A Wass Albertet és Teleki Pált elõszeretettel idézgetõ jelenkorunkban
méltat- lanul kevés szó esik Ady Endrérõl, akinek gondolatvilága legalább
annyira idõszerû ma, mint volt éppen száz évvel ezelõtt, amikor a Nyugat címû
irodalmi lap legelsõ számában megjelentek korszakos versei és esszéi.
![](ady_endre.jpg)
Társadalmi harcok, tudatosan gerjesztett nemzetiségi konfliktusok,
szegénység, kivándorlás… A Monarchia utolsó évtizedei csak az elsõ világháború
szemszögébõl tûntek utólag „boldog békeidõk”-nek. Magyarország egy akkor
optimálisnak tûnõ kiegyezésben lép egy újabb korszakváltás idõszakába. Az
évszázadokon keresztül késleltetést szenvedõ önálló nemzeti lét (késõbb, mikor
megvalósul, újabb traumát okozva a nemzettudat számára) kérdései mellett a
nemzetiségek önállósodási törekvései, a polgári átalakulás folyamata komoly
válságtüneteket generálnak a kor Magyarországán.
Egy partiumi, paraszti szinten gazdálkodó, protestáns prédikátor õsökkel
büszkélkedõ kisnemesi család sarja, Ady Endre, aki hol református, hol katolikus
intézményekben végezte tanulmányait, érthetõ módon érzékenyen reagál ezekre az
országot ekkor élénken foglalkoztató kérdésekre.
A protestáns mûveltségi háttérrel (Zilah, Debrecen) Nagyváradra érkezõ ifjú
újságíró számára a polgárosodó város élménye jelenti a késõbbiek során is
meghatározó eszmei indíttatást, azt a felhajtó erõt, amely elõbb Pestre, majd
Párizsba repíti.
Nagyvárad ekkor az a magyar város, ahol a zsidó lakosság aránya a városalkotó
elemek között, a belterületeken meghaladja az 50 százalékot. Ettõl a város egy
olyan tésztára hasonlít, amelyben valaki a kovászhoz keverné a lisztet, és nem
fordítva. Ettõl aztán ez a tészta mindig ki akar futni a szakajtóból. (Nagy
Endre: Egy város regénye) A városnak ez az izgékony légköre repíti aztán Bíró
Lajost Hollywoodig, Nagy Endrét a legendás Andrássy úti kabaréig, Adyt pedig a
magyar Parnasszus csúcsára, és Krúdy életének egy állomását is jelenti. Itt az
egyszerû cipészbõl híres cipõgyáros lesz, aki New Yorkot és Londont látja el
váradi cipõkkel, és felépíti azt a Moskovits-palotát, amely ma is Nagyvárad
egyik ékessége. Itt Váradon van az a társaság, amely Magyarországon (Nagy Endre
szerint egész Európában) a legradikálisabb eszmék tábora, amely az új kor
eszméivel akar az õsi falakon rést ütni. Itt nyeri Ady azokat az intellektuális
élményeket, amelyek valódi gyúelegyet képeznek a késõbbiekben a családi és
iskolai indíttatással.
Majd párizsi út és Budapesti Napló. Párizsból hazatérve a Budapesti Napló belsõ
munkatársa lesz, a lap pedig néhány hónap múlva a darabontkormány hivatalos
lapja. A darabontkormány, a kor reformkormánya a titkos választójog
bevezetésének ígéretével szerez híveket a radikálisok közül az úri osztály
ellenében. A reform szükségességének indoklásaként jelennek meg
Ady-publicisztikák és Ugar-versek a Budapesti Napló címlapján. Ezzel sokak
szemében kimeríti a nemzetgyalázás fogalmát. A zsidóbérenc, aki rárontott a
nemzetére, idegen érdekek képviselõje, aki nem a „Szép vagy, Magyarország!”
kórusának újabb tagja, hanem egy ugar képében látja az országot. Az Új versek
prológjában, a Góg és Magóg fia vagyok én... kezdetû versben Ady ezért tette föl
a kérdést: „szabad-e sírni a Kárpátok alatt”, vagyis lehet-e Magyarországról nem
dicshimnuszokban beszélni?
A tradicionalizmus, konzervativizmus és nacionalizmus bástyája mögött védelmet
keresõ „svábokból jött magyar”-ok (idézet Adytól) - mint Rákosi Jenõ és Herczeg
Ferenc - számára Ady lesz az indok, amellyel egész politikai alapállásukat meg
lehet okolni. Herczeg például, aki úgy lett tradicionális, hogy egész habitusa
ütközött ezzel, úgy lett konzervatív, hogy ezt egész erkölcsisége tagadta, és
úgy lett nacionalista, hogy ezt politikai táborhoz tartozása kívánta meg, nem
engedhette meg magának, hogy Magyarországot a lelkek temetõjének lássa.
Adynak a Budapesti Naplóban és elõtte Nagyváradon megjelent publicisztikáiban,
majd késõbb a versekben is megjelenik egy toldozott-foldozott ország képe, ahol
jaj annak, aki nem úr és nem bitang, ahol a hatalom megszerzése és biztosítása
érdekében tudatosan gerjesztik a nemzetiségi és vallási konfliktusokat, ahol a
nacionalizmus csak a klerikalizmus álcája, és ahol az antiszemitizmus a
pozíciószerzés eszköze. Az Ugar-versekben és a kuruc versekben ezek a kérdések
hatalmas erejû szimbólumokban fejezõdnek ki.
Az 1908-ban alakuló Nyugat irodalmi folyóirat köre Fenyõ Miksával, Osváthtal,
Hatvany Lajossal õt tekinti a modern magyar irodalom vezéralakjának. Nincs
Nyugat Ady-vers nélkül. A Nyugatban Ady maga is szimbólummá válik, mintha saját
verseinek egyik szereplõje lenne a befalazott diák vagy az õs Kaján; õ az új
költõ, a modern költészetnek, a modern Magyarországnak a szimbóluma.
A korban is, és késõbb is sokan megkérdõjelezték Ady költõi stílusának mûvészi
hatását, felrótták nyelvi hibáit, de ezeket igazolja az üzenet ereje, amely a
nyelvi struktúrákat is sokszor átrajzolja. A szövegben felbukkanó
barbarizmusokat sokszor a szöveg nyelvi ereje okozza, amely mint egy
repeszgránát szétrobbantja a tradicionális költõi kifejezésmód formáit, és a
hibák az új kifejezés létrejöttének melléktermékei lesznek, vagy új jelentéseket
alakítanak ki.
Persze, a modorosságot így sem kerüli el: a Lédával a bálban címû vers sötét
párján már lehet, hogy csak mosolyogni tudunk, vagy jó néhány verse ma már
giccsnek hat (pl. az Áldásadás a vonaton). A vér-arany, szerelem-halál párok
például szecessziós manírnak látszanak, de az eltévedt lovas a mai napig a
legerõsebb és legtalálóbb képe a magyar nemzet állapotának.
Vannak témái, amelyek ma már nem szólnak, vannak, melyek még késõbb is fognak.
Nem tudni, hogy istenes verseinek mi volt a fõ indítóoka: a támadások közepette
nem akart istentelennek látszani, vagy elhatalmasodó betegsége ösztönözte
istenkeresésre, de versei a magyar irodalom legélõbb képét nyújtják Istenrõl,
aki nála az életnek és a kacagásnak az ura. Mindemellett ezek a versek csak
irodalom és nem élet Ady életében. Pályája hiába tört a Parnasszus csúcsára,
élete kudarc. Korának meghatározó hatású, korszakos személyisége volt. Ami
megmarad belõle, az intuíció ereje, és ez nem kevés.