Hegedűs Péter
Kim, a kém

Húsz évvel ezelõtt, 1988. május 11-én egy másfél szobás moszkvai panellakásban csendesen elhunyt az egyik idõs lakó. Még a szomszédjai sem sejtették, hogy az öregember, akit csak akkor láttak, amikor bevásárolni indult a közeli ABC-be,
a világ egyik leghíresebb kettõs ügynöke volt.

1963 január 12-én a The Economist című brit gazdasági hetilap közel-keleti tudósítója, Kim Philby azzal búcsúzott feleségétõl, hogy aznap ne várja korán haza, mert este együtt fog vacsorázni néhány diplomatával. Amikor azonban Eleanor másnap felébredt, ijedten tapasztalta, hogy férje még mindig nem tért haza bejrúti otthonukba. Néhány nappal késõbb Moszkvában egy nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a szovjet kormány politikai menedékjogot adott Philbynek, aki a Dolmatova nevû szovjet teherhajón érkezett az országba.
Két évvel késõbb a híres kém ugyan megkapta az állam egyik legfontosabb kitüntetését, 1979-ben a KGB fõnöke tábornokká léptette elõ, ettõl kezdve azonban haláláig visszahúzódva élt a kommunista párt által biztosított fõvárosi lakásán, és alig néhány interjút adott csak. Azt azonban büszkén vallotta, hogy nem pénzért, hanem meg­gyõzõdésbõl kémkedett választott hazájának, és nem bánta meg tettét. Utolsó kívánságának megfelelõen Moszkvában is temették el az enyhülés légkörében, de még mindig teljes katonai pompával. De ki is volt ez a rejtélyes múltú, rendkívül tehetséges férfi, akit talán minden kém a példaképének tekinthet?
Harold Adrian Russell Kim Phil­by egy elõkelõ indiai brit családban született 1912-ben, amikor a nagy múltú állam még angol gyarmat volt. Az elvárásoknak megfelelõen az angliai Cambridge-ben járt egyetemre. Itt titkos összejöveteleken ismerkedett meg a kommunizmus ideológiájával, melynek azonnal meggyõzõdéses híve lett. 1933-ban Bécsbe ment, hogy a náci Németországból elszökött zsidó menekülteken segítsen. Ebben az idõszakban szervezte be õt a szovjet titkosszolgálat. Philby a hírhedt „cambridge-i ötök” egyik tagjaként, Stanley fedõnéven szolgáltatott titkos katonai és nemzetbiztonsági információkat. A csoport valamennyi tagja a brit társadalom magasan kvalifikált, megbecsült, privilegizált rétegébõl származott, és Philbyn kívül mindannyian homo­szexuálisok voltak.
Így amikor kitört a spanyol polgárháború, és Philby a The Times tudósítójaként odautazott, egyszerre tett jelentéseket a szovjeteknek, és szolgálta saját hazáját. Egyes állítások szerint a kommunisták õt bízták meg azzal, hogy kerüljön közelébe, és végezzen a falangista Franco tábornokkal, késõbb azonban visszavonták ezt a megbízatást.
Miután hazatért, egyik diáktársa beszervezte õt az angol MI-6 nevû titkosszolgálatba. Ettõl kezdve kettõs ügynökként olyan információkhoz jutott hozzá, amelyet a szovjeteknek addig esélyük sem volt megszerezni. Kiemelkedõ tehetsége révén hamarosan a kémelhárítás fõnökének pozíciójába került, és éppen a szovjetek európai felforgató tevékenységének meghiúsításáért volt felelõs. 1949-ben Washingtonba helyezték át, és összekötõ tisztként szolgált a brit és amerikai titkosszolgálatoknál. Ennek a posztnak a révén a szovjet kémszolgálat egyszerre kapott füleseket az MI-6-ról és a CIA-ról.
Philby karrierje 1945 végén került elõször veszélybe, amikor egy szovjet hírszerzõ tiszt, Konsztantyin Volkov felajánlotta, hogy átáll a nyugatiakhoz, és azzal akarta meg­gyõzni a brit szervezetet, hogy felajánlotta két kettõs ügynök leleplezését. Ám mielõtt átadhatta volna a neveket - köztük Philbyét -, a terv magának az érintettnek a kezébe jutott, aki figyelmeztetést küldött a KGB-nek. Volkovot elrabolták, és miután megkínozták, a moszkvai Ljubljankában fõbe lõtték. De ekkor a brit hírszerzés már a cambridgei-i ötök nyomában volt, és éppen Philby figyelmeztette társait, akik 1953-ban a Szovjetunióba menekültek.
Szökésük ügye nagy port vert föl a nemzetközi sajtóban. A nyomozók elõtt azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy kijátszották õket. Hamarosan Philbyre terelõdött a gyanú, ám semmilyen olyan bizonyíték nem merült fel, amely alapján vádat emelhettek volna ellene. Õ maga sajtókonferencián tagadta a vádakat, és Harold Macmillan külügyminiszter is kiállt mellette: „Amíg Mr. Philby a kormány szolgálatában lelkiismeretesen végrehajtja a kötelességeit, nekem nincs okom arra, hogy árulással vádoljam õt.” Mindazonáltal vissza kellett vonulnia az állami szolgálatból. Elhagyta a titkosszolgálatot, és újságíróként kezdett dolgozni a Közel-Keleten. Amikor aztán 1961-ben egy újabb szovjet hírszerzõ állt át, õ már egyértelmû bizonyítékokat szolgáltatott Philby ellen. Az MI-6 Bejrútba küldte egyik ügynökét, hogy rabolja el az árulót, aki azonban idõben kiszagolta a veszélyt, és elszökött.