Major Nóra
Szponzormilliók
Meccsek a pályán kívül
Miközben szinte minden második európai szempár három hétig rendszeresen egy közel 40 dekás bôrgolyóra szegezôdik, az Eb-szponzorok nyereségmutatói is együtt „hullámoznak” a tribünnel. A 31 mérkôzés - összesítve - több mint 8 milliárd nézôjének és 6 millió „zarándokának” figyelme és vásárlóereje szinte bármit megér egy olyan világcégnek, mint az Adidas, a Coca-Cola, a McDonald’s, a Carlsberg vagy a Mastercard.
Akik esetleg attól a kényszerképzettől szenvednek, hogy a napokban Svájcba és Ausztriába hömpölygő futballrajongók jelentős gazdasági fellendülést jelentenek a házigazdáknak, azok számára az elemzők már évek óta bizonygatják, hogy nem lehet gazdasági csodát várni a tömeges sportrendezvényektől. A 2004-es görög olimpia több milliárd eurósra becsült nettó veszteségei után az idei Eb-n is beigazolódni látszik, hogy a látványos sportesemények megrendezésének luxusát csak jelentős tartalékokkal, illetve erős gazdasággal rendelkező jóléti társadalmak engedhetik meg maguknak. Habár kétségtelen, hogy a 15-24 évesek körében megugrott a nyári munkalehetőségek száma, hiszen a szezon 11 ezer alkalmi állást és mintegy 2 millió vendégéjszakát jelent a helyszíneken. De eltekintve a vakációs zsebpénztől: az Eb hosszú távú konjunkturális hatását - azaz 0,1-0,2 százalékpontnyi GDP-növekedést - alig lehet majd kimutatni. Néhány ráérős kutató még azt is kiszámolta, hogy a kupagyőztes csapat anyaországa átlagosan 0,5-0,7 százalékpontos konjunktúrát könyvelhet el, míg a vesztest átlagosan 0,1-0,3 százalékpontos recesszió „sújtja”.
A Rutter&Partners tanácsadó cég számításai szerint a svájci gazdaságba mintegy 230 millió, az osztrákokhoz 237 millió euró vándorolhat szűk egy hónap alatt, míg a teljes európai gazdaság (hazánkat is beleértve!) esetében egy 1,4 milliárd eurós „adrenalininjekcióval” lehet számolni - teszi hozzá a Mastercard felmérése. Ez az időszak azonban még 2 százalékát sem teszi ki a teljes évnek, így idén is többen szavaztak a helyi szabad rablásra, vagy ahogy az Eb 22 hivatalos szponzora mondaná: amit ma megtehetsz, ne halaszd Pekingre!
Idén az egyes szponzorok 26, illetve 19 millió eurót fizettek „belépési díjként” - az exkluzivitás mértékétől függően. A négy évvel ezelőtti portugál Eb óta jelentősen emelkedtek a tétek: a kereskedelmi jogokért 52 százalékkal, a tévés jogokért pedig 42 százalékkal kell idén többet „csengetni”. A hatás azonban kétséges: a főszponzorok közül egyedül a McDonald’s és az Adidas részvényárfolyamán látszik némi pozitív elmozdulás, ami pedig a közvélemény-kutatásokat illeti, az emberek jó részének gőze sincs arról, ki a verseny legfőbb szponzora (Carlsberg). Az UEFA összesen 1,27 milliárd eurót keres a szponzorokon: 280 milliót a kereskedelmi jogokon, 800 milliót a tévén. A „maradékot” a VIP-vacsorák és a kiemelt helyjegyek termelik meg. Idén háromszor annyi hitelkártyát aktiváltak, mint Portugáliában, a teljes Eb-pénzforgalom pedig több mint 50 százalékkal nőtt. Ahhoz képest, hogy az első, 1960-as Eb majdnem elmaradt a kellő érdeklődés hiányában, idén az UEFA mintegy 10,3 millió jegyrendelést kapott, holott a reális kapacitás alig 1 milliós. Ma már a szponzorcégek meccsre lebontva meg tudják becsülni, hogy mennyi bevétel várható az adott rangadóból - bekalkulálva az adott szurkolótábor vérmérsékletét és a mérkőzés időpontját is. Minél közelebb van egy találkozó a végső döntőhöz, annál nagyobb az érdeklődés. Idén a legjobb meccsek 49 és 56 millió euró között hoznak a konyhára. Az „aranytojást tojó” C csoportos francia, holland és olasz játszmák például 168 millió eurós potenciált rejtenek magukban. Az angol válogatott elmaradása ugyanakkor jelentős visszaeséssel jár a sörfogyasztásban és a tévéközvetítések nézettségében. A kizárólagos közvetítési jogokat megvásárló brit ITV és BBC most joggal foghatja a fejét: a tervezett 20 millió plusz néző helyett klasszikus filmek vetítésével küzdenek a maradék 3-4 millióért. Míg négy éve 61 millió pint (36,6 millió liter) sör folyt el a ködös Albionban, idén a Carlsberg 140 tehervagonnyi nedűjét várhatóan nem a brit szurkolók gurítják le.
Manapság a stadionok egyszerű kiplakátozása kidobott pénz. Az emberek nonstop virtuális élményekre vágynak. A Coca-Cola, amely mellesleg több pénzt szánt erre a három hétre, mint a teljes pekingi olimpiára, piacra dobott egy „online kereskedőkártyát”, amellyel a rajongók információkat gyűjthetnek és cserélhetnek kedvenc játékosaikról. Az üzemanyaggyártó Castrol minden csapat számára digitális platformot kreált, amely online elérést biztosít a róluk szóló naprakész statisztikákhoz és egyéb belső információkhoz.
Mindemellett - a hivatalos szponzorok nagy bánatára - igencsak elterjedt a „gerillamarketing” is, azaz hogy kis ráérzéssel bármelyik szemfüles kereskedő profitálhat az Eb-lázból - akár egy focilabda alakú zsemlével vagy egy nemzeti színű hotelszobával - anélkül, hogy jogdíjakat fizetne.