Bush elnök nyolcnapos látogatást tett Európában, melynek során hat,
stratégiailag fontos országot keresett fel. A körút legfontosabb témája a
Közép-Európába telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszer és Koszovó jövője
volt.
Az elnök fogadtatásából kiderült: Amerika megítélése merőben más a transzatlanti
kapcsolatok erősítésén fáradozó Közép-Európában, mint a kontinens nyugati
részén, ahol a fiatalok és a baloldali liberálisok szemében még mindig Irak a
legnagyobb botránykő.
Bush elnök és Sali Berisha albán miniszterelnök
Bár Putyin elnöknek a hidegháborút megidéző nyilatkozatai kellőképpen feszült
hangulatot teremtettek a látogatáshoz, Amerika nem tett le a modern
rakétavédelmi rendszer tervezett közép-európai telepítéséről, amelyre a
célállomásnak kiszemelt Lengyelország és Csehország továbbra is nyitottságot
mutat. Bush elnök elsőként a Cseh Köztársaságba látogatott el, majd
Németországban részt vett a G8-as csúcson, villámlátogatást tett
Lengyelországban, majd Olaszországban, ahol a pápával is találkozott, végül
pedig Albánia és Bulgária felé vette útját. Míg Németországban a szokásos
„anarchista vándorcirkusz” tüntetései fogadták az elnököt és a többi G8-as
vezetőt, Olaszországban - a szervezők szerint - közel százezres tömeg vonult az
utcákra, hogy kifejezze Amerika és Bush elnök iránti ellenszenvét.
Bár a tüntetőket főként az iraki háborúval és az amerikai CIA-ügynökök európai
tevékenysége körüli botránnyal kapcsolatos felháborodás fűtötte, Bush európai
megbeszélésein elsősorban a rakétavédelmi rendszerre vonatkozó amerikai tervek
domináltak. A csehek és a lengyelek az orosz fenyegetések ellenére továbbra is
nyitottságot mutatnak a tervek iránt. A megbeszélést követően a lengyel elnök
kijelentette: országa közelebb került a rakétavédelmi rendszer telepítéséhez.
Ugyanakkor a lengyelek ragaszkodnak ahhoz, hogy az intézkedés mind katonai, mind
katonapolitikai szempontból előnyös legyen számukra.
Kaczynski miniszterelnök azonban arra is figyelmeztetett: Putyin elnök
ajánlatát, mely szerint Azerbajdzsán vagy Irak és Törökország területére is
lehetne telepíteni a rendszer egy részét, nem szabad komolyan venni, mivel az
csak „elterelő hadművelet”. „Ha a Kreml megnyeri, amit akar, akkor Európával
szembeni pozíciója összehasonlíthatatlanul erősebb lesz a mostanihoz képest” -
jelentette ki az elnök. A G8-as csúcson azonban a vezetők kerülték a téma
közvetlen érintését, ami részben annak is köszönhető, hogy az iraki háború két
megrögzött ellenlábasát, Gerhard Schröder német kancellárt és Jacques Chirac
francia elnököt sokkal inkább atlantisa szemléletű utódok váltották fel Angela
Merkel és Nicolas Sarkozy személyében. George W. Bush Olaszországban találkozott
Romano Prodi miniszterelnökkel és a pápával is. Amerika Olaszországot továbbra
is fontos szövetségesnek tartja, bár kétségtelen, hogy Silvio Berlusconi
távozása óta a baloldali Prodi-kormány inkább kritikusan viszonyult a
washingtoni politikához. Olaszország kivonta csapatait Irakból, és vonakodik
utánpótlást küldeni Afganisztánba. Emellett néhány órával Bush érkezése előtt
kezdődött meg huszonhat amerikai ügynök pere Milánóban, akiket egy mili-táns
egyiptomi imám elrablása miatt fogtak perbe, egy amerikai katonát pedig azzal
vádolnak, hogy megölt egy olasz kémet Bagdadban. Ezzel egy időben az Európa
Tanács vizsgálatának eredményeként nyilvánosságra hozták azt a jelentést is,
amely szerint bizonyítható, hogy a CIA titkos börtönöket működtetett
Lengyelországban és Romániában 2003 és 2005 között. Az érintett országok
tagadják a vádakat, s bár Bush tavaly ősszel elismerte, hogy léteztek ilyen
börtönök Amerika területén kívül, a jelentés megállapításait nem kommentálta.
Az amerikai elnök első ízben találkozott a pápával, akivel a harmincöt
perces, zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson állítólagosan az iraki keresztények
helyzetéről, az afrikai éhezőkről, valamint az AIDS és a malária okozta
problémákról esett szó. Bush részéről ugyanakkor a látogatás egyben gesztus is
volt az amerikai katolikus szavazótábor felé. A közel-keleti helyzet mellett
azonban, mint kiderült, a pápát is élénken foglalkoztatta az oroszokkal
kialakult feszültség. A beszámolók szerint XVI. Benedek megkérdezte Bushtól,
hogy a Putyinnal folytatott megbeszélés jól sikerült-e, mire az elnök a jelen
lévő - de perceken belül kiküldött - újságírókra sandítva csak annyit mondott:
„Nos, majd mindjárt elmondom.”
Bush albániai látogatása újabb feszültséget hozott az amerikai-orosz
kapcsolatokba. Washington nem köt kompromisszumot Moszkvával Koszovó sorsát
illetően, erősítette meg az elnök, jelezve, hogy a függetlenség az egyetlen
elfogadható opció Amerika számára. „A kérdés az, hogy vég nélküli párbeszédet
akarunk-e folytatni egy olyan témáról, amit már eldöntöttünk. Véleményünk
szerint Koszovónak függetlenné kell válnia.” Nem csoda hát, hogy az albánok
ritkán látott lelkesedéssel fogadták az elnököt. Fiatalok és elérzékenyült
nagymamák együttesen igyekeztek, hogy kezet foghassanak Bushsal, aki a
beszámolók szerint valósággal fürdött a helyiek szeretetében.
Kijelentéseinek azonban nem mindenki örült - egy magas rangú orosz diplomata
máris hangsúlyozta: Moszkva nem változtat álláspontján, mely szerint Koszovó
Szerbia szerves részét alkotja, ezért jövőbeni sorsát csakis Belgrád és Priština
közös megegyezése alapján dönthetik el. Szerinte egy elhamarkodott döntés komoly
feszültségekhez vezethet egész Közép-Európában. Míg Putyin elnök vétóval
fenyeget a Koszovó sorsával kapcsolatos jövőbeni ENSZ-határozatot illetően, Bush
elnök szavaiból sokan arra következtettek, hogy Amerika adott esetben hajlandó
egyoldalúan is elismerni a tartomány függetlenségét. Nem osztotta az albánok
lelkesedését Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök sem, aki szerint Amerikának
nincs joga ahhoz, hogy szerb területeket adjon át az albánoknak. „Amerikának más
módot kell találnia a koszovói albánok iránti szeretete kifejezéséhez, anélkül,
hogy szerb területeket ajánlgatna nekik. Szerbia jogosan háborodott fel Amerika
Koszovóval kapcsolatos politikája miatt.” Mint ismeretes, a Szerbia déli részén
található Koszovó lakosságának többségét muszlim vallású albánok alkotják. A
tartomány az 1999-es NATO-beavatkozás óta ENSZ-fennhatóság alatt áll.
Bush elnököt Bulgáriában is lelkesen fogadták, ám Georgi Parvanov elnök szintén
aggodalmának adott hangot. A bolgárokat aggasztja egyrészt a rakétavédelmi
rendszer miatti feszült helyzet, mivel energiaszükségletüket teljes egészében
Oroszországból elégítik ki, és attól tartanak, hogy ellátásuk így veszélybe
kerülhet. Ugyanakkor azt is sajnálják, hogy Délkelet-Európa kimaradt a
tervekből. „Reméljük, Bulgária nem kerül olyan helyzetbe, hogy választania
kelljen Amerika vagy Oroszország barátsága között” - tette hozzá Parvanov.