Hetek XII. évfolyam, 22. szám, 2008. május 30.

Az EU bõvítése Horvátország jövõbeni csatlakozásával jó ideig lezárulhat. Némelyek sokkal grandiózusabb terveket szövögetnek, és az úgynevezett barcelonai folyamat keretében az unió déli szomszédait szeretnék egy szövetségbe terelni. A Bizottság most konkrét javaslatokkal állt elõ.

„Mélyen el vagyunk kötelezve a földközi-tengeri térség iránt” - jelentette ki Benita Ferrero-Waldner, az EU külügyi biztosa. Az Európai Bizottság konkrét javaslatokat fogadott el a mediterrán térség és az EU közti kapcsolat megújítására. Közeleg a francia elnökség idõpontja, sõt már a szlovén elnökség is a franciák aktív segítségével mûködik, és ez érzõdik is az unió politikai irányvonalaiban. Amint arról már korábban is beszámoltunk, Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök nagy álma az unió déli kiterjesztése, azaz a földközi-tengeri térség országainak csatlakoztatása, ha nem is az Európai Unióba, de valamiféle integrációs folyamatba. Az EU már 1995-ben, Barcelonában elkezdett nyitni az észak-afrikai és közel-keleti országok felé, ez a szándék azonban az unió keleti bõvítése során a különféle politikai, gazdasági és vallási megosztottságok zátonyain megfeneklett. Az Európai Bizottság idén május 20-án konkrét javaslatokkal állt elõ az együttmûködés bõvítésére. Az indítványban kétévente megtartott kormányfõi csúcstalálkozók és miniszteri szintû euro-mediterrán bizottsági ülések is szerepelnek. A közös projektek elõmozdítására közös titkárság felállítását és euro-mediterrán képviselõkbõl álló állandó bizottság létrehozását is javasolják.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke a bizottsági javaslatokat döntõ fontosságúnak nevezte az EU és a mediterrán országok partneri kapcsolatában. Barroso szerint a Földközi-tenger mindkét partján határozottabb politikai akarat szükséges, hogy a kínálkozó lehetõséget megragadva „népeink, kultúráink és vallásaink közötti megértést, békét és prosperitást erõsítsük polgáraink javára”. Nicolas Sarkozy álma egy mediterrán unió, amely földrajzi elhelyezkedésük alapján tömörítené a Földközi-tenger partján elterülõ EU- és EU-n kívüli országokat. A történelmi elõzmény megvan, hiszen a Római Birodalomban az egész térség összetartozott Mare Nostrum (a mi tengerünk) néven. Eredetileg a tengert nevezték így a rómaiak, késõbb az egész térségre használták az elnevezést. A birodalom szétesése után többen is megpróbálták Mare Nostrumot feltámasztani, de eddig senkinek sem sikerült. Ez a térség ma már egy politikailag, gazdaságilag és vallásilag mélyen megosztott régió, ez a megosztottság pedig a tizenöt éve tartó barcelonai folyamatot újra és újra ellehetetlenítette. Sarkozy abban bízik, hogy sikerül félretenni a politikai és a vallási ellentéteket, és pusztán a földrajzi elhelyezkedés, valamint a gazdasági érdekek mentén sikerül minden eddiginél szorosabb együttmûködést beindítani. Ez távolról sem jelentené, hogy az észak-afrikai vagy közel-keleti államok csatlakoznának az EU-hoz, csupán a bilaterális kapcsolatokat felváltó, erõsebb partneri kapcsolatról lenne szó.

Érdekes módon a németek támogatják a francia kezdeményezést, vélhetõen azért, mivel így Törökország EU-csatlakozását sikerülne a lehetõ leghosszabb ideig elodázni. Némely kritikus szerint az egész terv csupán Törökország távoltartásáról szól. Sarkozy a mediterrán együttmûködést francia vezénylettel képzeli el, amihez az olaszoknak és a spanyoloknak, a régió nagy EU-tagállamainak nyilván van egy-két szava. Az euro-mediterrán együttmûködés 39 állam több mint 750 millió lakosát érintené. Az Európai Bizottság 1995 óta, a barcelonai folyamat keretében nem kevesebb, mint 15 milliárd eurót költött a földközi-tengeri térség EU-n kívüli országaival történõ szorosabb együttmûködés megteremtésére.
A térségben zömmel totalitárius rendszerek, illetve vallási diktatúrák mûködnek, amelyek elvileg kizárnák az EU-val történõ szoros együttmûködést. Mi az oka, amiért az áthatolhatatlannak tûnõ politikai, vallási ellentétek ellenére keresik a kapcsolódási pontokat?
A napokban Hágában az Európai Kongresszus 60. évfordulóján elhangzott beszédében José Manuel Barroso A jövõ Európájának építése címmel kijelölte az integráció új politikai irányvonalát. Barroso Churchill hatvan évvel ezelõtt Hágában elhangzott mondatával méltatta az eddigi integrációt, amely az egész európai kontinens politikai térképét átrajzolta. Churchill az európai integráció híve volt, ezért elõszeretettel idézik a biztosok. „Kicsiny szikra gyullad, mely lángra kap, és egyre fényesebben és erõsebben izzik sok ország lakóinak a szívében és elméjében…” Barroso rámutatott, hogy hatvan év után az európai integráció az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig és a Földközi-tengertõl a Balti-tengerig terjed. Több mint ötven éve „az alapító atyák” az európai integrációt a szén és acél együttmûködéssel kezdték. Barroso szerint ennek szellemében kell meghatározni az EU jövõbeni fõ politikai orientációját. A Bizottság elnöke szerint a jövõben az energia és a klímaváltozás alkotja az EU legfõbb politikai irányvonalát. Ez lefordítva az olajra épülõ gazdaság modernizálását, illetve a gazdaság és a polgárok energiaszükségletének biztosítását jelenti, garantálva ezzel a stabil, hosszú távú gazdasági növekedést és a polgárok jólétét. Ezért is stratégiai jelentõségû az olajban gazdag észak-afrikai és közel-keleti térséggel stabil, zökkenõmentes kapcsolat kiépítése. Csak példaképpen: Líbia és Algéria jelentõs kõolajkészletekkel, Marokkó a világ legnagyobb foszfátlelõhelyeivel és parafakészletével rendelkezik. 2008. július 13-án Párizsban A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért címmel tartanak csúcstalálkozót, ahol terítékre kerülnek a Bizottság javaslatai.