Lukács András
A franciák kedvence
Segolčne Royal: az első női elnökjelölt

Kedden délután lezárult a francia szocialista pártban az elnökjelöltségért folytatott verseny első szakasza. Végül hárman maradtak versenyben a párton belüli elnökjelöltségért: Laurent Fabius korábbi miniszterelnök, Dominique Strauss-Kahn korábbi pénzügyminiszter, illetve - mint az várható volt - az ország legnépszerűbb politikusa, Segolčne Royal. A jelöltek megnevezésével gyakorlatilag elkezdődött az elnökválasztási kampány, amit jól mutat az a tény is, hogy Segolčne Royalnak el kellett szenvednie az első kisebb támadást személye ellen - méghozzá egy húszéves ügy kapcsán.

Segolčne Royal. Mi van a lefegyverző mosoly mögött?
Fotó: AP

Az ügy még 1985-re nyúlik vissza, amikor a francia titkosszolgálat felrobbantotta a Greenpeace hajóját, a Rainbow Warriort, aminek következtében egy zöld aktivista életét vesztette. Amint arról a francia lapok az elmúlt napokban részletesen beszámoltak, az akció egyik kivitelezője Gerard Royal, Segolčne Royal testvére volt, aki akkoriban az országon kívüli ügyekkel foglalkozó titkosszolgálat, a DGSE ügynöke volt.
Bár Segolčne Royal kampányát a történet felelevenítése nem zavarja meg különösebben, a Rainbow Warrior-ügy megszellőztetése jól mutatja, hogy a kampány során Royalnak fel kell készülnie az ehhez hasonló botrányokra, amelyek mögött azonban nem feltétlenül csak Sarkozyt és kampánycsapatát kell sejteni. Segolčne Royal korábbi környezetvédelmi, majd családügyi miniszter szárnyalását nem nézik felhőtlen örömmel az elefántoknak nevezett nehézsúlyú szocialista politikusok, akiknek nem tetszik, hogy a párt arca egy politikailag súlytalan, de a közvélemény-kutatásokat vezető politikus legyen.
Sokak szerint Segolčne Royal népszerűsége abban rejlik, hogy női vezetőként egy új stílust honosít meg a francia politikában. A The Times egy erről írt elemzésében kiemeli: Franciaországban is sokan osztják azt a véleményt, hogy amit nem sikerült megoldaniuk a férfi politikusoknak, azt majd megoldja egy nő. A brit lap szerint Royal megjelenése a nagypolitikában beleillik abba a trendbe, amelynek tanúi lehettünk az elmúlt években: világszerte több országban nők kerültek vezető pozíciókba. Így történt ez Németországban vagy Chilében, ahol nők állnak a végrehajtói hatalom élén; az Egyesült Államokban Condoleezza Rice, az elnök korábbi biztonsági tanácsadója a külügyminiszter, Franciaországban pedig a hadügyminiszteri pozíciót szintén egy hölgy tölti be Michčle Alliot-Marie személyében.
Royal felívelése azonban csak részlegesen illik bele ebbe a trendbe; az ország legnépszerűbb politikusaként mindeddig sikerült távol tartania magát azoktól a kérdésektől, amelyekkel mindenképpen foglalkoznia kell, ha elnök lesz. Míg például a német Angela Merkel bel- és külpolitikája világos volt a külső szemlélők számára, addig Segolčne Royal adós maradt a leglényegesebb kérdésekben való állásfoglalással, és ezt a véleményt nemcsak jobboldali ellenfelei, hanem saját párttársai is osztják. Párton belüli ellenfelei szerint Segolčne Royal lefegyverző vagy éppen kislányos mosolya mögött ideológiai üresség van: „A technika nem helyettesítheti a politikát, ideákra, meggyőződésekre van szükség” - állítja Lionel Jospin volt miniszterelnök, aki Royal legesélyesebb kihívójának számított a párton belül, egészen a múlt hétig, amikor bejelentette, hogy mégsem indul az elnökjelöltségért.
Az elnökjelöltségért szintén induló Dominique Strauss-Kahn egyik tanácsadója szerint „a közvélemény-kutatások a népszerűséget mérik, és nem a kompetenciát. (…) A szocialisták rendkívül szeretnek vitatkozni, de ő [Royal] nem vitázik. Nem tudjuk, mi a véleménye a költségvetési hiányról, a külpolitikáról, a gazdaság helyzetéről” - idézte a Times Strauss-Kahn tanácsadóját.