Hajdú Sándor
Nem biztonságos vidék

A Csongrád megyei kisvárosban egy idõs asszonyt, lány unokáját és egykori barátját ölték meg szombat éjjel. A 26 éves gyanúsítottat huszonnégy órán belül elfogta a rendõrség. Hiába azonban a gyors rendõri akció, a kisvárosban nem állt helyre a nyugalom. Az elmúlt két évben négy brutális gyilkosság történt itt, és ettõl nem csillapodnak a kedélyek.

Fotó: MTI

Makó eddig a hagymájáról volt híres, néhány év óta azonban kegyetlen gyilkosságok sorozatától hangos. A szörnyûségek 2004 no­vemberében kezdõdtek a városban: a Szegedi utca egyik házában holtan találták lakosait, egy 78 esztendõs asszonyt és 51 éves lányát. Úgy végeztek velük, hogy brutális módon elvágták a torkukat. Az áldozatok a városszerte ismert és megbecsült vállalkozó, Tóth-Kása László hozzátartozói voltak, aki édesanyját és húgát veszítette el. Két éve pedig - 2006. július 20-án - Pénzes Henrietta magyarcsanádi tanulót rabolta ki, majd erõszakolta meg és gyújtotta fel egy „Muki” néven elhíresült férfi, rendes nevén Kurai András. Három hónappal ezelõtt egy Kossuth utcai lakásban történt, hogy egy férfi lelõtte a vele közös háztartásban élõ asszonyt, annak udvarlóját, végül magával is végzett.
A háttérben sokan féltékenységi ügyet sejtenek.
A sorozat múlt szombaton folytatódott: a Perec becenévre hallgató, P. József három embert, a húszéves B. Noémit, a hetvennyolc éves nagymamáját (Erzsike nénit) és a lány barátját, a huszonkét éves S. Norbertet mészárolta le kíméletlenül a Fûtõ utcában.
Az ügyben nyomozó Csongrád Megyei Rendõr-fõkapitányság szóvivõje, Szenti Szabolcs lapunkat arról tájékoztatta, hogy a fiatalember részben már beismerte tettét. Úgy tûnik, hogy pénzt akart szerezni, mert az elfogása elõtt nagyobb összeget veszített egy játékgépen. A körözött férfit egy szegedi szórakozóhelyen fogták el, szervezett akcióban, húsz rendõr bevonásával.
A Fûtõ utca kedd délelõtt teljesen kihalt, csak az ablakok függönye lebben, ahogy lassan végigsétálunk a járdán. Az utca lakói nem akarnak az esetrõl beszélni, így csak a következõ utcasarkon lakó Marika nénit tudjuk szóra bírni - hosszas gyõzködés után. Az idõs özvegy értetlenül áll a történtek elõtt. Ismerte a családot, amely közel tíz éve költözött Makóra; egy házban lakott a lány, a szülei és a nagymamája. Noémi csendes, mosolygós hölgy volt, aki a Tesco-patikában gyógyszerészasszisztensként dologzott. Barátjának, Norbinak édesapja közismert orvos Makón, akinek családjában nem ez az elsõ tragédia, hiszen két gyermeküket is elvesztették… „Sokszor láttam a fiatalokat kézen fogva andalogni, mindig nagyot köszöntek, rendes emberek voltak” - mondja Marika néni elmélázva.
Beszélgetés közben mások is megállnak, van, aki a biciklijérõl száll le hogy elmondja, mirõl tud, mit hallott. Zsuzsa néni még az elkövetõt is ismeri: kisebbik lányának volt az iskolatársa. Már ott is rossz volt a híre, mert a hölgy tudomása szerint az egyik tanár ki is jelentette: „Fiam, te elõbb-utóbb börtöntöltelék leszel…” Tessék, a jóslat beteljesedett - szörnyûlködik az asszony.
A gyanúsított P. József ráadásul jó barátságban volt az áldozattal, S. Norberttel, mégis kegyetlenül végzett velük - értetlenkedik Marika néni szomszédja.
„Makó a legszegényebb vidékek közé tartozik az országban, ezért van az, hogy ilyenek történnek” - nyilvánul meg újra Zsuzsi néni. Szerinte nagyon rossz a közhangulat, és a városban érezhetõ a brutalitások miatti rettegés. „Mit csinál a városvezetés? Mit csinál a makói rendõrség?” - teszik fel a kérdést mindhárman.
József szerint helytelen, hogy eltörölték a halálbüntetést, ráadásul jó magaviselet esetén le is rövidítik a börtönéveket. A legbrutálisabb bûnelkövetõket örökre rács mögött kellene tartani, mert semmi sem tartja vissza õket attól, hogy adott esetben újra átlépjék a határvonalat - véli.
József nem a levegõbe beszél, hiszen a veje ügyvéd õ világosította fel az esettel kapcsolatban a vasárnapi ebéd mellett. Többszörös emberölésrõl van itt szó, amelynek igen súlyos a büntetési tarifája. „Szabják is ki a legsúlyosabb tételt” - szól közbe Marika néni. József azonban tovább magyarázza: „Az a baj, hogy Magyarországon nincs tényleges életfogytiglan, mert tíz-húsz év után felül fogják vizsgálni az ítéletet. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy nem fogják enyhíteni felülvizsgálat esetén.”
Hazaindulás elõtt tankolnunk kell.
A benzinkút melletti játszótéren kismamák beszélgetnek, csemetéik boldogan játszadoznak. A kép idillinek tûnik, a benzinkutas szerint azonban valami szombat óta megváltozott: ez már nem az a régi Makó, amelyet csendes kis városuknak tartottak hajdanán.