Vissza a tartalomjegyzékhez

Szikora Márton
Diplomáciai adok-kapok
Nem lesz miniszterelnöki csúcstalálkozó

Határozatlan idõre elnapolta pozsonyi látogatási szándékát Gyurcsány Ferenc. Az eredetileg júniusra tervezett magyar-szlovák miniszterelnöki csúcstalálkozó elhalasztását a magyar fél jelzésnek szánta: a szlovák fél hagyjon fel a kétértelmû beszéddel és a folyamatos „magyarozással”.

A Budapest és Pozsony közötti kapcsolatok újra lefagytak a múlt héten, amikor az eddig sem túl nagy elánnal tervezett csúcsot lemondta a magyar fél. A Kiss Péter magyar kancelláriaminiszter és Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes között korábban többször egyeztetett csúcs lemondásának hivatalos indoka, hogy „nem fejlõdtek érdemben a kétoldalú kapcsolatok”. Ezt Szent­iványi Gábortól tudhattuk meg, aki múlt hét csütörtökön bekérette Szlovákia budapesti nagykövetét. A rapport közvetlen kiváltó okát a szélsõséges nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) legújabb magyarellenes kijelentései adták. Egy múlt heti sajtótájékoztatón ugyanis Ján Slota, aki a második legnagyobb szlovák kormánypárt elnöke, „lovas bohócnak” titulálta a magyar államalapító Szent Istvánt. A külügyi szakállamtitkár ezek után közölte, hogy belátható idõn belül nem lesz magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó, mondván, hogy „az efféle kijelentések nem segítik egy csúcstalálkozó elõkészítését”.
Egészen másképp látja az esetet a szlovák fél, aki gyávaságról és megfutamodásról beszél. Robert Fico szlovák miniszterelnök „nevetséges ürügynek” nevezte a találkozó lemondását, szerinte „Gyurcsány szeretné elkerülni a számára oly kényes témákat, mint a pilisszentkereszti Szlovák Ház használati joga, illetve a Magyar Gárda-jelenség”. Fico a TASR hírügynökségnek arról beszélt, hogy nincs könnyû helyzetben a magyar kormány, mert olyan közeg veszi körül, amelyben „a politikai pártok azon versengenek, hogy melyikük a nemzetibb”. Fico szerint Gyurcsánynak Szlovákiában szembesülnie kellene azzal, hogy a szlovák kormány „abszolút korrekt módon bánik a nemzetiségi kisebbségekkel”, s olyan kínos dolgokról is beszélni kellene, mint a pilisszentkereszti szlovákok esete.


Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke

Érdekes ezt annak a szlovák kormányfõnek a szájából hallani, akinek kormányában a Slota-féle SNS olyan meghatározó minisztériumokat vezet, mint például az oktatásügyi. Nehéz lenne védeni azt az állítást, hogy Slota hajmeresztõ magyarellenes („Szlovákiában nem élnek magyarok, csak magukat magyar nyelven kifejezõ szlovákok”) és rasszista kiszólásai (a legutóbbi népszámlálási adatok Slota szerinti értelmezése: azért van ötvenezerrel kevesebb magyar Szlovákiában, mivel a roma lakosság már nem meri magát többet magyarként meghatározni) ne lennének tendenciózusak vagy elõre megfontolt szándékúak. Erre utal legutóbbi megnyilvánulása is, amikor a szlovák oktatási rendszerben fellelhetõ „magyarveszélyre” hívta fel a figyelmet. Mondandóját egy felvidéki magyar történész szerzõpáros által írt történelemkönyvet elõvéve illusztrálta, melynek hátulján a magyar államalapító budavári szobráról készült fénykép látható. Persze lehet, hogy Slota rendszeresen hord magánál magyar történelemkönyvet, és hát véletlenül most is éppen kéznél volt egy.
Az eseményeket közvetlenül meg­elõzte, hogy múlt hét szerdán a Pozsonyba akkreditált magyar nagykövetet elõzõleg bekérette a szlovák külügyminisztérium is, Göncz Kinga külügyminiszter egy nappal korábbi parlamenti felszólalása miatt. A szlovák diplomácia sérelmezte ugyanis, hogy Göncz külügyminiszter asszony egy képviselõi kérdésre válaszolva Ján Slota SNS pártját a Magyar Gárdával állította párhuzamba. A két jelenség között kétség­kí­vül sok párhuzamot lehetne felfedezni, egy jelentõs különbség azonban vitathatatlan: míg a magyar nyilas mozgalom szellemi örököseivel szemben a jelenlegi magyar miniszterelnök demonstratíve felszólal, addig a Ján Slota vezette SNS kormányzati pozícióból népszerûsítheti gyûlöletkeltésre alkalmas eszméit. Az ese­mények jelenlegi alakulásával ugyanakkor vélhetõen egyedül Ján Slota lehet elégedett, ugyanis a nacionalista feszültség fenntartása egyedül az õ szalonképtelen pártjának érdekeit szolgálja, és semmiképpen nem a két ország kétoldalú kapcsolatait.