Baby boomnak nevezi a bulvárirodalom, amikor egyszerre több közismert
sztárnak babája születik. Sztáranyukák és híres babáik rendszeresen a
bulvársajtó érdeklődésének középpontjában állnak. Tökéletes smink, tökéletes
mosoly, tökéletes alak és tökéletes boldogság. „A tökéletesség látszata mindig
hazugság és rossz üzenet azok felé az emberek felé, akik problémákkal
küszködnek” - vélekedik Bombera Kriszta ismert tévériporter. Körkérdésünk:
Hogyan is van ez?
Bombera Krisztina
Bombera Krisztina
Az, hogy egy gyerek születése médiaesemény lesz vagy sem, személyenként és
családonként változó. Meggyőződésem, hogy a kisgyereknek a nyilvánosság
semmiképpen sem használ. A férjem nem szereti a bulvármédiát, de megérti, hogy
az emberek kíváncsiak az életemre és sokkal rosszabbul járunk, ha rejtegetjük a
gyerekünket. Egyrészt, mert rosszindulattal és értetlenséggel találkozunk,
másrészt túldimenzionálttá válik a gyermekem jelentősége. Ha mindennap
mutogatnám, a férjem borzasztóan szomorú lenne. Meg kell találni az egészséges
középutat: kevés alkalommal, jó szövegkörnyezetben, és sohasem eszközként.
A tökéletesség látszata mindig hazugság és rossz üzenet azok felé az emberek
felé, akik problémákkal küszködnek. Hány ember él ebben az országban nehéz
anyagi körülmények között, aki nem jár mosolyogva babaúszásra a gyerekével? Hány
embernek születik beteg gyereke, amit elképesztő méltósággal visel? Mi pedig
mutogatjuk nap mint nap a gyönyörű szép egészséges gyerekeinket, és azt üzenjük,
hogy így kellene élni. Ez szörnyű! Mi a célunk, hogy magunkat fényezzük, vagy
az, hogy mindenki rosszul érezze magát, akinek van gyereke ebben az országban?
Hány ember nevel egyedül gyereket férj, jó körülmények vagy segítség nélkül, és
emiatt muszáj dolgoznia. Mi pedig azt üzenjük, hogy minden nő, aki gyereket
szült, az mostantól kezdve maradjon otthon. Ez sem jó. Szem előtt kell tartani
azokat is, akik más élethelyzetben vannak, mint mi.
Maga a szó hogy „ideális”, engem irritál. Ideális időpont-döntéseket hozni,
vajon hányan tudnak? Hányan vannak, akik nem a körülményeik és lehetőségeik
rabságában próbálnak lavírozni? Milyenek ma az anyasági támogatások? Milyenek a
munkaerőpiaci lehetőségek? Milyen ma a részmunkaidő Magyarországon? A Munka
Törvénykönyve, ugyan védi az anyaságban lévőket, de a konkrét munkaerőpiac
tudjuk, hogy hogyan működik: farkastörvényekkel.
A közszereplők megnyilvánulása kapcsán is mindig az idealizmussal van a
legnagyobb problémám. Azzal, hogy meghatároznak valamit, ami állítólag jó, és
ezzel megítélnek másokat, akik, állítólag rosszul csinálják, vagy esetleg ők
maguk is rosszak. Amikor azt mondják, hogy a gyereknek családban van a helye,
azt mondom, igen, egy jó családban, de rossz családban nincs helye. Sajnos
rettenetes házasságokat látok, borzasztó gyerekkorokat, amiben sokkal boldogabb
lenne mindenki, ha külön élnének.
Novodomszky Éva
Novodomszky Éva
Ha az ember kirakatban él és kirakatban dolgozik, akkor ennek egy kicsit a
magánélete is áldozatául esik, de ezzel mi, közszereplők együtt tudunk élni.
Ránk van bízva, hogy mennyit mutatunk meg magunkból, a családunkból. Számomra
teljesen érthető, hogy ha nekem babám születik, akkor a nézők kíváncsiak rá. És
ha enynyire szeretnének tudni rólunk, akkor meg is kell mutatnunk. Persze
fontos, hogy mindez úgy történjen, hogy megmaradjon a magánéletünknek az a
része, ami csak a miénk. Általában meg lehet határozni, hogy egy újságnak miről
szeretnék beszélni és miről nem. Én döntöm el, hogy mit és mennyit mondok el.
Viszont amit elmondok, azt jogában áll felhasználni. Amikor a fiam, Krisztián
megszületett egyszerűen kikapcsoltam a telefonomat. Úgy döntöttem, most ne
zavarjon senki, mert kizárólag a babámmal szeretném tölteni közös életünk első
heteit.
Amióta megszületett, egészen más szemmel nézem a világot. Jó dolog, hogy még egy
emberrel több lakik a szívemben. Sokkal érzékenyebb lettem minden olyan hírre,
eseményre, ami a gyerekek kárára történhet. Sokkal jobban ki van hegyezve a
figyelmem azokra a dolgokra, amelyek a gyerekek jövőjével bármilyen szinten
összefüggésbe lehetnek.
A szülést követően szívesen otthon maradtam volna gyesen három évig, mert ezt
tartom az ideális időpontnak. De sajnos nem tehettem meg, mert a fiunk
születésekor és még utána is jó ideig a férjemnek nem volt munkája. Ezért
döntöttünk úgy, hogy visszamegyek dolgozni. És mivel ebből az egyébként
szerencsétlen helyzetből kifolyólag a férjem babázott otthon, így nem kellett
bébiszittert fogadnunk. A televíziózás nem volt megterhelő a számomra, és nem
ment a baba rovására, mivel hetente csupán három napot dolgoztam, azt is a déli
híradóban, ami azt jelentette, hogy reggel fél tíztől egy óráig voltam távol a
családtól.
Család vagy karrier, az örök kérdés. Megpróbálom, amíg lehet párhuzamosan
futtatni a kettőt. Megegyeztünk a férjemmel, hogy mindig mindenben a család
közös szempontjait helyezzük előtérbe. Azt tesszük, ami mindhármunknak a
legjobb. E szerint hozzuk meg a döntéseinket. És ha egyszer választani kell a
család és a karrier között, akkor a családot fogom választani.
Benkő Nóra
Benkő Nóra
Amikor a kilencvenes évek elején elkezdődött a kereskedelmi televíziózás,
friss „húszasként” mindenki nekilátott a gyors karrierépítésnek. Azóta bőven túl
vannak a harmincon, és úgy gondolják, ha most nem, akkor soha! Már nem olyanok
vagyunk, mint egy generációval korábban a szüleink, akik huszonkét évesen
férjhez mentek, és rögtön jött az első gyerek. Most már kissé kaotikusabb az
élet. Senki nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen: pénzt keressen, karriert
építsen vagy gyermeket szüljön.
Én nem vagyok egy „nagy magyar anya”, de nem tudom elképzelni, hogy egy gyereket
félretegyek az utamból, azért mert valami szerep kínálkozik. Hosszú távon rájön
az ember, hogy ezek butaságok, és amit nagyon fontosnak tartott: az a kis
feladat, az a kis szerep, hosszú távon semmit nem jelent. Velem sosem volt
ilyen. Abszolút tudatosan készültem arra, hogy anya legyek.
Annak idején a nagy sztárok időszakában, gondolok itt Ruttkai Évára vagy Tolnai
Klárira sokkal fontosabb volt a karrier, mint a gyerek. Volt egy olyan mondás
is, hogy: vagy anya vagy, vagy színésznő. Akkoriban nem volt divat egy sztárnak
gyereket szülni. De mára megszűnt az a fajta „sztárság”, ami az ő idejükben
létezett, a hatvanas-hetvenes években. Manapság a színésznők között szerencsére
divattá vált a szülés, főleg harminc fölött. Érdekes, talán az élet hozza így,
hogy először mindenki tanul, karriert épít, és csak utána szül és akkor is csak
egy, maximum két gyereket.
Nekünk színészeknek bizonytalan a jövőnk. Nem tudjuk, mi lesz velünk pár év
múlva, hiszen a szerződéseink csupán egy évre szólnak. A szakmában egyre
nehezebb a helyzet. Talán, ezért gondolják úgy a színésznők, hogy nem fogják
feláldozni az életüket egy totálisan bizonytalan karrier miatt, hogy a végén se
gyerekük, se családjuk ne legyen. Ez túl nagy áldozat lenne.
Rubint Réka
Rubint Réka
Elkerülhetetlen volt, hogy megmutassam a gyerekeimet, miután megszülettek,
mert egy fél ország akarta látni, hogy a terhességem alatt betartott „Update”
módszernek és a rendszeres mozgásnak mi lett a következménye. Kíváncsian várták,
hogy normális gyerekeket szülök, vagy nem. Sikerült bebizonyítanom, hogy az
ésszerű mozgás és a megfontolt, odafigyelt táplálkozás mellett, gyönyörű,
egészséges gyerekeket lehet világra hozni úgy, hogy az édesanya fitt marad.
Persze a sajtó kiforgatja azt is, ha nem mutatod meg a gyerekedet. Ott van
például Máté Kriszta esete. Megállás nélkül találgatták, hogy vajon mi lehet az
oka annak, hogy nem mutatja meg a babáját. A médiaszemélyiségeknél a
gyerekvállalás közügy, ezért elkerülhetetlen, hogy megmutasd őket, hiszen az
életed része. Azok az emberek, akik szeretnek minket, szeretik a gyerekeinket
is. Félreértés ne essék, nem tartom jónak, ha valaki „médiamajmot” csinál a
gyerekéből. Nem engedném, hogy bekamerázzák a házamat, és még azt is nyomon
kövessék, ahogy a gyerekem felkeni a pudingot a falra. Minden sztár addig engedi
a médiát, ameddig akarja. Amit meg akarunk osztani az emberekkel, azt nagyon
szívesen megosztjuk, de mindenkinek van egy privát élete is, ami csak rá
tartozik.
Az embereknek szükségük van a pozitív példaképekre, mivel sokszor a pénztelenség
és a reménytelen hétköznapok áldozatává válik a családi életük. Én arra bíztatom
az embereket, hogy becsüljék meg, ha van egy társuk és vannak gyermekeik, mert a
család a legnagyobb összetartó erő.
Mi azzal a tudattal vállaltunk gyerekeket, hogy ők jönnek közénk, tehát nekik
kell alkalmazkodniuk a mi életünkhöz. Jól tudtam, hogy nem vagyok az a típusú
anya, aki nem megy vissza három évig dolgozni, hanem otthon gügyög a gyerekével.
Őszintén meghajlok azok előtt az anyukák előtt, akik főállásban három-négy
gyereket nevelnek. Én ezt biztos, hogy nem tudnám csinálni, de nem érzem magam
ettől kevesebbnek. Ott van például Klaudia is, aki a Mokkát be tudta iktatni az
életébe a kis Panka Sára mellett. Ezt nem szabad elítélni, mert lehet, hogy ő
pont ettől boldog, és így teljes az élete. A gyerek pedig nem más, mint a szülő
tükre. Ha az édesanya boldog, akkor a gyerekek is boldogok. Mindennap ovi után
visszakapnak egy boldog anyukát, a férjem pedig egy sugárzó feleséget.