Márványi Péter
A nagy berepülés

Húsz éve ezekben a napokban mindenki azt kérdezte, hogyan volt képes egy 19 éves nyugatnémet kölyök egy kisgéppel eljutni Moszkvába, a Vörös térre, a kommunizmus szívéig. Mathias Rust repülését lelkes publicisták Lindberghéhez hasonlították. Rust úgy tervezte, döbbenetes tettére nem lehet más válasz, mint hogy a nagyhatalmak felhagynak a hidegháborúval.

Az alig száz repült órával, de végtelen idealizmussal rendelkező fiatalember komolyan készült. Egy izlandi túrán próbálta ki saját magát és a Hamburgban bérelt repülőgépet. Cessna 172-sel Rejkjavikig repülni - ehhez valóban kell bátorság és felkészültség. 1987. május 28-án a Helsinki-Malmi reptéren csurig töltette a tartályokat, Stockholm felé jelentette a felszállást, de délkeletnek fordult, kikapcsolta a rádiót, lenyomta a gépet a víz fölé, és eltűnt a finn radarernyőkről. Meg is indult a kutatás utána. Míg a finn határőrség hajói a tengeren keresték - később százezer dollárnyi mentési költséget vertek rá - Rust átlépte az Észt SZSZK partvonalát, és Moszkvának vette az irányt.
Repülésére úgy emlékeznek, hogy becsapta a szovjet légvédelmet, ahogy egy amerikai tiszt mondta, „Cessnája lopakodó kellett hogy legyen”. Valójában nem lopakodott, hanem tudatosan repült ezer-kétezer méter magasan: ha a szovjet légvédelem észleli, hogy nem a fakoronák szintjén rejtőzködik, átlátják jószándékát, és nem lövik le.
A szovjet légvédelem hamar észlelte is: a barát-ellenség felismerő rendszer nem tudta azonosítani, a 8255-ös célpontként került a radarernyőkre. Három rakétaegység is befogta, de az indítási parancs elmaradt. Néhány évvel azután, hogy a szovjet gépek Kamcsatkánál lelőttek egy elnavigált koreai Jumbót, a parancsnokok nem merték lelövetni a gépecskét, amit azonosítani se tudtak, de nyilvánvaló volt, hogy nincs komoly harcértéke.
Egy órával azután, hogy belépett a szovjet légtérbe, vadászgépek fogták be - visszaemlékezéseiben mindig egyről beszél, pedig kettő volt, nyilván annyira megijedt, hogy a másikat nem is látta. De a vadászoknak sem engedélyezték a lelövését. Az egyik pilóta azt jelentette, hogy a behatoló egy Jak 12-es szovjet futárgépre emlékezteti. Nyilván messziről képes volt azonosítani minden bombázót, vadászt és felderítőt, de nem ismerte a legnagyobb számban gyártott könnyű túragépet. Egy szuperszonikus vadászpilótának amúgy sem könnyű ilyenkor, minimális sebességgel laffog a behatoló közelében, épp elég, hogy az ő gépe ne essen át, nemhogy olyan apróságokkal foglalkozzon, mint hogy annak a Jak 12-esnek nincs csillagmotorja.
Rust repült tovább, a vöröscsillagos gépek visszatértek bázisukra, a földi parancsnokok továbbra sem tudták értelmezni a helyzetet. Voltak, akik egyszerűen nem akarták elhinni, hogy egy nyugati sportgép ilyen őrültségre vetemedik, és nyíltan ezer méter fölött repül - Rust naiv taktikája tehát bevált. A tisztek inkább magukkal is elhitették, hogy eltévedt szovjet sportrepülőről lehet szó: vagy rossz a rádiója, vagy annyira tapasztalatlan, zavarodott, hogy nem tudja, melyik körzetnek hol kell bejelentkeznie, melyik frekvencián. Nem messze Moszkvától előző nap repülőbaleset történt, több, ugyancsak lassú légcsavaros kereste a szerencsétlenség nyomait, itt kutató-mentő repülőként értelmezték a Cessna radarjelét. Az ifjú pilóta elképesztő szerencsesorozatának részeként a moszkvai légtérellenőrző rendszert épp azokban az órákban kellett üzemzavar miatt leállítani. Fél órára felfüggesztették Seremetyevó forgalmát is, így Rust ütközésveszély nélkül baktatott át ezen a zsúfolt körzeten.
A belváros fölött döntötte el, hogy a Vörös téren száll le, nem a Kremlben, ahol pedig azonnal találkozni akart Gorbacsovval, hogy megbeszélje vele a világbékét. De látta, hogy a falakon belül még az ő Cessnájának sincs elég hely a leszállásra, ha ott landol, a szemtanúk csak pillanatokra látják, a vállalkozás propagandaértéke minimális lesz, a rettegett KGB pedig percek alatt eltünteti.

Mathias Rust 1987-ben

Akkor inkább a Vörös tér. Rust többször alacsonyan áthúzott felette, de a tér tele volt turistákkal. Tehát a dél felől idevezető széles hídon tette le a gépet, majd egyszerűen átgurult a székesegyház mellett a térre. Maga is csodálkozott, hogy a hídon nincs akadály. Nos, később kiderült, hogy egy rendőr a Cessna láttán provokáció helyett produkcióra gyanakodott, azt hitte, filmet forgatnak, csak elfelejtették értesíteni, biztos, ami biztos, leállította a forgalmat.
Leszállás után az ifjú pilóta egy órán át élvezhette a turisták és a helybéliek rokonszenvét, a diákoknak angolul részletezte békeküldetését. Utána erre csak hónapokkal később volt alkalma - első tárgyalásán. A per azonban nemcsak róla szólt: azt akarták kiszedni belőle, volt-e bűntársa a radarosok vagy a moszkvai rendőrök között. Négy év munkatáborra ítélték huliganizmus és a repülési szabályok megsértése miatt. A Lefortovo börtönben töltött négyszázharminckét napot, aztán hazaengedték.
Itt megint érintkezik a történet Lindberghével: mindketten nagyon rosszul viselték a hőstett után a média zaklatásait, a tömegérdeklődést. Rust furcsa bűnügyekbe keveredett: mint minden nyugatnémet fiatal, ő is kötelező közösségi munkát teljesített egy kórházban, ahol késsel megsebesített egy nővért. Hogy miért, arról azóta sem képes egyértelműen beszámolni, tagadja, hogy le akart feküdni a nővel, aki ellenállt. Végül több időt töltött német börtönben, mint Lefortovóban. 2001-ben pulóvert lopott egy áruházban, tízezer márkára büntették. Volt üzletember is a Karib-tenger vidékén. Most Berlinben él, egy kereskedelmi cég tulajdonosaként második feleségével. Néhány éve filozófiai mozgalmat indított a boldogság elérésére az erőszakmentesség jegyében.
Moszkva arculatán és politikáján eleinte nem sokat változtatott akkor az ügy, de a vizsgálat lezártával Gorbacsov lefejezte a szovjet légvédelmet. A kétezer tiszt nem a berepüléskor elkövetett hibák miatt kellett hogy távozzon: Gorbacsov a botrány kapcsán szabadult meg azoktól a katonáktól, akik akadályozták a glasznoszty és a peresztrojka folyamatát. Tehát Rust repülése mégiscsak hozzájárult a világbékéhez, hiszen Gorbacsov programja végül a Szovjetunió meggyengüléséhez, a szocialista világrendszer széteséséhez vezetett.
És az is kiderült, hogy hiába a kétezerháromszáz elfogó vadász, a tízezer radarállomás, a száz ballisztikus rakétaelhárító egység, a kilencezer föld-levegő rakétaindító és a több százezer főnyi személyzet: ez a gigantikus ármádia sem volt képes kezelni, mikor egy civil kisgép békés szándékokkal berepült a határok mögé. Maga az iszonyatos katonai rendszer értelme vált kérdésessé, Rust repülésének tehát a hidegháborút megkérdőjelező üzenete az volt, hogy ekkora hadseregekre nem érdemes költeni. Évek múltán egyébként Rust egy menetrend szerinti járattal ismét leszállt Moszkvában, de Gorbacsov ekkor sem akart találkozni vele.