Új korszakot nyitnak a szocialisták a kormányzásban. Az átalakítások érintik
a kormány szerkezetét, a politizálásuk stílusát és a kabinet kommunikációját. A
változások kulcsszavai a népbarát politika, az együttműködés és a partnerség.
Forrásaink szerint az a belső vélemény, hogy „kollektív politikai
öngyilkossággal” érne fel, ha a párt miniszterelnököt cserélne, éppen ezért a
változások nem Gyurcsány gyengítését szolgálják. Úgy vélik: „ha Feri bukna,
akkor vele buknánk mi is”.
Fotó: Somorjai László
„A miniszterelnök és az MSZP vezérkara le kívánja zárni az eddigi kormányzati
korszakot, és kormányátalakítással, illetve bizonyos »részegységek« működésének
megváltoztatásával azt kívánják üzenni, hogy tanultunk a hibákból” - magyarázták
lapunknak kormánykörökben, miért szánta el magát Gyurcsány, hogy a kényszerű
minisztercseréken túl (Horváth Ágnes, Fodor Gábor és Takács Albert) újra
változtat a kabinet összeállításán.
Az elmúlt egy évben Gyurcsány kormányzásával alaposan felkavarta a hazai
közéletet, a beindított reformok több politikust is „elfogyasztottak”.
Kormánykörökben többen szeptemberre szerették volna az átalakításokat időzíteni,
de úgy tudjuk, azért döntöttek a nyár eleji „ráncfelvarrás” mellett, hogy még
véletlenül se jussanak Medgyessy Péter sorsára. A volt miniszterelnök (akinél
Gyurcsányt klasszisokkal jobb képességű politikusnak tartják) 2005-ben a
szabadságolások elején előre bejelentette, hogy szeptemberre kormányátalakítást
tervez, de a „nyári erjedés” miatt már nem volt ereje kivitelezni azt.
A kormányfő azért is lépéskényszerben van, mert az országgyűlés nyári
ülésszakából már csak két hét van hátra, és az új minisztereket kötelező az
illetékes bizottságokban meghallgatni. A jelöltek nevét ezért nagyon rövid
határidőn belül nyilvánosságra kell hozni.
A politikai elemzők előszeretettel feltételezik, hogy az MSZP-ben akár
miniszterelnök-cserén is gondolkodnak. Mértékadó szocialista politikusok szerint
ez „kollektív politikai öngyilkossággal” érne fel, mivel az MSZP már nem tudna a
közvélemény előtt hitelesen újra lemenedzselni egy ilyen cserét. A közvélekedés
szerint az elmúlt egy év reformpolitikája miatt (hiszen az MSZP látványosan
elkötelezte magát emellett) a párt sorsa összekapcsolódott a
pártelnök-miniszterelnök jövőjével. Még ha nem is tartják tökéletes vezetőnek
Gyurcsányt, súlyos hitelvesztés nélkül nem táncolhatnak ki mögüle.
Kis lépesek politikája
Szerdai lapzártánk idején a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnt, hogy
Szilvássy György kancelláriaminiszter helyére (aki már hónapokkal ezelőtt kérte,
hogy más területet kapjon) Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter kerül.
Úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök korábbi ígéretét megtartva Bajnai Gordon
fejlesztéspolitikai kormánybiztost miniszterré nevezi ki. A fejlesztéspolitika
összefügg a területfejlesztéssel, amely jelenleg az önkormányzati tárca egyik
részlege. Az átalakításokat természetesen meghatározza a miniszterek politikai
mandátuma, így a lehetséges tárcacseréknél figyelembe veszik (ez kényszer is) a
politikusok és államtitkárok MSZP-n belüli támogatottságát.
Kiss Pétert, aki az MSZP alelnöke is, a párton belül a visszafogott, „inkább a
tettek beszéljenek” stratégiát választó politikusként ismerik, aki szívesebben
részesíti előnyben a részletekig csiszolt aprómunkát, mintsem a
médiapolitizálást, amit kritikusai nem is tartanak erősségének.
Forrásaink őt azok közé a szocialista politikusok közé sorolják, aki a
reformhevületből kicsit visszavenne, nem annyira a program, hanem a retorika
szintjén. Mint korábban írtunk róla (Őszödi vesszőfutás. Hetek, 2007. június
1-7.), az MSZP-n belül általános vélemény, hogy a kormány intézkedéseinek
lényege helyes, valóban modernizálni kell az országot. A probléma inkább a
részletek menedzselésével, illetve - az embereket sokak szerint idegesítő, sőt
hergelő - túlfeszített reformnyelvezettel van. Az általuk javasolt új
kormányzati stílus szerint azokat az akár kicsinek, de közérthetőnek tűnő
ügyeket kellene megtalálni, melyeket a „Száz lépés” programjához hasonlóan
felfűzhetnének egy intézkedéssorrá.
A másik változtatás - amit Lendvai Ildikó frakcióvezető interjúiban rendre
„partnerség-deficitnek” nevez -, hogy megpróbálnak civil és szakmai támogatókat
szerezni a kormány intézkedéseihez. A cél az, hogy az intézkedések még
véletlenül se tűnjenek reformdiktatúrának. Másrészt - szól a javaslat - a
döntések előtt biztosítsanak mozgásteret a külső szervezetek számára
alternatívák felvázolásához, így egy-egy ügy kivitelezése nem tűnhet úgy, mintha
csak a kormány ragaszkodna ahhoz a megoldási módhoz - akár a társadalom
egészével szemben.
Megegyeznek az SZDSZ-szel
Természetesen a változások magukban hordozzák azt is, hogy a kormányzati
kommunikációt is megújítanák, bár arról nem tudni, hogy mindez személyi
konzekvenciákat is jelentene-e. Az új korszak egyik fontos eleme az SZDSZ-szel
való megegyezés, amely kapcsán az MSZP-frakcióban nem annyira borúlátóak, mint a
publicisták vagy a politikai elemzők. Kormánykörökben azonban fejfájást okoz
Kóka János meggyanúsítása azzal, hogy egy vendéglátóegységben számla nélkül
fizetett.