültek lesznek, akkor a versenyzõk hormonszintjét ugyanarra a szintet be lehet majd lõni, ami bizonyos érvelések szerint az esélyegyenlõséget növelné az élsportban, kiegyenlítve az örökletes különbségeket” - vetített elõre egy lehetséges alternatívát a szakértõ.
A magyar doppinghelyzettel kapcsolatban Frenkl Róbert úgy véli, nálunk egyedül az úszásnál merülhet fel a csúcsdoppingok használata, bár igazán kiemelkedõ eredményt csak Cseh László produkált. Atlétáink négy éve Athénban még az õsrégi öntõs módszert alkalmazták, ami jelzi, hogy dopping terén (szerencsére) még nem lehetünk annyira fejlettek.
Határozottan visszautasítja ugyanakkor a teljesítményfokozó szerek használatával kapcsolatos felvetéseket Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya. „A magyarok tisztességesen és becsületesen készültek, máshogy nincs is értelme. Be kell látni, hogy klasszisok mindig voltak. Annak idején Egerszegi és Darnyi mellett is sokan úgy szálltak medencébe, hogy maximum csak másodikak lehetnek. Tudomásul kell venni, hogy a sportág rengeteget fejlõdött, és egyre több országnak vannak nagyon jó úszói. Az olimpián 168 nemzet versenyzõi álltak rajthoz. Ezenkívül a gyors medence, a cápadresszek - amelyek »összenyomják« az ember térfogatát - az egész mezõny teljesítményét javították” - magyarázta lapunknak a mester, aki egyébként elégedett a csapat 3 ezüstérmével, 4 Európa- és 14 országos csúcsával.
Szerinte a sport halálát jelentené bármilyen doppingszer legalizálása. Idézte egy amerikai orvos mondását is, aki szerint az anabolikus szteroidok olyanok, mint a kovakõ, az EPO olyan, mint az öngyújtó, az IGF pedig maga az atombomba. Ez utóbbit, az izomnövekedést serkentõ inzulint ugyanis csak az izomsejtbõl, vagyis biopsziás vizsgálattal lehet kimutatni. Kiss László nem érti, hogy az ilyen vizsgálatokat miért nem teszik kötelezõvé, pedig technikailag szerinte megoldható lenne.
„Addig szabad sportolni, amíg tiszta tud maradni az ember. Az én környezetemben ezt mindenki így gondolja, de hangsúlyozom, hogy csak a magam nevében beszélek” - fogalmazott lapunknak egy neve elhallgatását kérõ, hazai szinten sikeresnek számító atlétikaedzõ. Úgy véli, a magyar sportban sokkal nagyobb bajok vannak, mint a doppingkérdés. „Ha a nemzetközi eredményekkel összevetjük a mi sportolóink eredményeit, akkor a különbséget nem a dopping jelenti, hanem az, hogy nincs pénz rendes pályákra, öltözõkre, a fiatalok messzire elkerülik a kõkori sporttelepeket, ráadásul az edzõink jó része is külföldön dolgozik” - jegyezte meg keserûen.