Mester Ivett
A hálózat csapdájában
Virtuálisan ismerkedő magyarok

Magyarország legnagyobb online társkeresõ portálja, a Randivonal szerint az internetfelhasználók közül 1,2 millióan éltek már a netes társkeresés lehetõségével.

Az idén nyáron már több mint 700 ezer felhasználót magáénak tudó honlap tanulmányának állításai azért is érdekesek, mert hazánkban jelenleg körülbelül másfél millió - hetven év alatti - egyedülálló potenciális párkeresõ él! Tehát ezeknek az embereknek több mint a háromnegyede regisztrált már ilyen típusú oldalon - persze ez csak akkor igaz, ha nem számolunk a nem egyedülállók regisztrációival is.
Márpedig számolnunk kell! Az elemzés ugyanis kimutatta, hogy bár a párkeresõk 89 százaléka független, a férfiaknak a 13, a nõknek pedig a 10 százaléka házastársi vagy élettársi kapcsolata mellett keres új társat.
Vajon mi az oka annak, hogy az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a netes partnerkeresgélés? Az evidens válasz természetesen az, hogy az életünk felgyorsult, mindenki rohan, dolgozik, és fõleg: a számítógép elõtt ül. Az eszköz tehát adott.
„Egy ebédszünet nem feltétlenül elegendõ arra, hogy a kedvenc éttermemben belefussak a nagy Õ-be, arra viszont igen, hogy belépjek a társkeresõm portáljára pár percnyi böngészésre - mondja Erika, aki egy internetes oldal se­gítségével talált rá Filipre. -
A munkám miatt minden hétköznap reggel kilenctõl késõ estig az irodámban voltam. A portálon, ahol regisztráltam, elkezdett levelezni velem egy fiú. Elõször azt hittem, hogy tisztességtelenek a szándékai, mert mindig este kilenc körül akart velem találkozni. Aztán elgondolkodtam a saját munkaidõ-beosztásomon, s így adtam neki egy esélyt. Mikor találkoztunk, kiderült, hogy õ is az idõhiány miatt választotta az internetet. Már két éve élünk együtt, most õsszel Franciaországban fogunk összeházasodni” - meséli a lány.
Markovics András a jelenleg körülbelül 90 ezer aktív felhasználóval büszkélkedõ parom.hu ügyvezetõje szerint nem csak az idõ­hiány tette lehetõvé a hálón keresztüli társkeresés népsze­rû­ségének növekedését. A több más oldalt is birtokló holding vezetõjének meglátása szerint Magyarországon csak néhány éve elfogadott, hogy valaki regisztrál egy társkeresõ oldalon.
Míg korábban kínos volt egy ilyen érdeklõdési irány, ma már a családokon belül sem tabutéma.
A társadalmi elutasítás ilyen mértékû csökkenése is indokolja az általuk birtokolt oldalakon elkönyvelt évi átlagos 20-30 százalékos fel­hasz­náló­gyarapodást. Markovics szerint azonban sokkal beszédesebb, hogy évente 500 százalékkal nõ a felhasználók által társkeresésre fordított pénzmennyiség.

Elõnyök és hátrányok

A netes ismerkedés elõnyei között szokás említeni, hogy mûködik egy elõzetes face-kontrolling, azaz az illetõ minden különösebb magyarázkodás nélkül eldöntheti, hogy kivel is akar találkozni. A találkozás elõtt az esetleges levélváltások már kicsivel többet elárulhatnak a személyrõl, s ha ezek után a kezdeményezõ fél mégis meggondolja magát, gyorsan
rövidre zárhatja a dolgot egy
e-maillel.
Mivel a párpiacon tematikus keresgélés zajlik, már az elején ki szokás szûrni az olyan „zavaró ténye­zõket”, mint a dohányzás, a háziállat vagy a gyerek. Persze a regisztrációt követõen senki sem csönget be a felhasználóhoz, hogy meg­gyõzõdjön az általa megadott adatok valóságtartalmáról, így bárki kialakíthatja magáról a legideálisabb képet. S itt kezdõdik a hátrányok hosszú sora.
A Randivonal felmérése szerint az esetek 70 százalékában bekövetkezik a személyes találkozó, ezért a virtuális és a valós személy könnyen összehasonlítható. A parom.hu ügyvezetõje lapunknak elmondta, hogy a nyilvánvaló csalásokat igyekeznek kiszûrni, George Clooney vagy Audrey Hepburn képével senki sem díszeleghet, az azonban nem ellenőrizhető, hogy az illetõnek tényleg nincsenek gyermekei, esetleg felesége.
Havonta átlagosan egy problémás eset mindig van - állítja Markovics. Általában volt barátnõk, barátok próbálnak bosszút állni a neten korábbi partnerükön, képeket töltenek fel róluk, vagy mások neve alatt tevékenykednek. Ha valaki bejelentést tesz, vagy az oldal moderátorai észlelik a visszaélést, akkor akcióba lépnek, eltávolítják a sértõ tartalmakat, kitörlik a felhasználót.
Van lehetõség rendõr­ségi eljárás indítására is, ez esetben a weboldal tulajdonosa információszolgáltatással tudja segíteni a nyomozást, amely azonban eredményesség esetén is csupán legfeljebb 50 ezer forintos pénzbírságot vonhat maga után. Az esetleges személyiségi jogok sérüléséért az oldalak nem vállalnak felelõsséget.
Számos válfaja van a társkeresõs átveréseknek: vannak, akik sportot ûznek abból, hogy egy kreált személyiség mögé bújva hány jóhiszemû embert tudnak elcsábítani. Péter, aki egy autókereskedésnél dolgozik, a munkatársaival szokott társkeresõket böngészni. „Mindenki kiválaszt magának egy lányt, akivel megbeszél egy találkozót az autószalon elõtti parkolóba. Persze senki sem jelenik meg közülünk a randin, csak nézzük a csajok reakcióit, amikor már taz-húsz perce toporognak egy helyben. Oltári jókat lehet ezen röhögni!” - meséli.
A huszonnégy éves Bettina olasz férfinak álcázva regisztrált egy társkeresőoldalon. „A baj akkor kezdõdött, amikor megtaláltam az oldalon hajdani riválisomat, Rékát, akivel rengeteg közös barátunk van. Gondoltam, visszaadok valamit abból, amit õ tett velem anno. Írtam neki, hogy összejönnék vele, teljesen magamba bolondítottam, aminek az lett az eredménye, hogy mindenkinek elkezdte híresztelni, hogy egy olasz pasival jár, addigra azonban már mindenki tudta, hogy én lapulok Marco neve alatt. Iszonyatosan megszégyenült, mivel minden nekem címzett levelét továbbítottam a haveri kör minden tagjának. Ma már valószínûleg nem tennék így, az pedig biztos, hogy magamból kiindulva én soha nem keresnék párt az interneten” - vallja be csalását a lány.
Az elrettentõ példáknak se szeri, se száma, és bár akadnak netes sikersztorik is, sokan egyszerûen mûvinek tartják az ismerkedés ilyen formáját.  Kinga és Dávid látásból ismerték egymást, egy gimnáziumba jártak, amikor Kinga ismerõsnek jelölte a fiút egy közösségi portálon. „Semmire nem számítottam, így nagyon meglepett, amikor Dávidtól levelet kaptam. Elkezdtünk e-mailezni, ami elég fura volt számomra, hiszen elõtte talán egyszer sem beszéltem vele. Aztán mielõtt találkoztunk volna, Dávid meggondolta magát, és lefújta a dolgot, mondván, hogy nem természetes az ilyen ismerkedés. Amikor késõbb véletlenül összefutottunk egy rendez­vényen, korábbi levélváltásaink ellenére még csak nem is köszönt.”