Lukács Ibolya Anna
Szent Sam , a fundamentalista jelölt
Az Opus Dei térítette át a szenátort

Új versenyző lépett a színre annak reményében, hogy a 2008-as amerikai elnökválasztásokon ő lehet a Republikánus Párt jelöltje. Az ötvenéves Sam Brownback, akit a média jobbára csak „Szent Sam”-ként emleget, a konzervatív keresztény jobboldal szavazataira számít - változatos egyházi múltja ebben nagy segítségére lehet.

Sam Brownback John McCain szenátort és Rudy Giuliani volt New York-i polgármestert kívánja megszorítani az elnökjelöltségért folyó versenyben. „Győzni akarok. Életeket akarok menteni, újjáépíteni a családokat és az ország kultúráját” - hangzik a most színre lépett vetélytárs programja. Riválisaira utalva csak annyit jelentett ki: „Nekem nem kell megváltoznom ahhoz, hogy ideológiailag elfogadhatóvá váljak.”
A valóban esélyes jelölt-jelöltek az anyagiak és a szervezés terén már jóval előtte járnak, Brownback ugyanakkor a keresztény jobboldal támogatottjaként könnyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy ő befolyásolja majd, ki kapja meg a jelöltséget, és mi kerüljön be a programjába. „Sam megteheti, hogy addig marad versenyben, amíg a nála népszerűbb jelöltből minden ígéretet ki nem szorít a keresztény jobboldal” - magyarázza Rob Schenck, a Faith and Action elnevezésű szervezet vezetője.
Sam Brownback 1994-ben lett a kongresszus tagja, és nézeteivel már akkor felhívta magára a figyelmet. Véleménye szerint a republikánusoknak nem egyszerűen kormányreformot kell végrehajtaniuk, hanem meg kell szüntetniük magát a kormányt. Ennek szellemében rögtön javasolta is több minisztérium felszámolását. Bár javaslatai nem valósultak meg, a jobboldal egyik gyorsan emelkedő csillaga lett. Két évvel később már a szenátusban foglalt helyet.
Pályafutását kommentálva Brownback „keresőnek” titulálja magát. Úgy véli, minden szellemi útnak van egy „sajátos illata, és ő mindegyiket szeretné érezni”. Amikor a kongresszusi tagságért indult, még metodista volt, mire a szenátusba került, evangéliumi keresztény lett, majd 2002-ben az Opus Dein keresztül tért át a katolikus hitre. Mindemellett a Tórát is tanulmányozza egy brooklyni ortodox rabbi segítségével, sőt mostanában a Koránnal is próbálkozott, de nem tetszett, amit benne talált: „Van benne egy-két nehezen emészthető rész a keresztényekkel és a zsidókkal kapcsolatosan” - sajnálkozott egy rádióműsorban.
Vallási és politikai nézeteinek egyik jelentős forrása Charles Colson, Nixon elnök egykori tanácsadója, akit a Watergate-ügyben játszott szerepe miatt sokan úgy jellemeztek: maga a Gonosz, mivel a legaljasabb politikai trükkökre is képes volt szándékainak megvalósítása érdekében. Colsont végül 1974-ben elsőként ítélték el a Watergate-ügyben érintettek közül, és hét hónapot töltött börtönben. Azonban még börtönbe vonulása előtt megtért, amiről a Boston Globe azt írta: „Ha Colson meg tudta bánni a bűneit, akkor mindenki számára van remény.” Szabadulása után felekezetközi börtönszolgálatot hozott létre, amely ma már 50 millió tagot számláló, 110 országban működő szervezet. Brownback szerint Colson a washingtoni hatalmi struktúra „kulcsembere”, a keresztény jobboldal egyik meghatározó tagja. Colson a vallási indíttatású kezdeményezések kiötlője, tárgyalópartnerként sokat tett az evangéliumi-katolikus egység megvalósulásáért, és a szexuális erkölcs kérdését a mozgalom fő programpontjává emelte.
Brownback számos példaképe közé tartozik Bono, a U2 együttes énekese is, akivel együtt végeztek jótékonysági munkát Afrikában, és akinek „a nyelve ugyan néha elszabadul”, de a tetteiben megnyilvánuló gyakorlati kereszténység lenyűgözően hat a szenátorra.
„Nem várja el, hogy mindenki higgyen az ő Istenében, csak azt, hogy mindenki meghajoljon előtte” - kommentálja az amerikai média Brownback nézeteit. Amikor úton van, a szenátor igyekszik nem egyedül maradni a szállodai szobákban, ahol a sok erkölcstelen tévécsatorna kísértést jelenthet. Washingtonban szinte spártaian egyszerű lakást bérel egy munkatársával, és nem szeret étterembe járni - munkatársai szörnyülködve mesélik, hogy sokszor az egyetlen ebéd, amit magához vesz, az áldozati ostya és a bor a déli misén, amelyre igyekszik mindennap időt szakítani.