Egyetlen racionális magyarázata lehet annak, hogy az SZDSZ tíz pontból álló
reformlistával próbálja nagyobb tempóra sarkallni koalíciós part-nerét. A
kétszázalékos párt új vezetése csak így tudja újra láthatóvá tenni magát
választói és a szélesebb nyilvánosság előtt.
Eörsi Mátyás, Kóka János, Gusztos Péter Fotó: Vörös Szilárd
Miután a liberálisok Országos Tanácsának (OT) új elnöke is a „fodoristák”
soraiból került ki, a párt önálló arculatának további hangsúlyozása többek
között abban öltött testet, hogy az ügyvivők megállapodtak: pontokba szedve
kényszerítik a szocialistákat a reformok folytatására. A miniszterelnök
vendégszereplésével zajló hét eleji frakcióülésen a szabaddemokraták június
25-ét jelölték meg a kritikus kérdésekben való megegyezés végső dátumának.
Tízpontos listájuk - melyről még saját pártjukon belül sem mindenki tudja,
nyilvános-e - Kóka János pártelnök szerint azt a célt szolgálja, hogy egyfajta
menetrendet biztosítson a „reformmunkának a korábbiaknál nagyobb sebességgel”
történő folytatására. A koalíciós együttműködés iránya a liberálisok számára
tehát az elkövetkezendő években elsősorban az egészségügy, az oktatás, az
adórendszer, a párt- és egyházfinanszírozás, a nyugdíjrendszer, a zöldügyek, az
energialiberalizáció, a rendőrség és az ügynökügy kérdései köré
csoportosulnának.
„Nem szívesen megyek bele abba a szereposztásba, hogy (…) ebben a koalícióban a
szabaddemokraták az ostor, mi meg a ló” - fogalmazott egy tévéműsorban Lendvai
Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, majd elárulta: két-három hét múlva tudnak
előállni a Kókáék által követelt „rangsorolt menetrenddel”. Mivel a
miniszterelnök - elsősorban a szocialisták belső nyilvánossága felé - több
fórumon is világossá tette, hogy „szó sem lehet visszafordulásról”, a
liberálisok joggal érezhetik úgy: ezt a csatát igazából nem a két koalíciós
partner, hanem a legnagyobb kormányzópárt soraiban kell megvívni.