Hetek XI. évfolyam, 50. szám, 2007. december 14.

Az adakozás „elegáns, nem hivalkodó” módja a politikusi imázsépítésnek, mint ahogy a gazdasági életben is lehet üzleti haszna a - nálunk még általánosnak nem mondható - jól átgondolt jótékonykodásnak. Magyarországon egyelőre inkább a kisebb vállalkozások nyúlnak a zsebükbe, míg a multik még csak most tanulják a társadalmi felelősségvállalást. Politikusokat és gazdasági szereplőket kérdeztünk a témáról.

Bármily meglepő, a jótékonykodás egyáltalán nem idegen a politikusi szerepvállalástól. Persze, mondhatnánk, „nagyjainkra” ráfér, hogy megítélésükön legalább ilyen módon javítsanak - ám az imázs-építés hasznát hiba lenne szembeállítani az önzetlenséggel. A nálunk nagyobb adakozói kultúrával bíró országokban a szervezetek, magánszemélyek rendre kommunikálják adományaikat, nem „utasítva vissza” ennek erkölcsi vagy akár anyagi hasznát. A magyar közéletben ez a fajta publikáció még nem vált ugyan gyakorlattá, de biztosan nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc sajtósai rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a miniszterelnök - közéleti funkciói után járó - havi másfél milliós jövedelmét karitatív szervezeteknek utalja át. Felesége, Dobrev Klára pedig az egészséges életmód és a rákellenes küzdelem híve és támogatója.
Más politikusok is rendszeresen jótékonykodnak. Orbán Viktor esetében úgy tűnik, leginkább felesége, Lévai Anikó „viszi a karitatív vonalat”. „Mindketten alapító tagjai a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, amelynek Anikó a mai napig aktivistája, mint ahogyan munkatársa a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek is” - mondta el érdeklődésünkre Pataki Eszter, a Fidesz elnökének sajtótitkára. Lévai Anikó a szervezetek segélyprogramjainak keretében rendszeresen jár Erdélybe, legutóbb másfél hónapja gyermekek számára szerveztek egészségügyi szűrővizsgálatokat, a mostani hétvégén pedig szintén gyerekeknek visznek ajándékokat Böjte Csaba közreműködésével. „Sokan keresik meg Anikót, hogy védnökként álljon egy-egy ügy mellé, ám ő jobban szereti, ha nemcsak a nevét használják, hanem saját maga is tevékenyen részt vállalhat az akcióban” - fogalmazott Pataki, hozzátéve, hogy arra is volt már példa, hogy a kárpátaljai árvíz idején két határon túli gyermeket befogadtak egy időre magukhoz.
„Nem hiszem, hogy erről szívesen nyilatkoznának a képviselőink” - igyekezett elhárítani érdeklődésünket a KDNP sajtófőnöke, Halász Zsuzsa. Annyit azért az elnök-frakcióvezető hozzájárulásával elmondott, hogy Semjén Zsolt tagja a Máltai Lovagrendnek, így jelentős összeggel támogatja a Máltai Szeretetszolgálatot. Sőt, a rend előírásának megfelelően, rendszeresen ápol, segít fogyatékossággal élőket, illetve hajléktalanokat.
Kóka János, az SZDSZ elnöke, volt gazdasági miniszter évek óta rendszeresen adakozik gyermekmentő és segélyező alapítványoknak, amit az utóbbi időkben kiegészített egy, a fogyatékos gyermekek versenysportját segítő szervezet rendszeres támogatásával is - kaptuk a tájékoztatást a liberálisok sajtóosztályától. A pártelnök ismert, megbízható szervezeteknek adományoz, melyek a nyilvánosság felé is elszámolnak a tevékenységükkel. Kóka a jövő év elején maga is létrehoz egy alapítványt, amelynek célja, hogy a vállalkozás, az ésszerű gazdálkodás, a gyarapodás lehetőségének kultúráját tanítsák meg a gyerekeknek. Véleménye szerint a magyar politikai kultúra a jótékonykodás tekintetében is fejlődhet még: fontos lenne a példamutatás és a társadalom tehetősebb tagjai közé tartozó politikusok fokozottabb szerepvállalása.

Mikulásnak öltözött képviselő

„Decemberben csaknem ezer gyerek számára tettem lehetővé, hogy ellátogassanak a Parlamentbe, illetve a Fővárosi Nagycirkuszba. Ez számomra már harmadik éve visszatérő program” - avatta be lapunkat jótékonykodási szokásaiba Nyakó István, az MSZP frakcióvezetője. A Borsod megyei honatya ezenkívül - minimális családi hozzájárulás mellett - 300-500 gyereket üdültet nyaranta. Ami pedig a költségeket illeti, támogatóként vállalkozásokat szervez be, de saját zsebből is finanszíroz kisebb ajándékokat, például pólót vagy a decemberi program esetében Mikulás-csomagokat. „A téli időszak az iskolai és óvodai alapítványi bálok szezonja. Ezeken a rendezvényeken vagy magam veszem a fődíjat, vagy több ezer forint értékben vásárolok tombolát, a nyereményeket pedig ismét felajánlom” - mondta Nyakó, aki szerint a választók szó szerint elvárják az ilyen típusú - „elegáns, de nem hivalkodó” - támogatásokat.
„A sokat szidott költségtérítés ad lehetőséget arra, hogy jótékonykodjunk” - avat be az adakozás kulisszatitkaiba a szintén szocialista Filó Pál, aki a parlamenti patkó mellett a főváros VII. kerületi önkormányzatában is képviseli a választók érdekeit. Mint mondta, MSZP-s frakciótársaival 960, saját zsebből fizetett csomagot osztanak ki karácsony közeledtével Erzsébetváros rászoruló családjainak. Ezenkívül az egyik kerületi óvodát Mikulásnak öltözve is meglátogatta, valamint esetében is szokásosnak mondható az alapítványi bálok támogatása. Több esetben a cégek hozzájárulását is kéri az adakozáshoz, de például - mint mondta - éppen a napokban fizetett be 25 ezer forintot az egyik mozgássérült-alapítványnak. „Átlagban a költségtérítésem egyharmadát, 50-60 ezer forintot fordítok jótékony célra. Olyan is előfordult, hogy a fogadóórámon zsebből segítettem ki valakit, aki annyira szorult élethelyzetbe jutott, de ezt ne mondja el senkinek” - tette hozzá a képviselő.
Nemcsak közéleti szereplők, hanem a vállalkozók, vállalkozások részéről is elvárható, hogy a köz érdekében áldozatokat vállaljanak. Ennek kapcsán Magyarországon is mind többet emlegetik a társadalmi felelősségvállalást (Corporate Social Responsibility), amelybe a jótékonykodás, adakozás is beletartozhat, ám jóval összetettebb és átgondoltabb tevékenység annál. Maga a kifejezés - Braun Róbert, a témában úttörőnek számító Braun&Partners tanácsadó cég vezetőjének megfogalmazása szerint - a környezeti és társadalmi értékek figyelembevételét jelenti az üzleti működésben. Ezt tette például a Pannon, amikor tavaly a cég vezetése úgy döntött, ezentúl csak újrahasznosított papírt használnak munkájuk során. Ezzel - mutattak rá - minden évben egy-egy többhektáros erdőt „mentenek meg”. Az ilyen és hasonló akciókban azonban - jegyezte meg Braun Róbert - a jótékonykodás mellett az anyagi érdekeknek is hangsúlyos szerep jut. Az említett példánál maradva: a bejelentést követően a Pannon bizton számíthat a környezetvédelmet fontos értéknek tartó fogyasztók - és nem mellékesen munkatársak - szimpátiájára. A környezettudatosság ráadásul a nálunk is egyre aktívabb zöldekkel szemben szintén jó „védekezésnek” bizonyulhat.

A társadalmi felelősségvállalásban szerepet kaphat konkrétan az adományozás is, ám semmiképpen nem l’art pour l’art módon. A vállalatok nemcsak a külső megítélést, hanem a belső összetartást is javíthatják azzal, ha a munkatársak az általuk fontosnak gondolt ügyet egy bizonyos összeggel támogatják, és ehhez a vállalat még egyszer ugyanekkora összeget hozzátesz. Mások a vevőket vonják be az akcióba: a Reál Hungária élelmiszerlánc például a sajátmárkás termékei utáni bevétel egy részét kórházak támogatására fordította.
„Egy partnerünk olyan üdvözlő kártyákat küld ki az ünnepekre, amelyben felajánlják, hogy igény szerint - többek között - egy sporteseményre vagy egy zenei koncertre szó-ló belépőt postáznak karácsonyi ajándékul mint a rendezvények szponzora. Ez nem csak egyszeri marketingfogás, ugyanis a visszajelzésekből azt is be lehet mérni, hogy mi gyakorolna az ügyfelekre pozitívabb benyomást a jövőben: a sport vagy a művészet támogatása” - említett egy újabb példát Braun Róbert a szponzoráció üzletileg hatékony módjára. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: az adományozás és a felelősségvállalás eltérő filozófiai alapokon nyugszik. Előbbi a 19. századi angolszász éthosz terméke, amely szerint a közösségből kiemelkedett vállalkozónak erkölcsi kötelessége támogatni egykori „bölcsőjét”. Utóbbi viszont azon a viszonylag újkeletű felismerésen alapul, hogy az adott vállalat egy komplex társadalmi hálózat részeként működik, ezért a siker érdekében a rendszer többi szereplőjével is érdemes konstruktív viszonyt kialakítania. Amíg azonban Nyugaton a társadalmi felelősségvállalás szinte önálló üzletággá fejlődött, addig a Magyarországon működő cégek - Braun Róbert értékelése szerint - jóval kevésbé tudatosak ezen a téren, beleértve az adományozást is.
„Nem annyira az adakozásra, mint inkább a társadalmi felelősségvállalásra igyekszünk tenni a hangsúlyt, mégpedig angolszász mintára” - mondta el a brit multinacionális áruházlánc, a Tesco magyarországi PR-igazgatója, Hardy Mihály. Ennek keretében idén „Az év felfedezettje” programot valósították meg, ami az enyhén értelmi fogyatékos emberek munkába állítását támogatja (erre 20 milliót a vállalat és 4-5 milliót a vásárlók adtak össze), de ide tartozott például az is, hogy Magyarország első bioetanolt forgalmazó benzinkútját az áruházlánc nyitotta meg.
Hardy szerint természetes, hogy az év vége felé „egy csomó” adományozó programjuk volt. Azon túl azonban, hogy „iskolák, gyerekalapítványok és árvaházak támogatásáról vagy Mikulás-csomagok osztásáról” van szó, konkrétumot - például azt, hogy erre a cég mennyit fordított - nem lehet tudni, hiszen „nem kampányszerű dologról van itt szó, és a támogatottakat sem szeretnénk ezzel kellemetlen helyzetbe hozni”.
„Egészen a közelmúltig igazán nem volt jellemző, hogy multik is különösképp jótékonykodtak volna” - számolt be a Heteknek tapasztalatairól Berta Klára, a Gyermekétkeztetési Alapítvány merketingigazgatója. A több tízezer felajánlót tartalmazó adatbázissal rendelkező alapítvány munkatársa szerint hazánkban alapvetően inkább magánemberekre, mint cégekre jellemző a karitatív célok támogatása. Az pedig, hogy mégiscsak adakoznak a multinacionális cégek is, Berta Klára szerint „a Nyugatról érkező tendencia” része, ami Magyarországon tulajdonképpen csak az elmúlt másfél évben vált jellemzővé. A jótékonykodó cégek nagyobb hányadát azonban még mindig a kisebb vállalkozások teszik ki.