Bagyarik Cecília
Tükör Párizsból
Hazánk az Egyenlőtlen és igazságtalan kategóriában

A Tempus Közalapítványnál ezen a héten ismertették a párizsi központú OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) legfrissebb felsõoktatási jelentését „Felsõoktatás a tudástársadalomért” címmel. A dokumentum a magyar viszonyokról is tartalmaz megszívlelendõ állításokat. Többek között rámutat arra, hogy hazánkban a felsõoktatás finanszírozásában igen nagy a háztartások szerepvállalása, s e teher ráadásul „igazságtalanul és egyenlõtlenül” oszlik meg az érintettek között.

Az OECD oktatási ügyekért felelõs igazgatósága mindig is arra törekedett, hogy a kutatási eredményeit közkinccsé tegye és lehetõséget adjon a közvetlen hasznosításukra is. Jelentéseik már korábban is rámutattak a magyar oktatásügy egy-egy jellegzetességére. A PISA-vizsgálatok - melyekrõl talán legtöbben ismerik a szervezetet - már felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar gyerekek kiválóan oldanak meg típusfeladatokat, de problémamegoldó képességük nem fejlett oly mértékben, hogy a szokványostól eltérõ példákkal érdemben boldoguljanak. Kiderült az is, hogy diákjaink nagy lexikális tudása nem elég ahhoz, hogy életszerû szituációkban alkalmazzák az ismereteiket.
E mostani jelentés az elmúlt idõszak felsõoktatásáról ad igen átfogó képet „Felsõoktatás a tudástársadalomért” címmel. „A tudásgazdaság az a gazdaság, ahol a létrejövõ termékeknek egy meghatározó hányada információhordozó és tudás elõállítására alkalmas. Verseny zajlik az országok között, bizonyos országok elõrébb tartanak a tudásgazdaságban való térnyerésben. Azok pedig, amelyek hátrébb tartanak, igyekeznek úgy alakítani a belsõ rendszereiket, hogy jobb pozícióba kerüljenek” - mondta el lapunknak a jelentés címében is megfogalmazott célokkal kapcsolatban Halász Gábor szakértõ. Az OECD Oktatáskutató és Innovációs Központ Igazgatótanácsának tagja szerint általános tendencia az, hogy a fejlett országokban a felsõoktatási rendszerek részt vesznek a gazdaság versenyképességének erõsítésében, és a felsõoktatási politikát hozzákapcsolják a gazdaság fejlesztésének politikájához. Egyre inkább menedzser szemléletû embereket választanak rektoroknak, és a gazdasági élet szereplõi mind gyakrabban kerülnek be az egyes oktatási intézmények tanácsadó testületeibe.
„Ezek a jelentések nagyon sokszor tükröt tartanak az országok elé, és ezen keresztül hathatnak leginkább. Valaki elégedett azzal a helyzettel amit elért, valaki pedig nem. Ennek kapcsán indulhat el az egyes elemek megváltoztatása, fejlesztése vagy éppen a reformok. A jelentésekben nagyon sokszor megjelennek olyan témák, amelyek jelen voltak addig is a magyar oktatási gondolkodásban, csak nem figyeltünk eléggé oda rájuk” - magyarázta a Heteknek Kemény Gabriella, a Tempus Közalapítvány igazgatója, miért is tartja a magyar oktatásügy szempontjából fontosnak a mostani dokumentumot.
Az OECD a jelentés elkészítéséhez ötvenkét szakértõ bevonásával három éven át vizsgálta huszonnégy tagország intézményeit. Többek között vizsgálták az esélyegyenlõséget, a minõségbiztosítást, a finanszírozást, az emberi erõforrásokat, a végzettek érvényesülését a munkaerõpiacon és azt is, hogy az intézmények milyen mértékben vesznek részt a kutatásban és a fejlesztésekben. A jelentésbõl jól látszik, hogy a vizsgált országokban a felsõoktatás rendszerére a gyors és az igen mély változások a jellemzõek. Új oktatási formák és új intézménytípusok születtek. Míg 1991-ben 68 millióan, addig 2004-ben 132 millióan tanultak a felsõoktatásban. A magyar hallgatói létszám „megugrása” tehát nemcsak a rendszerváltozás utáni változásoknak tudható be, hanem egy globális trendet követ. Jellemzõ tendencia még, hogy mindenhol emelkedik a nõk és az idõsebbek aránya.
A jelentés a magyar gondolkozásmódtól eltérõen nem minõsít, hanem kategóriákat jelöl ki, amelyekbe besorolja az országokat. Például két kategória jelenik meg aszerint, hogy a háztartásoknak mekkora szerepe van a felsõoktatás finanszírozásában. Azoknál az országoknál, ahol nagy ez a szerep, megkülönböztet igazságosan, valamint egyenlõtlenül és igazságtalanul finanszírozó országokat. Ez utóbbi kategóriába kizárólag a volt kommunista tömb országai kerültek, például Horvátország, Lengyelország és persze Magyarország is.
Manherz Károly felsõoktatási szakállamtitkár a jelentés ismertetése kapcsán elmondta, hogy jelenleg amúgy is zajlik a magyar felsõoktatás rendszerének felülvizsgálata a bolognai rendszer tapasztalatainak fényében. Jövõre lépnek ki ugyanis a felsõoktatás rendszerébõl elõször nagy tömegben az új szisztéma szerint végzett hallgatók, akikre nem tudni még, hogyan fog reagálni a munkaerõpiac. A felvett 62 ezer hallgatóból csak 22 ezren folytathatják tanulmányaikat mesterfokon, így sokaknak kell megoldaniuk azt a nem alapfokú leckét, hogy mit lehet kezdeni a megélhetés szempontjából három év irodalomtanulmányozással.
Kemény Gabriella többek között abban látja a jelentés hasznosulásának lehetõségét, hogy a felsõoktatást aktívan formálók - Rektori Konferencia, Országos Kredit Tanács, OKM szakértõk - év eleje óta zajló egyeztetési folyamatára hatással lesznek a megismert adatok. Az igazgató tervei szerint ez a jelentés minden nagyobb felsõoktatási fórumra el fog jutni, vagy egy elõadás vagy egy ennek szentelt ülésrész formájában. Így az összes aktív szereplõ figyelmét fel tudják hívni a jelentésre és annak ajánlásaira, nemcsak az oktatáspolitikai döntéshozók szintjén, hanem az egyes intézmények szintjén is.