Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
A nagy foci
Miért az angolok ülnek a foci trónján?

A Bajnokok Ligája történelme során elõször fordult elõ, hogy a döntõ mindkét résztvevõje angol csapat legyen. Mindez azt a vélekedést látszik alátámasztani, miszerint az angol futball vitathatatlanul Európa legerõsebb és legnívósabb bajnokságává avanzsált. Sokat sejtet, hogy az elõdön­tõ­ben is a négy együttes közül három a szigetországot képviselte.

Kétségkívül sosem volt olyan erõs az angol vonal a Bajnokok Ligájában, mint idén. Mind a négy induló csapatukat esélyesnek tartották a végsõ diadalra, és amint azt már az elõdöntõk során biztosra lehetett venni, az egyik mindenképpen hazaviszi a legrangosabb európai trófeát.
A Premier Liga vezérigazgatója, Ri­chard Scudamore szerint ez egyértelmûen az angol futball vitathatatlan elsõségérõl tesz tanúbizonyságot, mivel szerinte a csapatokat az tette sikeressé, hogy rendkívül erõs me­zõny­ben minden mérkõzésre maximális koncentráltsággal kell felkészülni, mert akár az utolsó is képes megverni az elsõ helyezettet.
Mindez sokkal könnyebbé teszi a felkészülést egy-egy európai találkozóra, mert ahogy mondja, a játékosok egyszerûen tudni fogják, hogyan kell készülniük. Ugyanakkor az egyik televíziós interjú alkalmával hangsúlyozta: nem szabad most elhinni, hogy az angol futball Európában most már a non plus ultra, mert a futball egy körhintához hasonlít, azaz nagyon könnyen változnak az erõviszonyok, bárki elõnybe kerülhet.
Szakértõk és sportgazdasági szakemberek is tanakodnak, mi lehet az elsõdleges oka a Premier Liga újkori virágzásának. Az egyik legnyomatékosabb érvnek a televíziózás robbanás-szerû fejlõdése kívánkozik, hiszen hihetetlen fejlõdésnek lehetünk szemtanúi, ha csak a televíziós bevételi adatok tükrében vizsgáljuk meg a Premiershipet. A nyolcvanas években még az Angol Labdarúgó Szövetség minden tévés jogdíjjal kapcsolatos ajánlatot elutasított, mondván, hogy rossz hatással lenne a nézõszámra. Hamarosan azonban rá kellett jönniük, hogy a futball jövõje igenis szorosan kapcsolódik a televíziózáshoz.
A kilencvenes évek elejére aztán értékesítették is a közvetítési jogokat az ITV-nek. Ma már ez az összeg 1,7 millió fontra rúg, és csupán 20 csapat között kell szétosztani, tehát nem nehéz megérteni, mitõl olyan rózsás minden angol klub anyagi helyzete. A Premiership közvetítések immáron 202 ország mintegy 600 millió háztartásában érhetõk el.
A klubvezetõk gyakran nyilatkoznak kissé érzelmesen, hogy mit jelent számukra a televízió és az internet által megnyitott ázsiai piac - a benne rejlõ lehetõségeket még ma sem tudták teljességgel kihasználni. Elég csak annyit megemlíteni az ázsiai emberek és a Premier Liga közti kapcsolatról, hogy több millióan hajlandók felkelni azért a hajnali órákban, hogy megnézhessék kedvenc csapatuk bajnoki összecsapását. Jelenleg a Manchester United a legkedveltebb csapat, de szépen hódít a Chelsea és a Liverpool is. Érezve ennek az üzleti értékét, az angol csapatok egyre kevésbé kardoskodnak a lunch-time derbik ellen (ebédidõben lejátszott meccsek), mert az így Ázsiában éppen egy esti meccs lesz.
A Deloitte nevû világhírû auditvállalat évente megjelenõ futballvállalkozásokkal kapcsolatos kiadványában a TOP 20 leggazdagabb klub között idén hat angolt találhatunk. Egyetlen másik bajnokság sem képviseltet négy klubnál többet, tehát ezek viszik a prímet. A jövõt illetõen a cég mindenképpen javulást vár, gondoljunk például csak arra, hogy az Arsenal nagyobb stadionba költözött, aminek jövõre az anyagi vonzata is észlelhetõvé válik.
Az elmúlt néhány év bevételi statisztikáit figyelembe véve a Premier Liga a maga 1,8 milliárd fontos bevételével a negyedik legnépszerûbb bajnokság a baseball, a kosárlabda és az amerikaifoci után, ugyanakkor már megelõzi a jégkorongot. Nem csoda tehát, hogy Angliában a legmagasabb a labdarúgók bérezése. A többi rivális bajnoksághoz képest mondhatni fényévnyi a különbség. A második legjobban fizetett olasz focistáktól 35 százalékkal tudnak többet keresni azok, akik a szigetországban rúgják a bõrt. Átlagosan 23-25 ezer fontot tehetnek zsebre, hetente. Persze nem ritkák a kivételek. A legjobban fizetett focisták már bõven 100 ezer font fölötti heti fizetéssel büszkélkedhetnek. Ilyen fizetési feltételekkel nagyon kevés európai rivális vetekedhet, ezért a minõségi futballisták leigazolásáért folytatott versenyben az angol klubok jelentõs elõnnyel indulnak.
Mivel rájöttek az angol szövetségben, hogy mennyire eladható termék az angol foci, felvetõdött az a gondolat, hogy szervezzenek egy pluszfordulót (39. játéknap) minden bajnoki évadban az ország határain kívül, az NFL-hez (Amerikaifutball Liga) hasonlóan, növelve a Premier Liga ázsióját. A tengerentúliak kezdeményezése nagy sikert aratott. Legutóbb éppen az új Wembley-ben láthattak amerikaifutball-mérkõzést. A felvetés heves vihart váltott ki a futballvezetõk között. Sokak szerint ez csak tovább erõsítené a legerõsebb klubok dominanciáját, mivel többnyire rájuk jobban kíváncsiak, míg a kisebb csapatoknak ez sokkal nagyobb áldozattal járna, mint nyereséggel. Mindenesetre az idei Bajnokok Ligája döntõ ennek a lehetõségnek a feltérképezésére is kiváló alkalmat nyújtott. Mindenki megláthatta, milyen, amikor két egymást jól ismerõ csapat egy teljesen idegen környezetben csap össze. A döntés a szövetség vezetõinek kezében van. Rajtuk múlik, hogy láthatunk-e majd bajnoki fordulót esetleg Szingapúrban, Hongkongban vagy a világ egyéb tájain.