Pátkai Mihály
Schwarzenegger nem támogatja őket
Legitimált melegházasságok Kaliforniában

A kaliforniai legfelsõbb bíróság a múlt héten alkotmányellenesnek nevezte azt a törvényt, amely tiltja az azonos nemûek házasságkötéshez va­ló jogát. Az indoklás szerint a gyermeknevelés és az utódokért való felelõsségvállalás nem függ az egyén nemétõl, így a családalapítás joga ugyanúgy megilleti az azonos nemû, mint a különbözõ ne­mû párokat. Miközben a homoszexuális és leszbikus tábor a gyõzelmet ünnepelte, számos család- és gyermekvédõ szervezet fejezte ki aggodalmát a döntéssel kapcsolatban.

Massachusetts állam már 2004-ben engedélyezte a melegházasságokat, így Kalifornia lehet a második olyan amerikai állam, ahol törvényessé válik az azonos nemûek házassága. Ehhez azonban szükség lesz Arnold Schwarzenegger kormányzó támogatására is, aki egyelõre ellenzi a törvénymódosítást. „A házasságkötéshez való jog a házastárs szabad megválasztásának jogát jelenti” - védte döntését Ronald M. George kaliforniai fõbíró. Kijelentésével az 1948-as „Perez kontra Sharp” perben meghozott döntést idézte, amely a fehérek és a feketék közötti házasságkötést le­galizálta. A kaliforniai ítélet ellenzõi szerint ez a rasszizmussal kapcsolatos analógia félrevezetõ. A házasság alapja mindig is egy férfi és egy nõ között létrejött bensõséges viszony volt, a rasszisták ezt akarták faji keretek közé szorítani. Ezúttal azonban a házasság alapértékei lettek megkérdõjelezve. Számos kutatási eredmény igazolja, hogy a homoszexuális és leszbikus házasságok résztvevõi hajlamosabbak a megbetegedésre és rövidebb életûek, mint a hagyományos házasságban élõk. A kutatások arra is rámutattak, hogy a melegházasságokban a legmagasabb a családon belüli erõszak aránya, valamint, hogy ez az együttélési forma nem kedvez az ilyen családokban felnövõ gyermekeknek.
Ha valaki behatóbban tanulmányozza a homoszexuális emberek életmódját, hamar rájön, hogy a házasodás jogáért folytatott küzdelem célja inkább egy életmód legitimizálása, semmint a házasság klasszikus értékeinek kiterjesztése az azonos ne­mûekre. Nézzük meg például a klasszikus család egyik alapértékét, a házassági hûséget. A legtöbb homoszexuális és leszbikus nem él tartós párkapcsolatban. Egy San Franciscóban 1993-ban végzett felmérésben 428 homoszexuális embert kérdeztek szexuális szokásairól. A válaszadók mindössze 14 százaléka állította azt, hogy az elõzõ évben kitartott egy partner mellett. Az 1977-ben elvégzett Spada-felmérésben a megkérdezett homoszexuálisoknak csak 8 százaléka állította, hogy jelenleg tartós párkapcsolatban él. Dániában 1989-ben le­galizálták az azonos nemûek házasságát. Az ezt követõ hat évben a homoszexuálisok mindössze 5 százaléka döntött a házasság mellett.
Szintén kutatások igazolják, hogy az „elkötelezett” „házas” együttélést választó homoszexuálisok hajlamosabbak a fokozottan veszélyes és egészségtelen szexuális szokásokra, aminek következtében jobban ki vannak téve az AIDS-nek és más nemi betegségeknek.
Egy 1988-ban elvégzett felmérés során 6779, hagyományos családban élõ embert kérdeztek meg arról, hogy a házasságuk legutóbbi évében megütötték, bántalmazták vagy valamivel megdobták-e õket. A résztvevõk 5 százaléka válaszolt igennel. A családon belüli erõszak szintje ennek mintegy tízszerese (!) a leszbikus párok és jóval magasabb a homoszexuális párok körében.
Aggasztó helyzetben vannak a homoszexuális vagy leszbikus szülõk által nevelt gyermekek is. Az ebben az együttélési formában nevelkedett gyermekeknek alapjában nincs vagy édesapja, vagy édesanyja. Ezek a gyermekek hajlamosabbak arra, hogy „szüleikkel” szexuális kapcsolatba kerüljenek, hogy az elsõ szexuális megtapasztalásuk egy azonos nemûvel történjen; továbbá gyakrabban vannak szexuális zaklatásnak kitéve, nagyobb az esély rá, hogy homoszexuálisokká vagy biszexuálisokká váljanak, vagy hogy a gyermekkorukkal kapcsolatban rossz emlékeik legyenek.
Néhányan azzal érvelnek a homoszexuális házasságok mellett, hogy ez az együttélési forma már a történelem során többször legitimációt élvezett. Peter Lubin és Dwight Duncan professzorok ugyanakkor rámutatnak, hogy az ilyen együttélési formák kicsiny, izolált, írástudatlan törzsekben fordultak elõ, ahol a homoszexualitás mellett ugyancsak elfogadott volt a kannibalizmus, a nõi nemi szervek megcsonkítása és a hadifoglyok kivégzése is.
Sokak szerint az azonos nemûek házasságának engedélyezésével az emberek átlépnek egy olyan határt, amely után nincs visszaút: a klasszikus családmodell elvetése elõbb-utóbb a poligámia, a vérfertõzés és a pedofília engedélyezéséhez fog vezetni.
Missouriban nemrég megtagadták egy férfitól azt, hogy feleségül vegye partnerét, akivel már hosszú ideje együtt élt. Habár az õ esete egyedülálló, érvelése nagyon is hasonlít azokéhoz, akik a homoszexuális házasságok legitimációját szeretnék. A férfi azt állította, hogy a házasság alapvetõ elõfeltételei, a szeretet és az elkötelezettség, adottak. „Gyönyörû és olyan aranyos. Szeret engem, én pedig büszke vagyok rá. Szívbõl kívánom, hogy közös gyermekünk szülessen” - mondta társáról a férfi. Missouri állam ennek ellenére megtagadta tõle azt a jogot, hogy feleségül vegye huszonkét éves lovát.