Szlazsánszky Ferenc, Hazafi Zsolt
Hatalmi harc a főbírói székért

Megvehetõ ítéletek, politikai befolyásolhatóság, bebetonozott megyei bírák, jogbizonytalanság, átláthatatlan mûködés. Néhány súlyos vád azok közül, melyek a magyar igazságszolgáltatást érik mind a civil, mind a szakmai szférából. A legfelsõbb bírói posztra jelölt Baka András azt ígéri, megváltoztatja a helyzetet.

Avarkeszi Dezsõ szocialista politikus és Baka András, a Legfelsõbb Bíróság elnökjelöltje
Fotó:MTI.

Az évszázad bûnügyének kikiáltott móri nyolcas gyilkosság ügyében Kaiser Edét tette felelõssé a bíróság. A jogerõs ítélet kihirdetése után azonban kiderült: nem Kaiser a tettes, semmi köze a brutális bûncselekményhez. A hibás ítéletet hozó bíró nem részesült semmilyen elmarasztalásban, sõt, kis híján magasabb posztra nevezték ki. Az eset - többek szerint -, mint cseppben a tenger mutatja meg az igazságszolgáltatás alapvetõ problémáit: „A téves ítéletek nyilvános elemzése és a tanulságok levonása rendszerint elmarad, mint ahogy elmarad a megrendülés és sajnálkozás nyilvános kifejezése is. Márpedig ez múlhatatlanul fontos, mert ha egy testület, mely emberi sorsokról dönt, nem képes az ártatlanok rovására elkövetett hibái fölötti megrendülésre, akkor óhatatlanul véd- és dacszövetséggé válik” - nyilatkozta a Heteknek nemrégiben Kis János filozófus, a Közép-Európa Egyetem tanára.

Szakmabeliek szerint a fõ baj a kontroll hiányában áll. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hivatott a bírósági hierarchiát ellenõrizni, elnöke - jelenleg Lomnici Zoltán - azonban a bírói hierarchia feje is egyben, bíró tagjai pedig a megyei bírósági elnökök.
Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE tanára szerint az OIT következetesen nem tesz semmit, ha a bíróságok tevékenységének ellenõrzése során hiányosságokat és szabálytalanságokat állapít meg. Ha nagy ritkán mégis utasítják valamire a megyei bíróság elnökét, az is elsõsorban határidõ és szankció nélküli felszólítás. Nincs következménye annak sem, ha a megyei elnökök nem neveznek ki annyi bírót, mint ahány státusz létezik, pedig becslések szerint évi 20 ezerrel kevesebb hátralékos ügy lehetne a tényleges kapacitások kihasználtsága esetén.
Fleck a Heteknek elmondta, hogy empirikus kutatásuk, amely jelenleg kéziratos formában létezik, kimutatta: sokszor nem megfelelő az ítélkezés minõsége, a bírák kiválasztása, nincs egységes jogértelmezés (ezért születnek elsõ és másodfokon egymástól teljesen eltérõ, a közvéleményt olykor felháborító ítéletek), sem a közvélemény, sem a szakma nem tud arról, hogy milyenek az igazságszolgáltatás hatékonyságmutatói. A pénzekrõl, elõmenetelrõl, státuszokról történõ döntések abszolút láthatatlanok.

Lomnici Zoltán

Az esetleges korrupcióval kapcsolatban Fleck azt mondta: nem tudható, hogy van-e, mivel a bíróságok mûködése kontrollálhatatlan. „Szeretném hinni, hogy nincs korrupció, de az átláthatatlanság miatt ez nehéz. Sok példát tudok a befolyásolás gyanújára, egy-egy ügy kimenetelét kívülrõl befolyásoló, nem legitim erõk megnyilvánulására. És nemcsak a nejlonzacskóban odavitt pénzre kell gondolni, hanem politikai befolyásolásra is” - tette hozzá Fleck Zoltán.
Azt, hogy a jogszociológus véleménye nem elfogult, alátámasztja egy publikálatlan felmérés is, mely néhány évvel ezelőtt készített a Szonda Ipsos: e szerint a civilek 40 százaléka gondolta, hogy a bírói ítélet megvehetõ. A szakmai közvélemény pedig ennél is súlyosabb bizonyítvány állított ki az igazságszolgáltatásról, ugyanis a megkérdezett ügyészek és ügyvédek egy része is azt mondta, hogy van valóban megvehetõ ítélet.
Egyébként az OIT megbízásából is készült egy 900 oldalas tanulmány, amely a pozitívumok mellett szintén rávilágított annak tarthatatlanságára, hogy a bíróságok munkáját koordináló és ellenõrzõ szervezet tagjai részben a bíróságokról kerülnek ki. A tanulmány azonban nem váltott ki különösebb visszhangot, mivel azt a részét hangsúlyozták a nyilvánosság elõtt, hogy a bíróságoknak több pénzre van szüksége.
Hogyan váltak ellenõrizhetetlenné a bíróságok? 1997-ben az igazságszolgáltatási reform idején - helyesen - ennek a hatalmi ágnak a függetlenségét helyezték elõtérbe a döntéshozók. Mára azonban kiderült, komoly probléma, ha a függetlenség átláthatatlansággá lényegül. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy ilyen reformot idõrõl idõre felül kell vizsgálni, mert a függetlenség önmagában kevés. „Az igazságszolgáltatás adófizetõk pénzébõl fenntartott szolgáltatás, ezért tudniuk kell az adófizetõknek, hogy mire költik a pénzüket, ezért szükséges a minél nagyobb átláthatóság és számonkérhetõség” - fejtette ki az ATV-ben Alexa Noémi, a Transparency International ügyvezetõ igazgatója.
Alexa úgy vélte, bár említés szintjén hallani lehet korrupcióról is, nincs arra adat, hogy a bírók korruptak lennének. Viszont sokkal nagyobb problémának tûnik számára az igazságszolgáltatás átláthatóságának hiánya. „Nem tudni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban hogyan és miként születnek a döntések, mivel nincsenek nyilvános jegyzõkönyvek, vagy összefoglalók” - fogalmazott a szakértõ.
Lomnici Zoltán legfelsõbb bírói mandátuma idén jár le. Sólyom László köztársasági elnök közölte, hogy nem jelöli újra Lomnicit. Szocialista szakpolitikusok egyébként akkor megdöbbentek a szerintük megalázó döntésen, mivel ez az információ elõször egy hírportálon jelent meg: Sólyom kritikusai szerint a Köztársaság Elnöki Hivatal tudatosan szivárogtatta ki ilyen módon a hírt.

Fleck Zoltán

És innentõl kapott azonnal politikai színezetet a fõbíróválasztás. Ahhoz ugyanis, hogy Sólyom jelöltjéből, egykori kollégájából, és párttársából, Baka Andrásból fõbíró lehessen, a parlament kétharmadának támogatása szükséges. Ezzel mindjárt el is érkeztünk az elsõ problémakörhöz, jelesül az Országgyûlés és a köztársasági elnöki intézmény közötti presztízs-csatához. Sólyom László ugyanis jelöltjei esetében többször kénytelen volt átélni, hogy kudarccal járt a parlamentben: több ombudsman-jelöltje éppen a párttámogatás hiányán bukott el, méghozzá meglehetõsen megalázó módon. Ennek egyik oka, hogy a köztársasági elnök - vitatható módon - konzekvensen nem egyeztet a parlamenti pártokkal személyi jellegû döntései elõtt.
Ám a szocialisták nemcsak emiatt nem kedvelik Sólyom Lászlót, és nem is csak azért, mert a saját jelöltjük, Szili Katalin helyett lett államfõ, hanem mert úgy érzik: Sólyom lekezelõen beszél és nyilatkozik a politikai elitrõl, miközben õ is zavaros és ellentmondásos, egyáltalán nem emelkedett körülmények között lett köztársasági elnök. Majd pedig több esetben, mint például az önkormányzati választások urnazárását követõen - szerintük - durván sértõ nyilatkozatokat tett az MSZP-re nézve. Ráadásul azt is sérelmezik, hogy miközben őket „alázza“, addig meglepőn sokszor saját barátait, kollágáit nevezi ki, vagy jelöli fontos tisztségekre.
Tehát a szocialistáknak Baka kinevezéséhez felül kellene emelkedniük a Sólyom László iránti ellenszenvükön. Igaz, Sólyom „diktátumos” jelölési gyakorlata a jobboldali pártok körében sem népszerû. Ráadásul a Fidesznek elméletben kedvezõ lehetne, hogy ha az Országgyûlés nem tudna új fõbírót választani, hiszen az újabb bizonyítéka lenne, hogy a Gyurcsány-éra alatt minden válságba kerül, szétesik és mûködésképtelen.
Ennek ellenére úgy tudjuk, hogy a Fideszben inkább arra hajlanak, hogy támogassák Sólyom jelöltjét, noha a Lomnici újrázása mellett egykoron lobbizók arra hívják fel a meghatározó fideszes képviselõk figyelmét, hogy a 12 éven át strassbourgi bíró Baka valójában a liberális jellegû igazságszolgáltatás híve. Amit - legalábbis Baka rosszakarói szerint - az is bizonyít, hogy a liberális reformértelmiséginek számító, illetve független mûhelyek (például az Eötvös Károly Intézet vagy Transparency International) is tettek arra utaló jelzéseket, hogy örülnének a nemzetközi bíró kinevezésének. (Igaz, ezzel szemben a Fundementum szaklapban végigvették Baka nemzetközi tevékenységét, és gyakorlatilag etatistának minősíteték.)
Ettõl, mármint a rosszindulatúan terjesztett „liberális mételytõl” egyébként azért sem tartanak a Fideszben, mert az igazságszolgáltatást szabályozó törvények kétharmadosak, tehát nélkülük sem Baka András, sem a többi párt semmilyen változtatást nem képes végrehajtani. Ráadásul az ellenzéki párt szakpolitikusai szerint is érdemes lenne folytatni, illetve megújítani az 1997-ben elfogadott igazságszolgáltatási reformot.
A szocialisták megosztottabbak. Korábban az MSZP-ben fel sem merült annak a lehetõsége, hogy az 1997-es törvényhez hozzányúljanak. Ennek oka elég prózai. A szocialisták szakpolitikáját ugyanis Vastagh Pál határozta meg, aki részt vett az 1997-es törvény létrehozásában, és a szocialisták között az a hangulat alakult ki, hogy a „remekmûvet” nem szabad elrontani. Így lett sokáig az MSZP egyik „szent tehene” az igazságszolgáltatás. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bíróságok függetlensége tekintetében minden szakmai és politikai kör elismeri és méltatja az 1997-es törvény érdemeit.)
Vastagh Pál idõközben Kanadában nagykövetként folyatatta a karrierjét, helyét az MSZP-ben Avarkeszi Dezsõ vette át, aki elõdjével ellentétben nem kötõdik olyan mértékben érzelmileg az 1997-es törvényhez, ezért inkább a változáspártiak álláspontját képviseli, és Baka jelölését is támogatni tudja.
Egyébként érdemes tovább árnyalni a képet. Az MSZP-ben többen vannak, akik nem támogatják Sólyom jelöltjét, két, teljesen eltérõ okból. Az egyik szerint a strassbourgi tevékenységét nem jellemezte az emberi jogok iránti konok eltökéltség, mivel trendszerûen az állami érveknek adott teret, inkább etatista, mintsem polgárvédő karakter. (Az SZDSZ is hasonló indokokkal tûnik távol maradni a Baka Andrást támogatók közül. Körükben a már említett Fundamentum folyóirat kritikus cikke nagy hatást gyakorolt. )
A másik (ellen)érvanyag szerint a jobboldali beállítottságú, egykor MDF-es képviselõ Baka a konzervatívoknak kedvezõ irányba vinné el a magyar igazságszolgáltatást.
„Olyan ez, mint amikor ketten birkóznak egy zsákban, csak a testrészek kitüremkedéseit látjuk, de nem tudjuk, valójában mi is zajlik bent. Az biztos, a bírói karon belül elindult egy hatalmi harc az igazgatási irányítás megszerzéséért, de nem tudni, ki áll győzelemre. Azt sem tudni, ki a jó és ki a rossz” - magyarázta egy országgyûlési képviselõ, hogy szerinte mi is történik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács körül. Az OIT azt sugallja a politikai elit felé, hogy a status quo megbontása nem járható út, vagyis mégis csak jobb a jelenlegi rossz, de stabil helyzet fenntartása, mint egy új, de bizonytalan.